Próba

A hosszú felvezetés után lássuk a lényeget, vagyis az eszközök sebességét! Ennek méréséhez egy modernnek már nem nevezhető, de a célnak megfelelő Core 2 Duo processzoros, Windows 7-tel felszerelt számítógépet vettünk elő NEC vezérlős USB 3.0 kártyával az egyik PCI Express x1 foglalatában, tehát a rendszer a leggyorsabb kártya beígért 95 MB/s-os sebességét is jócskán túlteljesítette. Előbb a leggyorsabb USB 3.0-s olvasókat próbáltuk ki a papíron leggyorsabb SanDisk Extreme Pro kártya segítségével, viszonyításnak egy 3.0-s pendrive-ot használtunk.

Bizony, a marketingesek túlvállalták magukat a SanDisknél, az 500 MB/s-ból az ötöde sem jött össze, még szerencse, hogy ott van a csomagoláson az a kis csillag, ami nyilván a memóriakártyára hárítja a felelősséget (a 318 MB/s-os szabvány sincs még készen, nemhogy az 500-as). Azért a 8 MB-os állományokkal tapasztalt, közel 90 MB/s-os olvasás és 80 MB/s fölötti írás eléggé betyáros produkció, a jobb pendrive-ok és merevlemezek tudnak csak hasonlót. Érdekes, hogy kisebb, 32 kB-os állományokkal már lomha volt a SanDisk versenyzője; a DeLOCK és írásban a Media-Tech is megelőzte, pedig utóbbi nagy fájlokkal még az USB 2.0 30 MB/ körüli határsebességét sem érte el.

Mire képesek a kis olvasócskák? Vajon microSD kártyával el lehet-e érni az USB 2.0-s pendrive-ok tempóját? Ennek kivizsgálásához a 30 MB/s-ot ígérő SanDisk Mobile Ultra kártyát használtuk. A parányi olvasók mellett a nagyobb USB 3.0-sokat is bevetettük, a SanDisk ImageMate esetében adapterrel és anélkül is. A két LogiLink microSD olvasó között csak dizájnban van különbség, ezért csak egyikük szerepel a tesztben. Viszonyításként egy hagyományos, USB 2.0-s pendrive-ot vettünk be a tesztbe.

A kis olvasók lényegében egyformán teljesítettek; a nagy, 8 MB-os állományokkal valamivel 20 MB/s fölötti olvasási és 8 MB/s fölötti írási tempót kaptunk. Kisebb, 32 kB-os állományokkal a DeLOCK aprósága egy kicsit lemaradt, de a Connectland, LogiLink és SanDisk újra közel azonos szintet hozott, olvasásban és írásban is csak egy picit lassult a 8 MB-os méréshez képest. Egy tisztességesebb pendrive rendszerint több mint 10 MB/s-os tempóval ír 32 kB-os fájlokat, a nagyobbakkal pedig akár 15 MB/s-ra is képes, úgyhogy megállapíthatjuk, hogy ezeknek nem igazán alternatívája egy parányi memóriakártya – még ha az egyszerűbb modellek sebességszintjét azért hozzák is. Olvasásban a pendrive-ok rendszerint az USB 2.0 határán, 30 MB/s környékén teljesítenek, ennyit a kis microSD olvasók nem tudnak.

Érdekesen alakult az USB 3.0-s olvasók versenye, ugyanis a SanDisk ImageMate 8 MB-os olvasásban első, viszont a 32 kB-os állományok kezelésében az apróságok mögött, az utolsó helyen végzett. A DeLOCK 3.0 36 in 1 olvasó egészen jól muzsikált, 8 MB-os olvasásban ugyan második lett a nagy SanDisk mögött, de minden másban megelőzte az összes kártyaolvasót – viszont a közepes pendrive-ot még ő sem tudta befogni. A Media-Tech Hurricane olvasója most sem remekelt, azt tudta, amit az USB 2.0-s microSD olvasók. Még egy lényeges dolgot állapítottunk meg a SanDisk ImageMate segítségével: adapterrel használva a microSD kártya írási és olvasási sebessége nem lassul.

Végül a különböző típusú SD kártyákat hasonlítottuk össze ugyanabban az olvasóban, a SanDisk ImageMate-ben tesztelve őket.

Nem okozott komoly meglepetést a teszt. Korábban már láttuk, hogy az Extreme Pro SD kártya 95 MB/s-os beígért csúcssebessége az olyan nagyobb állományoknál, mint a digitális fényképek, filmfelvételek vagy zeneszámok egészen szépen megközelíthető, de ehhez komoly olvasó kell. A SanDisk Extreme SD kártya szépen túlteljesítette a meghirdetett 35 MB/s-ot, és a hogy illik, profi társával együtt hozta a Class 10 követelményeit is, minden esetben 10 MB/s fölött teljesítve.

Nagyon hasonlóan dolgozott az ötcsillagos Hama SD kártya és a SanDisk Ultra II, nagy fájlokkal 20 MB/s fölötti olvasási tempót mértünk náluk, és írási tempójuk is egészen korrekt, 18, illetve 12 megabájt volt másodpercenként. Kis állományokkal viszont mind a kettő jelentősen leromlott, bár ezért korábbi méréseink tapasztalataiból kiindulva inkább a SanDisk olvasó okolható. Mint ahogy azt vártuk, a sima SanDisk SD kártya bizonyult a leglassabban olvashatónak, még a mezei microSD kártya is megelőzte ebben. Írásban viszont nem remekeltek az apróságok, az olvasásban 46 MB/s fölötti csúcstempóra képes SanDisk Mobile Ultra írási tempója is 10 MB/s alatt maradt, de azért a sima microSD kártyánál lényegesen jobbnak bizonyult.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!