Belső

Biztosan több olvasó fejében megfordult már a kérdés: hogyan nézhet ki egy notebook belülről? Most megmutatunk egy verziót. Általában a gép alján, kis fedelek alatt rejtőznek az egyszerűbben szerelhető, cserélhető alkatrészek, mint a memóriamodulok vagy a merevlemez. Az Amilo Si 2636 fenéklemezén csak egyetlen ajtót találtunk, mögötte az egyik memóriafoglalattal.

Oldalt, az ExpressCard foglalatánál két csavart kitekerve leválik egy darab a burkolatból, mely a merevlemezt rejti. Egyetlen húzással kiránthatjuk, ebben a ráragasztott műanyag nyelv segít.

További boncoláshoz el kellett távolítani a billentyűzetet, ami jelen esetben nagyon könnyen ment. Csupán néhány műanyag pöcköt kellett kioldani, és máris kiszabadult a fémlemez, amelyen a gombok sorakoznak. Gépünkhöz a Chicony szállította a klaviatúrát.

Billentyűzet nélkül már látszik néhány hardverkomponens. A tapipad fölötti csatlakozóba illeszkedett a klaviatúra szalagkábele. Jobbra fölül, az ablakokból a Wi-Fi modul és az 1 GB-os memóriaturbózó flashmemória kukucskál.

Néhány csavart kioldva, a fémlap alól elénk tárul a notebook lelke, a processzor, a chipkészet és a második memóriamodul. Érdemes belegondolni, hogy a billentyűzet alatt csak egy vékony fémlemez takarja a CPU-t és a többi alkatrészt. Egy folyadékos baleset katasztrofális következményekkel járhat.

Jó sok csavarozás és némi kis feszegetés kell még ahhoz, hogy teljesen lemeztelenítsük az Amilót. Így már látszik a teljes alaplap és belső elrendezés. Balra fölül van a hűtőventilátor, amely balra fújja a levegőt egy vastag hőcsővel megtámogatott bordára. Nagy talány, hogy honnan kapja a levegőt, mert ráborul a korábban eltávolított fémlap, és a notesz alján alig van szellőzőnyílás. Tovább haladva a cső mentén találjuk a masszív lefogatós processzort, majd a sokkal lazábban tartott chipkészletet. Ezután jön a második memóriamodul, majd a két mini PCI-s kártya. Először a TurboCache modul, majd a Wi-Fi adapter. Draft N megoldásról van szó, ezért három antennakimenetet kapott. Ezek vékony vezetékekkel futnak fel a monitor kávájába.

A jobb alsó részt a Panasonictól származó optikai meghajtó uralja, amit slot-in felépítése miatt elég nehéz cserélni. A klasszikus, tálcás meghajtók többnyire pár csavar oldásával (vagy még egyszerűbben) kiszerelhetőek. Fura a meghajtó vezetékezése, nem túl elegáns a szalagkábeles megoldás. Balra látszik a fémházas merevlemez. Középen virít egy nagyon csúnya megoldás. Két hosszú vezetékkel egy méretes kondenzátort szigetelőszalagoztak ide. Furcsa, hogy ennek az utólagos betoldásnak tűnő valaminek konkrét aljzata van az USB csatlakozók környékén, és a NYÁK-ra is felrajzolták a helyét, tehát mégsem annyira utólagos betoldás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!