Abit

Folytatjuk a Core 2 processzorokat is kiszolgáló alaplapok bemutatását; a második részben az előzetes tervekkel ellentétben nemcsak az Abit, a Foxconn és az MSI kapott helyet, hanem a Biostar is, továbbá egy újabb Asus alaplapot is megvizsgálunk. (A tesztsorozat első része ezen a linken érhető el.)

Abit alaplapok specifikációi:

Kezdjük a sort az Abittal, mely az USI tulajdonába kerülése után sem adta fel az évek óta élő koncepciót, miszerint megfizethető tuningtermékeket próbál alkotni. Az Abit a 965-ös chipsetre három alaplapot épített, ezek közül egyelőre csak kettő kapható Magyarországon, az AB9 és ennek Pro utótaggal elátott változata. A két AB9-es gyakorlatilag egyazon alapra építkezik, csak a felszereltséget illetően különböznek, nevükből is sejthető, hogy a Pro a jobban felszerelt. A sima AB9-en ICH8, a Prón pedig ICH8R déli híd van, ennél fogva csak az utóbbi támogatja a RAID különböző verzióit, ráadásul előbbin „csak” hat, míg utóbbin kilenc SATA port található – ebből négy, illetve hat a déli híd jóvoltából, további kettő a már megszokott JMB363-as vezérlőnek köszönhetően, illetve a Pro verzión még két SATA portot (és egy eSATA-t) biztosít egy Silicon Image chip. A hang- és FireWire-vezérlők megegyeznek, és ugyanez mondható el a hálózati vezérlőkről, csakhogy a Prón ebből kettőt találunk. Összességében a plusz SATA portokért és a plusz hálózati vezérlőért fizetünk többet, ha az AB9 Pro mellett döntünk. A sima AB9 ezért az árért egy jól felszerelt alaplap, ha például az Asus vagy a Gigabyte egyes megoldásaihoz hasonlítjuk.

A csomagolást nézve csak a plusz integrált eszközök kihasználásához szükséges kábelek és telepítőlemezek száma különbözteti meg a két verziót (na meg a dobozon látható vonat színe). Az alaplapok mellé kapunk egy gyors üzembehelyezési útmutatót, két különböző felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t, egy-egy floppy- és IDE-kábelt, egy-egy hátlapi takarólemezt és USB, illetve FireWire kivezetéseket tartalmazó panelt, illetve jópár SATA-kábelt (AB9: 6 db, AB9 Pro: 9 db) és floppylemezt (AB9: JMicron SATA RAID, AB9 Pro: JMicron SATA RAID, Intel SATA RAID, Sil3132 SATA RAID driver 32 és 64 bitre). A kellékeket szépen bedobozolva tálalja a gyártó, igényes a körítés, igaz, ezek a kis dobozkák könnyen elszakadnak, úgyhogy vigyázzunk a kicsomagolásnál.

Abit AB9 és AB9 Pro [+]

Az AB9-esek sárga színűek. A portok is a tervezők érdekes ízlésvilágát tükrözik a zöld-narancs memóriafoglalatokkal, kék hűtőbordákkal és piros, illetve fekete portokkal. A processzorfoglalat a szokásos helyen található, körülötte hűtőbordák trónolnak a MOSFET-eken és az északi hídon. Itt mellesleg ismét egy heat-pipe-elvű megvalósítást láthatunk, hasonlóan az Asus hűtőjéhez. Érdekes helyre, az északi híd és a felső PCIe foglalat közé került az egyik SATA port, de még érdekesebb az IDE csatlakozó elhelyezése a PCIe x1-es és a PCI foglalatok között. Vajon mi játszódhatott le a tervezőmérnökök fejében, amikor ezt a helyet választották? Elvégre a merevlemezek mindig pontosan a számítógép átellenes oldalán szoktak lenni, ahova egyébként más gyártók logikusan el is helyezik az IDE csatlakozót – úgy látszik, hogy az Abitnál ezúttal fordítva gondolkodtak. És akkor még nem szóltunk a legalsó PCI foglalat alatt található, szinte elérhetetlen floppycsatlakozóról: nehéz lesz olyan házat vagy kábelt találni, amivel ezek a problémák kiküszöbölhetőek, és még ha sikerül is, a szellőzésnek ez a kábelezés nem tesz jót. A tápcsatlakozók jó helyre kerültek.

A CPU-foglalat környéke és a hibajelző [+]

A CPU-foglalat környékén szerencsére nincs sehol kilógó kondenzátor, ennek köszönhetően a különleges(en nagy) hűtőbordák felszerelésével sem lesz gondunk. A processzor feszültségellátása mindkét lapon ötfázisú, ez manapság az átlagnál kicsit jobbat jelent, persze úgysem emiatt lesz – vagy nem lesz – az Abit extrémen jól tuningolható. Az alaplap alján egy kétjegyű hexadecimális kódokat kiírogató kijelző található, amivel egy esetleges meghibásodás okát könnyebben kideríthetjük, ez már jó pár generáció óta megtalálható egyes Abit lapokon is, először talán az Epoxnál láttunk ilyet.

Az Abit AB9 és AB9 Pro hátoldala [+]

A két AB9-es a hátoldali csatlakozókat tekintve sem különbözik számottevően, a szokásos portokon felül az AB9 Prón plusz egy Ethernet aljzatot és egy eSATA csatlakozót találunk. Az Abit úgy gondolta, hogy a soros és párhuzamos portokra már nincs szükség, ezért ezeket elhagyta, helyükön szellőzőrács található a takarólemezen, ami a MOSFET-eket hűtő borda szellőzését segíti.

BIOS

Abit AB9 és AB9 Pro BIOS [+]

Az AB9-esek Award BIOS-ra épülnek, és a vásárlók szerencséjére a tuningopciókat tekintve nem különböznek egymástól. Az alaplap egy újfajta Abit logós postképernyővel indul, majd a DEL billentyűt nyomogatva elénk tárul a tervezőmérnökök újabb agyszüleménye, a szürke-rózsaszín BIOS. A tuningopciók természetesen az Abit alaplapokon jó ideje megtalálható µGuru chip köré épülnek, az OC Guruban (néhai SoftMenu) találjuk meg a rendszer túlhajtásához és monitorozásához szükséges opciók sokaságát. Az AB9-esek a tuningopciók szempontjából nem különösebben tűnnek ki a tömeg jobbik feléből, a fontosabb chipek feszültségét és órajelét lehetőségünk van beállítani, de ezen felül semmi plusz. Ami még igazán tetszett nekünk, az az Asus alaplapoknál is megtalálható funkció, az FSB:RAM osztójának beállítása utáni memóriaórajel pontos kijelzése, illetve az N/B Strap CPU (a processzor rendszerbuszának natív órajele) beállítása, amit ha okosan variálunk, akkor a memória egészen érdekes órajeleken is járatható, persze sajnos csak felfelé, lefelé marad a minimális 1:1-es osztó. Az Abit EQ-nak köszönhetően az AB9-esek monitorozó opcióinak hada meghaladja összes vetélytársának képességét, hat ventilátort szabályozhatunk egymástól függetlenül.

Az Abitokkal 450 MHz-ig jutottunk [+]

A rendszerbusz órajelének túlhajtását alap chipsetfeszültséggel 475 MHz-ig bírta a lap, ahol is a Windows folyamatosan lefagyott. Ugyanez történt 465 MHz-en is, míg 455 MHz-en már eljutottunk odáig, hogy a Windows elindult, de tesztelés közben újraindult a gép. Végül 450 MHz-en sem volt teljesen makulátlan a gépezet, ezért adtunk az északi hídnak egy kis plusz feszültséget (1,3 V), és így stabil maradt. Próbálkoztunk a chipset feszültségének nagyobb mértékű emelésével, de mindhiába, 455 MHz-nél magasabbra mennünk még 1,45 V-tal sem sikerült. Valószínűleg az északi hídon található, hűtőnek nevezett tárgy miatt (amely kb. 55–60 fokig melegszik az infrás hőmérő szerint) nem sikerült magasabb FSB-t elérnünk, ugyanis amikor másnap, hidegen bekapcsolva próbálkoztunk a chipset tuningjával, fél órán keresztül még 475 MHz-en is stabil volt a gép (előző nap el sem indult 475-ön), valószínűleg éppen addig, amíg a lapka el nem ért egy kritikus hőfokot. A feszültségeket tekintve az AB9 a BIOS szerint nem a legjobb, egyes feszültségek a kelleténél magasabbak (Vmch 1,45 V helyett 1,49 V), míg mások a kelleténél alacsonyabbak (Vcore 1,4 V helyett 1,36 V).

Biostar TForce 965PT

Biostar TForce 965PT specifikációk:

Biostar alaplapokkal utoljára 2004 tavaszán foglalkoztunk, azóta a hazai piacon több dolog is történt a márkával kapcsolatban, először megszűnt a forgalmazása, majd később két nagykereskedés (GO-RUN, Kelly-Tech) is felvette disztribúciói közé. Korábbi biostaros benyomásaink alapján a TForce 965PT-től nem vártunk kiemelkedő jellemzőket, de egy átlagos felszereltségű, jó árú alaplapra tippeltünk. Nem is csalódtunk, de lássuk, hogy mit tapasztaltunk.

A 965PT a gyártó TForce névre keresztelt termékcsaládjának tagja; a 965PT ezen belül is a „második legjobb” az LGA775-ös lapok közül. A TForce sorozat a gyártó prémium megoldása, amely jobb tuningolási lehetőségekben - és mindenben, ami ehhez kapcsolódik, azaz jobb alkatrészek, BIOS, monitorozás stb. - nyilvánul meg.

A 965PT nevéből sejthető, hogy a P965 chipsetre épül, a déli híd pedig a RAID-et nem ismerő ICH8, ennek megfelelően négy SATA porttal rendelkezik. Az ICH8 IDE-vezérlőjével kapcsolatos hiányosságát (azaz hogy nincs neki ilyen) a Biostar a legtöbb gyártótól eltérően nem egy JMicron, hanem egy VIA VT6410-es chippel oldotta meg, mely támogatja a RAID 0, 1 és JBOD üzemmódokat. (A VIA VT8237-es déli hídjának magja gyakorlatilag a VT6410-es RAID-vezérlő.) A 965PT ezenfelül egy teljesen átlagos lap benyomását kelti, egy nyolccsatornás Realtek hangkodek, egy szintén Realtek gyártmányú, gigabites hálózati vezérlő és egy bruttó 29 900 forintos árcédula említendő.

Biostar TForce 965PT [+]

Az alaplap csomagolása sem kirívó, ami említésre érdemes, az a kis fekete táska, amelyben a gyártó a különböző eszközöket mellékeli (ezekből egyébként nincs túl sok). A 965PT kék nyákra épül, az egyes bővítőhelyek pedig narancs és világoszöld színben pompáznak... A CPU-foglalat környéke itt sem zsúfolt, igaz, a tekercsek között két középmagas kondenzátor tornyosul, ám ezek valószínűleg nem fogják meggátolni, hogy bármilyen CPU-hűtőt feltegyünk a processzorra. A nagy és a kis tápcsatlakozó elég szerencsétlen helyre került, az északi híd és a hátpanel közé, ezért kénytelenek vagyunk a tápkábelt a CPU felett vagy alatt elvezetni, ami a szellőzésnek nem tesz jót. A bővítőfoglalatokat tekintve a 965PT jól áll, hiszen a sokak számára még mindig fontos PCI-ból hárommal rendelkezik, és az egyelőre alig kihasználható PCIe x1 és x4-es foglalatokat nem nagyon erőltette a gyártó. A déli híd alatt találjuk meg a négy SATA portot és az IDE csatlakozót, ezek jó helyen vannak, viszont a floppycsatlakozó az Abithoz hasonlóan itt is az alsó PCI foglalat alá került, ami nem a legjobb választás. Valószínűleg a gyártók már csak kényszerből teszik rá a lapjaikra ezt a csatlakozót, hiszen alig használjuk, ezért megpróbálnak neki egy olyan helyet találni, ami nem túl zavaró a többi eszköz számára. Összességében a TForce 965PT felépítése a tápcsatlakozókat leszámítva jó.

Az alaplapi gombok és a CPU-foglalat környéke [+]

Az alaplap alján, az IDE csatlakozó alatt, a ház előlapi kivezetései mellett találtunk két kis reset és power gombot is, aminek a tesztelők örülhetnek. A power gomb közepén található LED a gép működése közben világít. A processzor áramellátása háromfázisú, ez az átlag, egy ilyen olcsó laptól nem is lehet többet várni. A képen jól látható a két kiemelkedő kondenzátor is.

A hátoldal [+]

A TForce 965PT hátoldalán csak szokásos portokkal találkoztunk. Amin csodálkoztunk, hogy összesen hat USB portot találtunk itt, általában a négy a jellemző. Ezenfelül találunk PS2 portokat, egy soros portot (párhuzamos nincs), egy RJ45-ös csatlakozót és hat audioportot. Az alaplap alján találunk egy SPDIF kimenetet is, de ehhez nem kapunk kivezetést, és itt van további két USB port is, melyekhez szintén nincs kivezetés, ez már nem akkora probléma.

BIOS

Biostar TForce 965PT BIOS [+]

A Biostar TForce 965PT Award BIOS-ra épül, és az Award programban megtalálható szokásos opciókon felül a tuningopciókat az Overclock Navigator menüpont alatt találjuk meg. Választhatunk a manuális és az automata tuning között; ha az automata módot választjuk, akkor különböző „technológiai motorok” közül (V3/V6/V12- Tech Engine) választhatunk, ezek a processzor maximális túlhajtásában különböznek. Csodát ezektől ne várjunk, a V12-vel az alaplap a 266 MHz-es FSB-t mindössze 287 MHz-re emelte meg, miközben a memória órajelével nem is törődött (maradt szinkron), tehát mi inkább a manuális tuningot preferáljuk – meg amúgyis. További érdekesség a CMOS Reload Program nevezetű menüpont, amely, mint neve is sugallja, arra ad lehetőséget, hogy a BIOS összes beállítását elmentsük vagy visszatöltsük, hasonlóan az Asusnál és a DFI-nál látott módszerhez. A ventilátorok közül egyedül a CPU-n található vezérelhető BIOS-ból a hőmérséklettől függően (ezenkívül még két csatlakozó van az alaplapon). A tuningopciókat tekintve a BIOS – mondjuk úgy – nem rossz, ám lenne még min javítani (hiányzik a szorzóállítás, a maximális memóriafeszültség nem elég magas), de „tuningolgatásra” ez is megfelel. Az Asus P5B például csak 2,1 V-ig engedi a RAM feszültségét, miközben drágább a TForce 965PT-nél.

A Biostar TForce 475-ig bírta [+]

Az alaplap rendszerbusz-órajelének túlhajtása simán zajlott (ez nem minden márkára jellemző). Emelgettük az FSB-t, míg végül az 965PT megadta magát – ez 475 MHz fölött következett be, ami az alaplap árát tekintve, elég szép eredmény. Az olcsóbb lapok között a TForce 965PT jó eséllyel pályázik a nyerő vétel címre, de előtte azért még nézzük meg a többi modellt is.

Foxconn P9657AA

Foxconn P9657AA-8EKRS2H specifikációk:

A Foxconn egyre ismertebb hazánkban, a távolkeleti vállalat szinte minden chipsetre épít saját márkanevével fémjelzett alaplapot, emellett sok más gyártónak is készít PC-komponenseket. A Foxconn P9657AA-8EKRS2H a gyártó két P965-ös lapja közül a jobban felszerelt verzió, nem túl vészes árával akár komoly konkurenciája is lehet a közismertebb márkáknak. A P9657AA RAID-es déli híddal rendelkezik, ezért hat SATA portja támogatja a RAID különböző verzióit, ezen felül további egy eSATA port található rajta. Az IDE-vezérlő szerepét ezúttal a JMicron JMB361-es chipje tölti be, ez a 363-assal ellentétben csak egy SATA portot kínál (amit ezúttal eSATA formájában láthatunk az alaplapon). A P9757AA ezenkívül mindenben egy átlagosan felszerelt lap benyomását kelti, nyolccsatornás Realtek hangkodekkel, PCIe-en keresztül kommunikáló, gigabites Marvell hálózati vezérlővel és VIA FireWire-vezérlővel, igaz, ez utóbbi már nem minden középkategóriás lap sajátja.

Foxconn P9657AA-8EKRS2H [+]

Az alaplapot egy egyszerű, de mégis vonzó dobozban kaptuk kézhez; a gyártó nem szokott spórolni a termékei mellé csomagolt eszközökkel, a többi márka számára is ez lenne a követkendő példa. A P9657AA foxconnosan kékre sikerült, és a gyártóra jellemzően szépen elrendezve találjuk meg rajta az egyes portokat, eszközöket. A CPU-foglalat környékén sajnos több magas kondenzátort is elhelyeztek, melyek gondot jelenthetnek egyes nagyobb CPU-hűtők felszerelésében. A kisebbik, 8 tűs tápcsatlakozó a processzor alá került, szerencsére ez a kábel nem zavar különösebben, a nagy tápcsatlakozó pedig a memóriák túloldalán van, ahonnan a kábelt el tudjuk vezetni. Alatta találjuk az IDE- és floppycsatlakozókat, melyek szerintünk itt jó helyen vannak, még lejjebb egy speaker csücsül, illetve a hat SATA portot és USB, illetve FireWire portokat láthatjuk itt. Az északi hídon lévő hűtőborda nekünk szokatlanul kicsinek tűnik, korábbi Foxconn alaplapokon ennél jóval nagyobb bordákat is láttunk már. A bővítősínek számszerű felosztását a Foxconn szerintünk jól képzelte el, csak a kivitelezéssel van gond, ugyanis a PCIe x16-os foglalat alatt található foglalat általában használhatatlan, így pedig csak két PCI marad szabadon.

A hátoldal [+]

A P9657AA hátoldalán található portok a középkategóriás jelleget erősítik, az eSATA-n felül semmi különössel nem találkoztunk, ha csak nem a soros és párhuzamos portok békénhagyása annak nem minősül napjainkban.

BIOS

Foxconn P9657AA BIOS [+]

Az Foxconn lapja is Award BIOS-ra épül, a teljesen átlagos opciókon felül a FOX Central Control Unit menüpont alatt találjuk meg a tuningra kihegyezett beállításokat. Az alaplap tuningolása során (az elérhető legújabb BIOS-szal) több problémánk is akadt, részint a szorzó, a PCIe és a PCI órajelének beállíthatatlansága miatt. Az FSB-t és a feszültségeket nézve nincs különösebb gond (bár lehetnének nagyobbak is a beállítható intervallumok), viszont feltűnt, hogy az alaplap nem veszi figyelembe az általunk beállított memóriaórajelet, azaz FSB:RAM osztót. Amikor megemeltük az FSB-t, bár a BIOS-ban fixáltuk a memória órajelét 533 MHz-en, az alaplap önkényesen átállította azt „by SPD”-re. Ilyenkor újra be kellett lépnünk a BIOS-ba, hogy újra beállítsuk a memória órajelét, de ez sem mindig segített. A BIOS elmentése után több esetben is egy villogó kurzor volt a jutalmunk, amit végül csak egy újraindítással tudtunk eltüntetni (még a CTRL+ALT+DEL sem segített). Néha ilyenkor még a BIOS-ba sem sikerült belépnünk. El kell mondani, hogy az alaplap nem állt a helyzet magaslatán, amikor tuningolni próbáltunk. Végül hosszas kínlódás után rájöttünk, hogy kb. 280 MHz-es FSB felett történik meg az, hogy az alaplap önkényesen átállítja a memória órajelét „by SPD”-re, így pedig lehetetlen tuningolni (ha az SPD alapján az alaplap 800 MHz-re állítja a memória órajelét, vagyis a 2:3-as FSB:RAM osztó válik aktuálissá, így az FSB emelésével arányosan a memória órajele is megemelkedik, s nem fogunk túl messzire jutni). A P9657AA ebből a szempontból csalódást okozott számunkra.

MSI

MSI alaplapok specifikációi:

Az MSI az utóbbi időben mintha elkényelmesedett volna, már ha az összképet, de főleg a tuningot vesszük figyelembe. Régebben voltak jobb és rosszabb probálkozásaik, még emlékszünk, hogy a VIA chipsetes, Socket 754-es lapjuk nem sikerült túl jól, viszont az nForce3-as már igen. Az Intel 915 chipsetes és Socket 939-es Platinumok nagyon jól sikerültek, de az AM2-es nForce 570-es és ATI RD580-as ismét hagyott némi kívánnivalót maga után. Most két P965-öst vizsgáltunk meg, a P965 Neo-F-et, illetve a P965 Platinumot. Előbbi tekinthető a belépőszintű, olcsóbb, többek számára elérhetőbb típusnak, míg utóbbi elvileg jobb, gyorsabb, felszereltebb – prémium kategória. Lássuk, hogy ez a gyakorlatban hogyan néz ki. Amit azonnal látni kell, az az, hogy a két alaplap totálisan különbözik egymástól, mintha két külön gyártótól származnának. Essen először szó az egyezőségekről, mert ilyenek is vannak. Mindkét alaplap – evidens módon – P965-ös északi híddal rendelkezik, tehát mindkét alaplap ugyanazokat a processzorokat fogadja, emellett azonos külső IDE-vezérlő és hangkodek található rajtuk, de ezenkívül minden másban eltérnek. A Neo-F-en ICH8, a Platinumon ICH8R található, tehát négy SATA port áll szemben a hattal, melyekkel RAID-tömböket is létrehozhatunk. A bővítőfoglalatok száma, elrendezése is különbözik. A Realtek hangkodek ugyan megegyezik a két lapon, de csak a Platinumon van SPDIF kimenet. A hálózati vezérlő esetében a Neo-F egy olcsó PCI-os chipet kapott, míg a Platinum egy PCIe-eset. A Platinumon találunk FireWire-vezérlőt is két porttal, és maga az alaplap is szélesebb, az árról már nem is beszélve...

MSI P965 Neo-F és P965 Platinum [+]

A csomagolást nézve is eltér a két MSI; amíg a Neo-F mellé csak azt a néhány legszükségesebb kiegészítőt kapjuk kézhez (még floppykábel sincs, összesen egy SATA-kábel), addig a Platinum dobozában jóval több hasznos eszközt találtunk. Igaz, ez még mindig elmarad a „kis” Abit AB9-es arzenáljától, amelyben annyi SATA-kábelt találtunk, ahány SATA port van az alaplapon, és nem alig hajlítható, „ál”-csőkábelt tett a dobozba a rivális. A Neo-F vörös, a Platinum szokás szerint fekete. A CPU és memóriafoglalatok színe, illetve az északi és déli híd helye megegyezik, és még a bővítősíneket elnézve is látható némi hasonlóság, ezeket leszámítva mindenben különböznek egymástól. A nagy tápcsatlakozó a Neo-F-en biostarosan szerencsétlen helyre került, míg a Platinumon ezzel nincs gond. Az IDE csatlakozó mindkét lapon az alaplap alján található, ezzel nincs probléma, viszont a Neo-F-en a floppycsatlakozó az alsó PCI foglalat alatt van, ami nem a legideálisabb pozíció. Szerintünk a Neo-F északi hídján található hűtőborda jobban sikerült (több a lamella), viszont a Platinumé szebb és dizájnosabb – ha valakinek ez számít.

Egy kis probléma a P965 Neo-F-fel [+]

Az alaplapok felépítésével kapcsolatos probléma, amivel a Neo-F üzemeltetése során találkoztunk, hogy a hosszabb videokártyákat (a képen éppen egy Radeon X1900 látható) nem lehet teljesen belenyomni a PCIe foglalatba, ha PATA-eszközt is csatlakoztatunk az alaplapra, ugyanis a kábel miatt ez egyszerűen lehetetlen. A videokártya így is adott képet, ám jó kérdés, hogy a házba így sikerül-e becsavarozni a VGA-t, na meg az is, hogy mennyire tesz ez jót neki, illetve az IDE-kábelnek. Számunkra felfoghatatlan, hogy egy nagy gyártó az ilyen hibákat hogyan nem képes kiszűri még az alaplap megjelenése előtt. Az efféle lapok tervezése jórészt automatizált, és igen kevés időt szánnak rá – a sietségnek a jelek szerint ilyen részletekben mutatkoznak meg a hátulütői.

A CPU-foglalat környéke [+]

Készítettünk egy-egy képet a processzorfoglalat környékéről; amin először meglepődtünk, az a processzorok feszültségszabályzása, amely mindkét lapon négyfázisú. Talán az MSI már tud valamit, nem erőlteti a sokfázisú feszültségszabályzó áramköröket, mikor ez csak a legszélsőségesebb helyzetekben számít egy processzor túlhajtása esetén. Ugyanakkor a Platinum ezen a területen jobban ki van dolgozva, hiszen a Neo-F-en több óriás kondenzátor is található errefelé, ami lehetetlenné teszi egyes CPU-hűtők használatát. Meg kell azonban jegyezni, a Core 2-nek tuning nélkül nincs szüksége a gyári változatnál komolyabb hűtőre, tehát érthető a másik oldal álláspontja is.

A P965 Neo-F és a P965 Platinum hátoldala [+]

A hátlapok hasonlítanak, ám a Neo-F-ről hiányzik a FireWire-csatlakozó és a két SPDIF-kimenet.

BIOS

MSI P965 Neo-F BIOS [+]

Lássuk a BIOS-t, ahol a két alaplap továbbra is nagyon távoli rokonként tekint egymásra. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a Neo-F-en nincs CoreCell chip, ebből következően a BIOS is más felépítésű, nem szólva a tuningopciók terén mutatott szerényebb képességeiről. A Neo-F Award, míg a Platinum AMI BIOS-ra épül. A Neo-F-en csak egy ventilátor szabályzására van lehetőségünk, de azt is csak egy előre meghatározott opció szerint, és nem az általunk beállított hőmérséklettől függően. A Neo-F nem volt hajlandó CD-ről bootolni, és néha (amikor épp úgy tartja kedve) nem veszi figyelembe az általunk beállított memóriaidőzítéseket sem. Ezen kívül – térjünk rá a tuningra – nincs lehetőség a szorzó és a PCIe, illetve PCI órajelének beállítására, és az FSB is csak 333 MHz-ig emelhető, ami a Core 2-es processzorok 266 MHz-es alapértékét figyelembe véve nem ad túl nagy mozgásteret. Ezenkívül nem állíthatjuk be a CPU és az északi híd feszültségét sem, viszont a memóriának akár 2,4 V-ot is adhatunk (de minek?), és a PCIe feszültsége is 2,2 V-ig emelhető, amire szintén nem lesz túl sok szükségünk, gyakorlatilag „díszopciónak” tekinthető. Ezekkel a képességekkel az MSI P965 Neo-F nem éppen egy tuningbajnok alaplap, a maximálisan beállítható 333 MHz-es FSB-t simán elértük.

MSI P965 Platinum [+]

Érdekesen alakult viszont a P965 Platinum tuningja. BIOS szintjén a drágábbik, okosabbik MSI simán lekörözi a kisebbiket, először is ezzel már két ventilátor szabályzására van lehetőségünk, és ez már tud CD-ről is bootolni (haladás...). A tuningopciókat elnézve is azonnal kitűnik, hogy itt azért kitett magáért az MSI, noha a CPU szorzóját ezzel sem állíthatjuk be. A „feszültségosztályon” a lényeges opciókat megtaláljuk (CPU, RAM, északi híd), alapesetben másra nincs is szükség. Ennek ellenére a P965 Platinum tuningtesztelése számunkra rémálomba fordult. Kezdődött a probléma azzal, hogy az alaplap önkényesen változtatgatta a memória időzítéseit, amikor mi az órajelet visszavettük, hogy ne a RAM legyen a szűk keresztmetszet (a Foxconn az órajelet is állítgatta). Például 266 MHz-es FSB-vel 5-4-4-9-es időzítéseken szoktuk tesztelni a rendszereket, ám amikor a Platinummal 333 MHz-es FSB-t és 533 MHz-es (1:1-es FSB:RAM arány) memória-órajelet állítottunk be, és az időzítésekhez nem nyúltunk, az alaplap a CAS Latency értékét lazán 3-ra csökkentette. Innentől kezdve, amikor a minél magasabb FSB-t tűzzük ki célul, többé nem a chipset lesz a korlátozó tényező, hanem a RAM. Észrevettük még, hogy ha 4-re állítjuk a CAS-t, akkor az alaplap azon is hagyja, de magas órajeleknél még így is a RAM marad a szűk keresztmetszet. Körülbelül 350 MHz-ig jutottunk, de ez nem valószínű, hogy a chipset hibája, a P965 Platinum ezzel a BIOS-verzióval nem alkalmas a komolyabb tuningra.

Az MSI Neója gyorsan megadta magát [+]

...és a ráadás: Asus P5B-E Plus

Asus P5B-E Plus specifikációk:

A végére maradt az Asus P5B-E Plus, mely az utolsó utáni pillanatban esett be a szerkesztőségbe. Sokan érdeklődtek iránta, ezért végül ezt is leteszteltük. A P5B-E Plus nem más, mint a P5B Deluxe „megcsonkított” változata. Ezt el lehetne mondani a P5B-ről is, már amennyiben csak a specifikációkat vesszük figyelembe, de a P5B-E Plus annyiban más, hogy esetében mindössze a P5B Deluxe nyákjának "lightos" változata köszön vissza ránk, míg a P5B-nek a P5B Deluxe-tól teljesen eltérő a felépítése is.

Asus P5B-E Plus [+]

Az Asus az alsó PCIe x16-os foglalatot x4-esre cserélte, a hangkeltő esetében az ADI AD1988B chipet AD1988A-ra cserélte, elhagyta az egyik PCI-os Marvell hálózati vezérlőt, lecserélte az északi hídon és a FET-eken található, heat-pipe-pal összekötött hűtőbordákat, elvett három tekercset és a hozzátartozó FET-eket a processzor környékéről, és megszületett a P5B-E Plus. Átlagfelhasználói szempontból semmi olyan nem történt, ami miatt a P5B-E Plus rossz vétel lenne, kérdés persze az ár, ami egyelőre úgy tűnik, nem sokkal alacsonyabb a Deluxe-énál, márpedig így nem biztos, hogy a P5B-E Plus megéri a pénzét.

A hátoldal [+]

A hátoldalról is csak a második Ethernet-aljzat hiányzik a P5B Deluxe-éhoz képest.

BIOS

Tuningosok számára viszont jó hír, hogy a BIOS szintjén az alaplap 100%-ig megegyezik a P5B Deluxe-szal, ugyanazok az opciók, és ugyanazok a beállítható órajel/feszültségintervallumok is.

A P5B-E Plus 525 MHz-ig bírta [+]

Ezek után a tuningpotenciált tekintve sincs min csodálkozni, a P5B-E Plus-szal könnyedén eljutottunk 525 MHz-es FSB-ig, ami majdhogynem megegyezik a P5B Deluxe esetében látott 520 MHz-es értékkel. Az 525 MHz-et alap chipsetfeszültséggel értük el, 530 MHz-en viszont már fagyott a rendszer. Amikor a tuning rosszul sült el, csak a CMOS Clear segített, viszont szerencsénkre az Asus-féle CMOS Reloaded ilyenkor mindig megkönnyítette a munkánkat. A Vdrop (tuningosok körében így hívják azt a jelenséget, amikor egyes feszültségek terhelés hatására leesnek a beállított érték alá) a P5B-E Plus esetében is jelentős, például az 1,5 V-ra beállított Vcore 1,4 V-ra csökkent terhelés hatására, legalábbis a BIOS szerint, de neten fellelhető, felhasználók által multiméterrel kimért eredmények is azt mutatják, hogy az Asus lapjai ebből a szempontból kifogásolhatók.

Tesztkonfiguráció és tesztek

A tesztekben egy E6300-as Core 2 Duo szerepel. A memóriát minden alaplapban DDR2-800-as órajelre állítottuk 5-4-4-9-es időzítések mellett. Az Asus P5B-t leteszteltük DDR2-1066-os aszinkron memóriaórajelen is, ahol az időzítéseket 5-5-5-15-re állítottuk (erre módunk lett volna az MSI P965 Platinummal és a Gigabyte lapjaival is, mert a BIOS lehetőséget ad rá). A 865PE chipsetes, DDR400-as memóriákat kezelő ASRock ConRoe865PE alaplapban két esetet vizsgáltunk; a memória a chipset korlátai miatt csak 177 MHz-en járt, és először 2-2-2-5-ös, majd 2,5-4-4-8-as időzítésekkel teszteltük a rendszert. Az ASRock ConRoeXFire-eSATA2-t újrateszteltük a P1.6-os BIOS-szal DDR2-667-es memóriabeállítások mellett. Az ASRock ConRoe865PE alaplapot egy GeForce3 Ti200-zal működtettük, ezért a játéktesztekben ez a típus nem is szerepel. Az alkalmazásteszteket nem unalmunkban futtatuk le, hiszen már nagyon jól tudjuk, hogy azonos chipkészletre épülő alaplapok esetében a különbségek minimálisak, hanem hibaellenőrzés gyanánt, tehát hogy kiderüljön, ha van valami turpisság.

Az FSB ellenőrzésével kezdtük, az összes alaplap 266 és 267 MHz közé állította be az FSB-t, tehát az eredmények összevethetők.

Az Everesttel a memória sebességét ellenőriztük, a P965-ös lapok pár százalékos eltéréssel ugyanúgy szerepeltek. DDR2-667-es beállítással a ConRoeXFire-eSATA2 még mindig csak az utolsó helyre érkezett.

A memóriafüggő alkalmazásokban az alaplapok nagyon együtt haladtak, a P965 Neo-F minimális hátrányban volt a P965-ös lapokkal szemben. Az ASRock 945P chipsetes lapja magasabbra állított memóriaórajellel már szépen megközelítette a P965-ösöket, erre számítani is lehetett.

Játékokban a különbségek alig pár százalékosak, de azt azért látni, hogy az MSI P965 Neo-F nem éppen a sebességéről lesz híres.

USB- és IEEE 1394-sebesség

Létrehoztunk egy 512 MB-os RAMDRIVE-ot, és erre felmásoltunk egy kb. 500 MB-os fájlt. Ezt a fájlt átmásoltuk az USB vagy FireWire vezérlőn csüngő merevlemezre, így született meg az írási eredmény, majd a vezérlőn csüngő merevlemezről visszamásoltuk a fájlt a RAMDRIVE-ra, így megkaptuk az olvasási eredményt. A másolást a Disk Bench nevezetű programmal végeztük el, mert ez a program a másolás végén képes átlagolni a másolás sebességét.

Az alaplapokon található eSATA-portokon mért eredményeket átlagoltuk, ugyanis ezek hozzávetőleg azonos sebességet futottak gyártótól függetlenül. Olvasásban a FireWire-vezérlők pár százalékos eltéréssel ugyanolyan gyorsak voltak, gyorsabbak, mint az USB-vezérlők.

Írásban már kicsit jobban szétszóródott a mezőny, de a FireWire ezúttal is gyorsabb volt az USB-nél egy-két kivételes esettől eltekintve. Az ECS alaplapon található vezérlő valamiért lassabb volt a többinél, melyek 22–24 MB/s-os sebességgel írták az adatokat.

A másolás szinte az összes vezérlő esetében 0–2%-ra terhelte a processzort, az ICH7-es déli hídnál 9%-ot mértünk, ami kilóg a sorból.

Ethernet-sebesség és audiominőség, tuning

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancsot:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény három lefuttatott teszt átlaga.

A sebességmérés során kirajzolódott egy kép, mely szerint a PCIe-es vezérlők legalább 30%-kal több adatot tudnak kipréselni magukból. Ez annak köszönhető, hogy egy PCIe sáv 266 MB/s-os sebességet biztosít a vezérlő számára, míg a PCI csak 133 MB/s-ot. Utóbbi nem lenne nagy érvágás, ha csak ez az egy eszköz csüngne a PCI buszon, de a FireWire- és USB-vezérlők, és egyes SATA vagy PATA RAID-vezérlők (melyekből egyre kevesebb van) is ezt terhelik, márpedig minél többen használják, annál többfelé oszlik a 133 MB/s, míg egy PCIe-es hálózati vezérlő egyedül használhatja ki a teljes 266 MB/s-os sávszélességet.

A CPU-terhelési tesztben inkább a vezérlő gyártójától függ az elért helyezés, az Intel és Marvell vezérlők 12–20%, a Realtek chipek pedig 20–25%-kal csökkentik az erőforrásokat egy Core 2 Duo E6300-as processzorral teljes sávszélességen leterhelve.

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

Az alaplapokon található hangkodekek az Asust kivéve mind a Realtektől származnak, annak ALC88x-es jelölésű chipjei pedig analóg kimeneten keresztül mérve a Rightmark Audio Analyzer szerint közel azonos hangminőséget produkálnak. Ezek közül talán az Abit AB9/AB9 Prón található ALC882D tűnik ki a sorból, mely a THD, az IMD és a sztereó áthallásban is jobbnak bizonyult a 883-as chipeknél.

Lemértük az egyes hangkeltők processzorterhelését is. Half Life 2 Episode One alatt ezek 20–26%-os terhet róttak a processzorra.

FEAR alatt jóval alacsonyabb volt a terhelés mértéke, mindenki 10% alatt maradt, de ne felejtsük el, hogy egy Core 2 Duóról van szó, Pentium 4/D-vel ennél jóval magasabb is lehet a terhelés, ez esetben inkább csak az arányokat érdemes figyelembe venni (jellemzően egy egymagos processzorral a terhelés ezeknek a duplája).

Végül grafikonon összesítettük az egyes alaplapokkal elért maximális FSB órajelet. A tuning során egy Core 2 Duo E6300-as processzort használtunk. Ahol arra lehetőségünk volt, a teszteket csökkentett szorzóval futtatuk le. Ezek az eredmények csak egy adott BIOS-verzióra jellemző tuningpotenciált sejtetnek, természetesen nem tudjuk garantálni, hogy például minden egyes Asus P5B 530 MHz-et fog futni. Ehhez jó memóriák, jó processzor és szerencse is kell. Ezt a grafikont is inkább egyfajta támpontként érdemes felfogni (nem érdemes a konkrétan elért MHz-eket nézni), az viszont jól látható belőle, hogy az egyes gyártók milyen mértékben figyelnek oda a tuningpotenciálra. Az eredmények láttán két mondanivalónk van. Egyrészt meglepődtünk a Biostar jó szereplésén, és nagyot csalódtunk az MSI-ben, ám ne feledjük, hogy ez csak az FSB-tuning. Úgy látjuk, hogy a tuningolhatóságot tekintve az Asus, Gigabyte és Abit gyártótrió végezte a legjobb munkát, és itt ezalatt nemcsak a maximálisan elért FSB-t értjük, hanem a BIOS-ok felépítését, funkcionalitását is.

Értékelés

Az értékelésénél több szempont is figyelembe vehető, de ha jobban megnézzük a kínálatot, akkor látható, hogy az alaplapok nem különböznek túl sok dologban; például a teljesítményüket nézve. Rangsorolást inkább az ár, a felszereltség (hozzáadott kellékek és integrált eszközök) és a tuningpotenciál alapján érdemes képezni, mivel minden másban szinte azonosak, mintha csak videokártyákról lenne szó. Éppen ezért az alaplapokat ezúttal áruk szerint osztottuk fel csoportokra, és így értékeltük őket.

A legolcsóbb alaplapok (kb. 30–35 000 forint) közé a következők tartoznak: Abit AB9, Biostar TForce 965PT, Foxconn P9657AA, MSI P965 Neo-F, ide még beszuszakolható az Asus P5B, illetve a Gigabyte 965P-S3 is. Ebből a felsorolásból könnyen kizárható az MSI P965 Neo-F, mely számos szempontból alulmúlja vetélytársait. Ha a tuning komoly szempont a vásárló számára, akkor az Abit AB9, az Asus P5B és a Gigabyte 965P-S3 trióból érdemes válogatni. Ezek közül a legfelszereltebb az Abit AB9, emellett körítése is a legjobb, és a hangvezérlője is jobb minőségű ellenfeleinél, igaz, FSB-tuningban nem volt a csúcson, de a 450 MHz is elég legtöbbünk számára. Felépítésbeli problémái is vannak, de ezzel szerencsére csak egyszer, az összeszerelés során kell szembesülnünk, így megérdemli a különösen ajánlott pecsétet. A Gigabyte picit jobban felszerelt, mint az Asus P5B, utóbbihoz viszont több kelléket kapunk. FSB-tuningban mindkettő nagyon jó, de ha a BIOS-t összességében nézzük, akkor a 965P-S3 a befutó, leginkább a maximális RAM-feszültség miatt. Ha a tuning nem az egyik leglényegesebb szempont a vásárló számára, akkor a Biostar és a Foxconn is remek alternatívává lép elő. Ha a leendő vevőnek nincs szüksége a tuningra, de a SATA RAID-re igen, válassza a Foxconnt, minden más esetben az AB9 a nyerő választás. A Biostar a legolcsóbb P965 chipsetes lap, amely moderált mértékű tuningra is alkalmas, de az Abit AB9-nél nem olyan sokkal olcsóbb, hogy ne érné meg kifizetni a plusz költséget. Persze, ha nincs szükségünk a FireWire-re és a kiemelkedő BIOS-ra, akkor a Biostar is jó vétel.

A második kategóriába a 35–42 000 forintos alaplapok tartoznak, azaz az Abit AB9 Pro, Gigabyte 965P-DS3 és még az MSI P965 Platinum, illetve az Asus P5B-E Plus is ide sorolható. Ha a tuning szempont, akkor az MSI kizárható. A maradék alaplapok közül az Asus a legdrágább, cserébe viszont nem nyújt annyival többet, mint amennyivel többe kerül – az AB9 Pro olcsóbb, ugyanakkor jobban felszerelt. A Gigabyte 965P-DS3 számunkra nem tűnt túl kifizetődő alternatívának, ugyanis az S3-tól csak a kondenzátorok milyenségében tér el, miközben kb. 5000 forinttal drágább annál. Összességében úgy tűnik, hogy ebben a szegmensben is az Abit lapja a befutó, hiszen az MSI-vel egyetemben a legfelszereltebb és tuningra is nagyon jó – utóbbi viszont nem mondható el az MSI-ről. Ha az Abit felépítésével valaki nincs megelégedve, akkor szerintünk inkább a P5B-E Plus-t válassza a Gigabyte 965P-DS3-mal szemben, ezek elvileg egy árban vannak, viszont az Asus jobban felszerelt.

A harmadik csoportban találhatók az eddigieknél drágább típusok, azaz az Asus P5B Deluxe, az ECS PX1 és a Gigabyte 965P-DS4. Az ECS lapja nagyon jól felszerelt, és a csomagolás/tálalás is nagyon szép és jó, viszont ugyanannyiba kerül, mint a P5B Deluxe, amely ugyanezeket tudja, ráadásul még jól is tuningolható, ami az ECS-ről nem mondható el. Az Asus P5B Deluxe és a Gigabyte 965P-DS4 közül mi az Asust választanánk, jobb felszereltsége miatt is, tuningban is jobban muzsikált, ráadásul a körítés (csomagolás, mellékelt kellékek) terén is az Asus volt az igényesebb.

Essen szó az ASRock lapokról is. A ConRoe865PE jó választás lehet azoknak, akik még mindig nem szándékoznak DDR2-re és PCI Expressre váltani, bár, ami késik, az nem múlik. Szerencséjükre ez a 865PE chipsetes lap csak bizonyos esetekben észrevehetően lassabb a P965-ösöknél, cserébe viszont jóval olcsóbb is azoknál. Az árkülönbség csökkenése viszont csak idő kérdése. A ConRoeXFire-eSATA2 az új BIOS-szal szerencséjére „begyorsult”, DDR2-667-es beállítással sebessége elérte a P965-ös lapokét. Ugyanakkor kinek is tudnánk ajánlani a megvételét? Ha az illetőt nem zavarja a 945-ös chipset, akkor egy jól felszerelt lappal gazdagodik jó áron.

Abit AB9 – legolcsóbbak Abit AB9 Pro – közepesen drágák Asus P5B Deluxe – legdrágábbak	Gigabyte 965P-S3 – legolcsóbbak Biostar TForce 965PT – legolcsóbbak

fLeSs

A tesztben szereplő alaplapokat az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre:

• Abit AB9 és AB9 Pro, MSI P965 Neo-F és P965 Platinum: Expert Computer Kft.
• Asus P5B-E Plus: Asus Hungary
• Foxconn P9657AA-8EKRS2H: HRP Hungary Kft.
• Biostar TForce 965PT: GO-RUN Kft.