Akciós Asus notebook

Külső

Notebookos tesztjeinkben többnyire drága modelleket próbálunk ki, melyek áradatát néhány netbook színesíti az utóbbi időben. Joggal róható fel nekünk, hogy nem foglalkozunk az olcsóbb, idehaza több vásárlót érdeklő, alsókategóriás gépekkel. Most egy „Tesco gazdaságos” Asus laptop került a boncasztalunkra, ezért kíváncsian vártuk, mennyivel lesz „olcsóbb” komolyabb márkatársainál.

Amikor kicsomagoltuk az X50-et, először azt hittük, hogy a hazai képviselet rossz terméket küldött nekünk. Külsőre teljesen úgy néz ki, mint az F5-ös széria, ami a maga idejében a középkategóriában versenyzett. Formája tehát egyáltalán nem kelt olcsó hatást. Felső borítása – ahogyan alja is – fekete színű, amit középen egy szürke sáv, valamint a fedélen egy díszléc tör meg. Több Asus notebookról is visszaköszön az élek fokozatos emelkedése. Becsukva tehát lehetetlen megmondani, hogy egy olcsó X50-et vagy egy drágább F5-öt látunk-e.

Szerencsére az Asusnál már végképp elfelejtették a homlokzatra szerelt mindenféle csatlakozókat. Az X50C-n csak egy diszkrét kártyaolvasót találtunk itt, és a fedéltartó mechanika gombját. Ismét dicséretet érdemel a gép, hiszen kategóriájában inkább a csúnyább, húzós retesz a jellemző. Hátul ismét egy extrát találtunk, a digitális monitorkimenetet. Bár sejtettük, hogy így lesz, középen az F5-ösök szellőzőnyílását köszönthettük. A zaj és a meleg tehát a felhasználótól legtávolabbi ponton távozik.

Oldalt már nem volt részünk különösebb meglepetésben. Jobbra csak az optikai meghajtó került, mely természetesen írja a kétrétegű DVD-ket is. A másik oldalon található a két hangos aljzat, a PC Card bővítő, a Wi-Fi retesze, a hátsót kiegészítő további három USB, valamint a modem és az Ethernet hálózati vezérlő aljzata. Mondhatni tehát, hogy csatlakozókkal tisztességesen el van látva az X50C, csak az olyan extrák hiányoznak róla mint a HDMI, az eSATA és a FireWire.

Kinyitva az olcsó Asust, ismét egy F5-öst találtunk. Az átlagos billentyűzet kerete világos. Nem a legmodernebb gépekre jellemző, karcoknak fokozottan ellenálló, csak szimpla keret. Többéves használat alatt minden bizonnyal kopni fog a színe, de ez jellemző a konkurenseire is. Örvendetes, hogy az 1,3 megapixeles webkamera a helyén maradt.

A sok modern formaterv után öröm ismét egy olyan notebookot látni, mely teljesen kinyitható. Sajnos, ez a tulajdonság sokszor a csinos megjelenés áldozatául esik. Régebbi Asus laptopokra jellemző stíluselem az aszimmetrikus zsanér.

Hasra fektetve az X50C-t a megszokott F5 fenéklemezt találtuk. A fő ajtó alatt rejtőzik a processzor, chipkészlet, hűtőrendszer, két (részben fedésben lévő) memóriafoglalat, és jobbra felül látszik a PCI Express aljzat is, amit a Wi-Fi modul foglal el. Mint már említettük, a meleg a gép hátulja felé távozik. A két kisebb nyílás a merevlemezt, illetve az akkumulátort rejti, mely 48,84 Wh kapacitásával megüti az átlagot.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Meglehetősen érdekes a nálunk járt X50C hardverkörítése. Legjobban talán a színes szóval lehetne jellemezni, ugyanis processzora az Inteltől, chipkészlete a SiS-től, grafikus alrendszere pedig az NVIDIA-tól származik. Igen, ebben az olcsó gépen különálló GeForce dolgozik, bár csak az aktuális sorozat leggyengébb darabja, a 9300M GS. Modern játékokhoz ez a csöppnyi, 8 számolóegységes, 64 bites memóriavezérlőjű pixelgyáracska nem elegendő, de a régebbi darabok elmennek majd vele, és ami még fontosabb lehet, megbirkózik a HD kódolású videók lejátszásával.

Merthogy ebben a feladatban nem sok segítségre számíthat a soványka Celeron 220-tól. Ez az egymagos CPU 65 nm-es gyártási technológiával készül, 1,20 GHz-es órajelen fut, másodszintű gyorsítótára 512 kB, rendszerbusza pedig 533 MHz. Specifikációja alapján is sejthető, hogy alig gyorsabb egy régi Pentium M-nél, és még az 1,60 GHz-es Atom is megszorongathatja. Memóriakezelés szempontjából az olcsó SiS lapkakészlet sem kecsegtet túl sok jóval, de ha a netbookokba elég az Atom és az ósdi 945MGS, akkor itt sem lesz olyan vészes a helyzet. Különösen azért nem, mert van még az X50C-ben 2 GB memória és 160 GB-os merevlemez. Optikai meghajtóját az LG szállította, és már az eggyel korábbi modelljük is biztonsággal és jó minőségben írta a jobbfajta DVD-ket. Az Atheros Wi-Fi modul csak g-s sebességű. Summázva tehát a fentiekért – operációs rendszer nélkül – 123 000 forintot kell fizetni, ami egy jobban felszerelt netbook ára.

Mivel vékonyka a processzor, fölöslegesnek tartottuk egy mobil Core 2-vel agyonverni. Sokkal érdekesebb, hogyan áll helyt az Atommal szemben, mely lényegében a gyilkosa lehet, hiszen olcsóbb, modernebb, ráadásul nagyszerűen cseng a neve, mindenki őt akarja. Az összehasonlításhoz az Eee PC 1000H eredményeit használtuk.

Bizony, voltak olyan esetek, amikor az Atom nem csak szorongatta, hanem alaposan le is hagyta a kétszázhúszast. Azért látszott, hogy a Pentium M-ből származtatható architektúra nagyon rendben van, elsősorban FPU teljesítményben ver oda a modern csöppségnek. Rankesz fórumozónktól származik az infó, hogy az alaplapra forrasztott 220-as rendszerbuszának órajelét a BIOS-ban 533 MHz-ről 667 MHz-re lehet húzni. Ezzel nyerünk vagy 300 MHz-et. Jó kérdés, hogy az Intel miért nem inkább a Celeront vitte 45 nanométerre. Talán azért nem, mert az Atom Hyper-Threadingje több alkalmazást egyszerre futtatva érezhetően erősebb, mint az egymagos, egyszálas Celeron.

Annak ellenére, hogy a SiS északi hídhoz DDR2-667 sebességgel kapcsolódott az egyetlen memóriamodul, olvasásban, írásban és késleltetésben is alaposan lemaradt a DDR2-533 sebességen dolgozó, régebbi inteles mögött.

Merevlemez-kezelésben elsősorban a lassú, 80 GB-os Seagate winchesternek tudható be az inteles rendszer gyengélkedése. Ezt jelzi a nagyon magas elérési idő is. Azért löketszerű csúcsban sikerült megelőznie a szolidan teljesítő SiS-t.

Megvizsgáltuk az Asus X50C Atheros Wi-Fi egységének teljesítményét is. A teszteléshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM Think Pad X40 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házatt. Miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat az útválasztóhoz drót nélküli volt.

Ahogyan számítani lehetett rá, a g-s Wi-Fi adapter valamivel túllépte a 2 MB/s-os átviteli tempót, amikor a vezetékes hálózat felé forgalmazott. Örvendetes, hogy tempója a két falon keresztül (4-es pont) sem csökkent. A sok födémmel és fallal árnyékolt 5-ös pontban elveszítette a jelet, de a valamivel távolabbi, jobb rálátású 6-osban ismét megtalálta. Teljesen vezeték nélküli összeköttetéssel 2 MB/s alatt maradt az átviteli sebesség, melynek nagy része még a 4-es pontban is rendelkezésre állt, de ennél távolabb már nem találtuk az utat a routerhez.

Megjelenítés, bevitel

Nem kerülhette el az alapos kivizsgálást az X50C 15,4 hüvelykes kijelzője sem. Természetesen TN+film panelről van szó, annak minden előnyével és hátrányával. Az 1280x800 pixel színe gyorsan vált, de látószögük meglehetősen kicsi. A technológiára jellemző átlagnál is korábban fordultak át a színek alulról nézve, felülről szemlélve pedig hamar szürkülni kezdtek, és oldalról sem volt rózsás a helyzet.

Megvizsgáltuk a panel színhelyességét is. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Kalibrálás előtt a megszokott túlszaturáltság jellemezte az Asus X50C képét. Általános trükk ez a gyártóktól, hogy a színeket a valódinál élénkebben jelentetik meg, ezzel hamis szépségérzetet keltve, ugyanis látásunk a telített színekre jobban reagál. Ezt a hatást tovább fokozza – és a panel gyengeségét elfedi – a tükrös felület. Kalibrálással azért szépen helyre lehetett tolni a tónusokat, a legnagyobb eltérés is alig lépte át a 3-as DeltaE szintet, az átlagos eltérés pedig egy körül volt.

Átlagosnak – vagy annál egy kicsit gyengébbnek – nevezhető az X50C kijelzője homogenitás szempontjából. Az olcsóbb notebookos panelek hely- és költségtakarékossági okokból csak alulról kapnak háttérvilágítást. Ennek eredménye a fényes alsó sáv, valamint a szemmel és műszerrel is tapasztalt enyhe sötétedés fölfelé. Mértéke szerencsére csak a bal felső sarokban volt jelentős.

Az X50C billentyűzetét is az F5 sorozattól örökölte. Szerencsére az Asus nem próbálkozott megkérdőjelezhető hasznosságú numerikus pad integrálásával a sokkal fontosabb gombok kárára. Ennek köszönhetően minden billentyű megfelelő méretű, az ékezetesekből és a kurzormozgatókból sem csíptek le. Járásuk nem különösebben finom, de komolyabb panaszunk sem lehet rájuk. Notebookos viszonylatban átlagosnak mondanánk őket.

A klaviatúra fölött egy sorban információs LED-eket és extra gombokat találunk. Az előbbiek a merevlemez és "leragadó" (Lock) gombok állapotáról árulkodnak, az utóbbiakkal médialejátszót, teljesítményprofilokat és böngészőt indíthatunk, de ide került a touchpad tiltója és a bekapcsoló is. A velük átellenes oldalon picike felirat jelzi, hogy bizony ez a gép Asus F5 alapokra épül.

Ezt támasztja alá a tapipad is, melynek gombjait egybeszabták. Sok érdekeset nem lehet róla mondani, esetleg azt, hogy alatta egy krómos betétben további LED-ek sorakoznak, melyek a notebook bekapcsoltsági helyzetét (be, készenléti, ki), az elem töltését és a Wi-Fi, valamint a Bluetooth állapotát jelzik. Az utóbbit eddig azért nem említettük, mert csak a felirat és a LED van meg hozzá, az adapter nincs.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Melegedés és hang szempontjából az a leglényegesebb az Asus X50C-nél, hogy a benne dolgozó Celeron 220 mellőz mindenféle energiagazdálkodási lehetőséget. Nem lehet tehát csökkenteni az órajelét, rendszerbuszának órajelét és üzemi feszültségét sem, mindig mondhatni teljes gázon dolgozik, igaz, nem annyit fogyasztva, mintha 100%-osan terhelnénk. Az okosan megtervezett Asus hűtésnek köszönhetően ebből nyugalmi állapotban annyit tapasztaltunk, hogy a gép aljának középső része 36 fokos, és a tapipad is picivel melegebb a langyosnál. Közben az átlagosnál valamivel hangosabban, 28 decibelen szólt a hűtés, de a kimeneti nyílás okos elhelyezése miatt ebből sokkal kevesebbet hallottunk, mint azoknál a gépeknél, amik jobbra vagy balra fújják a meleget.

Meghajtva a processzort, 55 fokos hőmérséklete nem ugrott meg jelentősen, hanem úgy 10 perc alatt elérte a 60 fokot. Itt négy decibelt hangosodott a hűtés, aminek az lett az eredménye, hogy a CPU 21 fokos tesztkörnyezetünkben 58 fokosra hűlt. Mindeközben a merevlemez tartotta 45 fok körüli hőmérsékletét, ami szerintünk 21 fokos szobában egy kicsit sok. A mobil winchesterek maximális üzemi hőmérséklete 55-60 fok szokott lenni, ezt talán 35-40 fokos kánikulában el is éri majd.

Örvendetes, hogy a processzor terhelése közben nem melegedett túlzottan a notebook háza. Egyedül a merevlemezes jobb alsó sarok fonákján tapasztaltunk 4 fokos emelkedést, a többi helyen csupán 1-2 fok volt az ingadozás.

Tudva, hogy az energiagazdálkodási funkciók nélküli processzor és a diszkrét VGA a többi hardverrel együtt nyugalomban is 40 wattot fogyaszt, nem számítottunk különösebben hosszú akkumulátoros üzemidőre. A hatcellás 48,84 Wh-s telep terheletlenül is csak alig több mint másfél óráig bírta. Mivel GPU-s videokódolás közben sem tud a CPU aludni, videóból sajnos a másfél órás határ alá estünk.

Teljes terheléssel egy órát és tizenegy percet bírt ki akkumulátorról az Asus X50C, ami nem túl sok idő ilyen teljesítményű hardvertől. Egy fejlettebb energiagazdálkodású Pentium Dual-Core processzorral minden bizonnyal sokkal jobb eredményeket értünk volna el. Tartozunk még a gép terhelt fogyasztásával, ami 50 watt körül mozgott. A telepet kikapcsolva és üzem közben is nagyjából 130 perc alatt sikerült feltölteni.

Értékelés

Ma végre egy olcsó notebookot vettünk górcső alá, és be kell vallanunk, jobb eredményt kaptunk, mint amire számítottunk. Felépítésében pozitív meglepetést okozott az Asus X50C, mely teljesen azonos a jól ismert F5-ös szériával. Formája ma már kicsit elavult, de legalább sallangmentes, belső elrendezése átgondolt, csatlakozók terén is jobb a vártnál. Kijelzője és beviteli eszközei a mai mezőnyben átlagosnak mondhatóak, a modernebb gépek ezen a téren már jobbak. Monitoraik egyre gyakrabban LED háttérvilágításúak, új divat a cseppálló billentyűzet.

Egyetlen része volt a kipróbált összeállításnak, ami komoly kritikát érdemel, a Celeron 220 processzor. Teljesítményben alig jobb az Atomnál, sőt egyetlen, egyszálas magja miatt volt, hogy gyengébbnek is éreztük. Energiából pedig lényegesen többet igényel nála. Igazán kár, hogy a HD videók lejátszásához elég erős, kis GPU mellett sem lehet rendesen üresbe tenni. Ez alaposan rányomja a bélyegét az akkumulátoros időre. Aki szeretné laptopját az elektromos hálózattól távol is használni, az sokkal jobban jár egy Pentium Dual-Core vagy AMD processzoros Asus X50-essel, melyek nagyjából a tesztgépünk árában is kaphatóak már, igaz diszkrét VGA nélkül. Egyébként maga a gép egészen jó, az alsó árszegmensben indul, alapja pedig a hajdan középkategóriás F5 sorozat.

FRISSÍTÉS: Miklós Tamás (Fiery), az Everest diagnosztikai szoftver fejlesztője a napokban fényt derített az Asus X50C notebook egy vélhetőleges sorozathibájára. Akkumulátorról hajtva nem működik megfelelően a SiS 968 déli híd USB 2.0 vezérlője. Erre az USB 2.0-s egér szakaszos mozgásakor figyelt fel, ami Windows XP és Linux operációs rendszer alatt is jelentkezett. Ennek fényében célszerű más chipkészletes Asus X50 notebookot választani.

ÚJABB FRISSÍTÉS: Jó hír, hogy a legújabb BIOS frissítés megoldotta a fent leírt problémát. Rövidesen elérhető lesz az Asus honlapján és a Live Update rendszerben is.

rudi

Az Asus X50C-t az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.