Bevezető és külső
Az Acernél idén tavasszal úgy döntöttek, hogy kicsit átvariálják, egyszerűbbé teszik Ultrabook-kínálatukat, aminek következtében a különböző árkategóriába eső termékek jobban elkülönülnek majd egymástól. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Aspire család mindössze az olcsóbb V és a drágább S jelzésű modellekből fog állni, az M sorozat pedig búcsút int. Annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson, a V sorozatba kellett egy új modellt hozni, hiszen a V5 csak az ultravékony notebookkategóriába tartozott, nem felelt meg az Ultrabook követelményrendszernek. Tulajdonképpen nem volt nehéz dolga a vállalatnak, hiszen nem volt más dolgunk, mint az M3-M5 és a V5 összegyúrásából megalkotni cikkünk alanyát, a V7-est, mely 14 és 15 colos méretben egyaránt elérhető lesz.
Bár Acer blogunk előzetes tesztbeharangozója alapján sokan a 14"-es masinát várták, időközben mégis a 15,6 colos kijelzősre váltottunk azon prózai oknál fogva, mert a hazai kínálat legnagyobb részét ez a gép fogja adni, a másikból csupán egyetlen modell lesz – kevésbé jó kijelzővel – és a szálcsiszolt alumíniumfelületetek feketében jobban ütnek, mint ezüstben. Márpedig ebből az anyagból bőven jutott a fedélre és a csuklótámaszra, pontosabban a touchpadet és billentyűzetet körülölelő részre. Tisztán, ujjlenyomatoktól mentesen tartani nem lesz könnyű, ahogyan a gép alját sem, ami viszont műanyag selymes, puha matt fekete felületkezeléssel, ami igazán kellemes tapintást kínál.
Az Aspire V7 összességében masszív laptop látszatát kelti, az összeszereléssel sem volt problémánk, tehát az általánosságban vett minőség jó, de nem kimagasló, hiszen nincs illesztéseket elrejtő unibody dizájn, sem magnéziumötvözet, de ez nem is az a kategória. A dizájnt nem bonyolították túl, de a V7 letisztult egyszerűsége sokak számára biztos tetszeni fog. Ami a gép tömegét és vastagságát illeti, a 15,6" érintőkijelző rányomja bélyegét ezekre a paraméterekre, hiszen a 2,22 kg és a majdnem 23 milliméteres vastagság nem világbajnok, de ne feledjük, hogy nem csúcskategóriás készülékkel van dolgunk.
A négyoldali nézeten látszik, hogy a csatlakozásokat nem bonyolították túl, ellenben tanultak az M sorozatnál elkövetett hibákból, így például a bekapcsológombot a billentyűzet fölé száműzték. Bár akkoriban örültünk az előlapra helyezett bekapcsológombnak, az M3 tartóstesztje rámutatott, hogy korántsem vicces, amikor ölünkbe véve övünk csatjával egy szemvillanás alatt kikapcsoljuk a gépet – persze nem szándékosan. Továbbá az USB portok elhelyezése is ötletesebb lett, így nem kell mindig a gép hátuljához nyúlkálnunk, nem utolsósorban pedig nagyobb pendrive-ok csatlakoztatása sem okoz problémát, ha a többi port foglalt; ebben a felállásban garantáltan nem fogják egymást zavarni.
A mérnökök csupán az USB szabványok körül követtek el kisebb bakit, azaz egyértelműen kevés az USB 3.0-s port, inkább fordított arányt kellett volna alkalmazni. Sokaknak bizonyára feltűnt, hogy a HDMI mellett a korábbi M sorozathoz hasonlóan továbbra sincs analóg VGA kimenet, amit minden bizonnyal azok bánnának, akik valamilyen egyszerűbb, idősebb irodai projektort szeretnének használni. A látszat azonban csal; a DisplayPortra hajazó csatlakozó az Acer Converter port, amihez mellékel a gyártó egy D-Sub átalakítót, amivel ez a probléma is áthidalható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
