Acer Aspire 1551

Eseménydús volt az elmúlt pár hónap notebook terén. Május elején beszámoltunk az AMD új mobil és asztali platformjairól, pár nappal később már Nile-lal Danube-bal szerelt Acer laptopokról adtunk hírt, júniustól pedig kisebb AMD-dömpingnek lehettek tanúi szorgalmas olvasóink. Egyre több gyártó dobja piacra az AMD Vision termékvonalára épülő termékeit, ami nem meglepő. Az AMD évekig nem tudott hasonló megoldásokat szállítani, mint az Intel: a Core 2 sorozat tagjai jó választásnak bizonyultak játékosoknak és sokat utazóknak egyaránt, az Atommal pedig egy új szegmenst nyitott a kisfogyasztású laptopok piacán. A Core 2 CULV-nél azonban nem állt le a fejlesztés, pár hónapja jelent meg utódja, a Core iX UM.

Minderre az AMD csak késve reagált. Az első Neo processzorok hiába voltak gyorsabbak, mint az Atom, nagyobb áramfelvétele nem tette igazi ellenféllé, sebességben pedig rendre elmaradtak az Intel CULV-s megoldásaitól. Az Atom és a Core 2 közé ékelődött Neo csak nagyobb hőtermelésével körözte le riválisait.

Azonban most itt az új platform, melynek képviselőiből elsőként egy hárommagos Danube-ot sikerült tesztelnünk; az alsó-középkategóriás, Vision Premium besorolású laptop kellemes meglepetésnek bizonyult. Most a belépő szintű Nile-t vesézzük ki, ez elvileg elegendő multimédiás teljesítményt nyújt alacsony, 7,5-15 W körüli fogyasztás mellett.

Július lett, mire kézbevehettük az Acer Aspire 1551-et. Az AMD korlátlan internetezést és multimédiás szolgáltatásokat, az Acer kis súlyt és fogyasztást, valamint mélybronzba öntött elegáns külsőt ígér. A PROHARDVER! ezzel szemben nem ígér mást, mint számokat és benyomásokat; megnézzük, sikerült-e az Intel atomos és CULV-s platformjainak kihívóra lelnie, s közben egy idegen életformával is megküzdünk!

Egy doboz

A színválaszték: matt ezüst, fekete, vörös és barna. Hmmm, csak a sorrenden lehetne összeveszni – nekünk a bronzbarna jutott, de nem voltunk elégedetlenek. Elkezdtük átrágni magunkat a doboz csekély tartalmán: töltő, töltőkábel, akku, különféle gyorsaságú leírások (Quick Setup Guide az olvasás terén kihívásokkal küszködőknek, Quick Guide a súlyosabb irodalom kedvelőinek), kisebb doboz, fedél, megint doboz, majd valami hirtelen megharap...

Egy, ööö, izé...

A kifejezetten szép külső doboz, katonás rendben sorakozó kiegészítők, dizájnos dokumentációk mellé hogy tehetnek ilyen csúf külsejű és tapintású, hm, izét? Az egyszeri tesztelő bátor, hajtja a megismerés vágya, ezért óvatosan lefejti róla. Óvatosan, hiszen nem tudhattuk, merről harap, ráadásul a lelkére kötötték, hogy a későbbi kísérletekhez elég mintát hagyjon belőle. A lassú huzigálás közben pedig már sejti, hogy még csak most jön a java...

A gép, már amit az alien hagyott belőle

Kézbevétel után azonnal rájövünk: a fehér alien alapos munkát végzett. A sajtófotókon még metálcsillogású bronzbarna a valóságban kiábrándítóan egyszerű, mattosított, kopogós műanyag, a csillogó hatást csak az apró bevágásokkal textúrált felület kelti. A laptop szerkezete nem stabil, nyeklik-hajlik, a kétoldalt elhelyezett csatlakozók elhelyezésén pedig bőven lenne mit javítani.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen van hátulja is. Kerek formák, lyukmentes felület, többé-kevésbé jól illeszkedő elemek, melyek tört vonalát csak elöl töri meg az alig látható három apró LED (és a touchpad két lötyögős gombja).

Bal oldalon a D-Sub (VGA) kimenet mellett található a tápcsatlakozó. A tápkábel vége 90 fokban hajlított, használat közben vagy a VGA-kábelbe, vagy a másik oldalon lévő HDMI-aljzatba ütközik. Mivel a gép leginkább reklámozott képessége a multimédia, meglepő, hogy pont az ehhez szükséges két kábel csatlakoztatását nehezítik meg. A használat közben néha forró levegőt kifújó szellőzőrács tesztünk későbbi része, a gép sarkába suvasztott USB-csatlakozóról viszont már itt is elmondhatjuk: ide ne! A gyenge, hajlékony műanyag váz a csuklótámasz körül elvékonyodik, könnyen hajlik. Az itt tárolt pendrive-val könnyen le lehet törni a felette futó díszcsíkot, ügyesebb kezűek akár a támaszt is elrepeszthetik.

Hasonló a helyzet a jobboldali Ethernet csatlakozóval. Mivel a gépnek nincs belső váza, ez is közvetlenül az alaplapra van forrasztva, nagyobb erő hatására mozog – ilyenkor pedig a hálózati kábel dugója felül beakad, erősebb rántásra lebonthatja a burkolat egy részét.

A zsanérok erősen, lötyögés nélkül tartják a panelt, az egykezes nyitással ne is kísérletezzünk. Nyílásszöge is dicséretes.

Alul minden cserélhető elemet egy takaró alá tettek, szellőzőrácsokkal alaposan megpakolva. Erre szükség is lesz, de a takaróról jut eszünkbe, ez is nagyon puha műanyag. Élvezettel lehetne nyomkodni, ha nem a memóriamodulok tanyáznának mögötte. Csak a matricák alá nem jutott szellőzés – ki lehet találni, a laptop melyik része forrósodik fel legjobban.

Szigetes billentyűzet, multi-gesture (vagy multi-touch, akinek új jobban tetszik) tapipad, egy korrekt webkamera, LED-es kijelző, HDMI-kimenet, Windows 7 Home Premium operációs rendszer és 8-10 hozzáadott program próbál gondoskodni a maximális élményről. Nézzük, milyen eredménnyel!

Platform

Az alap Vision platform a végletekig integrált, az ilyenkor szokásos hang/videó/kommunikáció felsorolás elintézhető pár névvel. Az 1,3 GHz-es, 45 nm csíkszélességű kétmagos Athlon II Neo K325 processzor mellé az AMD M880G chipsetje került. A 64 bites K325-ös beépített DDR3 és HyperTransport 3.0-ás vezérlőt tartalmaz. Az M880G-be integrált Ati Mobility Radeon HD 4225-ös videovezérlő még a Radeon HD 3000-es architektúrára épül, 55 nm-es csíkszélességű, 40 számolóegységet tartalmaz, az alaplapi DDR3 memóriából dedikál magának legfeljebb 384 MB-ot. Beépített UVD2-es videomotorja segítségével egyszerre két HD videót is képes dekódolni. Elődjéhez hasonlóan Directx 10.1-képes. Bár 3D-ben és a HD videók gyorsításában is fejlettebb az Intel megoldásainál, alacsony órajele (380 MHz) és kisszámú (40) számolóegysége jelzi, nem a hardcore játékosoknak készült.

A technikai paraméterek felsorolását hangzatos marketingelnevezésekkel is helyettesíthetjük: 11,6" 1366x768 (WXGA) felbontású, nagy fényerejű (200-nit) Acer CineCrystal™ LED-es TFT LCD, ATI Radeon™ HD 4225 Graphics 384 MB dedikált memóriával, Unified Video Decoder 2 (UVD2), OpenGL 2.0, OpenEXR High Dynamic-Range (HDR), Shader Model 4.1 Microsoft DirectX 10.1 és két független videokimenet-támogatással, beépített MPEG-2/DVD, WMV9 (VC-1) és H.264 (AVC) dekódolás, HDMI™ (High-Definition Multimedia Interface) kimenet HDCP (High-bandwidth Digital Content Protection) támogatással, Acer Crystal Eye webkamera 640x480 felbontással, második generációs Dolby Sound Room 7 audio Dolby Headphone, Dolby Natural Bass, Dolby Sound Space Expander és High-definition audio támogatással, S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface) kimenet, beépített mikrofon...

A fantáziadús elnevezésekből egyvalami biztosan kiderül: az AMD belépőszintű Vision termékvonala mindent tartalmaz, ami az alapvető multimédiás élményhez kell. Jó minőségű hang és nagyfelbontású kép a videózáshoz – szerény 3D teljesítménnyel. Tükröződő, 1366x768 pixel felbontású, LED háttérvilágítású kijelző, beépített kamera, mikrofon, egyes modelleken háromféle vezeték nélküli kapcsolat az online tartalmak lejátszásához. A merevlemez kapacitása nem kimagasló, de mindennapi feladatokhoz elegendő.

A Vision platform nem csak egy processzor: korábbi írásainkból kiderül, hogy az AMD egy átfogó megoldást szeretne ezzel létrehozni, mely a legkisebb netbookoktól a játékra kihegyezett laptopokig könnyen skálázható, kompromisszumos megoldást jelent a fogyasztás és a teljesítmény között. A belépőszintű Vision besorolását ezért nehéz meghatározni: az AMD szerint több, mint netbook. Az erre épülő Aspire 1551 azonban funkcióit, teljesítményét tekintve valahol egy kisteljesítményű notebook és egy felhizlalt netbook között foglal helyet. Az Intel ebbe a kategóriába szánt olcsó, korábbi CULV-s megoldásai kihalóban vannak, az ezt leváltó Core i3 és i5 pedig még viszonylag drága. Az Atom teljesítménye még két mag esetén is ingadozó. Az AMD tehát egy kikopóban lévő szegmenst próbál betölteni, újraalkotva a 11,6'' kijelzőjű, netbooknál nagyobb, szubnotebooknál kisebb, középkategóriájú mindenest.

CPU, RAM, HDD

Vessük össze, mire képes az Athlon II Neo egy viszonylag friss Atomhoz képest. Ilyen netbookból többet is teszteltünk már, most a hasonlóan belépőszintű Samsung N210-es gépet szemeltük ki. Korábbi Thinkpad-es cikkünkben szerepelt egy előző generációs Athlon Neo processzor is, ő került a harmadik oszlopba, hogy lássuk, történt-e érdemi fejlődés a két Neo-generáció között.

A meglepetés elmarad, pezsgőt azért még lehet bontani: az Athlon II Neo körülbelül egymagnyival gyorsabb, mint a régebbi Neo, az egymagos Atomot pedig szinte mindegyik tesztben állva hagyja. Az érdekesség kedvéért össze lehet hasonlítani a kétmagos Atom teljesítményével is (Asus Eee PC 1201N): a különbség kisebb, de még mindig bőven a Neo II javára!

A magasabb kategória: az Intel régebbi Core 2 SU sorozata, és ami pár hónapja leváltotta: a Core iX UM. A Neókhoz hasonlóan az újabb UM-s Core-ok is kétszer gyorsabbak, mint CULV-s elődjük. A táblázatban a Neo II mellé a régebbi Core 2 SU 9400-at és az új Core i5 legkisebb tagját, az 520UM-et tettük.

A két táblázatból a következőket szűrhetjük le: előző generációjához képest mind az Intel, mind az AMD megduplázta processzorainak sebességét. A Neo II közel ugyanazt a teljesítményt nyújtja, mint a régi Core 2 SU, lebegőpontos számításokban valamivel gyengébb. A Core i5 azonban alaposan ráver, az Intel új versenyzője kétszer olyan gyors, mint az AMD, miközben fogyasztása 18 W, nem sokkal több, mint a Neo II K325 15 W-os TDP-je. Ráadásul Intel oldalon ebben egy kis GPU is benne van.

320 GB-os Western Digital (Acer Aspire 1551) - 160 GB-os Samsung (Samsung N210) - 250 GB-os Seagate (Asus Eee PC 1008P).

A HDTune eredménye meglepő: a közepesen gyors merevlemez teljesítménye nagyon ingadozó. Sebessége a korábban lassúnak titulált Samsung N210-eséhez képest jobb, de átlagos processzorterhelése 11% körül alakult (Windows Task Managerrel mérve), egyes esetekben pedig minimum sebessége 2-3 MB/s-re esett vissza. Ez a "negatív tüske" mindig megjelent, legtöbb mérésnél 6-8 MB/s körül alakult, egyszer sikerült az elfogadhatónak számító 35 MB/s-es minimum sebességet mérnünk. Az eredményekből nem következne, de használat közben is érezhető volt a winchester lassúsága, időnkénti leállása.

Mivel sem egyéb fórumokon, sem leírásokban nem találtunk említést hasonló esetről, sőt egyes felhasználók pont a merevlemez meglepő fürgeségét emelik ki, valószínűleg egyedi problémáról van szó. Későbbi Nile-platformos tesztjeinkben megpróbáljuk kideríteni, vajon az AMD chipsetjének általános hibájáról van-e szó, vagy csak sikerült egy peches példányt kifognunk. (Jó jelnek tűnik, hogy a tesztelés alatt álló Vision Ultimate besorolású gépnél nem tapasztaltunk ilyet, egyre inkább biztosra vehető, hogy csak a nálunk járt tesztpéldánynak volt rossz napja.)

A kissé szürkülő képet az Acertől megszokott bőséges szoftverkörítés színezi, egy könnyen kezelhető Backup Manager a biztonsági mentésekhez, titkosító, rendszervisszaállító és -frissítő kisalkalmazás, valamint a Crystal Eye webkamerához készült videókonferencia-program került a gépre (még vagy 15 egyéb bolondság mellett). Nem maradhatott el a McAfee Internet Security sem, ezúttal csak egy 60 napos próbaverzió. Mint ahogy PowerDVD-ből és a Microsoft Works 9.0 with Office Home and Student 2007-ből is csak kipróbálásra szánt példányokat kapunk.

Megjelenítés, bevitel

A tükröződő felületű, LED háttérvilágítású, 11,6''-os Chi Mei kijelző az átlagosnál alacsonyabb minőségűnek bizonyult. Felbontása 1366x768 (WXGA), jó pont, hogy ezzel már akár dolgozni is lehet. Sajnos hiába a fényes felület és a modern háttérvilágítás, oldalról, felülről a TN+film technológiára jellemző kontraszt- és színtorzulást tapasztaltuk.

Kalibráltuk a notebook színeit. Ehhez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátort (kolorimétert) és a LaCie Blue Eye Pro szoftvert használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen különbözik az elvárttól.

A fényes kijelző miatt a kalibrálás inkább csak számokban, mintsem érzésben számított. A kapott DeltaE értékek nem számítanak túl jónak, de ebben a kategóriában bőven hozzák az átlagot. Az Acer Aspire 1551 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

A kijelző fényereje hullámzó, a jobb felső sarokban 13%-kal tért el a közepétől! Maximális 194 cd/m² fényereje jónak számít, a 0,6 cd/m²-es minimum fényerővel szokatlanul nagy, 323:1 kontrasztarányt ad. Sötétben tapasztalt bevilágítása meglepő, se nem fekete, se nem egyenletes. Egy videózásra szánt gépnél jobbra számítottunk. Kár volt ezt az átlagos színhűséget és kellemes kontrasztarányt ennyire lerontani...

Az Acer 1551 a Timeline sorozatnál megismert billentyűzetet kapta - sajnos, közel sem olyan jó minőségben. Örökölte a süllyesztett, szigetes elrendezést, de határozott lötyögésű, középen és a bal felső sarokban pár milliméteres hajlékonyságú, nehezen kezelhető darab. Ha a szélén találjuk el a gombokat, nem mindig érzékeli a lenyomást. A kurzormozgatók és a Page Up, Page Down, Home, End billentyűk egy blokkba kerültek feles méretűre zsugorítva, nagyon nehéz megkülönböztetni a szomszédos Ctrl-tól. Ugyancsak ezekre kerültek a fény- és hangerőállítás funkcióbillentyűi, ezeket a bal oldali Fn lenyomásával érhetjük el. Gyorsabb gépelésnél őrületbe kergető mind az elrendezés, mind a kialakítás.

Nem hoz megnyugvást az apró érintőpad sem. Felülete érdesített, olyan érzést kelt, mintha homokfúvóval marták volna fel. A bántóan recés vízszintes vonalak nem csak kellemetlen, radírozó érzést okoznak, hanem a függőleges görgetést is megnehezítik. Míg vízszintesen viszonylag jól reagál, ugyanilyen beállítás mellett csak kaparós sorsjegyekre emlékeztető mozdulatokkal tudunk némi függőleges kurzormozgást kicsikarni. A multi-gesture képességet így szinte sehogy sem lehet kihasználni. Örülhetünk, ha egyik ujjunk nyomását érzékeli végre, s ezután próbálhatjuk a másikat óvatosan mozgatni, ám ha közben csökken a nyomóerő vagy a touchpad meggondolja magát, kezdhetjük elölről. Két darab hosszúkás gombja lötyögős, nehezen járnak, a jobb oldali lenyomását időnként egyáltalán nem érzékelte.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

A Nile sebességét már ismerjük, lássuk a nem kevésbé fontos hőmérsékleti és fogyasztási adatokat!

Kánikulában kellett dolgoznunk, a szoba hőmérséklete 28 °C volt huzatban és árnyékban, ehhez korrigálva nyugalmi állapotban a CPU-t 46 °C-osnak (Core1 = 50 °C, Core2 = 50 °C), a merevlemezt 36 °C-osnak mutatta az Everest, 11 dB-es teljes csendben. Egy inteles cikkben ez nem lenne meglepő, egy kétmagos Athlonnál azonban biztató!

Terhelés hatására a processzor hőmérséklete egy perc alatt 58 °C-ra, a HDD 37 °C-ra, a zaj pedig 17,7 dB-re nőtt. A negyedik perc tájékán a CPU 62 °C-ra, a HDD 38 °C-ra melegedett, s ekkor kapcsolt magasabb (és egyben végső) fokozatra a ventillátor, 22-23 dB-es "zajt" produkálva. Ezzel el is érhette képessége határait, a 30 perces teszt végére processzor 68 fokra (Core1 = 72 °C, Core2 = 72 °C), a merevlemez 45 fokra melegedett, míg a ventillátor tartotta a 22-23 dB-es hangerőt. A magas háttérhőmérsékletet és az AMD processzorokra jellemző melegedést figyelembe véve ez nagyon jó! Ha pedig összevetjük egy atomos géppel, tovább javul: az ottani 63 °C CPU és 41 °C HDD nem sokkal jobb, mint a nagyobb teljesítményű Neo II processzor 68 °C CPU és 45 °C HDD eredménye!

Sajnos a terhelt felületi hőmérséklet értékei ezúttal nem állnak rendelkezésre, újramérni pedig már nincs lehetőség, de mint említettük, nem ígérünk mást, mint számokat és benyomásokat. Most az utóbbira támaszkodunk: a Neo II terhelés hatására hamar melegszik, de nem vészesen. Mivel a hűtés már a teszt elején maximális fordulatra kapcsolt, kicsit alultervezettnek tűnik, de az AMD újdonsága nem forrósodott túl. A hőelvezetés problémáját jelzi a billentyűzet jobb felső részén tapasztalható zavaró melegedés, illetve a gép aljának égető forrósága a matricák környékén. (Ezen a részen nincsenek hűtőrácsok.) Mivel az alkatrészek nem melegedtek túl, a kifújt levegő viszont perzselt, mérnöki gondatlanság lehet a háttérben. A komponensekről hamar és hatékonyan vezetik el a termelt hőt, de a gép belsejében megszorul, a ventillátor nem tudja elég intenzitással elvezetni a hőcsövekről. A hűtőrács kivezetésének környéke hűvösebb volt, mint a gép jobb oldala, a billentyűzet ezen részén ujjperzselő meleget, alul pedig gatyaszaggató hőséget éreztünk. (De még egyszer hangsúlyozzuk, kánikulában teszteltünk.)

A terhelés megszűntével a processzor hőmérséklete gyorsan visszaesett 6 fokkal, pár perc múlva 62 °C-t ért el. Ennél lejjebb csak nagyon lassan hűlt – ez is a belső hőelvezetés problémáját támasztja alá.

Viszonylag kicsi, 48 W-os akkut adnak az Acer Aspire 1551-hez, ezzel majdnem öt és fél órás nyugalmi üzemidőt produkált. Videolejátszásnál valamivel több mint három órán át bámulhattuk a bemutatót; és ezzel az akkuval még teljes terhelésen is több, mint két órán keresztül bírta. A töltés kikapcsolt és bekapcsolt állapotban is 3,5 óra körüli időt vett igénybe – az akkuhoz képest nagy, 65 W-os töltő működés közben is elég energiát tud leadni. A töltési- és üzemidő netbookokhoz hasonlítható, netbookhoz képest jóval nagyobb teljesítmény mellett.

A fenti üzemidők és az akku méretét ismerve kiszámolható a fogyasztás. Nyugalmi állapotban 8,8 W, videolejátszás közben 13,6 W, teljes terhelésnél pedig 20,9 W körüli értékek jönnek ki. Az egymagos Atom fogyasztásával összehasonlítva jeles! Minimális és közepes terhelésnél csak 0,3 W és 0,6 W eltérés van az Atom javára. Jelentős, 7,1 W különbség teljes terhelésnél jön elő, de ne feledjük: CPU- és videóteljesítményben jókora eltérés van a két platform között!

Nézzük meg, hogyan viszonyulnak a fogyasztási adatok a Neo II-höz közelebb álló Intel CULV és Core i UM platformokhoz! A kifutóban lévő Core 2 Duo SU 9400 processzorra épülő Acer Aspire Timeline 3810T nyugalmi fogyasztása 5,6 W körül alakult, videolejátszásnál 10,3 W az integrált és 11 W a diszkrét grafikus vezérlővel. Teljes terhelésen 17 W és 22 W körüli értékeket kaptunk. A régi CULV processzorokat felváltó Core i5-520UM található például az Asus UL30Jt-ben, itt 10 W körüli nyugalmi, 19 W körüli videoterheléses és 42 W teljes terheléses fogyasztásokat mértünk kikapcsolt diszkrét videovezérlővel. Bekapcsolt GeForce mellett a nyugalmi 13 W, a videoterheléses 22,5 W körülre jött ki. Sikerült rengeteg számot kis helyre ömlesztenünk, a terheléses hőmérsékletek kisképe pedig kimaradt – kárpótlásul jöjjön színes összefoglalónk a négy platform fogyasztásairól!

Az Atom és Vision platformú gépekben nem volt diszkrét VGA,
ezért az egységes megjelenés érdekében az integrált VGA értékei kerültek a helyükre.

Számokba és betűkbe öntve: az új, belépő szintű Vision platform fogyasztása majdnem ugyanannyi, mint az egymagos Atomé, és jóval kisebb, mint az új generációs Core iX UM-eké. Csak a régi Core 2 CULV körözi le, de ezek a processzorok kifutóban vannak, inkább csak régebbi laptopokban találkozhatunk velük. Ráadásul a CULV-kkel szerelt, hasonló kategóriás gépek képminősége gyengébb, mint a Visionben található, HDMI-képes Radeon megjelenítőké.

Értékelés

Szerencsésebb helyzetben vagyunk most, mint pár héttel-hónappal ezelőtt. Egy újdonságot csak akkor lehet megfelelően értékelni, ha van mivel összehasonlítani. Jelentkezőből pedig akad pár: a konkurens Intel régi és új kis fogyasztású processzorai, az egy- és kétmagos Atomok, sőt az eggyel magasabb kategóriájú Vision platform is járt már laborunkban. Ebben a pillanatban is bonckés alatt fekszik egy Vision Ultimate besorolású laptop, amely már 3D játékok futtatásához is elegendő erővel rendelkezik.

Az eredmények most is azt tükrözik, mint amit a hárommagos Danube esetén megállapítottunk: az AMD új platformja életképes, teljesítményben, fogyasztásban kezdi megszorongatni az Intelt, árban pedig valamivel alatta marad. A belépőszintű Vision átlagos felhasználásra bőven megfelel, sebességben lehagyja az Atom processzorokat és megközelíti a CULV-s Core 2-ket. Áramfelvétele kisebb, intenzív használat közben is jelenlegi konkurense alatt marad.

A HDMI kimenet a Vision platformos gépeken alapfelszereltség. Igaz, hogy nem mindenkinek van rá szüksége, de mégis előny az inteles megoldásokkal szemben: hasonló, integrált videovezérlős megoldásai képminőségben kicsivel gyengébbek, komolyabb NVIDIA-chippel szerelve pedig drágábbak. Ráadásul a kis Radeon 4225 az egyszerűbb 3D-s játékokkal is elboldogul.

Kár, hogy a biztató belsőt nem sikerült megfelelő külsőbe önteni. A gyenge anyagminőség, nehezen használható billenytűzet és tapipad, rossz csatlakozó-elrendezés, olcsó kijelző önmagukban még elfogadhatóak egy belépőszintű laptopnál. Így együttesen azonban, megfejelve egy kis kapacitású akkuval (az atomos Samsung N210-hez 66 W-os jár), már kétségeink támadnak. Hiába a kis súly, a HD-felbontású kijelző miatt hosszúkás lett a kialakítás; ha a szélénél emeljük, nagyobb az erőkar, mint egy 4:3-as kijelző esetében, és a puha műanyagok ilyenkor hajlanak, csak az alaplap szilárdsága dönti el, meddig. A fedelet erőlködés nélkül is több centivel el lehet deformálni. Pedig jó kis gép lehetne ez, egy nagyobb akkuval kimagasló üzemidőket produkálna, a fröccsöntött műanyagok keményebbre cserélésével látványos és ténylegesen hordozható, jobban használható gépet lehetne alkotni – mint ahogy az sikerült pl. a Timeline-sorozat esetén.

Sipi

Az Acer Aspire 1551 notebookot az Acer magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre. Szeretnénk külön köszönetet mondani az Acer.shop.hu webboltnak a tesztelés során nyújtott segítségükért!