A Windows hangzásvilágának leépülése...
Az új konzolgeneráció érkezésével egyre többször merül fel az a probléma, hogy az Xbox One és a PlayStation 4 hangok számításáért felelős hardvere mégis milyen hatással lesz a PC-kre. A két új konzol ugyanis elég izmos rendszereket kapott. Bár a Microsoft SHAPE (Scalable Hardware Audio Processing Engine), valamint a Sony – AMD-től licencelt – TrueAudio blokkja eltérő teljesítményűnek számít, de összességében nagyjából ugyanarra a minőségre lesznek képesek, viszont a PC-k esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet a Windows Vista óta használt módosítások miatt.
Jó ötletnek tűnt
A nem éppen sikeres operációs rendszerben végrehajtott módosítás egy alapvető reform volt, ami logikus útnak tűnt, mivel a 2000-es évek elején a processzorok sebessége drámai szinten nőtt, így az Intel előállt azzal az ötlettel, hogy az olyan SIMD utasításkészletek mellett, mint például az SSE, nincs szükség dedikált hanghardverre. A Microsoft ezzel egyetértett, így gyorsan beépítették az aktuális Windowsba az SSE erejének hangfeldolgozásra történő hasznosítását, illetve ezzel párhuzamosan az Intel kidolgozta a HDA (High Definition Audio) szabványt a lassan túlkorosnak számító AC’97 leváltására.
A Windows hangrendszere az XP-ben és a Vista után [+]
Az elv egyszerűnek számított, hiszen a Pentium 4-gyel bemutatkozó NetBurst architektúrának hála pár éven belül mindenkinél 10 GHz-es processzorok ketyegtek volna, és ezt az erőt kihasználva nem lett volna szükség a hangfeldolgozás gyorsítására. A Microsoftban egy szemernyi kétely sem merült fel, hogy az Intel esetleg téved, így rásegítve az új jövőképre gyönyörűen kivégezték a DirectSoundot, amivel a Creative erre építő EAX technológiája is ment a levesbe. Bár a cég készített egy ALchemy nevű konverziós programot, mely a DirectSoundra leképezett adatfolyamot képes átkonvertálni OpenAL-re, vagyis elvben sikerült megoldani az EAX effektek hardveres gyorsítását, de a fejlesztők a rendszer további támogatásával leálltak, mivel a Windows Vista annyira átépítette a hangzásvilágért felelős szoftveres rétegeket, hogy az esetenként vállalhatatlan késleltetéseket eredményezett az ALchemy által kínált emuláció mellett.
Persze a Windows Vista hangrendszere nem számított egyértelmű butításnak, mivel DirectSound helyére az Xaudio2 API került, ami lényegében a processzoron is lehetővé tette azokat a hangeffekteket, amiket korábban csak az EAX-en keresztül lehetett hallani. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem jött a beígért 10 GHz, így tulajdonképpen a 2000-es évek elején tapasztalt extrém gyorsulás megakadt. Ez nem jelentett sok jót, mert az új jövőképben pont az lett volna a lényeg, hogy a CPU-k egy szálon mérhető teljesítménye szépen gyorsuljon tovább, de a többmagos processzorok érkezésével ez csak álom maradt. Persze a Microsoft erről nem tehetett, hiszen maga az elv hibátlannak tűnt, és lényegében tíz éve ki gondolta volna, hogy az Intel képes ekkorát tévedni előrejelzéseiben? A DirectSound kivégzését azonban mégis túl drasztikus lépésnek lehet nevezni, mivel ezzel a redmondi óriáscég nem hagyott magának menekülőutat arra az esetre, ha a mégsem jönnének a nagyon tempós egymagos processzorok. Ez összességében azt eredményezte, hogy a mai hangzásvilág technikai értelemben nem fejlettebb, mint tíz éve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
