Tesztek – I.

Mivel konkrét termékekről van szó, mai versenyzőinket saját órajeleiken próbáltuk ki, tehát a Radeon HD 2600 XT-t 800/700 MHz-en, az X1950 GT-t 500/595 MHz-en, az MSI GeForce 8600 GT OC-t 580/1508/800 MHz-en, a Galaxy GeForce 8600 GE-t pedig 600/1320/1000 MHz-en (az értékek fel vannak tüntetve az előző oldali táblázatban is). Legelőször viszont azt néztük meg, mekkora tuningtartalék van az egyes kártyákban. A HD 2600 XT-nél 860/850 MHz-ig jutottunk, ami 7,5/21 százalékos többletet jelent. Valószínűleg az alapból is magas órajelű GPU csekély tuningpotenciálja miatt nincs olyan sok gyárilag túlhajtott Radeon, mint GeForce. Az X1950 GT-nél nagyjából az X1950 Pro szintjére, 595/750 MHz-ig sikerült elmenni, ez 19/26%-ost többletet jelent. Az alapból is húzott Galaxy GeForce 8600 GE egészen 800/1800/1200 MHz-ig bírta, ami gyári órajeléhez képest fergeteges 33/36/20 százalékos többletet jelent, sőt a 8600 GT NVIDIA által megadott referenciához mérve 48/51/71 százalékot! Az MSI 8600 GT OC-vel 750/1750/900 MHz-ig meneteltünk, ez 29/16/12,5%-os többletet jelent alapórajeléhez képest, tehát a tuningos versenyt kiütéssel nyerte a Galaxy. Hozzá kell még tenni, hogy a magasabb órajelekből adódó játékos gyorsulás többnyire megközelítette a GPU extra sebességének a szintjét. A Galaxy GeForce 8600 GE tehát közel másfélszer olyan gyors volt, mint egy mezei 8600 GT, a Sapphire Radeon HD 2600 XT-t meg alig sikerült a referencia fölé kényszeríteni.

Észben tartva, hogy a Galaxy akár 30, az MSI és az X1950-es Sapphire durván 15, a HD 2600 XT pedig 6–7 százalékkal gyorsabb is lehetne, térjünk vissza a kártyák eredeti órajeleihez és a játéktesztekhez. A megatextúrás OpenGL-es Quake-es háborúzás jobban ment a GeForce-oknak. Kisebb felbontásban a nagyobb memóriasebességű Galaxy volt előbbre egy picivel, de nagyobb felbontásnál az MSI lelépte. Szoros csatát vívtak a Radeonok, de le voltak maradva az NVIDIA párosától. A lényeg, hogy mind a négy kártya játszható sebességet produkált még 1280x1024-es felbontásban is.

Half-Life 2-ben bevetettük az 1600x1200-at, amivel még mindig játszható fps értékeket kaptunk. DirectX 10-es képességek, általános shaderes felépítés ide vagy oda, ebben a játékban a régebbi X1950 GT lett a nyerő, igaz, a GeForce-ok sem maradtak le túlzottan, és a HD 2600 XT hátránya is csak 20% körüli volt. A felbontás növelésével viszont egyre nagyobb lett, így arra következtetünk, hogy a textúrázó része fogyott ki a lendületből.

DirectX 10-et is tudna a Gears of War, de a játszhatóság szintje alá csökkenő sebesség miatt, és az X1950 GT kedvéért maradtunk az eggyel régebbi DirectX verziónál. Ismét a GeForce-ok végeztek az élen, szinte egyforma teljesítménnyel. A Radeonok közül a HD 2600 XT volt a jobb.

Hasonló helyzet alakult ki az autós játékban is. A két GeForce – nagyobb felbontásban az MSI vezetésével – haladt fej-fej mellett az élen, a Radeonok meg egy picivel lemaradtak. Tudjuk viszont, hogy az NVIDIA diplomatikusan mondva hibás optimalizálást használ, kevésbé diplomatikusan mondva lecsalja az árnyékot ebben a játékban, így a GeForce-ok eredményéből le kell vonni 10%-ot, amivel elolvad az előnyük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!