Kezelőszervek

A talpak [+]

A panelek magassága nem állítható, az elforgatásra sincs lehetőség, és előre- és hátradöntésben sem jeleskednek; ebből azért sejthető, hogy a három V7-est milyen célra szánták. A talpak műanyagból készültek, nem különösebben nehezek, felszerelésük nagyon egyszerű és evidens, de szépségre nem tartoznak az „élvonalba”.

A csatlakozások mindhárom burkolaton könnyen elérhetők, ugyanis a paneltartó szerkezet teljesen statikus. A csatlakozók számát tekintve egyik monitor sem villog, az egyetlen analóg jelbemeneten kívül egy audiobemenetet találtunk, az utolsó csatlakozó pedig arra ad lehetőséget, hogy árammal lássuk el a szerkezetet... Mivel digitális jelbemenet nincs egyik típuson sem, a jövőre nézve nem sok jóval kecsegtetnek, hiszen a HDCP nem támogatott: így hogyan nézünk majd HDCP-védett HD-filmeket rajta?

A csatlakozók és a kezelőszervek (D1711 és D22W11, illetve S20PD) [+]

Elérkeztünk a kezelőszervekhez, ahol a két feketeség és a szürkeség teljesen különbözik. A D1711 és a D22W11 öt gombbal rendelkezik, ezek a káva alatt találhatók, nincs hozzájuk jelmagyarázat, ugyanis az OSD pontosan a gombok felett jelenik meg, és mindig mutatja, hogy melyik gombot kell nyomni az egyes funkciók eléréséhez. Ötletes a megoldás, ugyanakkor kicsit igénytelen is. Viszont ami még kevésbé tetszett nekünk, az a gombok kezelése: a gombok kemények, sokszor nagyon könnyű összekeverni őket, és a sok nyomkodás után (kalibrálás) meg is fájdult tőlük az ujjunk (szerencsére ez egy szélsőséges esetnek tekinthető). Az S20PD ezen a téren hagyományosnak mondható, a kezelőgombokat a kijelző alatt találjuk, ezekkel nem volt különösebb problémánk.

A D1711 és a D22W11 OSD-je [+]

Ezek után már nem ért minket meglepetésként az OSD terén tett felfedezésünk: a D1711 és a D22W11 itt is megegyezik. Mint már említettük, az OSD pontosan a kezelőgombok felett jelenik meg (a pozíciója nem állítható), és az egyes funkciók (menübe belépés, előrelépés, hátralépés, kilépés stb.) jele pont az adott kezelőgomb felett található, tehát elvileg ez egy igen egyszerűen kezelhető és okos megoldás, mégis voltak vele problémáink. Az OSD szerkezeti felépítése könnyen megszokható, de a kezelése nehézkes, túl sokat kell nyomkodni a gombokat ahhoz, hogy elérjünk egy adott funkciót, főleg ha félrenyomtunk és véletlenül elállítottunk valamit. A színkezelés a szokásos, ugyanakkor négy előre beállított profilt érhetünk el, ezek a General, Movie, Picture és Game névre hallgatnak; mi a tesztelés során a Generalt használtuk.

Az S20PD-n így néz ki [+]

Az S20PD OSD-je ezzel szemben teljesen szokványos felépítésű és egyszerűen kezelhető menürendszerrel rendelkezik, ráadásul a gombokkal sincs probléma. Az OSD pozíciója állítható, de nem teljesen manuális a helymeghatározás, csak előre definiált pontokra helyezhetjük át. Az S20PD menüjében találtunk egy CM Engine névre hallgató menüpontot, ez a fényerőt és a kontrasztot kalibrálta be valamilyen, a monitornak tetsző értékre, ám sem színhelyesség, sem szemkímélés szempontjából nem javított a helyzeten. A szürke V7-es három előre definiált profillal érkezik, ezek a Picture, Text és Economy mód, mi a Picture módot használtuk a tesztelés során.

Most pedig kapcsoljuk be a monitort, lássuk, hogy mire képesek! A következő táblázatban összegeztük a három monitor specifikációit, mint látható, nagyon sok a hasonlóság közöttük, főleg a 17-es és a 22-es hajaz egymásra. Mindhárom típus TN+film panelre épül, tehát a gyártó irodákban, a nagyobb modelleket otthon egy kis játék közben képzelte el. Érdekesség, hogy a két fekete még a panel gyártóját tekintve is megegyezik, ezek AUO, az S20PD pedig CHI MEI Optoelectronics kijelzőt tartalmaznak. Ebből még túl sok következtetést nem vonhatunk le, hacsak nem azt, hogy a D22W11-ben ugyanaz a panel lapul, amit Belinea 22W Artistline-ban és a Samsung Syncmaster 226BW-ben is megtalálhattunk. A specifikációk szerint a D1711 és a D22W11 kb. hasonló paraméterekkel bír, viszont az S20PD kicsit lassabb, alacsonyabb a kontrasztaránya és kicsit kisebbek a betekintési szögei. Eddigi tapasztalatainkból kiindulva TN+film paneleknél a meghatározott betekintési szögek nem tekinthetőek mérvadónak, ugyanis a technológiából kifolyólag ha szembe ülünk a monitorral, akkor már a fejünk mozgatása során változnak a színek. Hasonlóképpen, nincs az a felhasználó, aki a tényleges felhasználás (játék, filmnézés) során megállapítja az 5 és 8 ms-os kijelző közötti különbséget, keresve az utánhúzást persze más a helyzet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!