Acer Ferrari One 200

Annak ellenére, hogy az Intel Centrino Atom platformjával szerelt netbookok hallatlanul népszerűek, sokunkban egyfajta „nem ezt vártuk” érzés uralkodik velük kapcsolatban. Amikor két éve az első, héthüvelykes kijelzővel és harmatgyenge Celeronnal szerelt apróság nálunk járt, örömmel konstatáltuk a kategória megszületését, markunkat dörzsölve vártuk, milyen jó kis mobil gépek születnek majd pár év múlva. De a fejlődés egy fokon megállt – pontosabban az Intel megakasztotta. Az egymagos Atom és a továbbra is elterjedt, ósdi 945GSE északi híd tudásban tisztes távolban maradt a Centrino platformtól, nehogy a netbookok veszélyeztessék a notebookok piacát. Hiába nőttek a kicsik teljesen korrekt méretűre, kaptak egészen nagy akkumulátorokat, továbbra is inkább játékszernek tűnnek, mintsem eredményesen használható munkaeszköznek. Láthatóan nem is ez a célja vele a platformgyártónak.

És itt jön a képbe az AMD, mely kisebb résztvevőként nem tudja irányítani a piacot, szóval marad neki a felhasználói igények kielégítése. Ehhez viszont az ígéreteken túl technológia is kell. Jó egy éve már annak, hogy a vállalat bejelentette, hogy csinál valamit, ami a netbook és a notebook között lesz. Ismét örültünk, ismét csalódnunk kellett. Az egyetlen ilyen hardverrel szerelt notebook, a HP Pavilion dv2 máig sem jutott el a hazai piacra. Talán jobb is így, mert az interneten található tesztek szerint nem lett annyira jó. Arra azért elég volt, hogy az Intel megijedjen és sebtében létrehozza az eléggé potens CULV platformot, mely kellően mobil, teljesítménye is van, bár némi árcsökkentés még ráférne.

És megint jött az AMD, és megint naivan örülünk, reménykedünk. Itt a cég nem éppen hangzatos, második generációs ultravékony platformnak nevezett – korábban Congo néven ismert – hardvere. Tényleg itt van, előttünk a boncasztalon, egy tűzpiros fedelű gépbe szerelve. A közepén ott ágaskodik a Ferrari lova, amit egyesek talán túl hivalkodónak találnak majd – szerintünk jogosan. Különösen a hazánkban nem túl jól csengő Acer névvel párosítva. Pedig notebookos viszonylatban az Acer tűnik a legjobbnak. Ők adják el a legtöbb ilyen gépet, és ők csinálták a szerintünk legjobb méretezésű modellt, az Aspire One 751-et is.

A Ferrari One 200 ennek a masinának a nyomdokain halad. Alapterülete nagyjából 30 x 20 centiméter, szóval nem éppen kicsi, és ehhez igazodik másfél kilogrammos súlya is. Érdemes ennél a két adatnál megállni egy pillanatra. Körülbelül ekkorák az IBM (most már Lenovo) ThinkPad X sorozatának üzleti szubnotebookjai is. Talán nem véletlenül, hiszen ez a méret tűnik használhatóság szempontjából az alsó határnak. Szóval a Ferrari One akkora, amekkorának lennie kell, és úgy össze van rakva, ahogyan illik. Nem nyekergett, nem hajlott, nem találtunk ronda illesztéseket vagy egyéb hibát. A vékony zsanér kétségtelenül látványosabb lenne, ha fémből csinálták volna, de a műanyag is egészen jól jár, stabilan tartja a kijelzőt nyitott és zárt állapotában egyaránt.

Elölről nézve a ferraris netbook teljesen átlagosnak tűnik. Csak néhány szellőzőnyílást vágtak ide, az oldalsók mögött hangszórók rejtőznek. Hátul sincs sok látnivaló, a két zsanér közötti részt teljes mértékben kitölti a hatcellás akkumulátor, nem lóg ki tolakodóan a formatervből, és a gép hátulját sem emeli meg. Kár, hogy csak 48 wattórás.

Oldalról már érdekesebb a látvány. Hátul két kis vörös betét teszi vidámabbá a hangulatot. Jobbra szép szellősen osztották el az Ethernet csatlakozót, a Kensington rögzítőt, a tápaljzatot, a két USB-t és a két hangcsatlakozót, amelyek közül az egyik optikai kimenetként is működik. Legelőre került a kártyaolvasó. A másik oldalon csak három aljzat és egy méretes szellőzőnyílás van. Az USB és az analóg monitorkimenet mindenki számára ismerős lehet, de a harmadik, túlméretezett HDMI interfészre hasonlító valami magyarázatra szorul. Ez az ATI XGP port, amihez külső grafikus kártyát lehet kötni. A technológiát az év elején kipróbáltuk. Nagyon ígéretesnek tűnik, de sajnos a notebookgyártók egyáltalán nem haraptak rá. Egyelőre az Acer is csak ígéri a Mobility Radeon HD 4670-et rejtő dobozkát, de a megjelenése egyáltalán nem biztos. Úgy gondoljuk, sokkal hasznosabb lenne helyette (vagy mellette) egy HDMI kimenet.

Belül a Ferrari One sokkal komorabb, mint kívül, de talán ez nem is baj. Csak a bekapcsoló vörös kerete, valamint a szénszálas műanyagot idéző mintázatú csuklótámasz dobja fel a hangulatot, aminek a jobb sarkába újabb Ferrari emblémát tettek. A korábbi Acer laptopokról ismert, kellemes billentyűzet alatt most is elég kicsi a csuklótámasz, amibe aprócska tapipadot tettek. Sajnos a 11,6 hüvelykes, 1366x768 pixeles kijelző felülete fényes, és kerete is tükrözi a környezetet.

Kellően nagy szögben kinyitható a vörös fedél ahhoz, hogy a magasra nőtt felhasználóknak se kelljen görnyedniük a gép előtt. A felső panel közepét benyomva enyhe hullámok jelentek meg a monitoron, de ettől eltekintve semmilyen gyengeséget nem fedeztünk fel. A laptop korrektül össze volt rakva, akkumulátora is jól illeszkedett, nem lötyögött.

Alulra is került egy apró, autókat idéző részlet. A kis Acer lábacskái gumiabroncsszerű mintázatot kaptak. Szerintünk az optimálisnál kicsit keményebb anyagból készültek, ezért a könnyű laptop hasonló társainál jobban csúszkált az asztalon. Balra, külön fémfedél alatt rejtőzik a 2,5 hüvelykes merevlemez, a másik, nagyobb fedél mögött pedig a Wi-Fi adapter végét (alul), a két memóriamodult, és egy üres mini PCI Express aljzatot találtunk. Jobbra felül a hűtés egy darabja is előbukkant.

Nem túl elegánsan, egy kábelköteggel vezetik a merevlemez adatait az alaplapra. A gép házához négy gumibetéttel kapcsolódik a winchester.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!