Végtelen történet

"Maya, de hol a haja.. a helye?"

Tavaly tavasszal történt, hogy az nVidia "megválto(zta)tta a világot" az első DirectX 8-as grafikus gyorsító, a GeForce3 bejelentésével. Az előrelépés vitathatatlanul nagy volt, bár a játékok rendre, így ebben az esetben is a technika mögött kullogtak és kullognak. Ettől függetlenül persze az nVidia hosszas munka gyümölcsét kezdhette szüretelni, és nyugodt lélekkel hátradőlhetett foteljébe. Övék volt a legfejlettebb és leggyorsabb grafikus chip...

Pár hónap telt csak el, és az egy ideje lankadó, ám a legutóbbi évben kifejezetten erőre kapó ATi bombát robbantott. Nyár végén (pontosabban végül ősz elején) debütált az ATi Radeon 7500 és 8500 termékcsalád, mely akkor a papírforma leszerint az asztal alá söpörte az nVidia csillogó üdvöskéjét. A meglehetősen enervált ellenlépés a GeForce3 Ti200 és Ti500 volt -- egy fölösleges és fantáziátlan termékújítás, melynek talán egyetlen érdeme, hogy idővel átrendezte a piaci viszonyokat az árak tekintetében.

Nem szeretnénk sokat húzni a szót, mert a történetet mindenki ismeri. Az elmúlt hónapokban az ATi csapata majdnem megtanult drivert írni, ezzel szemben az nVidia biztos ami tuti alapon az asztalra vágott, és kicserélte a hármas számot a GeForce-ok végén a sokkal jobban csengő négyesre. GeForceNÉGY tehát a tuti, a nyerő, a bajnok, a szimbólum (mármint státusz, ugye... ugye?). El kell azonban ismerni, hogy mindez ezúttal szó szerint értendő. A GeForce4 tökéletesre csiszolta a GeForce3 -- így utólag már nyersnek mondható -- architektúráját, hatalmasatt lépett az FSAA kérdésében, és általában, sokal többet hozott, mint amit vártak tőle.

Az ATi kihagyta a következő rundot, és csak a napokban kezdte felvenni a kesztyűt. Hamarosan itt az RV250, majd ősszel az ezévi nagyágyú, az ATi R300. Mivel azonban itt még nem tart sem az ATi, sem mi, ezért marad, amolyan magyar narancs módra a Radeon 8500. Radeon 8500, az is Gigabyte ruhában, mert hogy az ATi még tavaly úgy döntött, hogy felhagy a vertikális mammutcég gondolatával, és kiadja a gyártást külsősöknek, ahogy azt az nVidia teszi.

Az ATi első számú partnere a Hercules és a Gigabyte lett, és ismervén a két cég méretbeli különbségeit, nyugodtan állíthatjuk, hogy a Gigabyte az ATi legnagyobb megrendelője. Olyannyira, hogy nVidia kártyákat már nem is találunk a Gigabyte kínálatában, holott jómagam is emlékszem hírhedt TNT2 Pro megoldásukra, amit gyárilag extrém órajelekre húzott nekünk a megértő cég.

"Nagytotál, némi erotikával fószerezve..."

Gigabyte MAYA AP Radeon 8500 Deluxe 64 MB AGP, hangzik a pontos megnevezés. MAYA AP, mert "miért ne?", és Deluxe, mert elég sok kimenet csüng rajta, valamint a kártya a jelenleg kapható legmagasabb órajeleken, 275 / 550 MHz-en ketyeg. A legerősebb Gigabyte grafikus terméket fogtuk tehát kezünkbe, talán a 128 MB-os verzió után. A kérdés pedig ugyanaz, mint ami elmúlt cikkeinkben volt, és ami egy olyan hardver oldal, mint a prohardver értelmét és létjogosultságát adja, nevezetesen: "mi, mennyiért és mire elég?". A jobb összehasonlítás végett korábbi GeForce2-3-4-es eredményeinket is felhasználtuk, hiszen a Radeon kártyát ugyanabban a rendszerben, teljesen hasonló beállításokkal teszteltük. Azt is megtudjuk tehát, hogy egy Radeon 8500-as "hol helyezkedik el" az nVidia termékvonalán belül.

John Carmack, az id Software vezető programozója, a DOOM és a Quake engine-ek atyja anno ódákat zengett a Radeon 8500-ról. Egész pontosan: "a DOOM [III] standard megvilágítási modellje, amennyiben minden extrát bekapcsolunk, de nem használjuk a saját shader programjainkat öt menetben fut le egy GF1/2-n és egy Radeonon, két vagy három menetben egy GeForce3 kártyán és elvileg egy menetben (+ egy törlés) az ATi új kártyáján".

Lépjünk tehát a tettek mezejére, és lássuk, felnőtt-e a Gigabyte és az ATi közös gyermeke az elvárásokhoz...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!