Megjelenítés, bevitel

A notebook igazából már az első kinyitásakor belopta magát a szívünkbe. Ezt a képernyőjével sikerült elérnie, hiszen a mai általános gyakorlattal szemben az S760-at mattfelületű panellal szerelték, ráadásul az azt körülvevő káva sem fényes, tükröződő, amikért hatalmas pirospont illeti a Fujitsut. Végre erősebb fényben sem magunkat látjuk, hanem jobbára a monitoron megjelenő tartalmakat.

Az egyedüli zavaró elem, főleg esti, éjszakai használatnál, a képernyő alatti erős kék lámpa fénye volt, ami akaratlanul is folyamatosan odavonzza az ember tekintetét, így sikeresen kiharcolt magának egy ideiglenes takaró-ragasztószalagot. Sajnos még mindig nem jöttünk rá a titokra, hogy miért kaptak rá a gyártók a kék LED-ekre, szerintünk jobb lenne a világ(nak) nélkülük...

Egy 13,3"-es TN+film panelről van szó egyébként, ami a kategóriában szokásos 1366x768 pixeles felbontással rendelkezik, a háttérvilágítását pedig LED-ek szolgáltatják. Nem rossz ez, de szívesebben láttunk volna mondjuk egy 1440x900 képpontos panelt, egyrészt a kicsivel nagyobb felbontás miatt, másrészt pedig a 16:9 helyett 16:10-es képarány miatt, ami jobban kitöltötte volna a rendelkezésre álló helyet, és nem hagyott volna olyan széles sávot maga alatt.

Esetünkben a műanyag külső borítású változatot kaptuk, de létezik magnéziumos modell is az S760-ból, ami valamivel könnyebbé és laposabbá teszi azt. Még így is elég vékony a képernyő, leginkább a Toshiba R500-éra emlékeztetett bennünket, pláne, amikor kiderült, hajlékonyságban sem marad el sokban tőle, egészen hihetetlenül flexibilis. A kijelző méréseink szerint maximum 272 cd/m²-es fényerőt tud produkálni, ami a minimálissal 227:1 kontrasztarányt ad. Ez így nem tűnik soknak, de azért megnyugodhatunk, a megjelenítő elég jó képet adott sok fényben is.

Az említett TN+film panel a társaihoz hasonló teljesítményt nyújtott, tehát a már sokat látott világosodás, illetve a színek átfordulása köszönt vissza a monitor különböző szögekből nézésekor.

Nem maradhatott el a kalibráció sem, ami az első bemérés alapján nem is ártott. A művelethez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

A 30 deltaE körüli maximum a referenciához képest már szemmel jól látható különbségeket tud okozni, így különösen örültünk a kiváló kalibráció utáni eredményeknek. A legnagyobb eltérés is csupán 2,1 deltaE lett, az átlag pedig bőven 1 alatt volt. A Fujitsu Lifebook S760 színprofilja innen tölthető le, a hozzá szükséges optimális fényerő a maximumnál 2-3 lépéssel kisebb.

Furcsamód a mérések alapján a LED-megoldás ellenére nem túl homogén a háttérrvilágítás, amit valamennyire a fekete képernyős bevilágításteszt is megerősített. Mindenesetre ez a használat során természetesen egyáltalán nem volt felfedezhető, zavaró meg pláne nem.

A Fujitsu magyar ékezetes billentyűzettel érkezett, ráadásul minden gomb a helyén volt, ahogy illik. A gombok méretét kicsit túl nagynak találtuk, mivel a megszokott, felül trapézszerűen kissé összeszűkülő megoldások helyett az S760-on találhatóak kevésbé ferde oldalúak. A gépelésbe gyorsan bele lehet azért jönni rajta, ami köszönhető a billentyűk jó anyagának, tapintásának is. Megfelelően hosszú úton jártak a gombok, a nyomáspontokkal sem volt gond.

A klaviatúra felett, balra öt lámpa jelzi a háttértárhasználatot, és a lockoló gombok aktivitását, jobbra pedig öt gyorsgomb sorakozik. Ezekkel lezárhatjuk a rendszert, vagy a hálózati eszközöket kapcsolhatjuk ki-be többek között.

Bizonyára feltűnt az olvasónak a touchpad melletti korong alakú valami. Nos, ez ugyancsak egy érintőpad, csak épp ez gördítésre szolgál. Nem mintha a négyzet alakú jobb oldalán nem lehetne görgetni, csak ezzel jobb. Legalábbis mi nagyon élveztük a körkörös mozdulatokkal való mozgást a weboldalakon vagy a dokumentumokban. Érdekes megoldás, és a látszat ellenére egészen jól kézre-, azaz ujjraesik.

Valószínűleg csak ThinkPad-es előéletünknek tudható be, de nekünk nagyon hiányzott a középső gomb a touchpad alól, pedig az ujjlenyomat-olvasó annyira adta magát. Mindenesetre a biometrikus azonosításra szolgáló szenzor sem marad feladat nélkül: amikor nem elsődleges funkcióját használjuk, böngészés közben például ezt is igénybe vehetjük görgetésre. Tehát igen, ez már a harmadik módszer egy arasznyi területen belül, amivel szkrollozni lehet. Több mondjuk nincs is, hacsak a közelben lévő fel-le kurzormozgatókat és a PageUp-PageDn gombokat hozzá nem vesszük még.

A notebook egyetlen fényes felülete szerencsére csupán néhány négyzetcentiméternyi területet birtokol, ezt elnézzük neki. Főleg, mivel az 1,3 megapixeles webkamerát rejti, ami közvetlenül a fedelet lezáró kampó mellett lapul. Itt jegyeznénk meg, hogy egy mágneses, azaz kiálló rögzítő nélküli fedélrögzítő megoldást azért sokkal szívesebben láttunk volna, de ez se rossz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!