Értékelés

Tesztünkben nem tértünk ki az egyes memóriák különböző órajelek mellett elért teljesítményére, mert egyszerűen kijelenthető, hogy az megegyező. Egy DDR3-as memória – ha azonos órajelet veszünk alapul – 7-7-7-es és 9-9-9-es időzítések mellett is ugyanolyan gyors, csak hajszálnyi különbségeket tudnánk kimérni egy-két, a memória-sávszélességre érzékenyebb alkalmazásban (tipikusan a tömörítőknél). Eltérő órajeleken – attól függően, hogy melyik memóriapár hány MHz-et vitt – viszont nem lenne igazságos a mérés, de régebbi tesztjeinkből már kiderült, hogy még ezekben az esetekben is csak minimális az eltérés. A teszt célja az volt, hogy kiderítsük az egyes memóriapárokról, hogy milyen mértékű tuningot engedélyeznek nekünk. Egy Core 2-es rendszerben a 400 MHz-es FSB elég általános tuningnak tekinthető (akár csökkentett szorzóval), ezért aztán, amikor azt látjuk, hogy egy DDR3-1600-as memóriapár maximálisan 1640-1680-ig bírja a tempót, az nem túl jó jel. Az AM3-as rendszerek esetében a memória órajelének kérdése akkor válik fontossá, amikor szorzólockos, tehát nem Black Edition processzort használunk, ezekkel ugyanis így limitált a tuning.

Tesztünk két győztese a Corsair DHX és a Geil Value, bár tény, hogy ezt egyáltalán nem nevezhetjük nagy diadalnak. Ez a két memóriapár közel azonos áron közel azonos teljesítményt nyújtott. A Corsair órajelben tovább bírta, a Geil viszont az időzítés és feszültség kombinációjában volt jobb. A Kingston HyperX megközelítőleg a Corsairrel egy szinten teljesített, de drágább annál. A Geil EVO ONE nemcsak jóval drágább a Value-nál, de tuningban még gyengébben is teljesített. Az OCZ egy jól csengő márkanév, és a három típus szép hűtőbordájával igen vonzónak tűnik, de érthetetlen számunkra, hogy miért drágábbak, mint a másik három márka, ugyanis semmivel sem mutattak többet azoknál, sőt ami azt illeti, a Gold még az EVO ONE-t is alulmúlta. A gyártók általában kiemelik, hogy ez és ez a típus mennyire stabil, ilyen jó rajta a hűtőborda, ennyire fantasztikus, de ezek nem éppen meggyőző érvek. Ami a stabilitást illeti, egy memória stabil, ha hibátlan, szóval egy OCZ semmivel sem stabilabb, mint egy olcsóbb típus, amíg meg nem hibásodik. A hűtőbordák eltérő kialakítása pedig nem ér meg 10 000 forintos felárat.

Ami a tuningeredményeket illeti, picit csalódtunk, ugyanis mielőtt belefogtunk a tesztelésbe, azt hittük, hogy a DDR3-2000-es beállítás elérése nem lesz gond ezeknek a memóriáknak, elvégre korábban jártak már nálunk olyan olcsó, DDR3-1333-as modellek, melyek vitték az 1800-2000-et, ergo egy DDR3-1600-asnak ez nem lehet gond. Úgy tűnik, hogy mégis. Talán az lehet a baj, hogy hozzászoktunk a 2 x 1 GB-os kitek teljesítményéhez. Márpedig a 2 GB-osak kevésbé túlhajthatók, hiszen a nagyobb méretű memóriamodulokon több a memórialapka, így annak is nagyobb az esélye, hogy valamelyik nem bírja a tempót, és a többinél hamarabb dobja be a törülközőt, ezért végül az egész memóriamodul kevésbé lesz túlhajtható. Végül ezt sikerült kihozni belőlük.

Corsair XMS3 DHX DDR3-1600 GeiL Value DDR3-1600

fLeSs

A Corsair, Kingston és OCZ memóriákat az Expert Computer Kft., a GeiL memóriáit pedig a Computer Emporium Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.