Belső értékek

A ThinkPad Z60m jelenleg hat különböző típusú és órajelű processzorral, négy különböző memóriakiépítéssel, három eltérő grafikus rendszerrel, háromféle kijelzővel, illetve négy merevlemezkapacitással rendelhető. A konfiguráció más elemei is (például vezeték nélküli hálózati interfészek) viszonylag szabadon konfigurálhatók, továbbá a géphez kiegészítőként többféle dokkoló és akkumulátor vásárolható.

Hozzánk egy jól felszerelt, erős konfiguráció érkezett; a gép lelke egy Pentium M 750 jelzésű, 1,86 GHz-en üzemelő, 533 MHz-es rendszersínt használó processzor volt, mely mellé i915PM chipkészlet és 512 MB DDR2 memória társult. A gép része volt továbbá egy 60 gigabájt tárolókapacitással rendelkező, 5400 fordulat/perces motorral ellátott merevlemez, egy super-multi DVD-író, illetve egy 3 az 1-ben kártyaolvasó. A grafikus rendszert egy ATI Mobility Radeon X300 vezérlő és a már említett 15,4 hüvelykes, WXGA (1280x800 pixeles) felbontású TFT-panel párosa alkotta. Az elterjedt kommunikációs interfészek közül mindegyik megtalálható a tesztelt Z60m-ben, még az opcionálisan kérhető BlueTooth modullal is ellátták a gépet.

A hűtő szellőzőrácsai

A gépet bekapcsolván közepes hangerővel felzúgott a hűtőrendszer ventilátora, majd az operációs rendszer betöltődését követően hol teljesen leállt, hol pedig alig hallható zajszint mellett üzemelt. A hűtés a relatíve nagy órajel mellett üzemelő processzorhoz képest nem tekinthető hangosnak, még akkor sem, ha alaposan megizzasztjuk a Z60m-et. A második generációs Centrino platformhoz tartozó gépekhez hasonlítva ez a ThinkPad valamivel átlag alatti zajszintet produkál; igaz, ami igaz, a szép emlékű T42 sorozat gyakorlatilag nulla üzemzajához képest mindez hangos ricsajnak tekinthető. Gyanítjuk, hogy kicsit izmosabb processzor és egy gyorsabb 3D vezérlő még zajosabb üzemre ösztökélné a ventilátort, így azonban alapvetően nem lehet panaszunk az üzemzajra.

A gépbe egyetlen, 512 megabájtos DDR2 modult szereltek, melynek órajele megegyezett a rendszerbusz órajelével. Úgy gondoljuk ez a memóriamennyiség manapság alapvető kritériumnak tekinthető egy olyan gép esetében, amelyet multimédiás felhasználásra (is) szánt a gyártó. Ha netán mégsem lenne elég ekkora kapacitás, úgy maximum 2 GB-ig bővíthető a Z60m memóriája, illetve két egyforma modul esetén kihasználható a kétcsatornás memóriavezérlés, mely az architektúra korlátai miatt csak minimális teljesítménytöbblettel áldja meg a rendszert.

A próbára kapott Z60m tárolórendszere elfogadható, bár a felkínált szabványtámogatások tekintetében lenne még mit fejlődnie. Az LG GSA-4080N típusú super-multi DVD-író ugyan támogatja a DVD-RAM írást is, a manapság elterjedőben lévő kétrétegű írható szabványok közül ugyanakkor egyiket sem ismeri. A memóriakártyákat olvasó egység kompatibilitása csak a Memory Stick, MultiMedia Card és Secure Digital kártyaformátumokra terjed ki, ennél is láttunk már komplexebb megoldást.

A 60 gigabájtos merevlemez kapacitása szerintünk megfelelő, bár biztosak vagyunk benne, hogy az asztali számítógépeket használó olvasók egy része nem osztja a véleményünket, a noteszgépgyártók ugyanakkor jól felismerték, hogy a notebookokba épített merevlemez nem archiváló eszközként szolgál, a több száz gigabájtos háttértár-kapacitás így nem indokolt (mellesleg jelenleg kivitelezhetetlen is, legalábbis egy merevlemezzel).

Az APS működés közben

Ha már szóba került a merevlemezes háttértár, érdemes szót ejtenünk az IBM által kifejlesztett Active Protection System (APS) rendszerről, mely a háttértárolón lévő adatokat hivatott védeni. Az eljárás, mely a gyártó szerint a noteszgép-merevlemezek mindegyikében jelen lévő védelemhez képest négyszeres hatékonysággal dolgozik, lényegében egy mozgás- és ütésérzékelő szenzorból, illetve egy speciális elektronikából áll, mely kritikus gyorsulást (pl. leejtést) érzékelve azonnal kikapcsolja a merevlemezt. A noteszgépekbe szerelt merevlemezes háttértár beépített védelmével karöltve elképzelhető, hogy valóban nagyobb védelmet nyújt az APS (a számszerűsített, négyszeres érték véleményünk szerint nem több, mint egyszerű marketingfogás), viszont jaj annak, aki rosszul paraméterezi a rendszert; a legkisebb rezgésre, ütődésre leálló háttértár jelentős mértékben visszafoghatja a fájlműveletek teljesítményét.

Bemutatónk alanya átlagos grafikus teljesítményt nyújtott egy átlagos kijelzőn. A 15,4 hüvelykes, WXGA felbontású panelnél van jobb felbontású (WSXGA+) és jobb fényerejű (300 cd/m² szemben a 200 cd/m²-rel) példány is. A gépben a kanadai ATI Technologies M22 kódjelű, Mobility Radeon X300-as típusú grafikus motorja dolgozott, 64 MB dedikált memóriával kiegészítve. Az Intel lapkakészleteibe integrált GMA900-as megoldásnál lényegesen jobb teljesítményt nyújtó vezérlőtől ugyanakkor nem szabad megváltást várni. Ezzel a típussal azonban az egy-két évvel ezelőtt megjelent FPS, vagy újabb, 3D-s grafikát használó stratégiai játékok is probléma nélkül futtathatók akár részletesebb grafika mellett is.

Bár a grafikus motor alkalmassá teszi a gépet némi kikapcsolódásra, ugyanez nem mondható el feltételek nélkül a ThinkPad Z60m hangrendszeréről. Az integrált SoundMAX HD Audio, bár jó minőségben és hangosan szólal meg a noteszgép beépített hangszóróin, a Windows rendszerhangjainak megszólaltatásán és a zenehallgatáson kívül úgy tűnik nem szánt neki más funkciót a gyártó. A hangrendszer csak kétcsatornás (ez még nem lenne akkora baj, végtére is egy hordozható gépről van szó), viszont semmilyen háromdimenziós hangszabványt nem támogat, ráadásul a tesztprogramok tanúsága szerint csak egyetlen hangpufferrel rendelkezik, ami játékoknál kevésnek bizonyulhat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!