Specifikációk és színhelyesség

Mint bevezetőnkben már említettük, a három megjelenítő belsőleg sokban hasonlít egymásra, eleve mind a három TN+film típusú panelre épül. Már számos alkalommal megállapítottuk, hogy a különböző PVA, MVA, S-PVA, P-MVA és hasonló, lényegében MVA továbbfejlesztésére épülő monitorok között néha kirívó különbségek lehetnek, azonban nagy általánosságban nézve mégis hasonlóak, nüansznyi különbségek döntenek egy-egy modell mellett vagy éppen ellen. A TN+film panelekkel szerintünk kicsit más a helyzet. A TN+film alapjában véve olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyeken nem lehet változtatni, a betekintési szögek, a válaszidő éppen azért olyan, amilyen, mert egy TN+film panelről van szó. A három tesztelt típustól éppen ezért nem vártunk semmi különöset, arra számítottunk, hogy a bekapcsolást követő tapasztalataink közel azonosak lesznek. Szerencsére nem így történt, ez ugyanis túl unalmas lett volna. Összességében, amit a három szóban forgó típusról el lehet mondani az az, hogy játékra születtek, nem szántak nekik világmegváltó sorsot, ennek megfelelően értékeltük a látottakat is.

A három kijelző legalább két különböző gyártó paneljára épül, a Samsung T240-ben mi más is lehetne, mint Samsung panel, az LG-ben pedig szerintünk egy AUO kijelző található. Az Acerre vonatkozólag nem találtunk semmilyen infót, de könnyen lehet, hogy szintén Samsung panelra épül. Végülis ez mindegy, a végeredmény a fontos. Mindhárom modell 2 ms-os szürkéből-szürkébe válaszidővel rendelkezik, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen manapság az összes komolyabb TN+film panel tudja ezt. Ami a kontrasztarányt illeti, a gyártók ezen a téren szeretnek nagyokat mondani, különösképpen azóta, amióta megjelent a dinamikus kontraszt; először volt 2000:1-hez, aztán 5000:1-hez, 10 000:1-hez és most köreinkben üdvözölhetjük az 50 000:1-hez kontrasztaránnyal rendelkező Acer G24-et. De mit is jelent ez valójában? A dinamikus kontraszt egy szimpla átverés. A monitor a panelen megjelenő tartalomhoz igazítja a fényerőt, ha világos a képjelenet, akkor megemeli, ha sötét, akkor lecsökkenti azt, így a világos világosabbnak, a sötét sötétebbnek hat, tehát egyszerűen fogalmazva megemelkedett a kontrasztarány, legalábbis ezt állítják a gyártók. De mivel csak a fényerőt állítgatja a panel, a kontrasztaránnyal semmi sem történik, ezt abból is nagyon jól lehet látni, hogy a fényerő megemelésével a sötét tónusok is világosabbak lesznek, a fényerő csökkentésével pedig a világos területek is sötétebbek lesznek. Ezzel azonban még nem is lenne gond, a fő kérdés inkább az, hogy a dinamikus kontraszt funkciót milyen szinten sikerült kivitelezni egy-egy gyártónak. Láttunk már nagyon gyenge verziót, villogott a képernyő, és láttunk már jobbat is, amikor kevésbé villogott a képernyő, de összességében egyik esetben sem ájultunk el a gyönyörűségtől. A Samsung T240 fényere 300 cd/m², míg a másik két típus esetében 400 cd/m²-t specifikáltak, ezek alapján a Samsung "feketéje" a legsötétebb, ami a TFT LCD-k elbírálásánál egy fontos kérdés. A TN+film paneles monitorok adatlapjain feltüntetett betekintési szögek általában csak arra jók, hogy félrevezessék az embereket, valójában egyik sem lényegesen jobb a másiknál, ugyanabban a "betegségben" szenvednek, de ez a TN+film sajátja, a folyadékkristály-molekulák elhelyezkedésének tudható be. Ami a színtérlefedettséget illeti, egyes típusok (ezúttal az Acer és az LG) az sRGB-nél több színt képes megjeleníteni, de bátor ember az, aki TN+film paneles monitoron dolgozik, tehát ez megintcsak egy hangzatos tulajdonság, valójában csak kevesek fogják kihasználni.

Acer G24: User / Graphics / Movie módok [+]

LG W2452V: User / Normal / Movie / Internet módok [+]

Samsung T240: Custom / Internet / Movie módok [+]

Lássuk a monitorok színhelyességét! A kicsomagolást követően a gyári állapotokat mértük fel, ebből ugyanis kiderül, hogy az adott gyártó a színhelyességre milyen hangsúlyt fektet. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyártókat egyáltalán nem foglalkoztatja ez a kérdés. Az ő szemszögükből ez érthető is, hiszen minek foglalkozzanak ezzel, elég, ha valamelyik szemkápráztató beállítást megnézzük, a szemnek nagyon tetszetős lesz, amit látunk, és legtöbbünknek ez számít, de a valódi színekhez ennek nincs sok köze. A három tesztelt típus közül kettő nem lepett meg minket, a gyári beállítások szokás szerint katasztrófálisak, de eleve erre számítottunk. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Samsung T240-en bemért 2,5-3-as átlag deltaE manapság már egész tűrhetőnek tekinthető, végülis a 2 és 3 közötti érték az átlagos használatra bőven elég. A három monitor különböző nevekkel ellátott profiljai között gyakran csak minimális különbségek vannak, egy-egy profil csak a fényerő vagy csak a gamma értékét állítja másra, ami azért kissé kiábrándító. Az Acer és az LG a specifikációkban foglaltaknak megfelelően az sRGB színtérnél több szín megjelenítésére képes, ezt kimutatta a kalibrációs program is, emiatt azonban le ne essünk a székről, egy TN+film paneles monitorral aligha fogjuk ezt élvezni. A monitorok bekapcsolását követően azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az Acer mérnökei a User profilt leszámítva nappali használatra szánták az összes beállítást, a Graphics és a Movie módok vakítóan világosak. Az LG W2452V-vel ugyanez a helyzet, üröm az örömben, hogy a színhőmérséklet az összes profillal 6500 kelvin környékén található. A Samsung T240 különböző módjai sem éppen szemkímélőek, az viszont dicséretes, hogy nem túl nagy a színek elvárttól való eltérése.

Acer G24 kalibrálva [+]

LG W2452V kalibrálva [+]

Samsung 240T kalibrálva [+]

A gyári beállítások bemérését követően a kijelzőket a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom/User módban. A kalibrátort meglátva az összes monitor kezesbáránnyá szokott változni, ez az esemény ezúttal sem maradt el, az átlagos deltaE értékeket minden további nélkül 1 alá szorítottuk. Színtérlefedettségben az Acer és az LG nagyjából azonosan teljesít, bár a két típus egymáshoz képest egy kicsit el van csúszva, az Acer a zöld árnyalataiból képes többet megjeleníteni, míg az LG a kék és a vörös színtartományban van elemében.

Kalibrált állapotban feljegyeztük a legsötétebb feketét, az Acer, LG és Samsung esetében sorrendben 0,2, 0,2 és 0,1 cd/m²-es értékeket mértünk, ezek nagyjából megfelelnek az előzetes várakozásainknak, bár a Samsungon mért érték már az S-PVA paneleket idézi, ez azonban önmagában még nem garancia a sikerre. A bemért fényerőértékek mindennapi használat mellett 600:1 és 800:1-hez kontrasztarányra utalnak. A minimális fényerő 50%-os kontrasztbeállítás mellett 72, 76 és 32 cd/m² volt, ebből is jól látszik, hogy a Samsung kilóg a sorból, az Acer és az LG nagyon hasonlóan teljesítettek. A 70 cd/m² feletti minimumhoz közeli fényerő igen magasnak tekinthető, ez azonban a sötétben szerencsére még nem veszélyezteti a szemünket. A maximális fényerő a három típus esetében 408, 402 és 271 cd/m² volt, ehhez pedig 0,5, 0,5 és 0,3 cd/m²-es feketén mért fényerő társult – kezdünk arra gyanakodni, hogy az Acer G24-ben és az LG W2452V-ben ugyanaz a panel található. A kimért értékek közel állnak a gyártók által meghatározott számokhoz (400, 400 és 300 cd/m²), a Samsung az elvártnál egy kicsit nagyobb mértékben tért el tőle, de ez nem gond, mert 270 cd/m²-es fényerőre valószínűleg sosem lesz szükségünk. A maximális fehéren és feketén mért fényerő egymással való elosztásával megkapjuk, hogy a három monitor, kerekítve az értékeket 816:1, 804:1 és 900:1 maximális kontrasztaránnyal rendelkezik, természetesen a dinamikus kontraszt bekapcsolása nélkül.

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítást követően egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. A fentebb, jobbra látható ábrákon a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. A három szóban forgó típus közül az Acer és a Samsung jól szerepelt, de az LG nem tudott megbirkózni a három színárnyalattal, nem fedik le egymást a görbék.

A száraz tények közlése után a kijelzőket szemmel kezdtük el tesztelni, ennek előfutáraként a monitorokkal kapcsolatos jegyzeteinkből idéznénk néhány gondolatot. A homogenitás, a fekete és a betekintési szögek vizsgálatát megelőzően a gradienseket és a dinamikus kontraszt helytállóságát is tanulmányoztuk. A gradiensek vizsgálatához különböző programokat vetettünk be, márpedig ezekből kiderült, hogy a színátmenetek megjelenítésében az Acer áll az élen, voltak olyan színátmenetek, amik a G24-en szépen elkülönültek egymástól (hogy mondjunk egy példát: a 0 és 4%-os fekete), míg a másik két típuson teljesen egybeolvadtak. Mondani sem kell, hogy ez akár azt is eredményezheti, hogy például filmnézés közben a sötét egyes árnyalatai nem különülnek el egymástól, és csak egy nagy sötét paca lesz látható a képernyőn. Az LG-n a zöld gradiensben sávosodást vettünk észre, a másik két típus ebből a szempontból nem volt problémás. Talán érdekesebb kérdés a dinamikus kontraszt, hiszen a sokat ígérő, többtízezres kontrasztarány az emberek többségének szemében vonzóvá teszi az adott típust. Hosszú tesztelés után megállapítottuk, hogy ezen a téren is az Acer a nyerő, a G24-en jelentek meg legszebben a filmek, bár a dinamikus kontraszt által keltett "villogás" még a csúcstechnológiás 50 000:1-hez kontrasztarány mellett is látszott, de már figyelni kellett, hogy észrevegyük, ez pedig óriási előrelépés. Az LG dinamikus kontrasztja szerintünk a technológia totális csődje, sötét jeleneteknél teljesen besötétül a képernyő, és semmit nem lehet látni, ráadásként a színek teljesen eltorzulnak, pl. az emberek feje besárgul. A világos jeleneteknél a fényerő olyan szintet ér el, hogy megvakul az ember, nem beszélve a tömörítési hibákról, amelyek szinte kézzelfoghatóvá válnak. A Samsung nem volt ennyire rossz hatással ránk, de a T240-en is jól látszott a fényerőváltások miatt bekövetkező villogás, a gyors mozgások és jelenetek kiütik ezt a technológiát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!