Eizo: kakukktojás a 22 colosok között

A kakukktojás

Hosszú idő után ismét készen állunk egy újabb LCD kijelző bemutatására. Legfrissebb tesztalanyunk a 22 colosok köréből került ki, és ezúttal nem mással hozott minket össze a sors, mint a nagynevű Eizo FlexScan S2231W-vel. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ami autóban a Rolls-Royce, az a monitorok esetében az Eizo. És erre mai főszereplőnk sem cáfol rá, az S2231W egy színekkel manipulálóknak készített, grafikai munkára szánt LCD. A tavalyi év során megjelent 22 hüvelykesek híresebb, hírhedtebb példányait már szemügyre vettük. Megállapítottuk, hogy ezek a típusok általánosságban – különösen akkurátus színábrázolást nem igénylő felhasználást feltételezve – jó szolgálatot tehetnek; igaz, vannak velük problémák, melyek a paneltípusból (TN+film) adódnak, de aki ezekkel meg tud barátkozni, kedvező áron juthat hozzá igen nagy méretű, szélesvásznú megjelenítőhöz. Az Eizo FlexScan S2231W viszont kicsit kívülálló ebből a szempontból, ugyanis sem felhasználhatósága, sem ára nem hasonlítható a korábban tárgyalt típusokhoz. De erről később. Most lássuk a szóban forgó modellt közelebbről.

A terméket mi másban kaphattuk volna kézbe, mint egy szép nagy kartondobozban. Ez rendesen ki volt bélelve, hogy a kijelzőnek szállítás közben ne eshessen bántódása. A csomagoláson már messziről jól látható, hogy egy Eizóról van szó. Mi egy S2231W-E típusjelzésűt kaptunk tesztelésre, ezt pedig azért érdemes kiemelni, mert a W-H végződésűnek másmilyen a talpa (lásd az első képen). Az Eizo, bár profiknak szánt termékeket gyárt, azért arra is ügyel, hogy a külsőre se legyen panasz, ezért a legtöbb modellből létezik szürke, fekete vagy fehér verzió; mi egy feketét vizsgálhattunk meg. A dobozt kibontva a monitor könnyedén kicsomagolható, a tartólábat egy kis fémkapocs rögzíti egészen addig, amíg azt el nem távolítjuk. A gyártó az S2231W mellé becsomagolt egy többnyelvű felhasználói kézikönyvet (magyar nincs benne), egy CD-t, csavarokat és kábeleket (DVI-I, USB, analóg, audio- és tápkábel).

Szemből és hátulról [+]

Az Eizo egy igen egyszerű, szögletes formatervet követett. Nincsenek domborulatok, lekerekített élek, csilivili borítás, csak egy egyszerű, egyszínű káva (SlimEdge), amely szemből igen vékony – ez optikailag a kijelző méreteit nagyítja, és jól jön többmonitoros munkánál. Két sarokban megtaláljuk az Eizo logóját és a modell típusjelölését, illetve középen a kezelőszerveket, ezeken kívül nincs is más látnivaló. A káva matt, ennélfogva kevésbé látszanak meg rajta a karcolások és a por, bár utóbbi a feketén mindig feltűnőbb, mint a szürke burkolaton. A kijelző hátoldala sem vadregényes, a panel kapott egy kis szellőzést, a tartókar tetején és fölötte egy Eizo logó díszeleg, a monitor VESA-100 kompatibilis. Az alsó Eizo logó alatt található egy gomb, amely a tartóláb hátradőlését engedélyezi. Ezalatt további lyukakat találunk, melyek közül a négy külső a kábeleket eltakaró borítás patentja, míg a belső kettő a tartóláb felegyenesítését engedélyező fémkapocs (lock metal) helye.

Szemből elfordítva és elforgatva [+]

Bár a formaterv nagyon egyszerű, sokak számára éppen ez a lényeg. Az S2231W-t komoly munkára szánták, de a panel portré módja és a monitor ide-oda forgathatósága jól jöhet itthon is. A talpban van egy forgórész, ennek köszönhetően a kijelző mindkét irányba 35 fokkal elforgatható.

Oldalról [+]

Az S2231W széles kávája miatt oldalról is inkább komolyságot, mint a dizájnos elemek összehangolására való törekvést mutatja. A panel magassága állítható, és hátra is eldönthető 25 fokkal. Legalsó pozícióban elérheti az asztalt is, de fel is állítható, és így elforgatható. A monitor magassága teljesen felállítva 52 cm, a panel szélessége 51 cm.

Csatlakozók [+]

A csatlakozók számának láttán nem estünk eksztázisba, bár a legszükségesebb ki- és bemeneteket megtaláljuk rajta. A S2231W nem kínál fel sem S-Video, sem RCA, sem komponens bemeneteket, és kártyaolvasó aljzatok sincsenek a megjelenítőn, pedig ezért az árért már elvárható lenne legalább az egyik videobemenet támogatása. Szerencsére a digitális csatlakozó HDCP-kompatibilis.

Kezelőszervek [+]

Sajnos ahogy emberből, úgy monitorból sem létezik tökéletes. Mondhatnánk, hogy a csatlakozóbeli hiányosságokat még megbocsátjuk, de a kezelőszervek megtervezésével együtt már a második hibát róhatjuk fel az S2231W-nek. A gombokat a káva közepén találjuk. Mellettük egyetlen kis kék fényű LED található, a gombok felfestése csak világos, nappali fényviszonyok mellett látható, sötétben teljesen leolvashatatlanok. A gombok a lenyomásra könnyen és rögtön reagálnak, de a „láthatatlan” gombokat sötétben igen nehéz kezelni. A helyzetet némileg súlyosbítja, hogy az OSD, bár jól megtervezett, de kezelése kicsit nehézkes, ugyanis egy adott almenüből csak a vissza opcióval lehet kilépni, tehát végig kell lépegetni az összes vissza opció előtt található menüponton.

Működés közben [+]

Kalibráció

[+]

Még mielőtt a képminőséggel foglalkoznánk, lássuk, hogy az Eizo mivel kedveskedett nekünk. Az OSD-ről már esett egy-két szó, de itt teljes pompájában látható az összes almenü. A főmenü hat, több almenüpontot tartalmazó menüt kínál fel, ezenkívül pedig beállíthatjuk a monitor hangszóróinak hangerejét, és előre definiált profilokat is használhatunk, ha ahhoz van kedvünk. Talán a legfontosabb menüpont a Color (Picture), melyben megtaláljuk a fényerő, kontraszt, színhőmérséklet és ezekhez kapcsolódó beállításokat. Külön kalibrálhatjuk a színárnyalatokat, a színtelítettséget és a gammát. Az S2231W rendelkezik egyfajta energiatakarékos üzemmóddal is. BrightRegulator menüpont alatt találjuk meg a fényerőszenzort, melyet bekapcsolva menet közben a fényviszonyoknak megfelelően változik a panel fényereje (a szenzor a kezelőszervek mellett található), ez egyrészt jót tehet a szemnek (világosban nagyobb, sötétben kisebb fényerőre van szükség), másrészt a villanyszámlát és a panelt is kíméli.

A CD főmenüje [+]

A gyártó a kijelzőhöz mellékel egy CD-t is, ezen felhasználói kézikönyvek, illetve az ICC profillal és az Eizo házi készítésű ScreenManager Pro szoftverével kapcsolatos dokumentumok vannak. Érdekes, de a CD-n semmilyen előre elkészített ICC profilt nem találtunk, azt csak a gyártó honlapjáról lehet letölteni.

ScreenManager Pro [+]

A ScreenManager Pro lényegében ugyanolyan program, mint amilyet más gyártók is mellékelnek a monitorhoz, az OSD használatát teszi feleslegessé, hiszen segítségével Windows alól is beállíthatjuk a megjelenítő egyes paramétereit. Ez a tény a Linux- és a Mac OS-felhasználókat nem különösebben nyugtathatja meg. A program egyik érdekessége, hogy a FineContrast funkció segítségével alkalmazásokhoz rendelhetünk hozzá előre beállított profilokat, így amikor adott alkalmazás elindul (pl. böngészés), a profil aktiválódik (pl. Text), majd ha menet közben taszkot váltunk (pl. elkezdünk filmet nézni), akkor az átvált másik profilra (Movie), és így tovább.

Most pedig lássuk a gyakorlatot, de előtte még vegyük sorra, hogy mit is várhatunk el az S2231W-től. Az eddig megismert 22 colos kijelzők mindegyikére igaz, hogy TN+film panelre épültek, ennél fogva arra, amire az Eizo üdvöskéjét szánták, – finoman fogalmazva – nem igazán megfelelőek. Az újabb TN+film panelek fényereje nagy, ennek köszönhetően képesek elérni a PVA panelekéhez viszonyítva is magas kontrasztarányt. De a magas értékek nem szabad, hogy becsapjanak! A kontraszt kiszámolásának igen egyszerű a módja: a maximális fényerő mellett mért fehér fényerejét szokás elosztani a minimális fényerő melletti feketén mért fényerővel. Például 500 cd/m² a maximális fényerő, a minimális feketén mért pedig 0,3 cd/m², ez 1666:1-es kontrasztarányt jelent. Ezzel az a probléma, hogy 500 cd/m²-es fényerőt senki nem használ, mert bántaná a szemét (általában 100–140 cd/m²-t szokás használni), másrészt a feketén mért 0,3 cd/m²-es fényerő már igencsak világosnak számít, ami annyit jelent, hogy egy teljesen sötét szobában már jól látható a monitor, ha egy teljesen fekete képet jelenítünk meg rajta. A TN+film paneles kijelzők esetében ezt használják ki, hogy minél magasabb kontrasztarányt lehessen beleírni a specifikációkba. Az 1666:1-es kontrasztarány úgy is elérhető, hogy a panel maximális fényereje 250 cd/m², a feketén mért minimális fényerő pedig 0,15 cd/m². Mondanunk sem kell, ez utóbbi a korszerű és szép megoldás, csak éppenséggel sokkal drágább kifejleszteni.

Az Eizo S2231W a 22 colosok között elsőként Super-PVA panelra épül, ennélfogva valódi 1500:1-hez maximális kontrasztaránnyal rendelkezik. Maximális fényereje 250 cd/m², ami manapság mindenre bőven elegendő, és igen mély feketét sejtet. Betekintési szögei minden irányból 178 fokosak, ami egy óriási előny a riválisokkal szemben, hiszen a TN+film panelek legnagyobb gyengéjét a szűk láthatósági szögek jelentik, amit számokkal nem is igazán lehet kifejezni, viszont a monitorral szemben leülve azonnal láthatóvá válik. Az S-PVA paneleknek van gyengéje is, ez pedig a válaszidő: az S2231W-ben 16 ms-os tipikus, és 8 ms-os g2g (gray-to-gray, azaz szürkéből szürkébe) válaszidővel rendelkező panel található, míg a TN+film panelesek már 2 ms-mal büszkélkedhetnek, ebben utóbbi technológia a nyerő, legalábbis elméletben.

Az Eizo kijelzők egyik érdekessége, hogy egy úgynevezett LUT, azaz Look-up-Table-ből válogatják ki a megjelenített színeket. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy háromdimenziós tömböt, amelynek mindegyik oldala (az alapszínek, tehát vörös, kék, zöld) 10 bit hosszúságú, azaz 256 helyett 1021 színárnyalatot tartalmaz. Így bár az egy időben megjelenített színek száma 16,7 millió lehet, ezt a 16,7 millió színt a vezérlő 1,06 milliárd (1021x1021x1021) közül válogatja ki. Ez teszi az Eizo monitorokat speciálissá, és a professzionális munkára alkalmassá. Ezt tetézi, hogy az S2231W által egyidejűleg megjelenített színek nem csak az sRGB, de az Adobe RGB és NTSC színterek 92%-át képesek lefedni. Egy korábbi cikkünkben volt már hasonlóról szó, egy TN+film paneles Samsung típus volt képes ugyanerre, és ott, arra a monitorra vonatkozóan az volt a konklúziónk, hogy erre nincs semmi szükségünk – az Eizo S2231W-t viszont nem játékra és filmnézésre szánták. Kijelenthetjük, hogy átlagos felhasználók nem fogják ezt érzékelni, hiszen nem úgy kell elképzelni, hogy a panel emiatt sokkal „színhelyesebb” lesz, hanem arról van szó, hogy több színt képes megjeleníteni. Erre csak néhány speciális felhasználási területen van szükség; professzionális grafikai munkáknál, fotófeldolgozásnál, nyomdai előkészítésnél a szakemberek az sRGB színtartománynál több színnel, nagyobb színskálával (pl. Adobe RGB) dolgoznak, számukra tehát fontos a különbség. Jelenítsünk meg egy képet egy átlagos monitoron, és jelenítsük meg ugyanezt a képet az S2231W-n is: elképzelhető, hogy míg az első kijelzőn egyes helyeken a szemünk számára nem megkülönböztethető zöld területet fogunk látni, addig az S2231W-n már látszódni fog néhány árnyalatnyi eltérés.

A professzionalitásnak ára is van, az eddig megismert 22 colos monitorok bőven 100 000 forint alatt tanyáznak, ezzel szemben az Eizo S2231W 160 000 forintot kóstál. Az ár riasztó lehet, ezért megvizsgáltuk, hogy ezért a pénzért mit kapunk cserébe.

Gyári beállítások (Picture, sRGB, Custom) [+]

Az S2231W öt különböző profilt hoz a gyárból, ezek a Picture, Movie, Custom, sRGB és Text üzemmódok. Az alapbeállítás a Picture mód, ettől szemre csak a Text üzemmód tért el jelentősen, láthatóan melegebb, vöröses-kékes sötét volt a kép. A Movie egy picit világosabb volt, míg az sRGB ugyanolyannak tűnt. Három gyári beállítást bemértünk a kalibrátorral, nem különösebben lepődtünk meg a végeredményen: egyik sem volt színhelyes, de a Custom mód legalább a szem számára sem volt bántó, a gamma 2,2, a fényerő 128 cd/m², a színhőmérséklet pedig 6432 Kelvin volt, és a szürke egyes árnyalataival sem volt különösebb gond, de a három alapszín óriási mértékben tért el a színhelyes beállítástól. Ha jól megnézzük a képeket, már ezeken is látszik, hogy a szóban forgó modell által lefedett színpaletta jóval nagyobb, mint az sRGB vagy a nyomtatáshoz használt ISOcoated színtér.

Az Eizo monitora lehetőséget ad a gamma és a színhőmérséklet manuális beállítására. A színhőmérséklettel eljátszadoztunk egy kicsit, mert kíváncsiak voltunk, hogy az elektronika mennyire megbízható ebből a szempontból. 4000-es érték mellett 4146-ot, 6500 mellett 6463-at, 8500 mellett 8313 és 10000 mellett 9541 Kelvines színhőmérsékletet mértünk. Ha nagyon elnézőek akarunk lenni, akkor ezek megfelelő értékek egyszerű felhasználásra legalábbis jobbak, mint a semmi, de komoly munkához inkább a kalibrációt javasoljuk...

Kalibrálás után

Csak ezután kezdődött el a komolyabb munka. A monitort szokásunkhoz híven a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 Kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom módban a Blue Eye Pro programmal, majd megnéztük a végeredményt. A kalibráció sikeres volt, hiszen a 4,9-es átlag, és 12,3-as maximális deltaE értéket leszorítottuk 0,4-re, illetve 1,2-re, ami gyakorlatilag tökéletesnek mondható. A gamma és fényerő értékét is jól belőttük, de a színhőmérséklet 1%-ot hibádzott. A LUT jelenléte a grafikonon felül az OSD-ben is észrevehető volt: a három alapszín esetében 1%-nyi eltéréshez 3–4 gombnyomásra volt szükség, ez rendkívüli precizitásra utal, csak egy-két ehhez hasonló kijelzővel találkoztunk, de azok sem 22 colosak voltak.

Kalibrált állapotban bemértük a legsötétebb fekete értékét is, 0,1 cd/m²-t kaptunk, ami 1200:1-hez kontrasztarányra utal, de a program kerekít, tehát könnyen elképzelhető, hogy megvolt a 0,08 cd/m²-es fényerő, azaz 1500:1-hez kontrasztarány, csak ezt a program nem tudja kijelezni. Minimális fényerőnek 26, maximálisnak pedig 230 cd/m²-t mértünk, ez utóbbi elmarad a specifikációkban foglalt 250 cd/m²-től, de emiatt nem szomorkodunk különösebben. 230 cd/m²-es fényerő mellett 0,2 cd/m² volt a fekete fényereje, ami szintén 1100:1 fölötti kontrasztarányt jelent; mindezt összegezve elmondható, hogy az Eizo FlexScan S2231W-ben található panel tényleg hozza a Super-PVA-ra jellemző értékeket.

Kalibrálás után

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. Az itt látható ábrán a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a monitor szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. Az S2231W itt sem vallott kudarcott, szinte tökéletes színhűséget prezentált.

Adobe RGB színtér-lefedettség [+]

NTSC színtér-lefedettség [+]

A kijelző színtér-lefedettségét ezúttal egy háromdimenziós ábrázolásmóddal is bemutatjuk, a felső képen az Adobe RGB, az alsón pedig az NTSC színtartomány, illetve az Eizo S2231W lefedettsége látható (a színes az S2231W, a szürke a szabvány-színtér). Az Eizo azt állítja, hogy az S2231W képes megjeleníteni mindkét színtér 92%-át. Hogy a két színtérnek pontosan hány százalékát fedi le az S2231W, azt nem tudjuk megmondani, de láthatóan nagyobb területet fog be, mintha csak az sRGB színteret tudná megjeleníteni.

Kalibrálás után először a gradienseket vizsgáltuk meg, ezzel kapcsolatban szinte minden eddig nálunk járt monitornak volt valami problémája, és sajnos az S2231W sem kivétel ezalól, pedig a több megjeleníthető szín elvileg arra is jó, hogy a színárnyalatok kirajzolásánál ne lássunk zavaró eltéréseket. A kijelzőt bárhogyan próbáltuk állítani, a zöld átmenetben látható volt egy kis sávosodás. Szerencsére a szürke, kék és vörös képeken nem volt gond, talán csak mi nem találtuk meg az optimális beállítást, de elképzelhető, hogy tényleg erre képes a panel.

Képminőség

Kisebb és nagyobb záridővel [+]

A továbbiakban félretettük a kalibrátort, és a szemünkre hagyatkozva teszteltük az Eizo monitorát. Először a feketét vizsgáltuk. Nem tettünk mást, mint hogy a kijelzőt sötétben (ahogy a filmeket is szokás nézni) egy teljesen fekete háttér megjelenítése közben lefényképeztük. A kalibrálás során bemért fekete értéke itt mérvadó szokott lenni (0,1 cd/m²-t kaptunk), de ez a szám nem képes kifejezni a panel egyenletességét, ezért van szükség a fényképre. Az Eizo S2231W tökéletes volt ebből a szempontból, szabad szemmel nem látszott semmilyen bevilágítás! A fényképeket óriási záridő mellett készítettük annak érdekében, hogy mégis csak kiderítsük, milyen irányokból szűrődik be a háttérvilágítás. A jobb oldali képen már kivehető, hogy a négy sarokból nyúlik be csóva (de ez, mint említettük, szabad szemmel nem látható).

[+]

A továbbiakban a panel homogenitását vizsgáltuk. Ehhez egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a kijelzőn megjelenítettünk egy egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt vizsgáltuk, hogy a fejünk mozgatásával hogyan változik a megjelenített szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A képet pontosan középre állított fényképezőgéppel készítettük. Az S2231W itt picit megingott, ugyanis a két szélen egy kicsit sötétebb a panel, mint középen. Szerencsére ez csak akkor tűnt fel, amikor direkt erre koncentrálva vizsgáltuk a kijelzőt, munka, videózás, játék közben nem volt látható. A „barnatesztben” látott eredmény miatt bemértük a fényerőt (fehéren) a panel kilenc különböző pontján. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni (tehát a mérés során oda tesszük a kalibrátort), viszont az egyre növekvő paneleken néha már szabad szemmel is jelentős eltéréseket lehet felfedezni a kijelző egymástól távol lévő pontjai között (azaz kissé foltosak). Az S2231W nem okozott csalódást, az eddig tesztelt összes monitor közül a legjobban szerepelt, a legnagyobb eltérés 8%-os volt, az átlag pedig mindössze 5%-os.

Eizo FlexScan 2231W [+]

22 colos TN+film panel [+]

Ezek után a betekintési szögeket ellenőriztük. Tudni kell, hogy az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a gyártástechnológiából kifolyólag. A leghátrányosabb helyzetben a TN+film panel van, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a szín, mint középen, ez a széles képernyős monitorokon fokozottan látható. A (S-)PVA panelek a papírforma szerint oldalról, lentről vagy fentről nézve sem veszítenek kontrasztarányukból, vagy legalábbis nem vészesen. A szemléltetés kedvéért elővettük egy régebbi tesztben szereplő, 22 colos TN+film paneles kijelző fényképeit is, így az könnyedén összehasonlítható a Super-PVA-s Eizo S2231W-vel. Az Eizóval egyik irányból sincs probléma, míg a TN+filmes monitorok képe fentről és alulról szemlélve is csúnya.

Az utánhúzást játékokkal (Quake 3 és 4, Prey, UT3, Gears of War, Crysis, stb.) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. A tesztelt modellel nem volt problémánk egyik esetben sem (kivételt a tömörítési hibák és a filmek, illetve a monitor frissítéséből adódó különbségek jelentenek), de egy ideje már minden monitorról így nyilatkozunk, mert szerintünk 8 ms-os g2g válaszidő alatt nincs észrevehető utánhúzás. Ennek ellenére, ha valaki úgy érzi, hogy nem vagyunk megbízhatóak ebből a szempontból, nézzen meg egyet magának, mert csak akkor lehet benne biztos, hogy nem fog csalódni. A TN+film paneles monitoroknak 2 ms-os válaszidővel biztosan nincs utánhúzása. Szerintünk a sokkal fejlettebb panelnek köszönhető plusz pontok bőven ellensúlyozzák az esetlegesen hosszabb válaszidőt, például a mélyebb fekete szemmel láthatóan szebbé tesz mindent, legyen az film vagy játék.

Hogy az utánhúzást képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, melyet már egy ideje a szokásostól eltérő módon használunk. Korábbi tesztjeinkben egy szemre kiválasztott utánhúzás-képkockát készítettünk, és így hasonlítottuk össze a monitorokat. A módszer jól működött egészen addig, amíg az egyes kijelzőknek elég hosszú volt a válaszideje, vagyis volt utánhúzása. Viszont ez a módszer 2–8 ms-os monitorok összehasonlítására már korlátozottan alkalmas, hiszen ezeket a szem gyakorlatilag ugyanolyannak látja. Ezért ezúttal azt csináltuk, hogy a PixPerAn jobbról balra száguldozó kisautóját felvettük kamerával (másodpercenként 15 képkocka), majd a felvételből kiválogattuk a legjobb (legkisebb utánhúzású) és a legrosszabb (legnagyobb utánhúzású) képkockákat. Ezzel, ha nem is precíz, de mindenképpen összemérhető módon ábrázolható az egyes monitorok utánhúzása, hiszen ha a kamerával mindig ugyanolyan beállítással vesszük fel a kiskocsit, akkor a felvételek összehasonlíthatóvá válnak. Lássuk a gyakorlatot! A bal oldalon látható a legjobb eset, a jobb oldalon pedig a legrosszabb.

Eizo FlexScan 2231W

Asus MW221U - TN+film 2 ms

Samsung Syncmaster 225BW - TN+film 5 ms

Az Eizo S2231W-t egy 2 és 5 ms-os TN+film paneles monitorral hasonlítottuk össze. A 2 ms-os Asus MW221U-nak láthatóan rövidebb volt az utánhúzása, hiszen esetében csak egy, majd másfél autó látszik a képen. Az Eizo és az 5 ms-os Samsung közel ugyanolyan gyors volt a kép tanúsága szerint, a legrosszabb esetben még az Eizo volt a jobb két kocsival, míg a 225BW-n három kocsi látszott. A legrosszabb eset mindkét kijelzőn azonosnak tűnik. Fontos még kiemelni, hogy az S2231W-vel nem tapasztaltunk overshootot sem. Az overshoot bizonyos overdrive-val, azaz válaszidőcsökkentő funkcióval ellátott (magasabb feszültséglöketet alkalmazó) PVA/MVA panelekre jellemző, egyfajta fehér árnyék (lag), amely az utánhúzás helyett látszik (lásd korábbi cikkeinket).

Értékelés

Már a tesztelés előtt sejteni lehetett, hogy az Eizo FlexScan S2231W egyedülálló lesz a maga nemében, hiszen jelenleg az egyetlen S-PVA paneles 22 colos monitor a piacon. Ennek megfelelően, ha képminőségről van szó, nincs ellenfele ebben a méretben, mindemellett szerintünk játékra is megfelel. Az ergonómiával nincs gond, a letisztult és végletekig egyszerű külső nem egy dizájnos nappalimonitor szerepére predesztinálja, ez egy komoly, tervezésre szánt munkaeszköz, amit persze sajátos tulajdonságai alkalmassá tesznek az otthoni használatra is. Az S2231W-vel belsőleg tökéletesen elégedettek voltunk, bár az előre definiált profilok és az OSD-ből állítható színhőmérséklet (illetve annak pontossága) nem igazán nyerték el tetszésünket, egy ilyen kaliberű kijelzőtől már elvárható lenne, hogy gyárilag jól beállított profilokkal rendelkezzen, és a színhőmérséklet pontos meghatározására is képes legyen. Emellett az árához mérten szerény mennyiségű csatlakozó és a kezelőszervek túlságosan is leegyszerűsített megvalósítása sem pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét. Ez persze nem jelenti azt, hogy másnak sem jöhet be. Az Eizo monitorokra 5 év garanciát kell kapnunk, pixelhiba esetén pedig az ISO 13406-2-es szabvány szerint járnak el.

Ha az árat nem vesszük figyelembe, akkor a pozitívumok túlsúlyban vannak; az Eizo FlexScan S2231W egy olyan típus, ami mindenre megfelel, amire egy megjelenítőt használni lehet. A probléma csak az, hogy a képhez hozzátartozik a termék ára is, ami szintén eizós, 160 000 forintot elkérni egy 22 colosért tényleg merész húzásnak tűnik, ezért csak abban az esetben tudjuk ajánlani, amikor a monitorral járó többletszolgáltatások visszahozzák a kijelző árát, tehát lényegében munkára. Egy átlagos felhasználó szemszögéből nem túl jó üzlet, mert például ott van a Dell UltraSharp 2407WFP-HC alig magasabb árával, nagyobb képátlójával, bőségesebb csatlakozókínálatával és az NTSC színtartományt 92%-osan lefedő paneljével.

munka: 3D-s tervezés, grafika, fotófeldolgozás stb.	egyébként

fLeSs

Az Eizo monitort a Komel Kft.-től kaptuk tesztelésre.