22 colos kijelzők tesztje

Bevezető

Az LCD-k piacának állóvizét tavaly ősszel egy új méretkategória feltűnése kavarta fel: megszülettek az első 22 colos monitorok. Az új kijelzők, bár paramétereikben nem kecsegtettek semmilyen innovációval, kedvező árazásuk révén sokak szemében különösen érdekessé váltak. Az elsők között volt a ViewSonic is, a patinás gyártó VX2235wm típusú kijelzőjét már meg is vizsgáltuk korábban. Akkor még csak sejtettük, hogy az átlagosnál nagyobb méretű, de olcsóbb kijelzők idővel slágertermékké növik ki magukat, és így is lett. Érdekesség, hogy a 22 colosok átlagára valahol 110 000 forint körül mozog, ezen az árszinten 19 colosból megkapjuk a legjobbakat (ViewSonic VP930, Samsung 971P stb.), és 20 colos széles képernyősből is a jobbak közül szemezgethetünk (Dell 2007WFP, Asus PW201, ViewSonic VX2025wm stb.), de akkor a 22 hüvelykesek miért számíthatnak mégis jó vételnek? Írásunkban erre fogunk fényt deríteni.

Méretarányok [+]

Amint a fentebbi, méretarányokat szemléltető képen látható, a 22 colos LCD-k széles képernyős, 16:10 arányú kijelzők, natív felbontásuk 1680x1050 pixel. Mivel már a széles 20 colos kijelzők is 1680x1050 képpontos natív felbontással rendelkeznek, a 22 colosok ezen a téren nem fejlődtek tovább, azaz csak a pixelek mérete nőtt meg, egészen pontosan 0,258 mm-ről 0,282 mm-re – ám ez még mindig kisebb, mint a sima 19 colosok esetében látható 0,294 mm. A 22 colos szélesvásznú kijelző szélességre veri még a 21 colos, 4:3 képarányú megjelenítőket is, de magasságra még a 19 colosat sem éri el, fél centiméterrel alacsonyabb annál. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a 22 colos monitorok kivétel nélkül TN+film panelra épülnek, részben ennek köszönhető alacsony áruk. Ezektől a monitoroktól senki ne várjon tökéletes képi megjelenítést, mi is főként arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek az új, relatíve olcsó, nagy képméretű kijelzők megfelelnek-e az átlagfelhasználók mindennapi elvárásainak.

Mielőtt a tesztalanyok bemutatása következne, tennénk egy kis kitérőt. Mint látni fogjuk, a gyártók az összes bemutatott monitor esetében 16,7 millió megjelenített színt tüntettek fel. Ez felettébb érdekes, hiszen a TN panelek még a 16,2 millió színt is csak emulálni tudják. Úgy döntöttünk, hogy megkeressük a Chi Mei Optoelectronicsot (CMO) és rákérdezünk a problémára. Kérdésünk úgy szólt, hogy az CMO oldalán fellelhető panel hogyan képes megjeleníteni 16,7 millió színt? Elvégre a korábbi TN+film panelek csak 16,2 millió szín megjelenítésére képesek a temporal (időbeli) vagy spatial (területi) dithering (villogtatás) eljárás révén.

A spatial ditheringet szabad szemmel is jól lehet látni, hiszen a monitoron kis „sakktáblák” láthatóak, a kijelző a színeket úgy keveri ki, hogy egymás mellett elhelyezkedő pixelek színét variálja, így azokat távolabbról egy másik színnek látja a szem. Szerencsére ezt a módszert már csak elvétve találjuk meg olcsóbb panelekben.

A temporal ditheringet főleg FRC (Frame Rate Control) néven ismerjük, esetében a pixelek színét úgy változtatja/villogtatja a kijelző, hogy a szem számára egy harmadik színként látszódjon, ezzel végülis becsap minket és úgy tűnik, mintha a valóban megjelenített 262 144 színnél (6 bit) jóval többet látnánk.

A CMO válasza lényegretörő és tömör volt: a 6 bites panelek 0,26 millió, a 6 bit+FRC-s monitorok 16,2 millió szín megjelenítésére képesek, viszont ez az új 22 colos CMO panel már 6 bit+Hi-FRC technológiával készül, mely 16,7 millió színt képes megjeleníteni. A Hi-FRC működését nem ismertették részletesen, de küldtek egy dokumentumot, melyben kis ábrákkal szemléltették a technika lényegét. Mint kiderült, a Hi-FRC az FRC eljárás egy továbbfejlesztett változata, amely a hagyományos FRC eljárás során fellépő „színhiány” pótlására épül (3 alapszín, (2⁸-3)³=16,2 millió szín). „Ha egy 1-es értékű színre van szükségünk, 0,25-ot veszünk, 2 esetében 0,5-et, 3-nál 0,75-ot, 4 és 255 között pedig a normál FRC eljárás által szolgáltatott értékeket használjuk. Az eredmény 16,7 millió szín.” A pontos leírás itt érhető el.

Tesztünkben bemutatjuk az Asus MW221U, a Belinea 22W Artistline és a Samsung 225BW, illetve 226BW típusú monitorokat.

Tesztmódszerünk

GretagMacbeth mérőműszer és a LaCie szoftvere [+]

A monitorokat a szokásos módon teszteltük. Először a GretagMacbeth Eye One Display kalibrátorral bemértük a kijelzőt alapállapotban, illetve lemértük a kijelző fényerejét különböző fényerő- és kontrasztbeállítások mellett. A kalibrációval kapcsolatban az idevágó cikket érdemes elolvasni. Ezután a monitort a LaCie Blue Eye Pro programmal kalibráltuk úgy, hogy a végeredmény 6500 kelvines színhőmérséklet, 120 cd/m²-es fényerő és 2,2-es gamma legyen.

Cikkeinkben minden egyes kijelző bemutatóoldalának alján látható egy kis táblázat, amelyből a fényerő, kontraszt és a három alapszín értéke olvasható ki. Ezeket az értékeket (az OSD-ben vagy a monitorhoz mellékelt programmal) beállítva az adott monitoron, majd a mellékelt ICC-profilt betöltve színhelyesre „kalibrálhatjuk” a monitort (a gammát és a színhőmérsékletet alapállapotban kell hagyni minden esetben). Javaslatunk, hogy mielőtt ez megtörténne, írjuk fel a korábbi adatokat, ugyanis a színhelyes beállítás nem egyenlő a szemünk számára legszebb képpel. A gyártók a monitorokat szánt szándékkal rikító színekkel, magas kontrasztaránnyal szállítják, mert a szem számára ez a tetszetősebb, azonban ez nem egyezik meg a színhelyes beállítással. Az ICC-profil betöltésére többféle program létezik (pl. Windows Color Control Applet), azonban a legegyszerűbb módszer, ha a Windows asztalon jobbklikk után a Beállítások / speciális / színkezelés fül alatt hozzáadjuk a listához az általunk mellékelt profilt és ezt tesszük alapértelmezetté; a Windows újraindítása után már ez töltődik be.

A kalibráció után a GretagMacbeth Eye One Match programmal is bemértük a kalibrált végeredményt, majd a kijelzőt felosztottuk 9 részre (3x3-as mátrixban), és ugyanezzel a programmal lemértük a megjelenítő egyes pontjain a fényerőt. Mindezek után a már színhelyesre kalibrált monitort megvizsgáltuk több szubjektív módszerrel, elsődlegesen a Flatpanels.dk oldaláról letölthető programokkal a gradienseket, színátmeneteket és utánhúzást vizsgáltuk. Ezután jöttek a „rutintesztek”, a homogenitás (háttérvilágítás egyenletessége), bevilágítás vizsgálata, a fekete, a fehér és a barna kép megjelenítése (lásd tesztoldalak), majd a filmnézés (minőség és az utánhúzás) és a játékok (utánhúzás).

Asus MW221U

Asus MW221U [+]

A PROHARDVER! olvasói számára az Asus MW221U valószínűleg már nem ismeretlen, hírt adtunk róla bejelentésekor. A gyártó termékpalettáján az MW221U az egyedüli 22 colos megjelenítő, és ha jobban odafigyelünk a részletekre, akkor azonnal feltűnik, hogy az Asus ezúttal nem a csillogó külsővel vagy a monitorba épített webkamerával, hanem a nagyon rövid válaszidővel, a nagyon nagy kijelzővel és a Splendid képminőség-javító Video Intelligence technológiával próbálja termékére irányítani a figyelmet. Az MW221U-t egy, a monitorhoz éppen passzoló, szép nagy dobozban kaptuk kézhez. Ebben a monitoron kívül találtunk egy leírást, egy garanciális feltételekről szóló füzetet, egy driver CD-t, illetve egy-egy analóg, digitális, audio- és tápkábelt. Ebből is következik, hogy az MW221U-n van digitális bemenet, amely ráadásul HDCP-kompatibilis.

Térjünk rá az izgalmasabb részekre, lássuk a belsőségeket. Az MW221U ugyanarra az CMO panelra épül, amelyre a már bemutatott ViewSonic VX2235wm. A gyártó 5 ms tipikus, 2 ms-os g2g (szürkeárnyalatos) válaszidőt, 700:1-hez kontrasztarányt és 170/160 fokos betekintési szögeket specifikál. A felsorolt paraméterekben nincs is semmi különös, bár a betekintési szög TN+film paneles monitorok esetében szűkebb szokott lenni. A CMO-tól kapott válaszlevélből az is kiderült, hogy ebben a 22 colos panelban egy szűrőréteg található, amely növeli a vízszintes betekintési szöget. Ezenkívül a monitor rendelkezik hangszórókkal, ára pedig egész kedvezőnek mondható.

Szemből és hátulról [+]

A kijelző kívülről nagyon egyszerű és ízléses formatervezésű, a matt műanyag borítású káván középen, a kijelző alatt látható egy Asus logó, mellette pedig a kezelőszerveket találjuk. Hátul a panel szellőzését az Asus megoldotta, ugyanakkor az állványon a kábelek elvezetéséhez is találunk egy kis hurkot.

Oldalról és a talp [+]

A káva oldalról igencsak széles, robosztus benyomást kelt. A panel előre csak 1–2, hátra 20 foknyira dönthető, ugyanakkor az MW221U-nál nincs semmilyen más lehetőség a panel pozíciójának beállítására, tehát se elforgatni, se magasságot állítani nem lehet, és a portré üzemmódot sem ismeri – ezek közül talán a magasság állításának a hiánya a legnagyobb probléma. A talp nagyon egyszerű, tömege sem túl nagy, de ez nem véletlen, hiszen a panelt alig lehet hátradönteni, így pedig nincs is szükség nehezékre.

Csatlakozók [+]

Az MW221U-n találunk egy tápcsatlakozót, tehát a táp be van építve. Ezenkívül egy audiobemenettel, és egy-egy DVI-D, illetve D-Sub bemenettel gazdagodunk. A csatlakozók könnyen hozzáférhetők.

Kezelőszervek [+]

A képernyő alatt találjuk a kezelőszerveket. A bekapcsológomb beüzemelt állapotban kéken világít. A gombok valójában a burkolat alatt bújnak meg, a feliratozott burkolat benyomására érzékenyen reagálnak. Ezt jól szemlélteti, hogy bizony pár alkalommal az OSD használatakor, a jobbra nyíl lenyomásával sikerült ki is kapcsolni a monitort – minden valószínűség szerint a power gombot is megérintettük.

OSD [+]

Az MW221U képernyőmenüje az Asustól már megszokott elemekre épül, felépítése egyszerű, és emellett könnyen is kezelhető. Az Asus Splendid menüpont alatt előre eltárolt képernyőprofilokat/sémákat találunk, melyekkel a gyártó állítása szerint mindig az éppen végzett művelethez igazíthatjuk a monitor színvilágát, kontrasztját és fényerejét. Ezek a scenery – látvány, standard – alapbeállítás, theater – színház, game – játék és night view – éjszakai használat üzemmódok.

Film és játék az MW221U-n [+]

Az Asus MW221U a tesztelés során okozott pár meglepetést. Gyári beállításokkal (standard módban, normal color temp, natural skin tone) a színhűség a még elfogadható tartományban tartózkodott, ráadásul a gamma és a színhőmérséklet is nagyon jól (6553 Kelvin) volt beállítva. A fényerő természetesen nagyon magas volt, ez manapság az összes monitorra jellemző. Szokás szerint ezúttal is 120 cd/m²-es fényerőre, 6500 Kelvines színhőmérsékletre és 2,2-es gammára kalibráltuk a monitorokat. 120 cd/m²-es fényerő mellett 0,2 cd/m²-es fényerőt mértünk a feketén, ami átlagosnak számít. 50%-os kontraszt mellett 76 cd/m²-t, 100%-os kontraszt mellett pedig 86 cd/m²-t mértünk, ami nem számít jó eredménynek, egyrészt alacsony a fényerő, másrészt a kontraszt állításával a fényerő alig változott, vagyis a fényerőt kell inkább emelni, ami a színeknek nem tesz jót. Az MW221U maximálisan 276 cd/m²-es fényerőt produkált (gyárilag 300 cd/m² lett meghatározva), és nem kevesebb mint 0,6 cd/m²-t mértünk a feketén. Utóbbi a legmagasabb mért érték (mindössze 460:1-hez kontrasztarányt jelent), amióta kalibrátort használunk. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ez még nem jelenti azt, hogy a monitor rossz lenne, mert a „fekete” és a homogenitás is komolyan beleszól az összképbe. A mérési eredményeken felül találkoztunk még egy furcsasággal: a színátmeneteket vizsgáltuk, amikor az egyik szürke gradiens képen egy érdekes jelenségre lettünk figyelmesek. Ha jobban megnézzük a képet, akkor látható, hogy a 22–23–24–25-ös számok alatti szürke átmenetben véletlenszerű „pixel-színhibák” vannak. A problémát más helyen is észrevettük, de a legjobb fényképeket ezen a helyen tudtuk elkészíteni. A hiba okát nem tudjuk, de elképzelhető, hogy a Hi-FRC-nek egyfajta jellegzetességét vettük észre. Az is lehet, hogy nem, és csak kifogtunk egy ilyen példányt, ám ez nem túl valószínű, ugyanis a később bemutatásra kerülő Samsung 225BW-nél (amely ugyanerre a panelre épül) is tapasztaltuk ugyanezt a hibát.

Belinea 22W Artistline

Belinea 22W Artistline [+]

Az Asus után a Belinea 22W Artistline elnevezésű monitorát vettük jobban szemügyre. A Belinea a 22W Artistline-t felsőkategóriás monitorként reklámozza, miközben még digitális bemenet sincs rajta. Azt azért el kell ismernünk, hogy a nagy méret, az alacsony válaszidő és a kategóriájában igen magas kontrasztarány tényleg jól hangzik, és akkor még nem említettük a széles betekintési szögeket, amire a Belinea szintén nagyon büszke, a 22W Artistline-t már-már a jó minőségű MVA panelekhez hasonlítja. Ugyanakkor kiemelnénk, hogy ez a monitor bizonyára nem az előzőleg felsorolt dolgok miatt lesz kelendő, hanem az ára miatt, ugyanis 85–90 000 forintért 19 colos méretben is csak a középkategóriából szemezgethetünk, de ha már itt tartunk, nem lenne jobb 22 colosat venni ezen az áron? A monitort egy átlagos belineás dobozban kaptuk kézhez, melyben találtunk egy leírást, egy driver CD-t, és egy-egy táp-, audio- és analóg videobemeneti kábelt.

Érdekes ezt kimondani, de úgy tűnik, hogy a Belinea a 22W Artistline számára a piacon megtalálható 22 colos panelek közül az egyik legjobbat választotta. Az AUO panel kicsit jobb a CMO-énál, hiszen magasabb a kontrasztaránya és tágabbak a betekintési szögei is. Ezen felül viszont hozzávetőleg megegyezik a két modell, a válaszidőben, a megjelenített színek számában és a fényerőben sem tud többet. Jó kérdés, hogy az állítólagos nagyobb rálátási szögek a gyakorlatban majd látszódnak-e.

Szemből és hátulról [+]

A 22W Artistline ára miatt (vagy éppen fordítva) felépítését tekintve nagyon alapszintű, esztétikumáról is lehetne vitatkozni. A káva világosszürke, jobb felső sarkában láthatjuk az Artistline jelzőt, középen alul a kijelző alatt pedig a Belinea logót. Ezalatt vannak a kezelőszervek. A talp fekete, és elég otromba kinézetet kölcsönöz a monitornak. A fekete műnyag hátoldalon egy nagy Belinea logót találunk. A burkolaton körben szellőzőnyílások is vannak, ez egy pluszpont. A talpból „nyíló” állványban egy kis hurkot dolgoztak ki, hogy a kábelek ne összevissza lógjanak.

Oldalról és a talp [+]

A vastag káva egyik oldala (előlap) szürke, a másik (hátlap) fekete, előre 5, hátra 20 fokkal dönthető meg. Ugyanakkor magasságállításra, forgatásra és portré módra ne számítsunk ezúttal sem. A talp is műanyagból készül, nincs benne nehezék, szerencsére az alsó felét nem látjuk túl gyakran...

Csatlakozók [+]

A 22W Artistline csak a legalapvetőbb bemenetekkel rendelkezik, úgy mint audio, tápcsatlakozó és analóg jelbemenet. Ebből következik, hogy hangszórókat is találunk rajta. Ha az Asus MW221U-n nem láttunk USB portokat, itt még annyira se keressünk. Az analóg jelbemenet egyértelműen nem HDCP-kompatibilis, így ez a monitor a jövőtállóság szempontjából nem éppen a legjobb befektetés.

Kezelőszervek [+]

A monitor közepén, a panel és a hangszórók között találjuk a kezelőgombokat. Ezek könnyen kezelhetőek, a lenyomásra azonnal reagálnak. A feliratozás is mondhatni jól sikerült, mert jól látható, hogy melyik gomb mire való. A power gombba épített kis LED bekapcsolt állapotban zölden világít. Ezeken felül a káva oldalába építve találunk még egy audiokimenetet is arra az esetre, ha a hangszórók teljesítményével elégedetlenek lennénk.

OSD [+]

A 22W Artistline OSD-je a már megismert Belinea monitorokon látottakhoz képest szokatlan megjelenésű, elég puritán. Ugyanakkor ez ne zavarjon meg senkit, mert a menü gyorsan bejárható és jól átlátható, az egyes beállítások kezelése is tökéletesen megfelel finomhangolásra. A dicsérő szavak ellenére meg kell jegyeznünk, hogy a fényerő és a kontraszt bütykölése közben a színhőmérséklet valamiért ugrált kalibrálás közben.

Menet közben a 22W Artistline [+]

A Belinea üdvöskéje gyári állapotban – a mi szempontjaink szerint –katasztrofális volt, a színbeállítások és a fényerő is nagyon félre volt kalibrálva. Örülnénk, ha a panelgyártók erre azért legalább egy kicsit odafigyelnének, mert gyárilag nagyon rossz beállításokkal egy egyébként jó monitort is le lehet húzni, elvégre a felhasználók csak nagyon kis százalékának van lehetősége a műszeres kalibrációra. Kalibrálás után a 22W Artistline mintha újjászületett volna, az egyik legjobb lett a színhűséget tekintve, és ez még nem minden! 120 cd/m²-es fehéren mért fényerő mellett 0,2 cd/m²-es feketén mért fényerőt regisztáltunk, ez hozzávetőleg a szokásos érték. 50%-os kontraszt mellett 43, 100%-os kontraszt mellett pedig 77 cd/m²-es fényerőt mértünk, ez nagyon alacsony, ahogy az Asusnál is láttuk; ezt bizonyítja, hogy a bekalibrált értékeket csak 42-es fényerővel sikerült elérnünk. Maximális fényerő mellett 255 cd/m²-t mértünk a fehéren, és TN+film paneltől szokatlan módon 0,3 cd/m²-t a feketén, ami 850:1-hez kontrasztarányt jelent. Úgy tűnik tehát, hogy az AUO paneljának kontrasztaránya tényleg jobb, mint a CMO-é, főleg ha számításba vesszük, hogy az Asus MW221U-n mindössze 460:1-hez, a ViewSonic VX2235wm-en pedig 571:1 kontrasztot mértünk. A feketén mért alacsony fényerő azonban ne tévesszen meg senkit (ahogy az Asusnál mért magas se), mert a monitor ettől még nem biztos, hogy a többihez képest jól szerepel, hiszen más tényezők is számítanak. Meglepő lehet, de a digitális bemenet hiánya nem volt érezhető, a 22W Artistline-nak analógon is tűéles volt a képe (mondjuk ezt ráadásul DVI-os monitorokhoz szokott szemmel), ami bizony nem állítható minden csak analóg bemenettel rendelkező monitorról. Emellett a Belinea plusz pontot kapott azért is, mert felbontásváltáskor, ki-bekapcsoláskor nem kellett újra beállítani a kép pozícióját (újraindítás után pedig ezt megteszi magától a monitor). Gyári állapotban elképzelhető, hogy kicsit elmosódott a kép, de az Auto gomb megnyomásával a monitor ezt pár pillanat alatt kiküszöböli.

Samsung SyncMaster 225BW

Samsung 225BW [+]

Harmadik tesztalanyunk a Samsung 225BW, mellyel a nagy nevű gyártó méltán számíthat sokak szimpátiájára, hiszen az eddigiektől eltérően kicsit más monitorról lesz szó. Ez a másság elsődlegesen ergonómiailag értendő, hiszen a mezőnyben egyedül a 225BW-nek állítható a magassága. Ezenkívül a 225BW-hez jár egy opcionális hangszóró is, említést kell tennünk a HDCP-kompatibilis DVI-D bemenetről és az Asus MW221U-hoz közeli árról, ami közvetlen vetélytársakká teszi őket. A 225BW egy barnás dobozban érkezett, benne a monitor mellett egy garanciapapírt, egy leírást, egy tápkábelt, egy analóg jelkábelt, egy DVI-D kábelt, egy-egy audio- és mikrofonkábelt, illetve egy felszerelhető hangszórót találtunk. A hangszórót elsőre kicsit nehéz a helyére illeszteni, de miután rájöttünk a mikéntjére, már hipp-hopp sikerül a fel- vagy leszerelés.

A Samsung 225BW nem csak külseje miatt érdekes a számunkra. Történt ugyanis, hogy a Samsung kicsit késve jelent meg saját 22 colos paneljával, így kénytelen volt (a versenyben maradás miatt) a 225BW-be a CMO panelját beszerelni. Ez csak azért furcsa, mert a Samsung mint a legnagyobb panelgyártó nem éppen arról híres, hogy más panelgyártók termékeire fanyalodjon. A 225BW esetében pedig ez a helyzet, legalábbis több forrás szerint is a monitor alapja ugyanaz a CMO panel, amely az Asus MW221U-ban és a ViewSonic VX2235wm-ben található. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a termelés felfutásával megjelenik egy új verzió, amelyben már a Samsung saját készítésű panelja van (vannak, akik erre esküsznek), de ha a paramétereket (és a tapasztalatainkat) vesszük tekintetbe, akkor megkockáztatjuk kimondani, hogy az általunk tesztelt példány CMO paneles. A paramétereket nézve a 225BW szinte megegyezik az Asus MW221U-val, csak az alacsonyabb fényerőt lehet különbségként felhozni, de ezen a téren a gyártók szeretnek játszadozni a számokkal, 20–50 cd/m²-es fényerő plusz vagy mínusz teljesen mindegy, legalábbis nekik (viszont jó tudni, hogy az alacsonyabb fényerő ugyanazon kontrasztarányhoz megadva mélyebb feketét eredményez, elviekben).

Szemből (hangszóróval és anélkül) és hátulról [+]

A 225BW külsőre nagyon hasonlít a korábban bemutatott 205BW-re, a szürke káván a bal felső sarokban találjuk meg a 225BW típusjelzést, középen, a kijelző alatt pedig a Samsung logót. Ettől jobbra látjuk a kezelőszerveket, legalul pedig a felszerelt hangszórót. A paneltartó állvány különbözik a 205BW-nél látottól, hiszen a 225BW esetében teleszkópos szerkezet segíti a kijelző fel-le mozgatását. A panel sajnos nem szellőzik sehol.

Oldalról és a talp [+]

A kijelző előre 5, hátra pedig kb. 20 fokkal dönthető, a magassága pedig kb. 10 cm-es intervallumon belül állítható. A monitor nem támogatja a portré módot, viszont a talpat úgy alakították ki, hogy a tapadós kis csúszásgátlók segítségével elforgatható legyen.

Csatlakozók [+]

A panel hátoldalán, alul találjuk a csatlakozókat. A monitor beépített táppal rendelkezik, ennek félreérthetetlen jele a külső tápkapcsoló. Emellett láthatjuk a tápcsatlakozót, beljebb pedig a digitális és analóg bemeneteket, illetve a külső hangszóró tápcsatlakozóját.

Kezelőszervek [+]

A kezelőgombok a 225BW-n megegyeznek a 205BW-n látottakkal. A feliratok a gombokra kerültek, sötétben és világosban is jól láthatók. A power gomb bekapcsolt állapotban zölden világít.

OSD [+]

Az OSD is követi a hagyományokat, és a Samsungnál megszokott elemekre épül. A menürendszerben minden lényeges opció megtalálható, amivel egy modern monitor tökéletesen beállítható.

A 225BW-t is kipróbáltuk [+]

A 225BW annak ellenére, hogy az Asusban is megtalálható panelra épül, teljesen máshogyan viselkedett. Gyári állapotban gyengécske eredményt ért el a színhűség tesztjében, de nem csak ott, hiszen úgy en bloc rosszul volt beállítva, alacsony gamma, a színhőmérséklet is rossz, a fényerő persze a maximumon, hogy kisüsse a szemünket a monitor. Mindezek mellé a 225BW-n is tapasztaltuk azt a gradiensproblémát, amit először az Asus MW221U-n vettünk észre, tehát a 225BW, bár külsőleg jól indult, belsőleg nem kápráztatott el minket. Elővettük a kalibrátort, és megnéztük, hogy a 225BW mit tud profi körülmények között. 120 cd/m²-re kalibrálva szokás szerint 0,2 cd/m²-es fényerőt mértünk a feketén. 50% kontraszt mellett 48, 100% kontraszt mellett pedig mindössze 61 cd/m²-es fényerőt mutatott fel a 225BW, ami nagyon alacsony érték, hasonlóan tesztünk korábbi szereplőihez. Megnéztük a maximális fényerőt is, amiben viszont éllovas lett a Samsung, hiszen a specifikációkban meghatározott 280 cd/m²-hez képest 279 cd/m²-t mértünk ki, emellé pedig 0,4 cd/m²-es feketét regisztráltunk, ami az átlagot erősíti. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy ebben a monitorban egy közel 700:1-hez kontrasztarányú panel található. Mivel a kimért fényerő nagyon közel van a specifikálthoz, ezért valószínűsíthető, hogy a panel maximális kontrasztaránya tényleg 700:1-hez, ez pedig megegyezik a CMO panel paramétereivel.

Samsung SyncMaster 226BW

Samsung 226BW [+]

A 225BW után egy újdonságot is megvizsgáltunk, a szintén Samsungtól származó 226BW-t, mely gyökeresen különbözik az elődtől, már ha a 225BW-t lehet elődnek nevezni. A 226BW-nek nem állítható a magassága, viszont 2 ms-os g2g válaszidővel, 1000:1-hez kontrasztaránnyal és 160/160 fokos betekintési szögekkel rendelkezik. Ezenkívül a 226BW támogatja a manapság annyira felkapott dinamikus kontraszt funkciót, melynek segítségével akár 3000:1-hez kontrasztarányt is képes elérni, és emellé megújult, csillogó külsővel vértezték fel, mint a nemrég bemutatott 931C-t is. Ha esetleg valaki lemaradt volna róla, foglaljuk gyorsan össze, hogy mit is értenek a gyártók dinamikus kontraszt alatt.

A TN+film panelek a válaszidőn kívül minden tekintetben le vannak maradva az egyre olcsóbb és emiatt egyre versenyképesebb MVA/PVA panelektől, ezek közül az egyik legfontosabb paraméter a kontrasztarány. Egy kijelző kontrasztarányának megadása igen egyszerű módon történik: vegyük a panel maximális fényerejét (amit egy fehér ponton mérünk), ezt osszuk el egy fekete ponton mért fényerővel, és végeredményül a maximális kontrasztarányt kapjuk. Ebből kitalálható, hogy a kontrasztarány vagy a fényerő növelésével vagy a fekete mélységének javításával növelhető. Egy szinten felül már nem lehet a fényerőt növelni vagy a fekete minőségét javítani, ilyenkor tehát mit tehet a gyártó? Előáll egy új megoldással, és ez a dinamikus kontraszt. Ez az új hangzatos funkció úgy működik, hogy a panel a képernyőn megjelenő színektől függően dinamikusan változtatja a fényerőt. Ha tehát mondjuk Doom 3-mal játszunk, amelyben rengeteg a sötét jelenet, a monitor csökkenti a fényerőt, így kisebb lesz a fekete fényereje, vagyis magasabb a kontrasztarány. Amikor filmet nézünk, és az éppen nézett jelenetben sok a világos szín, a panel megnöveli a fényerőt, így megnő a kontrasztarány. A gyakorlatban viszont vannak buktatók, és ezekre ki is fogunk térni.

A 226BW igazi talány a tesztelők számára, hiszen a 225BW-hez hasonlóan többféle panellel került forgalomba. A monitor paraméterei TN+film létére igen impresszívek, ami meg is látszik az árcédulán, de a csomagolásra már nem nyomta rá a bélyegét. A 226BW-t a Samsungtól kaptuk, és mint később kiderült, nem mi voltunk az elsők, akik letesztelték, így a mellékelt kellékek sora is hiányos volt, de szinte biztos, hogy – a felszerelhető hangszórót és az audiokábeleket kivéve – ugyanazt kapjuk a monitor mellé, amit a 225BW-hez is csomagol a gyártó. Visszatérve a panelra, a pletykák nem kerülték el a 226BW-t sem. Mint kiderült, a 226BW kétféle panellel kerül forgalomba, egy saját gyártmányúval, illetve egy AUO-val, méghozzá éppen olyannal, amit a Belinea 22W Artistline-ban is láthattunk. Hogy egy adott példányban melyik panel lakozik, arra igen egyszerűen megtaláljuk a választ, a monitor hátoldalán lévő matricán, a típusjelzés mögött kell keresni a választ: ha S betűt látunk, akkor egy Samsung paneles verzióhoz van szerencsénk, ha A betűt, akkor viszont AUO-hoz. Hogy melyikkel járunk jobban, az tesztünkből nagyjából kiderül, hiszen most leteszteljük a Samsung paneles 226BW-t, és ezt összehasonlíthatjuk a Belinea 22W Artistline-nal, melyben az AUO panel található.

Szemből és hátulról [+]

A 226BW egyike annak a három monitornak, melyeket a Samsung nemrégiben adott ki megújult formatervezéssel (931C, 206BW, 226BW). A fekete és szürke keretű káva enyhén tükröződő műanyagból készült, a szemünk számára tetszetős, elegáns. A bal felső sarokban a SyncMaster 226BW felirat, lent középen pedig a Samsung logó található. A panel hátulsó kialakításával nemigen foglalkozott a gyártó, a műanyag borítás matt fekete, a panel nem tud szellőzni, ami a mi szemünkben nem éppen pozitívum. A monitorba dugott kábelek számára nincs kialakított elvezető csatorna, hurok, lyuk stb.

Oldalról és a talp [+]

A káva oldalról is szép, de ergonómiai szempontból nem túl meggyőző, hiszen a panel csak egyetlen csukló segítségével billenthető a teljesen függőleges és kb. mínusz 20 fokosan dőlt pózba, a magasságállítás, az oldalra fordítás és a pivot mód nem támogatott. A talp is műanyagból készült, kis gumitalpak gátolják meg a monitor elcsúszását bármilyen irányba. A középen látható csavart kell betekerni, miután a panelt a kibontás után beletettük a talpba.

Csatlakozók [+]

A monitor hátoldalán, alul találjuk a csatlakozókat. A tápcsatlakozón kívül csak egy-egy analóg és digitális bemenet van a monitoron, ami végeredményben az alapokra (hogy legyen kép a monitoron) elég is. A 226BW-ben nincs hangszóró.

Kezelőszervek [+]

A kezelőszervek ez esetben ízlésesre és jól láthatóra sikerültek, a gombokat a panel alján találjuk meg a piktogramok alatt. Hogy az OSD-ben navigálás közben melyik gombnak éppen mi a szerepe, az első időkben problémás lehet, mert a gombok a feliratokhoz képest picit jobbra vannak csúszva, de ez megszokható. A bekapcsológomb környéke üzembe helyezés után kéken világít.

OSD [+]

A 226BW sok más Samsung monitorral ellentétben nem gombtalan, így rendelkezik OSD-vel. A menürendszer a már jópár esetben látott és megszokott elemekre épül, minden számunkra szükséges opciót megtalálunk benne. Érdekesség a 226BW esetében az RTA, azaz Response Time Accelerator opció megjelenése. Ez lehetőséget ad a monitorba épített RTA chip aktiválására, segítségével csökken a szürkeárnyalatok közötti váltás ideje, azaz csökken a válaszidő (gyakorlatilag az overdrive-ról van szó).

A 226BW majdnem átvert minket... [+]

A 226BW teszteléséhez fokozott várakozással fogtunk hozzá, hiszen kíváncsiak voltunk, hogy az új Samsung panel hogyan teljesít, elvégre az igen magas kontrasztarány, illetve a dinamikus kontraszt jól hangzó funkciók, melyekkel sok vásárlót lehet elcsábítani. A monitort a dobozból kivéve leteszteltük alapállapotban és a dinamikus kontraszt bekapcsolása után is (ehhez fel kell telepíteni a Magictune programot). Alapállapotban a 226BW a színhelyességet tekintve nagyon jól szerepel, hiszen 1,7-es átlagos deltaE értékével a mezőny élére ugrott. Ezenkívül a gamma is még elfogadható határon belül van, viszont a színhőmérséklet totálisan rosszul van beállítva, és a fényerő is (szokás szerint) nagyon magas. A dinamikus kontraszt bekapcsolásával a színhelyesség rengeteget romlik, ugyanez jellemzi a gamma értékét is, viszont a színhőmérséklet javul valamicskét (ez valószínűleg a véletlen műve), a fényerő pedig továbbra is az egekben van. Kalibráció után viszont ugyancsak meglepett minket a 226BW: 120 cd/m² fényerő mellett 0,1 cd/m²-es feketét mértünk. Ez akár azt is jelenthetné, hogy 1200:1-hez a panel kontrasztaránya, de a program csak egy tizedesjegyig jelzi ki a fényerőt és kerekít, szóval a mért érték lehetett akár 1,4 vagy 1,3 is, ami 800–900:1 kontrasztaránynak felel meg. Végülis a specifikációkban meghatározott értéket majdnem elérte a monitor, de ami ennél is fontosabb, hogy a 0,1–0,15 cd/m²-es fekete már átlagon felüli feketét sejtet, amit eddig csak a jobb PVA panelek voltak képesek elérni. Emellé a színhelyesség is nagyon jól alakul a kalibrálás után, így ezeket figyelembe véve a 226BW végülis nem rossz, nem rossz... Ezúttal is lemértük, hogy 50%-os kontraszt mellett mennyi a fényerő: 24 cd/m²-t kaptunk, 100%-os kontraszt mellett pedig 36 cd/m²-t, mindkét érték nagyon alacsony, ami a kalibráció során beállított végértékekből is látszik (76-os fényerő kellett a 120 cd/m²-hez). Továbbra is úgy gondoljuk, hogy ez nem tesz jót a megjelenített színeknek és a panelnek sem. Maximális fényerőnek 230 cd/m²-t mértünk, emellé a feketén 0,3 cd/m²-t mutatott a kalibrátor (766:1 kontraszt), hasonlóan a Belinea 22W Artistline-hoz, ami TN+film paneles monitoroktól szokatlanul jónak számít.

Most pedig essen szó a dinamikus kontrasztról is. Rövidke feljegyzéseket készítettünk a dinamikus kontraszt hatásáról, illetve a mellékhatásokról is, melyekből szerencsés esetben jóval kevesebb van. Észrevettük, hogy amikor hirtelen sötét dolgokat jelenítünk meg a képernyőn, az egérkurzoron jól látszik a fényerő csökkenése (az egérkurzor eredetileg fehér, de besötétül). A fényerő csökkenése és növekedése a legtöbb esetben nem olyan gyors, mint a filmben/játékban lévő váltás, ezért látszik, ahogy a képen a színek világosodnak vagy sötétednek. Filmnézés közben az alsó és felső fekete sávban a bevilágítás fényerejének növekedése/csökkenése látszik, ami nem feltétlenül a dinamikus kontraszt hibája, hiszen a 19 colos LG monitoroknál nem látszott bevilágítás, így azoknál ez nem volt zavaró. A dinamikus kontraszt számunkra nem túl meggyőző, mi nem kapcsolnánk be egyrészt az imént felsorolt problémák miatt, másrészt a félresikerült színbeállítások miatt sem, melyek negatívan hatnak a színhelyességre.

Színhelyesség

Samsung 997MB és ViewSonic VX2235wm

Először a monitorok képminőségével kapcsolatos teszteket végeztük el. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral és a LaCie Blue Eye Pro nevezetű szoftverével végeztük. A kalibrációs program azt vizsgálja, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a deltaE, mely egy olyan numerikus érték, ami meghatározza két különböző szín távolságát egy színrendszeren (sRGB) belül. Minél kisebb egy adott szín deltaE értéke, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Általános szabály a LaCie programja esetében, hogy ha a deltaE nagyobb, mint 3, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárt színtől, vagyis szemmel is jól látható a különbség. Ha a deltaE kisebb, mint 2, akkor a LaCie programja sikeresnek véli a kalibrációt, ugyanis a különbség olyan minimális, hogy az szabad szemmel már nem látható. És ha a deltaE kisebb, mint 1, akkor a színhűség tökéletesnek mondható.

A tesztekben szerepett kapott a korábban már megismert ViewSonic VX2235wm is, mely társaihoz hasonlóan 22 colos, illetve a paklit bővítettük egy új taggal. Olvasói kérésre úgy döntöttünk, hogy ezúttal egy katódsugárcsöves monitort is (Samsung 997MB) letesztelünk, bár erre igazából csak a betekintési szögek, a homogenitás és a válaszidő miatt volt szükség, csak hogy a még CRT-t birtokló felhasználók is lássák, mi a különbség CRT és LCD között.

Asus MW221U - kalibrálás előtt és után

Belinea 22W Artistline - kalibrálás előtt és után

Samsung 225BW - kalibrálás előtt és után

Samsung 226BW - kalibrálás előtt és után

ViewSonic VX2235wm - kalibrálás előtt és után

Gyári állapotban a monitorok közül a Samsung 226BW-t lehetne kiemelni, hiszen alacsony deltaE értékével meglepett minket. Azt azért hozzátennénk, hogy ez csak kikapcsolt dinamikus kontraszt mellett igaz. Ha bekapcsoljuk, a grafikon így módosul. A 226BW-hez képest a Belinea 22W Artistline gyári állapotban szóra sem érdemes, ellenben kalibrálva még jobban is szerepelt annál. Az Asus MW221U gyári állapotban szintén jónak mondható, de kalibrálással sem sikerült az átlag deltaE értékét 1,7 alá vinni. A Samsung 225BW és a ViewSonic VX2235wm egyazon panelra épül, és ez a grafikonokon is jól látszik (az Asus is CMO panelra épül, de ott az Asus valamit elbaltázott). Kalibrálás nélkül és kalibrálással egyaránt nagyon hasonlóan viselkedett mindkét monitor.

Asus MW221U / Belinea 22W Artistline / Samsung 225BW / Samsung 226BW / ViewSonic VX2235wm [+]

Az Eye One Match kalibrációs szoftver kalibrálás után egy másik módszerrel ábrázolja a monitorok színhűségét. Az ábrákon az látható, hogy a videokártyából jövő RGB színkódok milyen mértékben egyeznek meg a monitoron megjelenő színekkel. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg. Minél jobban megegyeznek a videokártya és a monitor szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, vagyis a három alapszínt jelképező vonalnak minél inkább egymásra kell feküdnie. Az Asus MW221U-t itt is kiütötték, színhelyesség terén ez a monitor nem fér be a top háromba. Ami azt illeti, egyik monitor sem brillírozott, de a Belinea és a ViewSonic megérdemli, hogy kiemeljük, mert bizony a GretagMacbeth programja szerint ezek szerepeltek a legjobban.

Fekete, betekintési szögek, utánhúzás

Asus MW221U / Belinea 22W Artistline / Samsung 225BW / Samsung 226BW / ViewSonic VX2235wm [+]

Ezek után következett a fekete tesztelése. Nem tettünk mást, mint hogy a monitorokat sötétben (ahogy a filmeket is szokás nézni) lefényképeztük, miközben egy teljesen fekete hátteret jelenítettünk meg rajtuk. És itt igen komolyan előjön, amiről a korábbiakban már beszéltünk, hogy a kalibrátorral a feketén kimért fényerő nem feltételnül tükrözi egy monitor feketéjét. Az Asus MW221U-n 0,6 cd/m²-t mértünk, mégis úgy gondoljuk, hogy a fekete ezen a monitoron volt a leginkább homogén, ezen láttuk a legkevesebb bevilágítást. Érdekesség, hogy az Asus és a Samsung 225BW nagyon hasonló ebből a szempontból (azonos panel), mégis, a 225BW-t itt rosszabbnak ítéljük meg. És amin meglepődtünk, hogy a szintén CMO paneles ViewSonic feketéje teljesen más képet mutat, esetében alul és felül látható egy erős világos sáv, míg a 225BW-n és az MW221U-n a két szélen, főleg alul. A Belinea 22W Artistline ebből a szempontból elég csúnyán elvérzett, a kép önmagáért beszél, és ez elmondható a 226BW-ről is, mely a kalibrátoros méréseknél a jobbik oldalát mutatta, itt viszont nem volt a csúcson. Ebben a tesztben az Asus kivételével az összes monitor szépen leszerepelt, szerintünk ennél azért többre lennének képesek a panelgyártók.

Asus MW221U / Belinea 22W Artistline / Samsung 225BW / Samsung 226BW / Samsung 997MB CRT [+]

A továbbiakban a panelek láthatóságát vizsgáltuk. Ehhez egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a monitorokon megjelenítettünk egy egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt néztük, hogy a fejünk mozgatásával az egyes monitorokon hogyan változik a megjelenített szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A képeket pontosan középre állított fényképezőgéppel készítettük. Korábbi tesztjeinkben már megállapítottuk, hogy a TN+film panelek kivétel nélkül lentről felfelé sötétednek, és ez a 22 colos verzióra is igaz, sajnos. A CRT monitor itt mutathatta meg először, hogy mire képes, a Samsung 997MB-n a barna kép mindenhol ugyanúgy jelent meg, nem látni különböző paranormális jelenségeket.

Asus MW221U [+]

Belinea 22W Artistline [+]

Samsung 225BW [+]

Samsung 226BW [+]

ViewSonic VX2235wm [+]

Samsung 997MB CRT [+]

A betekintési szögek vizsgálatánál sincs túl sok mondanivalónk, hiszen a TN+film paneles monitorok mindig ugyanúgy szerepelnek. Oldalról nézve még elfogadható mértékű a színtorzulás, de fentről, illetve főleg lentről csapnivalóak. Talán üde színfoltként lehetne felfogni a Belinea 22W Artistline bemutatkozását (illetve az abban található AUO panelt), mely a szélekről nézve a többiekhez képest is jobban adta vissza az eredeti színeket, és ez – bármily meglepő – még számunkra is látható volt (a 226BW-ben található panel nem nyújtott kiemelkedőt). Úgy tűnik, hogy az AUO-nak sikerült az, ami a többieknek nem, a Belinea 22W Artistline paramétereiből kiolvasható, a többieknél tágabb betekintési szögek megadása szerintünk ez esetben indokolt. A CRT ezen a téren is tökéletes, így tehát van összehasonlítási alapunk.

Az utánhúzást játékokkal (FEAR, Quake 3 és 4, HL2, stb.) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. A 22 colos kijelzők esetében úgy gondoljuk, hogy a legkomolyabb játékosok sem panaszkodhatnak, az utánhúzás TN+film paneleken már régen nem probléma. Hogy ezt képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, melyet ezúttal a szokásostól eltérő módon használtunk fel. Korábbi tesztjeinkben egy szemmel megállapított utánhúzás-képkockát készítettünk, és így hasonlítottuk össze a monitorokat. A módszer jól működött egészen addig, amíg az egyes kijelzőknek elég hosszú volt a válaszideje, vagyis volt utánhúzása. Viszont ez a módszer 2–8 ms-os monitorok összehasonlítására már korlátozottan alkalmas, hiszen ezeket a szem gyakorlatilag ugyanolyannak látja. Ezért ezúttal azt csináltuk, hogy a PixPerAn jobbról balra száguldozó kisautóját felvettük kamerával (másodpercenként 15 képkocka), majd a felvételből kiválogattuk a legjobb (legkisebb utánhúzás) és a legrosszabb (legnagyobb utánhúzás) képkockákat. Ezzel, ha nem is precíz, de mindenképpen összemérhető módon ábrázolható az egyes monitorok utánhúzása, hiszen ha a kamerával mindig ugyanolyan beállítással vesszük fel a kiskocsit, akkor a felvételek összehasonlíthatóvá válnak. Lássuk a gyakorlatot. A bal oldalon látható a legjobb eset, a jobb oldalon pedig a legrosszabb.

Asus MW221U - TN+film 2 ms

Belinea 22W Artistline - TN+film 5 ms

Samsung 225BW - TN+film 5 ms

Samsung 226BW - RTA on (TN+film 2 ms) / RTA off

Samsung 997MB CRT

Kezdjük a sort a CRT-vel, hiszen ennek elemzése pofonegyszerű: nincs utánhúzás. Az LCD monitorok közül, úgy vettük észre, hogy az Asus MW221U-nak a legkisebb az utánhúzása, bár egy kis overshoot látszódott (az overdrive mellékhatása, egyfajta fehér „árnyék”). A második helyet odaadhatjuk a Samsung 226BW-nek, mely az RTA opció bekapcsolásával éppen olyan jó volt (az overshoot ezen is látszott), mint az Asus MW221U. A Belinea és a Samsung 225BW kicsit lemaradt, de hogy őszinték legyünk, a gyakorlatban ez nem látszik, senki nem veszi észre a különbséget egy 2 és egy 5 ms-os monitor között.

Értékelés

A bemutatott monitorok közvetlen vetélytársak, még ha vannak olcsóbb és drágább modellek is, hiszen egyazon vásárlóközönség meghódítása a céljuk. A korábban letesztelt ViewSonic VX2235wm ára mostanra kb. 120 000 forintra csökkent, ennek megfelelően újraértékeljük. Mint a tesztből kiderült, a ma kapható összes 22 colos kijelző egyazon technológiára alapoz, hiszen mindegyik TN+film panelre épül, ennek megfelelően, ha a képminőségről van szó, akkor nagyjából megegyező tulajdonságokról beszélhetünk. Lássuk sorban, hogy mik is ezek! Színhelyességben vannak jobb és rosszabb modellek, mi azonban úgy gondoljuk, hogy ezek a monitorok alapvetően átlagfelhasználókat vesznek célba, ahol a színhelyesség nem annyira fontos. Profi munkára ezek a monitorok nem felelnek meg, de nem a színhelyesség, hanem a homogenitás és a szűkebb betekintési szögek miatt. Ezen a két területen úgy tűnik, hogy a bemutatott monitorok nagyjából megegyeznek, talán a Belinea 22W Artistline-t tudnánk kiemelni az átlagnál kicsit jobb oldalsó láthatósága miatt. Utánhúzásban a kikockázott tesztfelvételen meg tudjuk különböztetni az egyes modelleket, de mint már említettük, erre a mindennapi használat során esélyünk sincs. Az Asus MW221U-t és a Samsung 226BW-t is csak azért emeljük ki, mert esetünkben az overdrive okozta overshoot jelenség kicsit látszik. Összességében 22 colost mi inkább a felszereltség, a küllem, ergonómia és a garancia fontolóra vétele után választanánk. Mivel a felszereltséget tekintve is csak a Belinea 22W Artistline lóg ki a sorból (csak analóg jelbemenettel rendelkezik), marad a másik három szempont.

Az Asus MW221U külsőleg számunkra tetszetős, viszont ergonómiailag nem nyerte el tetszésünket, főleg a magasság állításának hiánya miatt, és a kezelőszervek is kicsit problémásak eleinte. A gyártó a monitor mellé ad mindenféle kábelt, és ha jó helyen vásárolunk, akkor a 36 hónap garancia mellé kapunk ZBD (Zero Bright Dot) pixelhiba-garanciát is (már egy világító pixelhibánál kicserélik a monitort), ellenkező esetben az ISO 13406-2 szabvány szerint járnak el pixelhiba esetén. A profibb felhasználásra szánt Asus monitorokra 1 év pixelhibamentességet vállal a gyártó, az MW221U-ra ez nem igaz. Összességében az MW221U jó monitor, ajánlott a vételre.

A Belinea 22W Artistline egy teljesen alap monitor. Azok számára készült, akik egyszerűen egy kijelzőt akarnak magukénak tudni, irodába, filmnézésre, játékra tökéletesen megfelel. Nem éppen szívmelengető külsővel áldották meg, és itt is belép a képbe, hogy ergonómiailag szintén problémás, a magasságállítás hiányzik. Emellé digitális jelbemenetet sem kapunk, cserébe a teszt többi szereplőjénél 15–20 000 forinttal olcsóbb. A Belinea monitorokra is 3 év garanciát kell kapnunk, és az ISO 13406-2 szabvány szerint járnak el pixelhiba esetén. Ha a leendő vevő számára nem fontos a digitális bemenet és a HDCP támogatása sem mérvadó, akkor a 22W Artistline szintén egy ajánlott monitor, hiszen a többinél jóval olcsóbb, a Belinea jól árazta be.

A Samsung 225BW az előző versenyzőtől eltérően külsőre is jó lett, szolid és egyszerű. Ergonómiailag a többieknél jobban sikerült, hiszen ez az egyetlen típus, melyen beállítható a magasság. A 225BW szintén rendelkezik digitális jelbemenettel, ráadásul opcionálisan felszerelhető hangszórót is kapunk mellé. A Samsung monitorokra 3 év garanciát vállal a gyártó, emellé 3 napon belül kicserélik akár egy szubpixelhiba esetén is. A vásárlástól számított 72 óra után itt is az ISO 13406-2 szabvány lép életbe. Összeségében az Asus MW221U áráért kicsit többet kapunk, mi a Samsung 225BW-t választanánk a most bemutatott modellek közül.

A Samsung 226BW bizonyos tekintetben visszalépés, más szempontok szerint viszont előrelépés a 225BW-hez képest. Előrelépés, ami a külsőt illeti, bár ennek megítélése szubjektív (csillogó burkolat és kezelőszervek). Visszalépés a magasság állításának hiánya miatt. Ugyancsak előrelépés a felhasznált panel miatt (magasabb kontrasztarány és alacsonyabb válaszidő). Bár úgy tűnhet, hogy a 226BW feljebbvaló a 225BW-nél, ezt mi nem tudjuk alátámasztani. Számunkra nem ér meg 10–15 000 forint többletköltséget (a 226BW ennyivel drágább a 225BW-nél) az új külső és az új panel; bár ez kétségtelenül előremutatóbb, a mindennapi használat során az alacsonyabb válaszidő észrevehetetlen, a dinamikus kontraszt pedig nem nyerte el tetszésünket (mi be sem kapcsolnánk). Ettől függetlenül bizonyára sokan lesznek, akik inkább a 226BW-t fogják választani, de a 225BW-tulajdonosokat megnyugtatjuk, nem maradnak le semmiről.

A ViewSonic VX2235wm körülbelül annyiba kerül, mint a Samsung 226BW. Ami a külsőt illeti, a két monitor azonos koncepciót követ, hiszen mindketten csillogó burkolattal rendelkeznek, viszont a ViewSonic kezelőszervei nem nyerték el tetszésünket. Magasságállításra a VX2235wm esetében sincs lehetőségünk. Amiben a ViewSonic többet tud, az a hangszóró megléte, viszont a Samsungban fejlettebb a panel (éppen olyan, mint a Samsung 225BW-ben, bár ennek előnyeiről nem vagyunk meggyőződve, lásd a 226BW értékelését), és a digitális bemenet HDCP-kompatibilis, míg a VX2235wm-ről ez nem mondható el. A ViewSonic monitorokra 3 év garanciát kell kapunk (ISO 13406-2). Mindezt figyelembe véve a két típus közül mi inkább a Samsungot vennénk, már csak az időtállóság (HDCP) miatt is.

Samsung SyncMaster 225BW	Asus MW221U Belinea 22W Artistline	Samsung SyncMaster 226BW

fLeSs

Az Asus és Belinea monitorokat az Expert Computer Kft.-től, a Samsung 225BW-t és a 997MB-t a HRP Hungary Kft.-től, a 226BW-t pedig a Samsung Magyarországtól kaptuk tesztelésre. A ViewSonic VX2235wm az RRC Hungary DiFO üzletágtól érkezett.