Belinea 22W Artistline

Belinea 22W Artistline [+]

Az Asus után a Belinea 22W Artistline elnevezésű monitorát vettük jobban szemügyre. A Belinea a 22W Artistline-t felsőkategóriás monitorként reklámozza, miközben még digitális bemenet sincs rajta. Azt azért el kell ismernünk, hogy a nagy méret, az alacsony válaszidő és a kategóriájában igen magas kontrasztarány tényleg jól hangzik, és akkor még nem említettük a széles betekintési szögeket, amire a Belinea szintén nagyon büszke, a 22W Artistline-t már-már a jó minőségű MVA panelekhez hasonlítja. Ugyanakkor kiemelnénk, hogy ez a monitor bizonyára nem az előzőleg felsorolt dolgok miatt lesz kelendő, hanem az ára miatt, ugyanis 85–90 000 forintért 19 colos méretben is csak a középkategóriából szemezgethetünk, de ha már itt tartunk, nem lenne jobb 22 colosat venni ezen az áron? A monitort egy átlagos belineás dobozban kaptuk kézhez, melyben találtunk egy leírást, egy driver CD-t, és egy-egy táp-, audio- és analóg videobemeneti kábelt.

Érdekes ezt kimondani, de úgy tűnik, hogy a Belinea a 22W Artistline számára a piacon megtalálható 22 colos panelek közül az egyik legjobbat választotta. Az AUO panel kicsit jobb a CMO-énál, hiszen magasabb a kontrasztaránya és tágabbak a betekintési szögei is. Ezen felül viszont hozzávetőleg megegyezik a két modell, a válaszidőben, a megjelenített színek számában és a fényerőben sem tud többet. Jó kérdés, hogy az állítólagos nagyobb rálátási szögek a gyakorlatban majd látszódnak-e.

Szemből és hátulról [+]

A 22W Artistline ára miatt (vagy éppen fordítva) felépítését tekintve nagyon alapszintű, esztétikumáról is lehetne vitatkozni. A káva világosszürke, jobb felső sarkában láthatjuk az Artistline jelzőt, középen alul a kijelző alatt pedig a Belinea logót. Ezalatt vannak a kezelőszervek. A talp fekete, és elég otromba kinézetet kölcsönöz a monitornak. A fekete műnyag hátoldalon egy nagy Belinea logót találunk. A burkolaton körben szellőzőnyílások is vannak, ez egy pluszpont. A talpból „nyíló” állványban egy kis hurkot dolgoztak ki, hogy a kábelek ne összevissza lógjanak.

Oldalról és a talp [+]

A vastag káva egyik oldala (előlap) szürke, a másik (hátlap) fekete, előre 5, hátra 20 fokkal dönthető meg. Ugyanakkor magasságállításra, forgatásra és portré módra ne számítsunk ezúttal sem. A talp is műanyagból készül, nincs benne nehezék, szerencsére az alsó felét nem látjuk túl gyakran...

Csatlakozók [+]

A 22W Artistline csak a legalapvetőbb bemenetekkel rendelkezik, úgy mint audio, tápcsatlakozó és analóg jelbemenet. Ebből következik, hogy hangszórókat is találunk rajta. Ha az Asus MW221U-n nem láttunk USB portokat, itt még annyira se keressünk. Az analóg jelbemenet egyértelműen nem HDCP-kompatibilis, így ez a monitor a jövőtállóság szempontjából nem éppen a legjobb befektetés.

Kezelőszervek [+]

A monitor közepén, a panel és a hangszórók között találjuk a kezelőgombokat. Ezek könnyen kezelhetőek, a lenyomásra azonnal reagálnak. A feliratozás is mondhatni jól sikerült, mert jól látható, hogy melyik gomb mire való. A power gombba épített kis LED bekapcsolt állapotban zölden világít. Ezeken felül a káva oldalába építve találunk még egy audiokimenetet is arra az esetre, ha a hangszórók teljesítményével elégedetlenek lennénk.

OSD [+]

A 22W Artistline OSD-je a már megismert Belinea monitorokon látottakhoz képest szokatlan megjelenésű, elég puritán. Ugyanakkor ez ne zavarjon meg senkit, mert a menü gyorsan bejárható és jól átlátható, az egyes beállítások kezelése is tökéletesen megfelel finomhangolásra. A dicsérő szavak ellenére meg kell jegyeznünk, hogy a fényerő és a kontraszt bütykölése közben a színhőmérséklet valamiért ugrált kalibrálás közben.

Menet közben a 22W Artistline [+]

A Belinea üdvöskéje gyári állapotban – a mi szempontjaink szerint –katasztrofális volt, a színbeállítások és a fényerő is nagyon félre volt kalibrálva. Örülnénk, ha a panelgyártók erre azért legalább egy kicsit odafigyelnének, mert gyárilag nagyon rossz beállításokkal egy egyébként jó monitort is le lehet húzni, elvégre a felhasználók csak nagyon kis százalékának van lehetősége a műszeres kalibrációra. Kalibrálás után a 22W Artistline mintha újjászületett volna, az egyik legjobb lett a színhűséget tekintve, és ez még nem minden! 120 cd/m²-es fehéren mért fényerő mellett 0,2 cd/m²-es feketén mért fényerőt regisztáltunk, ez hozzávetőleg a szokásos érték. 50%-os kontraszt mellett 43, 100%-os kontraszt mellett pedig 77 cd/m²-es fényerőt mértünk, ez nagyon alacsony, ahogy az Asusnál is láttuk; ezt bizonyítja, hogy a bekalibrált értékeket csak 42-es fényerővel sikerült elérnünk. Maximális fényerő mellett 255 cd/m²-t mértünk a fehéren, és TN+film paneltől szokatlan módon 0,3 cd/m²-t a feketén, ami 850:1-hez kontrasztarányt jelent. Úgy tűnik tehát, hogy az AUO paneljának kontrasztaránya tényleg jobb, mint a CMO-é, főleg ha számításba vesszük, hogy az Asus MW221U-n mindössze 460:1-hez, a ViewSonic VX2235wm-en pedig 571:1 kontrasztot mértünk. A feketén mért alacsony fényerő azonban ne tévesszen meg senkit (ahogy az Asusnál mért magas se), mert a monitor ettől még nem biztos, hogy a többihez képest jól szerepel, hiszen más tényezők is számítanak. Meglepő lehet, de a digitális bemenet hiánya nem volt érezhető, a 22W Artistline-nak analógon is tűéles volt a képe (mondjuk ezt ráadásul DVI-os monitorokhoz szokott szemmel), ami bizony nem állítható minden csak analóg bemenettel rendelkező monitorról. Emellett a Belinea plusz pontot kapott azért is, mert felbontásváltáskor, ki-bekapcsoláskor nem kellett újra beállítani a kép pozícióját (újraindítás után pedig ezt megteszi magától a monitor). Gyári állapotban elképzelhető, hogy kicsit elmosódott a kép, de az Auto gomb megnyomásával a monitor ezt pár pillanat alatt kiküszöböli.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!