Intro

Most induló cikksorozatunkban a hazai piacon kapható, legelterjedtebb 19 colos monitorokat vesszük szemügyre. Az árak fokozatos csökkenése miatt ezek a modellek lassan mindenki számára elérhetőek lesznek, és az sem elképzelhetetlen, hogy egy-két éven belül átveszik a főszerepet a 17 colos típusoktól. Tesztünkben - a vásárlás előtti döntést megkönnyítendő - a műszaki adatok ismertetése mellett részletes pontozási rendszert alkalmaztunk, amely kihangsúlyozza az egyes modellek erősségeit és gyengéit. Erre azért van szükség, mert - mint az hamarosan kiderül - a puszta számadatok és a tényleges minőség között igen gyenge összefüggés van.

A 19"-es készülékek átmenetet képeznek a kommersz és a profi kategória között, ezért az egyes típusok között meglehetősen nagy különbségek fedezhetők fel. Az ár és a nyújtott szolgáltatások alapján a résztvevőket három csoportba osztottuk. Az egyes kategóriák vizsgálatakor más és más szempontok kerülnek előtérbe, ezért már az elején szeretnénk leszögezni, hogy bár az általunk alkalmazott pontozási rendszer közös, csak az azonos csoportba tartozó monitorok összehasonlítására alkalmas. Nincs semmi értelme például egy irodai példányt egy high-end készülékkel összehasonlítani, hiszen teljesen különböző réteget céloznak meg, eltérő elvárásoknak kell megfelelniük.
 

A kategóriák

Irodai monitorok

A legolcsóbb szegmensbe az irodába szánt készülékek tartoznak, amelyek az általánosnak számító 17 colos típusoktól csak méretükben különböznek. Ezeket a monitorokat elsősorban szövegszerkesztésre és egyéb irodai feladatokra használják, ezért a velük szemben támasztott követelmények is speciálisak. Elengedhetetlen a megfelelő képélesség és - a világos háttér miatt - a magas (minimum 85 hertz-es) képismétlési frekvencia, hiszen a homályos vagy vibráló kép nagyon fárasztja a szemet, hosszabb használat esetén fejfájást is okozhat. A képélesség alapvető feltétele a hibátlan konvergencia és fókusz. Előbbi hiányában a képernyő szélén a színek szétcsúsznak, így például a fekete betűknek igen zavaró, kék vagy piros árnyéka lesz. Hibás fókuszálás esetén a képélesség nem egyenletes, a sarkok felé általában fokozatosan egyre homályosabb lesz.

Nem tartozik viszont a legfontosabb szempontok közé a képgeometria vagy a színhűség, hiszen az irodai használat során általában homogén (fehér) háttér előtt dolgozunk. Szintén mellékes az elérhető maximális felbontás, 1024x768, esetleg 1280x1024 bőven elég, feltéve, hogy a képfrissítés kellően magas. A modern 19 colos monitorok kivétel nélkül 95 kHz feletti sorfrekvenciával rendelkeznek, ezért még 1280x1024-ben is képesek 85 Hz-es frissítésre.

A fent említett szempontoknak megfelelően az irodai monitorok hagyományos, domború felszínű képcsővel készülnek, az elektronsugarak fókuszálását lyukmaszk végzi. Paramétereik átlagosak, ezért áruk is alacsonyan tartható.

Középkategória

Egy osztállyal feljebb találjuk az általános célú 19"-es típusokat, amelyek az irodai feladatokon kívül egyéb célokra (képszerkesztés, játék, DVD filmek nézegetése, esetleg profibb tervezési feladatok) is használhatók. Az éles és villódzásmentes kép mellett itt már fontos szempont a megfelelő színvisszaadás és - különösen képszerkesztéshez, CAD tervezéshez - a hibátlan geometria. Ezért egyre több monitor készül az élesebb képet és szebb színeket lehetővé tevő trinitron képcsövekkel, a sík képfelszínnek köszönhetően pedig a geometriai torzítások is kiküszöbölhetőek - elvileg.

A Trinitron képcső a Sony cég találmánya. Lényege, hogy a három elektronágyú a hagyományos delta elrendezés helyett egy egyenes mentén helyezkedik el, a sugarakat pedig lyukmaszk helyett résmaszk fókuszálja. További előny, hogy a képcső felszíne gömb helyett hengerpalást, tehát csak vízszintes görbülete van, így a környezet fényei kevésbé tükröződnek benne vissza. (Időközben más cégek is megjelentek a maguk hasonló megoldásaival, így mára a trinitron a köznyelvben a résmaszkos képcsövek gyűjtőnevévé vált.) A fejlődés következő lépcsőjeként - az egyre nagyobb görbületi sugárnak köszönhetően - a megjelentek a belül hengerfelszínű, de kívül már sík képernyők, tesztünkben is ilyenek szerepelnek. A legmodernebb monitoroknak már a belső képfelszíne is sík (pl. LG 915FT), ezáltal geometriájuk az LCD-panelekével vetekszik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a sík képernyő hátrányait (vannak!), ezekre később visszatérünk.

High-end típusok

A felső kategóriába a profi CAD és DTP monitorok tartoznak. Ezekre a típusokra a magas (1600x1200 és feletti) felbontásokban is tiszta kép, kifogástalan geometria és színhűség, nomeg az ennek megfelelő árszint jellemző.
 

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!