19 hüvelykes monitorok tesztje - 2. rész

LG L1900J

Ha esetleg valaki lemaradt volna róla, 19 colos LCD monitorokat bemutató, kétrészes sorozatot indítottunk útjára pár héttel ezelőtt. Az LCD technológia esetében mára nagy valószínűség szerint megtörténtek a komolyabb újítások, a fejlesztések csendesebbé válása után így mi is elérkezettnek láttuk az időt egy nagyobb bemutatóhoz.

A teszt első részében négy különböző márka képviseletében négy igen hasonló tulajdonságokkal bíró monitor mérkőzött meg egymással. Ezek reprezentálták tesztünkben a 19 colos monitorok piacának nagyobbik részét, ugyanis az olcsó TN+film panelek néhány variánsát találhattuk bennük. Most ismét négy kijelzőt ismerhetünk meg, elsőként lássuk az LG-től az L1900J-t.

LG 1900J [+]

Az LG L1900J valószínűleg sokaknak ismerős lesz, miután a gyártó nemrég igen komoly reklámkampányba kezdett Magyarországon is, például Budapesten számtalan plakáton fel lehet fedezni az L1900J képét. Az L1900J egy a három Fantasy modell közül (rajta kívül L1900E, L1900R van). Ezek gyakorlatilag egyazon belsőt kapják, csak külsőleg, elsősorban a talp felépítését tekintve térnek el egymástól. A J mint Jar, az E mint Eclipse, az R pedig mint Ring a talp formájára utal. A Fantasy modellek nem fantasztikus tudásukkal próbálják a felhasználót levenni a lábáról, hanem külsejükkel, melyet direkt úgy alakítottak, hogy a rideg és szürke irodán kívül az emberek mindennapi élettereihez is illeszkedjenek.

Az L1900J a Jar, azaz korsó vagy bögre talpformájú verzió, bár névadójára inkább csak fejjel lefele hasonlít. A monitort egy stílusos dobozban kapjuk kézhez, benne két CD-t, leírásokat, törlőkendőt, külső tápegységet és a hozzávaló tápkábelt, analóg-digitális adapterkábelt és digitális jelkábelt találtunk.

Tesztünk első részében már szó esett az elsőként az LG.Philips által bevezetett dinamikus kontrasztról, ami az L1919S-ben is szerepet kapott. Az L1900J-ben is egy dinamikus kontraszt funkcióval bővített LG.Philips panel található, mely – ha nem számítjuk a dinamikus kontrasztnak köszönhető „ál”-2000:1-hez kontrasztarányt – egy teljesen átlagos TN+film panelnek tűnik, legfeljebb a 170-es betekintési szögeket lehetne megemlíteni mint az átlagtól eltérő paramétert, de előző tesztünkből kiderült, hogy emiatt ne várjunk csodát egy TN+film paneles monitortól sem. Tesztalanyunk kicsit drágább, mint hasonló tudású riválisai, a Fujitsu Siemens B19-2D-vel van egy árszinten. Az L1919S-sel ellentétben az L1900J-t digitális csatlakozóval is felszerelik, így legalább ez nem számít hátráltató tényezőnek a vásárlás során.

Szemből és hátulról [+]

Lényegében egy egyszerű, fekete színű, tükröződő felületű monitorról van szó, a káva alján találunk egy LG logót, míg a jobb szélen egy érintésérzékeny bekapcsológombot. A talp tetszési indexe ízlés kérdése, a monitor úgy egészében valójában csak a talp miatt üt el az átlagtól, amely szemből piros, és ha sötétben vagyunk, akkor minimális fényt bocsát ki magából. A káva hátulról is tükröződő műanyaggal van bevonva a talpszerkezettel egyetemben, nincsenek se szellőzőnyílások, se semmi, ami a letisztult formatervezésnek köszönhető látványt megtörné.

Oldalról és a talp [+]

A káva oldalról nagyon keskeny, és ebből a pozícióból jól látszik, hogy a talp hogyan is fest valójában. A kijelző ergonómiai szempontból nem dicsekedhet, a panel előre nem dönthető, hátra is csak kb. 20 fokot, magasságállításra, elforgatásra nincs mód, és a portré üzemmód sem támogatott.

A külső csatlakozók és a bekapcsológomb [+]

A talpból egy kis konzol kígyózik ki, melyen egy DVI-I és egy tápcsatlakozó található, ilyen megoldással eddig csak a Samsung SyncMaster 970P-nél találkoztunk. Így mindjárt érthető, hogy az LG miért adott az L1900J mellé DVI-I/D-Sub adapterkábelt. Sokak bánatára el kell mondanunk, hogy a kijelzőn a bekapcsológombon kívül nem találtunk egyetlen kezelőszervet sem, ugyanis az L1900J a Samsung egyes típusaihoz hasonlóan csak programmal vezérelhető.

Forte Manager [+]

Ez a program az LG-nél a Forte Manager nevet kapta, lényegében a Samsung-féle MagicTune másolatáról van szó, ami igen komoly hasonlóságot mutat a ViewSonic PerfectSuite nevezetű szoftverével. Ebben a kis programban minden olyan, a kijelzővel kapcsolatos beállítást megtalálunk, amit egyébként az OSD fel szokott kínálni, sőt, annál többet is (kalibrálás, varázsló stb.).

Filmek és játékok a LG 1900J-n [+]

Az LG L1900J – ami a panelt illeti – alapvetően felfogható egy továbbfejlesztett L1919S-ként is, így az L1900J teszteléséhez már magasabb elvárásokkal fogtunk hozzá (hiszen az L1919S árához képest jól szerepelt, az L1900J pedig még drágább annál). Mint mindig, ezúttal is arra törekedtünk a kalibrátorral, hogy a monitort a mindennapi használat során legelfogadhatóbb 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre állítsuk be. Az L1900J esetében ekkor 0,2 cd/m²-t mértünk, ami igen mély feketét jelent. A különböző gradienseket megvizsgálva sávosodással nem találkoztunk. A monitor 50%-os kontraszt mellett 70, 100%-os kontraszt mellett 94 (mindkét érték jónak tűnik, bár lehetne kicsit világosabb is a panel), míg maximálisan 271 cd/m²-es fényerőt produkált, emellé társult a feketén kimért, már-már szokásos 0,4 cd/m²-es fényerő, ami lassan felfogható a TN+film panelek védjegyének is, ez 677:1-hez kontrasztarányt jelent. A kalibrálástól függetlenül érdemes még megemlíteni, hogy a driver CD-n található profil gyakorlatilag kivilágosította a panelt, a színek beállításán nem változtatott semmit, így ennek használatától óva intenénk mindenkit. Emellett kiméregettük az L1900J esetében beállítható egyes preseteket is (normal, movie stb.), ezek közül egy sem felelt meg az általunk felállított kívánalmaknak, a gamma mindegyiknél másként állítódott (1,1–1,9) a színhőmérséklettel egyetemben (6800–7000K), és ugyanez mondható el a fényerőről is, ami persze végig szinte a maximumon volt (260–270 cd/m²). Azért elvártuk volna, hogy az LG legalább egy olyan előre beállítható üzemmódot beiktat, mellyel kedvező képet kapunk, és nem sül ki a szemünk – az a helyzet viszont, hogy ez a legtöbb gyártóra igaz. A dinamikus kontraszt számunkra nem okozott látható problémát, leszámítva azt, hogy az egész képernyő kivilágosodott tőle.

Samsung SyncMaster 931C

Samsung 931C [+]

Szó esett a második legnagyobb panelgyártóként számon tartott LG.Philips kijelzőire épülő LG monitorokról, most lássuk a legnagyobbat, a Samsungot. Ábécésorrendben először a SyncMaster 931C-t mutatjuk be, mely bár külsőre és belsőre is komoly átváltozáson ment keresztül az elődökhöz képest (930 és 931-esek), a Samsung mégsem találta fel a spanyolviaszt. A 931C olyan vevőcsalogató funkciókkal próbálja meg magára vonni a figyelmet, mint a megújult, csillogó design, a 2 ms-os válaszidő, a 2000:1 kontrasztarány, amely természetesen dinamikus, és egy továbbfejlesztett háttérvilágítású panel, melynek köszönhetően a 931C által megjelenített színtartomány lefedi az NTSC színskála 97%-át, míg az átlagos kijelzők csak 82%-ra képesek – ez elvileg a zöld és a vörös összetevő élénkebb ábrázolásában nyilvánul meg. Hogy ez valójában kinek számít és kinek nem, arról később szót ejtünk. A 931C-t egy konzervatív dobozban kaptuk kézhez, mellé a gyártó leírást, garanciapapírt, driver CD-t, analóg, digitális és tápkábelt csomagolt.

A Samsung 931C az LG1900J-hez nagyon hasonló paraméterekkel bír. A válaszidő alacsonyabb, mindössze 2 ms, ám a betekintési szögek szűkebbek, hiszen 170 helyett 160 fokosak (5:1 kontrasztarány mellett). Ezzel együtt (és ezen felül) egy teljesen átlagos TN+film paneles monitorról van szó, a maximális kontrasztarány 700:1-hez (dinamikusan 2000:1-ig terjed), a maximális fényerő 250 cd/m², és a megjelenített színek száma is csak 16,2 millió (FRC-vel). Bár egy Samsung monitorról van szó, nem sikerült kiderítenünk, hogy pontosan melyik paneltípust tartalmazza. A Samsung elméletileg nem gyárt hasonló paraméterekkel panelt (legalábbis egyelőre nem tüntette fel honlapján), és más gyártóknál sem találtunk ehhez hasonlót. Érdemes még megemlíteni, hogy bár a Samsung a legnagyobb panelgyártó, a dinamikus kontrasztot tartalmazó panelek gyártását az LG.Philips kezdte hamarabb. Eleinte azt hittük, hogy a Samsung nem fog egy ehhez hasonló, a felhasználók megtévesztésére is alkalmas újítást bevezetni, de tévedtünk.

Szemből és hátulról [+]

Első ránézésre azt is hihetnénk, hogy a 931C esetében valami teljesen egyedi, új megoldással van dolgunk, de ha kicsit visszatekintünk a Samsung 930BF-et is bemutató tesztünkre, akkor azonnal látszik, hogy itt bizony ráncfelvarrásról, felújításról van szó. A külsőt tekintve annyi történt, hogy a Samsung a burkolatot enyhén tükröződő műanyagra cserélte, illetve a kezelőszervek sávját eltolta a kijelző szélére. A monitor hátoldala is csak a lekerekített formákban tér el a 930BF-nél látottól. Belülről elsősorban a dinamikus kontraszt és az új háttérvilágítás tekintetében tapasztalunk eltérést.

Oldalról és a talp [+]

A káva oldalról is szépnek tűnik, de ergonómiai szempontból nem túl meggyőző, hiszen a panel csak egyetlen csukló segítségével billenthető a teljesen függőleges és kb. mínusz 20 fokosan dőlt pózba, a magasságállítás, az oldalra fordítás és a pivot mód nem támogatott. A talp is műanyagból készült, kis gumitalpak gátolják meg a monitor elcsúszását bármilyen irányba. A középen látható csavart kell becsavarozni, amikor a panelt a kibontás után behelyeztük a helyére.

A külső csatlakozók [+]

A monitor hátoldalán alul találjuk a csatlakozókat. A tápcsatlakozón kívül csak egy-egy analóg és digitális bemenet van a monitoron, ami végeredményben az alapokra (hogy legyen kép a monitoron) elég is. A 931C-ben nincs hangszóró.

Kezelőszervek [+]

A kezelőszervek ez esetben ízlésesre és jól láthatóra sikerültek, a gombokat a panel alján találjuk meg a piktogramok alatt. Hogy az OSD-ben navigálás közben melyik gombnak éppen mi a szerepe, az első időkben problémás lehet, mert a gombok a feliratokhoz képest picit el vannak csúszva jobbra, de ez megszokható. A bekapcsológomb környéke üzembe helyezés után kéken világít.

OSD [+]

A 931C a prémium Samsung monitorokkal ellentétben nem gombtalan, így rendelkezik OSD-vel. A menürendszer a Samsung monitoroknál már jópár esetben látott és megszokott elemekre épül, minden számunkra szükséges opciót megtalálunk benne. A színhőmérséklet fokonként nem állítható, de vannak előre beállított presetek, és lehetőségünk van a manuális beállításra is. Érdekesség a 931C esetében az RTA, azaz Response Time Accelerator opció megjelenése. Ez lehetőséget ad a monitorba épített RTA chip aktiválására, segítségével drasztikusan csökken a szürkeárnyalatok közötti váltás ideje, azaz csökken a válaszidő (gyakorlatilag az overdrive-ról van szó). További érdekesség még a Color Innovation menüpont, ahol elvileg a monitor színskála-lefedettségének szabályzására nyílik mód, azonban mint ez később kiderült, mégsem igaz.

Filmek és játékok a Samsung 931C-en [+]

A Samsung 931C esetében a szokásos kalibrált értékek mellett ezúttal is 0,2 cd/m²-es fényerőt mértünk a feketén, ami átlagosnak számít. 50%-os kontrasztnál 36, 100%-os kontrasztnál 75 cd/m²-t mértünk, ezek elég alacsonyak, ami nappali fényviszonyok mellett nem optimális. Maximális fényerőnek 250 cd/m²-t mértünk a fehéren (ahogy a specifikációkban meg van adva), emellé 0,4 cd/m²-t mértünk a feketén, ami 625:1-hez kontrasztarányt jelent, ez nagyjából meg is felel a gyári adatoknak (mindig alacsonyabbat mérünk azoknál), persze nem a dinamikus kontrasztról van szó. A mért értékek egyébiránt nagyon hasonlóak az LG L1900J-nél látottakhoz, de az LG-ben található panel csak az sRGB színskálát tudta megjeleníteni, míg a 931C nem.

Problémák a 931C-vel: a nálunk járt példány (és a fórumon másoknál is) kis fényerőnél cicergő hangot adott ki. Ez megszűnik, ha emelünk a fényerőn, vagy ha kicsit más pozícióba helyezzük a panelt, de azért egy 80 ezer forintos monitortól nem ezt várnánk. Probléma volt még a kalibrálás (és úgy általában a monitor konfigurálása) nehézkessége, ugyanis a színeket nem lehet pontosan beállítani, az értékjelző néha kettőt ugrik egy helyett. A dinamikus kontraszt a MagicTune programmal be-, illetve kikapcsolható, mi nem ajánljuk a használatát, ugyanis a monitor csak sokkal világosabb lesz tőle.

Ejtsünk pár szót a 931C által lefedett színtartományról, ami sokak számára igazán vonzóvá tette ezt a típust, mert félreértelmezték ennek az újításnak a funkcióját. A hagyományos LCD monitorokban a háttérvilágítást CCFL (Cold Cathode Fluorescent Lamp), azaz hidegkatódos fénycsövekkel oldják meg. Ezzel általánosságban a monitorok az sRGB színtérben található színeket (az NTSC 82%-a) képesek visszaadni, megjeleníteni. A Samsung a 931C-be továbbfejlesztett CCFL fénycsöveket tett, melyekkel ez a monitor elvileg az NTSC színtér 97%-át képes megjeleníteni. A kérdés csupán az, hogy erre kinek van szüksége? Kijelenthetjük, hogy átlagos felhasználók nem fogják ezt érzékelni, hiszen itt nem arról van szó, hogy a monitor emiatt sokkal „színesebb” vagy szakszóval élve „színhelyesebb” lesz, hanem arról, hogy több színt képes megjeleníteni. De mindaddig, amíg erre csak néhány speciális alkalmazási területen van szükség, addig az átlagos felhasználó nem fog érzékelni belőle semmit. Melyek ezek a felhasználási területek? Professzionális alkalmazásokban grafikus tervezőmérnökök, fotógrafikusok, akik az sRGB színtartománynál több színnel, nagyobb színskálával (pl. Adobe RGB) dolgoznak, látni fogják a különbséget, de mások nem. Jelenítsünk meg egy képet egy átlagos monitoron, és jelenítsük meg ugyanezt a képet a 931C-n is: elképzelhető, hogy míg az átlagmonitoron egyes helyeken a szemünk számára nem megkülönböztethető zöld területet fogunk látni, addig a 931C-n már látszódni fog néhány árnyalatnyi eltérés.

A lefedett színek tartománya Samsung 971P-n és 931C-n

A LaCie és a GretagMacbeth kalibrátorprogramjai képesek pontosan megjeleníteni egy adott monitor által lefedett színtartományt, ez – mint látható – a 931C esetében jóval nagyobb, mint az amúgy korszerűbb panellal szerelt 971P esetében, de mint már említettük, ez nem jelenti automatikusan, hogy a 931C lenne a jobb monitor. Kicsit furcsa, hogy az OSD-ben a "Color Innovation" menüpont alatt bármely opciót is választottuk (Brillian vagy Mild), a színtérlefedettség háromszöge nem változott.

Samsung SyncMaster 971P

Samsung 971P [+]

A Samsungtól a 931C után a 971P-t vehettük jobban szemügyre, mely a 970P utódjának tekinthető. A 970P sokak szemében máig az egyik legjobb monitor, míg mások (enyhén fogalmazva) nem túlságosan rajonganak érte, ugyanis mint kiderült, a Samsung olyan panellal szerelte fel, mely a 16,7 (illetve 16,2) millió megjelenített színt csak dithereléssel tudja előállítani, azaz valójában nem 24, hanem 18 bites panelt tartalmaz (alapszínenként 8 helyett 6 bittel). A ditherelés (egyszerűen fogalmazva) úgy működik, hogy a panel a 262 ezer rendelkezésre álló színből (64 árnyalat alapszínenként, azaz 64x64x64 = 262144) a további 16 millió színárnyalatot a rendelkezésre álló színek sakktáblaszerű elhelyezésével kombinálva állítja elő. Persze ha közel hajolunk a monitorhoz, akkor ez azonnal kiszűrhető, de ritka az, amikor az ember a monitort közelről vizsgálgatja. Egyszóval a 970P-vel kapcsolatban nagyon szélsőségesek a benyomások, de most itt van a 971P, mely a 970P-nél szebb (?), gyorsabb, és elvileg nincsenek színmegjelenítési problémái sem. Lássuk, hogy ebből mi igaz.

A 971P a prémium kategóriás Samsung monitorokra jellemző dobozban kerül forgalomba, ebben a 931C-hez hasonlóan egy leírást, driver CD-t, garanciapapírt, tápkábelt, külső tápegységet, digitális kábelt és egy analógról digitálisra alakító kábelt találunk. A szóban forgó típus egy saját (azaz Samsung) készítésű Super PVA panelra épül, ennél fogva paraméterei is impozánsak, főleg ha az eddig tárgyalt TN+film paneleket vesszük figyelembe, hiszen a valódi (és nem dinamikus) 1500:1-hez kontrasztarány mellé minden oldalról 89 fokos betekintési szögek társulnak, a fényerő sem túl magas (250 cd/m²), ami a magas kontrasztaránnyal karöltve nagyon mély feketét sejtet, emellé a tipikus válaszidő is elfogadható, 6 ms-os. A megjelenített színek száma a 970P esetében is 16,7 millióban volt meghatározva, így a 971P-nél sem lehet ez másként, kérdés, hogy ez a szám valós-e.

Szemből és hátulról [+]

A 971P kávája szemből csak kicsit módosult a 970P-hez képest, a matt szürke anyagot felváltották egy enyhén fénylő műanyaggal, viszont minden más változatlan maradt, középen alul látható a Samsung logó, viszont nincsenek gombok. A kijelző hátulról sem változott jelentősen, az élek le lettek kerekítve (vagy inkább gömbölyítve), de semmi több.

Oldalról [+]

Ami igazán nagyot változott, az a panel tartószerkezete és a talp. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 970P-t ezzel kapcsolatban is sokan kritizálták, ugyanis a Flexible Hinge névre keresztelt csuklós szerkezet sokaknak egy idő után nem akart egy helyben megmaradni (megkopott talán), így a monitor elvesztette stabilitását, hajlamos összecsuklani. Hogy a 971P esetében kell-e ilyesmitől félnünk, az a pár napos tesztelés során nem derülhetett ki. A 971P talpa a 970P-hez képest egyszerűsödött, ugyanis míg a 970P-ben egy forgó is volt, így a panelt körbe-körbe lehetett forgatni, addig a 971P-ben ilyet nem találunk. Ezenfelül viszont a magasság állítása, a panel dönthetősége és a pivot mód már nem hiányzik a repertoárból.

A talp [+]

A 971P esetében a talpat úgy alakították ki, hogy annak aljába kelljen csatlakoztatni a DVI-kábelt. Ez kicsit kényelmetlen, ugyanis a kábel rögzítése (csavar becsavarása) nem túl egyszerű, mert az ujjak nem férnek hozzá az adott területhez, viszont kétségkívül elegáns megoldás.

A külső csatlakozó és a bekapcsológomb [+]

A talp hátsó felén találjuk a tápcsatlakozót, és egy USB portot is. Szintén a talp kanyargós végén találjuk az érintésérzékeny bekapcsológombot, ez az üzembe helyezés után kéken világít.

Samsung MagicTune [+]

Mivel a 971P-n nincsenek kezelőszervek (ahogy a 970P-n sem voltak), kénytelenek leszünk a windowsos MagicTune nevezetű programot használni. Ezzel lehetőségünk nyílik mindent beállítani, amit a normál monitorok esetében OSD alatt szokás megbütykölni: fényerő, kontraszt, színek, élesség, gamma stb. A program felkínál számos plusz funkciót is, amit viszont egy OSD-ben sem találunk meg, úgy mint kalibráció (többféle módon), különböző előre beállított presetek betöltése stb.

Filmek és játékok a Samsung 971P-en [+]

Izgatottan fogtunk hozzá a Samsung 971P teszteléséhez, ugyanis az 1500:1-hez kontraszt sok jóval kecsegtetett. A monitor gyári állapotban nem volt éppen a csúcson, ugyanis a gamma túl magas volt, a fényerő szintén, míg a színhőmérséklet túl alacsony, ráadásul a színhelyességet tekintve is csalódnunk kellett a 971P-ben, gyári beállításokkal elég gyatra eredményt ért el. Ezt azért hangsúlyozzuk éppen a 971P esetében, mert egy 100 ezer forint feletti monitorról van szó, tesztünkben az egyik legdrágább típus a 971P.

Ismét a 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-re állítottuk a monitort, itt 123 cd/m²-es fényerő mellett 0,1 cd/m²-t mértünk a feketén, ami 1230:1-hez kontrasztarányt, de ami még ennél is fontosabb, nagyon mély feketét jelent. A program sajnos csak egy tizedesjegyig jelzi ki a bemért értéket, így akár az is elképzelhető, hogy 0,09 cd/m²-t mért valójában, ami még magasabb kontrasztarányt jelent. 50%-os kontraszt mellett 62, 100%-os kontraszt mellett 111 cd/m²-es fényerőt mértünk, ami optimálisnak mondható; a fényerőt kellő mértékben csökkenthetjük vagy növelhetjük a környezeti fényviszonyoktól függően. Maximális fényerőnek 230 cd/m²-t mértünk, emellé párosult a 0,2 cd/m²-es feketén mért fényerő, ami 1150:1-hez kontrasztarányt jelent. 230 cd/m² mellett ilyen mély feketét eddig még sosem mértünk ki, tehát kijelenthetjük, hogy a 971P rekordot állított fel.

A Samsung 971P esetében a szokásos teszteken felül kiemelt figyelmet szenteltünk a különböző gradienseknek, de nem találkoztunk sem sávosodással, sem ditheringgel.

ViewSonic VP930

ViewSonic VP930 [+]

Utolsó tesztalanyunk a ViewSonic VP930, a Samsung 971P legfőbb riválisa szinte minden szempontból. A ViewSonic VP, azaz Professional szériája mindig egy lépéssel az átlag előtt jár. A VP monitorok nagyon jó képminőséggel, átgondolt és formás dizájnnal, illetve magas ergonómiai követelményeknek megfelelve kerülnek a boltok polcaira. A VP930-ról is elvileg elmondható mindez, cserébe a gyártó olyan árat kér, ami szintén a riválisok előtt jár... A Professional sorozat tagjai sosem olcsóak, de cserébe nagyon jók. Lássuk, hogy a VP930 mit tud felmutatni. A gyártó ezt a típust egy igen terebélyes dobozban kínálja megvételre, a monitor mellett találtunk egy leírást, egy driver CD-t, egy analóg, egy digitális jelkábelt és egy tápkábelt, azaz minden szükséges eszközt a rendelkezésünkre bocsát a gyártó.

A VP930 a Samsung 971P-hez nagyon hasonló paraméterekkel rendelkezik, ám azért látható néhány apró különbség, melyek végülis megkülönböztetik egymástól a két típust. A ViewSonic ezúttal egy AUO Premium MVA panelre szavazott, mely bár sok hasonlóságot mutat a Samsung 971P-ben található Super PVA-val, azért mégiscsak egy kicsit gyengébbnek tűnik annál, legalábbis a paramétereket tekintve. Az AUO panelja 20 ms-os tipikus és 8 ms-os g2g válaszidővel rendelkezik, ez a Samsung esetében 6 ms volt, valószínűleg észrevehetetlen különbség. Ezen a téren inkább az a kérdés, hogy melyik gyártónál látszik kevésbé az overdrive okozta overshoot jelenség. A VP930 1300:1-hez kontrasztaránnyal rendelkezik, emellé 300 cd/m² a fényerő. Mivel a kontrasztarány alacsonyabb, a fényerő pedig magasabb mint a Samsung 971P-nél, valószínűleg a fekete sem lesz annyira mély, mint a riválisnál, ettől függetlenül a VP930 így is jóval az átlag felett helyezkedik el. A függőleges és vízszintes 178 fokos betekintési szögek már alapkövetelménynek számítanak, ugyanez elmondható a 16,7 millió megjelenített színről is. A VP930 tehát jó esélyekkel indul csatába a Samsung 971P ellen.

Szemből portré módban és hátulról [+]

A VP930 a nagysikerű VP191 utódjának tekinthető, a panel továbbfejlődött, és a tervezők külsőleg is változtattak egy kicsit a monitoron. A kijelző alakja, formája és színei nem változtak, teljes mértékben megegyeznek a több mint 3,5 éves VP191-gyel, illetve VP171-gyel. A keret ez esetben szürke, a bal felső sarokban a gyártó jellegzetes madaras logója látható, míg alul-középen a kezelőszervek helyezkednek el. A panel hátulról semmi különlegességgel nem kecsegtet, hacsak nem az állványon látható, a kábelek elvezetésére hivatott kis pántokat annak nem vesszük. A VP930 az elődhöz képest kívülről elsősorban a talpat tekintve változott meg, mely korábban háromágú volt, ebből kettő a felhasználó felé nézett, míg egy hátrafelé. A VP930 esetében már hátul is kétágú a talp (felülről nézve X alakú), ez egyfajta fokozott biztonságérzetet kelt, bár a VP191 stabilitásával sem volt soha gondunk (a cikkíró egy éven keresztül egy VP191b-n dolgozott).

Elforgathatóság és magasságállítás [+]

A második újítás a magasságállítás módját illetően érhető tetten: a korábbi típusoknál egy teleszkópos szerkezet végezte ezt a feladatot, míg a VP930-on egy sínt alakítottak ki az állványban, és ezen csúszik a panel le-fel (maximum 13 cm). A panel elfordításának módja is megváltozott, a széria korábbi tagjaival ellentétben a talpat alakították ki úgy, hogy az állvány és vele együtt a panel elforoghasson, akár 270 fokot (135 fok mindkét irányba). A VP930 támogatja a portré módot is, a kijelző összevissza forgatható (az OSD a forgatással együtt mozog), tehát a beállításnak csak a képzeletünk szab határt. A panel dönthető, 5 és mínusz 20 fokba állítható, ami megfelel az általános gyakorlatnak.

A talp [+]

A már említett négyágú talp fémnehezékkel lett ellátva, így a monitornak még megbillenni sincs esélye.

A csatlakozók [+]

A Professional széria tagjait mindig három bemenettel látja el a ViewSonic, egy digitális és két analóg porttal. Ennek köszönhetően a monitor egyszerre akár három számítógépre is rácsatlakoztatható, a bejövő jel forrását pedig a kezelőszerveken keresztül szabályozhatjuk. Ezeken kívül egy tápcsatlakozó és egy ki-/bekapcsoló gomb kapott helyett a monitor hátuljának alján.

Kezelőszervek [+]

A kijelző alatt találhatók a kezelőgombok. Ezek könnyen kezelhetőek, a lenyomásra jól reagálnak, viszont a feliratok sötétben nehézkesen kivehetők, jó lett volna, ha ezeket kihúzza a gyártó valamilyen színnel, hogy a panel színétől elüssenek. A monitoron a Power gomb mellett beüzemelt állapotban egy LED zölden világít.

OSD [+]

Az OSD-rendszer egyszerű és átlátható. Az összes lényeges és szükséges funkciót megtaláljuk a menürendszerben, az egyes menüpontok könnyen és gyorsan elérhetőek. A fokonkénti színhőmérséklet-állításra a VP930 esetében sincs mód, viszont jópár előre eltárolt profilból válogathatunk és persze használhatunk manuális beállítást is.

Filmek és játékok a ViewSonic VP930-en [+]

A VP930-at a Samsung 971P után teszteltük, így nagyon kíváncsiak voltunk, hogy az AUO panelja hogyan teljesít a Samsung ellenében, a gyárilag specifikált paraméterek alapján nagyon szoros meccsnek néztünk elébe. A VP930 gyári állapotban 971P-nél némileg jobb értékeket adott, a gamma közel tökéletes volt, viszont a színhőmérséklet és a fényerő nagyon messze állt az ideálistól. A színhűséget nézve gyári állapotban szintén jobb a VP930, bár nem dicsekedhet... A 2,2 gammára/6500 kelvinre és 120 cd/m²-re kalibrálás után a VP930 119 cd/m²-es fehéren és 0,1 cd/m²-es feketén mért fényerővel azonnal lenyűgözött minket. Ezen a téren tehát a két fő rivális nagyon hasonló, a fekete a VP930-on is kellően mély, a kérdés ezzel kapcsolatban már csak a homogenitás. Megvizsgáltuk, hogy a panel hétköznapi viszonyok között mennyire világos, 50%-os kontrasztnál 32, 100%-os kontrasztnál pedig 56 cd/m²-es fényerőt mértünk, ezek sajnos alacsonyak, így a fényerőt mindenképpen erőteljesen fel kell nyomnunk, főleg nappali használatnál (ez jól látszik a kalibrált értékeket tartalmazó táblázatból is). Később megmértük a maximális fényerőt is, ami fehéren 212 cd/m² lett, míg feketén 0,2 cd/m², ami a 971P-hez hasonlóan 1000:1-hez feletti (pontosan 1060:1) kontrasztot jelent. Bár ez alacsonyabb, mint a Samsungon mért a 0,2 cd/m²-es fekete, mégis nagyon jó eredmény. A 212 cd/m²-es maximális fényerő igen alacsony, bár átlagfelhasználói szempontból ez nem gond, nappali vagy erős fényviszonyok között megrendezett kiállításokon azonban problémás lehet.

Színhelyesség

Először a monitorok képminőségével kapcsolatos teszteket végeztük el. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral és a LaCie Blue Eye Pro nevezetű szoftverével végeztük. A kalibrációs program azt vizsgálja, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a deltaE, mely egy olyan numerikus érték, ami meghatározza két különböző szín távolságát egy színrendszeren (sRGB) belül. Minél kisebb egy adott szín deltaE értéke, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Általános szabály a LaCie programja esetében, hogy ha a deltaE nagyobb, mint 3, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárt színtől, vagyis szemmel is jól látható a különbség. Ha a deltaE kisebb, mint 2, akkor a LaCie programja sikeresnek véli a kalibrációt, ugyanis a különbség olyan minimális, hogy az szabad szemmel már nem látható. És ha a deltaE kisebb, mint 1, akkor a színhűség tökéletesnek mondható.

LG L1900J - kalibrálás előtt és után

Samsung 931C - kalibrálás előtt és után

Samsung 971P - kalibrálás előtt és után

ViewSonic VP930 - kalibrálás előtt és után

Gyári állapotban sajnos egyik monitor sem volt igazán lenyűgöző, talán a ViewSonic VP930-at emelhetnénk ki a csokorból, de 3,5-ös átlagértékével még mindig alulmarad a (tesztünk első részében található) LG L1919S-sel szemben, amely feleannyiba kerül, mint a VP930. A legnagyobb csalódás itt mégis a Samsung 971P, ettől az igen drága monitortól nem ezt várnánk. A grafikon csak grafikon, de ha valaki megveszi a méregdrága monitort, otthon bekapcsolja, és nem olyan színeket kap, amit elvárna, az kiábrándító lehet. Igaz, az átlagfelhasználók nem igazán tudják, hogy milyenek a „valódi” színek egészen addig, amíg a monitort be nem kalibrálják. Kalibráció után az LG L1900J az L1919S-hez nagyon hasonlóan szerepelt, és bár nem kimondottan professzionális célra szánt monitorról van szó, igen közel áll az erre szánt VP930-hoz. Itt egyébként a Samsung 971P már az első lett, a maximális 0,9-es deltaE tökéletes eredmény, na de ez nem mond sokat azoknak, akik nem kalibrálják be a monitort. A Samsung 931C kalibrálás után elért felemás eredménye két eshetőséget vet fel: vagy tényleg gyenge a panel színvisszaadása, vagy a monitor által megjelenített nagyobb színtérnek köszönhetően egyes színek RGB-kódjai elcsúsznak az sRGB színtérhez képest. Pontosítva: alacsony deltaE értéket kaptunk volna, ha a monitort mondjuk az Adobe RGB-hez hasonlítja a program, hiszen elképzelhető, hogy egyes RGB-kódok így más-más színeket határoznak meg. Az utóbbi verziót látszik megerősíteni utólagos tesztünk, amit egy Profile Checker nevezetű programmal végeztünk el. A program lehetőséget ad színprofilok összehasonlítására, az sRGB és a LaCie Blue Eye programmal létrehozott profilt összevetve ilyen eredményt kaptuk. Jól látszik, hogy a Samsung 931C profiljában van olyan terület (a program csak néhány színt emel ki), mely „kilóg” az sRGB színtartományból.

Frissítve 2007.03.06: Hivatalos forrásból megtudtuk, hogy jól spekuláltunk a Samsung 931C-n tapasztalt "anomáliával" kapcsolatban. Mint kiderült, ha egy panel színtérlefedettségét növeljük, akkor a színprecizitás viszont csökken (ellenben a megjeleníthető színek száma nő - evidens). Ez annak köszönhető, hogy a színmélység (8 bit) utal a színskála tagoltságára, azaz előre meghatározott, hogy az RGB színkódok az XYZ-térben milyen távolságra találhatók egymástól, ami a színtérlefedettség növelésével (72-ről 92%-ra) szintén megváltozik. Ergo ha a 931C-t az sRGB helyett az Adobe RGB színtérhez hasonlítottuk volna, akkor alacsonyabb deltaE-értékeket kaptunk volna.

LG L1900J, Samsung 931C, Samsung 971P, ViewSonic VP930

Az Eye One Match kalibrációs szoftver kalibrálás után egy másik módszerrel ábrázolja a monitorok színhűségét. Az ábrákon az látható, hogy a videokártyából jövő RGB színkódok milyen mértékben egyeznek meg a monitoron megjelenő színekkel. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg. Minél jobban megegyeznek a videokártya és a monitor szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, vagyis a három alapszínt jelképező vonalnak minél inkább egymásra kell feküdnie. Ebben a tesztben már kibukott, hogy az egyes monitorokat hova kell elhelyezni egy képzeletbeli dobogón. Az LG L1900J ezúttal már nem volt olyan meggyőző, s ami érdekes, hogy eredménye még az olcsóbbik LG-től, az L1919S-től is elmaradt. A ViewSonic VP930-ban kicsit csalódtunk, ugyanis a piros és a zöld a megengedettnél nagyobb eltérést mutat, így ezt a monitort profi munkára csak akkor tudjuk ajánlani, ha a leendő tulajdonos rendelkezik olyan szoftverrel, mellyel ezek a problémák megszüntethetőek. A Samsung 971P itt is nagyon jól szerepelt, a három alapszín szinte egymásra fekszik. A Samsung 931C esetében megint csak arról lehet szó, amit előzőleg már kifejtettünk.

Fekete, betekintési szögek, utánhúzás

LG L1900J, Samsung 931C, Samsung 971P, ViewSonic VP930 [+]

A színhűséggel kapcsolatos tesztek után a monitorok feketéjét vettük jobban szemügyre. Meglepetést okozott az LG L1900J, esetében az L1919S-hez hasonlóan – bár TN+film panelra épül – nem tapasztaltunk semmilyen bevilágítást. Nem volt ilyen jó a Samsung 931C, melynél főleg a két szélen és alul látszott egy enyhe világos sáv. Szerencsére éppen alul és felül volt halványabb ez a bevilágítás, így filmnézés közben nem volt zavaró. A két csúcsmonitornál nem találkoztunk bevilágítással. Ez némileg meglepő, mert VP930-tulajdonosoktól olvastunk már olyan véleményeket is, hogy a négy sarokból a VP191b-hez hasonlóan bevilágítás látható. A nálunk járt példány ezt nem produkálta (elképzelhető, hogy az érintettek az 1000:1-hez kontrasztarányú, előző verzióval rendelkeznek).

LG L1900J, Samsung 931C, Samsung 971P, ViewSonic VP930 [+]

A továbbiakban a panelek láthatóságát vizsgáltuk. Ehhez egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a monitorokon megjelenítettünk egy egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt néztük, hogy a fejünk mozgatásával az egyes monitorokon hogyan változik a megjelenített szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A képeket pontosan középre állított fényképezőgéppel készítettük. Tesztünk első részében már tapasztaltuk, hogy a TN+film paneles monitorok a képernyő felső régiói felé haladva sötétednek. Ezt ezúttal csak megerősíteni tudjuk, az LG L1900J és a Samsung 931C is így viselkedett. Mindezen már meg sem lepődtünk, viszont kicsit csalódtunk a két PVA/MVA paneles monitorban, ugyanis Samsung 971P és a ViewSonic VP930 sem volt makulátlan ebből a szempontból. Bár a barna nem változott meg sehol nagy mértékben, enyhe világosodást észrevettünk a képernyő szélei felé haladva, főleg a Samsung 971P-n (ezen egyébként a képernyő közepén látható sötétebb terület a fényképezőállvány és a mögötte ülő szerkesztő okozta enyhe tükröződés miatt látható). A lényeg tehát, hogy ezek a panelek nem teljesen homogének, de ilyen mértékű eltérést szinte lehetetlen észrevenni.

LG L1900J láthatóság [+]

Samsung 931C láthatóság [+]

Samsung 971P láthatóság [+]

ViewSonic VP930 láthatóság [+]

Ezek után a monitorok betekintési szögeit ellenőriztük. Tudni kell, hogy az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a technológiából kifolyólag. A legrosszabb ebből a szempontból a TN+film panel, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a szín, mint kellene (lásd feljebb a „barnatesztet”). A két TN+film paneles típus (LG L1900J és Samsung 931C) nagyon hasonlóan viselkedett. Oldalról nézve még elfogadható mértékű a kontraszt csökkenése, és még fentről vizsgálva sincs nagy probléma, de lentről a megjelenített kép teljesen elsötétül, szinte inverzbe vált át. Ez a TN+film panel egyik legnagyobb problémája. A Super PVA paneles Samsung 971P ebből a szempontból nagyon jól vizsgázott, a színek fakulása csak nagyon minimális, ezen mellesleg meg is lepődtünk, ugyanis még a szintén Super PVA paneles Samsung 215TW sem volt ilyen jó. Ezzel szemben az AUO paneles ViewSonic VP930 esetében elég erősen látszott a kontraszt csökkenése, úgy vettük észre, hogy oldalról nézve még a TN+film paneles vetélytársak is felvették vele a versenyt, ami lentről és fentről viszont már nem volt igaz.

Az utánhúzást játékokkal (FEAR, Quake 3 és 4, HL2, stb.) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. Tesztünk második részének négy szereplője esetében is úgy gondoljuk, hogy a legkomolyabb játékosok sem panaszkodhatnak. Hogy ezt képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, melyet ezúttal a szokásostól eltérő módon használtunk fel. Korábbi tesztjeinkben egy szemmel megállapított utánhúzás-képkockát készítettünk, és így hasonlítottuk össze a monitorokat. A módszer jól működött egészen addig, amíg az egyes kijelzőknek elég hosszú volt a válaszideje, vagyis volt utánhúzása. Viszont ez a módszer 2–8 ms-os monitorok összehasonlítására már korlátozottan alkalmas, hiszen ezeket a szem gyakorlatilag ugyanolyannak látja. Ezért ezúttal azt csináltuk, hogy a PixPerAn jobbról balra száguldozó kisautóját felvettük kamerával (másodpercenként 15 képkocka), majd a felvételből kiválogattuk a legjobb (legkisebb utánhúzás) és a legrosszabb (legnagyobb utánhúzás) képkockákat. Ezzel, ha nem is precíz, de mindenképpen összemérhető módon ábrázolható az egyes monitorok utánhúzása, hiszen ha a kamerával mindig ugyanolyan beállítással vesszük fel a kiskocsit, akkor a felvételek összehasonlíthatóvá válnak. Lássuk a gyakorlatot. A bal oldalon látható a legjobb eset, a jobb oldalon pedig a legrosszabb.

LG L1900J

Samsung 931C - RTA kikapcsolva

Samsung 931C - RTA bekapcsolva

Samsung 971P

ViewSonic VP930

Az új tesztmódszerrel ha nem is egzakt módon, de legalább jól szemléltethető a monitorok közötti különbség, ami nem mellékes tényező, hiszen ezek a panelek már 2–8 ms közötti válaszidővel a szem számára szinte ugyanolyanok. Az LG L1900J ebből a szempontból nagyon jól vizsgázott, kétrészes tesztünkben a legkisebb utánhúzást produkálta, legalábbis a kamerával felvett felvételek szerint. A Samsung 971P és a ViewSonic VP930 ebből a szempontból meglehetősen hasonlóan viselkedett. Bár a Samsung panel elvileg 6 ms-os g2g válaszidővel rendelkezik, ami alacsonyabb, mint az AUO esetében megadott 8 ms, de ez a gyakorlatban nem látszott. Mint látható, mindkét monitoron a „legjobb eset” képkockán egy teljes és egy halvány kisautó látszik, míg a „legrosszabb eset” képen két majdnem teljesen kirajzolt és egy overshoot „szellem” látszik, azaz sajnos mindkét monitoron jól látható az overshoot jelenség. Érdekes volt ebből a szempontból megvizsgálni még a Samsung 931C-t is, mely OSD-ből állítható RTA-val rendelkezik. Ami kicsit furcsa, hogy még RTA-val is csak olyan gyors tudott lenni ez a monitor, mint a két MVA/PVA paneles típus, igaz a 931C esetében a „legjobb eset” képkockán nem overshoot látszott, hanem egy halvány utánhúzás. Az RTA kikapcsolásával szemmel láthatóan nagyobb lett az utánhúzás, és ez jól látszik a kamerával felvett videón is.

Értékelés

A monitorokat ezúttal is ársávokba rendezve értékeltük. 75 ezer forint alatt található az LG L1919S, a Belinea 1975 S1 és jóindulattal a Fujitsu Siemens B19-2D is ide sorolható. Ami a három monitorban közös: mindannyian TN+film panelra épülnek, ennél fogva a képminőség tekintetében nagyon hasonlóan teljesítenek. A színhűség meglepő módon az LG L1919S esetében volt a legjobb, érdekesség, hogy ez igaz kalibrálás nélkül és kalibrálással egyaránt. A három monitor a „feketetesztben” némileg különbözött, úgy láttuk, hogy a dinamikus kontraszttal erősített LG L1919S és a Fujitsu Siemens B19-2D panelján nincs bevilágítás, míg a Belinea 1975 S1 itt nem vitézkedett. A homogenitást vizsgálva a három monitor megegyezett, és ugyanez mondható el a láthatóságról is. Az utánhúzást nézve is nagyon hasonló a három monitor, bár a Belineán erősebben látszik az overshoot, így a másik két alany javára billen a mérleg. Érdemes még megemlíteni, hogy míg a Belinea és a Fujitsu Siemens rendelkezik digitális bemenettel és hangszóróval is, addig az LG L1919S-ről ezek hiányoznak. Összegezve a látottakat az LG L1919S kellemes meglepetés számunkra. Igen alacsony árához mérten jól szerepelt, igaz, a külsőn és a designon lenne mit változtatni, és szívesen láttuk volna a digitális bemenetet is, de jó minőségű és költséghatékony megoldásként ajánlani tudjuk. A Belinea 1975 S1 az LG L1919S-nél 15 ezer forinttal drágább, mégis úgy láttuk, hogy egy, a panelt tekintve az LG L1919S-nél gyengébb minőségű kijelzőről van szó; bár rendelkezik digitális bemenettel és hangszóróval, ám ezek nem tudják feledtetni a problémás területeket. A Fujitsu Siemens B19-2D az LG L1919S erősségeivel rendelkezik, ráadásul felszerelték digitális bemenettel és hangszórókkal is, és ha az ergonómiai szempontokat is figyelembe vesszük, akkor érthető a magasabb ár, ám mi ettől függetlenül is kicsit drágának találjuk. A Belinea 1975 S1 árszintjén jó vétel lehetne.

75 és 100 ezer forint között található az LG L1900J és a Samsung 931C. A két monitort két teljesen eltérő felhasználási területre szánta a gyártó, hiszen az LG L1900J egyfajta „dizájnmonitor” szerepét tölti be, melyet (az LG elképzelése szerint) a lakás bármely részében szívesen lát tulajdonosa, ennélfogva túlmutat a szó szoros értelmében vett monitoron, míg a Samsung 931C-t gyártója elsősorban játékosok és olyan felhasználók asztalán képzeli el, ahol szükség lehet az extrém rövid válaszidőre és az átlagosnál nagyobb színskála-lefedettségre. Az LG L1900J külsőre tényleg eltér némileg az átlagtól, de ez inkább a talpának, illetve a csillogó borításnak köszönhető. Kicsit furcsának tartjuk, hogy az LCD-n nincsenek gombok, hiszen ezzel az LG a monitort a számítógéphez láncolta, máshogy ugyanis nem lehet beállítani azt. A kijelzőben található panel teljesítményével kapcsolatban vegyes a kép, a színhűség nem túl meggyőző, bár erre valószínűleg nincs is szükség, hiszen grafikus nem fog L1900J-t venni. A monitor feketéje az adott paneltípushoz képest jó, a többi (homogenitás, láthatóság, válaszidő) pedig az elvárható szintet hozza. Az LG L1900J tehát valójában egy átlagmonitor, így tehát senki ne várjon tőle csodákat. Ára kicsit talán magas a tudásához képest, cserébe külsőleg szép (bár ez szubjektív), ha ez az elsődleges szempont, akkor a típus vásárlásra alkalmas. A Samsung 931C-ről is hasonlókat lehet elmondani. Hiába a Samsung marketingeseinek komoly munkája, hiába a 931C megnyerő külseje (ha a talpat nem vesszük figyelembe, akkor még versenyre is kelhetne az LG L1900J-vel), belsőleg csak kicsit különbözik az átlagos TN+film panelektől, ez pedig a nagyobb megjelenített színtartomány. Erre pedig, mint már tudjuk, átlagfelhasználóknak nincs szüksége. Grafikus tervezőmérnökök, fotógrafikusok és hasonló, képekkel dolgozók számára a 931C valós alternatíva lehet, de ha már itt tartunk, ilyen szintű munkához mi inkább a nagyobb és más panellel szerelt monitorok háza táján nézelődnénk. Ha leszámítjuk ezt a pluszt, a 931C a TN+film paneles monitorokra jellemző összes problémával rendelkezik, márpedig ezen hátrányok a profik szemszögéből többet nyomhatnak a latban. A Samsung 931C szerintünk egy szép, megújult külsővel ellátott játékosmonitor, amellyel LAN-partikon lehet menőzni, már ha valaki érti, hogy miről van szó, amikor színtartományokról esik szó, de tudásához mérten drágának találjuk.

100 ezer forint felett található az Asus PG191, a Samsung 971P és a ViewSonic VP930. A három kijelző három eltérő okból kifolyólag ilyen drága a többihez viszonyítva. Az Asus PG191 mint monitor nem túl meggyőző, hiszen ugyanarra a panelra épül, mint a 30–35 ezer forinttal olcsóbb Belinea 1975 S1, ennek pozitívumait és negatívumait egyaránt felsoroltuk már. Viszont olyan funkciókat kínál fel, amiket bemutatónk keretein belül semelyik másik nem, sőt, korábbi tesztjeinkben is csak az Asusokra volt jellemző, hogy beépített webkamera volt rajtuk, vagy tükröződő felülettel voltak bevonva, melyen érintésérzékeny gombokat találtunk. Ezenkívül a PG191 további újításként mélynyomót hord a hátán. Mit is mondhatnánk? Egyértelmű, hogy a PG191 egy olyan réteget céloz meg, akinek szüksége van a webkamerára, tetszik neki ez a valóban tetszetős külső, és hasznos pluszként tartja számon a monitorra épített mélynyomót. Ez egy elég szűk réteg, de biztosan léteznek ilyen emberek is. A PG191 negatívumai ellenére tetszetős, de ennyi pénzért mi inkább a most következő modellek közül választanánk. Ezek pedig a Samsung 971P és a ViewSonic VP930. A két kijelző paramétereit tekintve sok hasonlóságot mutat, mégis a két gyártó két eltérő felhasználási területet célzott meg. A Samsung 971P egy „luxusmonitor” luxuskülsővel (ami viszont nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését), a piacon létező egyik legjobb 19 colos panellal, ugyanakkor ergonómiai szempontból nem csak előnyös tulajdonságokkal. Ezzel szemben a ViewSonic VP930 egy munkára szánt, nagyon jó panellal felszerelt, ergonómiailag is mondhatni tökéletes monitor. Mindkét típusról elmondható, hogy átlagos felhasználók számára (filmnézés, játék, web, munka stb. céljaira) tökéletesen megfelelő. Színhelyesség, láthatóság és a fekete mélysége terén, mint kiderült, a Samsung 971P jobb, így nyugodt szívvel csak ezt ajánlanánk profi grafikus munkákra. Összességében mindkét monitor nagyon jó a maga nemében, az lenne az igazi, ha a 971P belsejét a VP930 külsejével (és persze az LG L1919S árával) ötvöznénk...

Summa summarum, bármily meglepő is, árához mérten az LG L1919S teljesített a legjobban. A Fujitsu Siemens B19-2D, az LG L1900J és a Samsung 931C a megcélzott közönség szemében jó monitoroknak tűnhetnek, de kicsit többe kerülnek, mint amennyit érnek. Az Asus PG191 egy nagyon szűk réteg számára készült, így ennek megítélését inkább az olvasóra bíznánk. Számunkra a 100–105 ezer forintos ár soknak tűnik érte. A Samsung 971P azok számára lesz igazán jó vétel, akiknek bejön a formaterv, merthogy belsőleg „number one”. A ViewSonic VP930 belső tulajdonságaival „csak” második tudott lenni, viszont szerintünk minden más területen tetszetősebb, mint a Samsung 971P.

LG L1919S Samsung SyncMaster 971P ViewSonic VP930	Fujitsu Siemens B19-2D LG L1900J Samsung SyncMaster 931C

fLeSs

A Samsung monitorokat az Expert Computer Kft.-től, az LG L1900J-t pedig a HRP Hungary Kft.-től kaptuk tesztelésre. A ViewSonic VP930 az RRC Hungary DiFO üzletágtól érkezett.