Fujitsu Siemens B19-2D

Fujitsu Siemens B19-2D [+]

A Fujitsu Siemenstől ezidáig mindössze két monitorral volt dolgunk, a P19-2 és a P20-2 kategóriájában (P, azaz Premium Line) nagyon jó paraméterekkel rendelkezett, rátermettségét a gyakorlatban is bizonyította, ám a jó minőségért a gyártó komoly árat kért, mindkét típus kategóriájában a drágábbak közé tartozott. Most viszont egy, a kategóriájában se nem túl olcsó, se nem túl drága típust vettünk jobban szemügyre, a B19-2D-t (B, azaz Business Line), mely a sima B19-2-től a digitális csatlakozó meglétében különbözik. A B19-2D-t egy teljesen átlagos kartondozban kaptuk kézhez, és csak ugyanazt mondhatjuk el róla, mint a Belinea 1975 S1 esetében: a Fujitsu Siemens sem spórolt a kábelekkel, hiszen a többféle leírás és a CD mellett találtunk analóg, digitális, audio- és tápkábelt is, valamint egy hátoldali csatlakozókat letakaró műanyag lemezt.

A B19-2D 5–10 ezer forinttal drágább a Belinea 1975 S1-nél, ezért kicsit furcsállottuk, hogy paramétereit tekintve viszont elméletileg rosszabb annál. De ne feledjük, nagyon hasonló volt a helyzet előző, 20 colos monitorokat bemutató tesztünkben is, mikor a Belinea jobb gyári paraméterei mellé olcsóbb volt a Fujitsu Siemens P20-2-nél, míg végül kiderült, hogy a gyártók által megadott specifikációk bizony nem mindig hitelesek, és nem szabad csak ezek alapján megvenni egy monitort, mert a gyakorlat ellentétben állhat a leírtakkal. A B19-2D is TN+film panelre épül, és (mint említettük) a megadott paraméterek egy, az Asus PG191 és a Belinea 1975 S1-nél gyengébb monitor képét vetítik előre, hiszen a B19-2D „csak” 8 ms-os válaszidővel bír, a kontrasztarány „csak” 550:1-hez, a fényerő is alacsonyabb (ami viszont a maximális kontrasztarányt figyelembe véve akár azt is jelentheti, hogy a fekete sötétebb), és a betekintési szögek is jóval szűkebbek. Hogy a B19-2D-ben pontosan milyen panel található, arra nem sikerült rájönnünk, ugyanis ilyen paraméterekkel egyik panelgyártó termékpalettáján sem találtunk kijelzőt.

Szemből és hátulról [+]

A Fujitsu Siemens monitorai külsejükben nem mutatnak nagy változatosságot, legyen szó az általunk vizsgált P19-2-ről, a P20-2-ről vagy akár a mostani B19-2D-ről. Ennek megfelelően a B19-2D nem hivalkodó és nem is formabontó, ugyanakkor egyszerű és elegáns. A most tesztelt típus teljesen fehér, de létezik sötét verzió is, ezen a hangszóróktól lefelé szürke a borítás, felette pedig fekete. A kezelőszervek a hangszórók közé ágyazva találhatók a kijelző közepén.

Oldalról [+]

Apró különbség az eddig tesztelt típusokhoz képest, hogy a B19-2D paneltartó részében – kis költségvetésű monitor lévén – nem alakítottak ki a kábelek elvezetésére alkalmas lyukat és a panelt elforgatni sem lehet, azaz a B19-2D a porté módot sem támogatja. Szerencsére a magasságállítás azért nem maradt ki, a panelt 7,5 cm-es távon belül mozgathatjuk, illetve +5 és -25 fok között dönthetjük – hozzá kell tenni: hivatalosan, mert gyakorlatilag jobban is hátradönthetjük, egészen 90 fokig, de ebben a helyzetben a talp nem fogja bírni a súlypont hátrahelyeződését, és a monitor felborul.

A talp [+]

A talp is a költséghatékonyság jegyében született; míg a P19-2 és a P20-2 oldalirányban elforgatható volt, addig a B19-2D esetében erre nincs lehetőség.

Csatlakozók [+]

A csatlakozók terén a B19-2D teljesen átlagos, a tápcsatlakozón kívül digitális, analóg és audiobemenetekkel rendelkezik. A monitor csatlakoztatása nagyon egyszerű, ugyanis az ujjakat nem gátolja semmi a művelet közben.

Kezelőszervek [+]

A képernyő alatt találhatók a kezelőszervek, melyek színükkel némileg elkülönülnek a kávától. A gombok nem lötyögnek, a nyomkodásra jól reagálnak, és a feliratok is jól láthatóak. A power LED bekapcsolt állapotban kéken világít.

OSD [+]

A B19-2D OSD-je könnyen átlátható és könnyen kezelhető. Minden szükséges opciót megtalálunk benne, ráadásként a fekete mélységét, a hangerőt, a színhőmérsékleteket. Beállítható a nyelv is, de láthatóan hiányzik pár opció, ami a drágább modellekben még megvolt.

Filmek és játékok a Fujitsu Siemens B19-2D-n [+]

Szerencsére ezek a kalibrálás folyamán nem hiányoztak, hiszen ilyenkor csak a fényerőt, kontrasztot és a színhőmérsékleteket állítgatjuk. A B19-2D-t is 120 cd/m²/6500K/2,2-es gammára kalibráltuk, ekkor 120 cd/m² fehér fényerő mellett 0,3 cd/m²-es fekete fényerőt mértünk, ami kicsit magasabb az Asus és a Belinea esetében mértnél. 50%-os kontrasztnál minimálisra állított fényerő mellett 94 cd/m²-es fényerőt mértünk, ami nagyon magas ilyen beállítások mellett, a 100% kontraszt és 0%-os fényerő mellett mért 148 cd/m² szintén nagyon magas, a B19-2D-vel tehát problémánk lehet éjszakai filmnézés közben, hiszen ezt a monitort nem igazán lehet kellően sötétre állítani. Maximálisan 245 cd/m²-es fényerőt mértünk a fehéren, emellé pedig 0,4 cd/m²-t a feketén, ami átlag 612:1-hez kontrasztaránynak felel meg, ez kicsit magasabb, mint amit a gyártó állít, de nem az igazi. A 0,4 cd/m²-es feketén mért maximális fényerő az előző két tesztelt típus esetében is megegyezett, a TN+film panelek egyik jellemzője a nem túl szép és mély fekete, így ezen nem is lepődtünk meg. Szubjektív benyomásaink alapján az eddig megvizsgált három monitor közül a Fujitsu Siemensnek volt a legszebb a színvisszaadása, ez részben annak köszönhető, hogy kalibrálás után ez hozta a legkisebb színeltéréseket (deltaE), másrészt a kalibrált állapotot ennél a típusnál értük el a legmagasabb kontrasztarány beállításával, amihez a gyárilag igen magas fényerő is párosult.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!