Bevezetés

Pár éve még az írható CD-re is azt mondtuk, sok idő, míg összegyűlik annyi adat, hogy azt megérje már kiírni kompakt lemezre. Manapság már az egy rétegben adatokat hordozó, írható médiumok is esetenként kevésnek bizonyulnak. A lemezgyártó ipar (itt az írható DVD-gyártó nagyvállalatokra gondoltunk) a kétrétegű DVD-kkel próbál segíteni az el nem fogyó adathalmazok mentésére vágyakozókon. S bár az amerikai RIAA kézzel-lábbal védekezett, s teszi ezt a mai napig, szépen terjed a már szinte ósdinak nevezhető formátum.

Rövid tesztünk messze nem lehet piacot átfogó, hiszen számos olyan meghajtó létezik, amely képes a DL (Double Layer) DVD-k teleírására. Ezek egy része ráadásul OEM gyártóktól vásárolja be a készüléket, s azt saját márkájával ellátva vezeti be a piacra. Alábbi táblázatból olvasható ki az Asus DRW-1608P, a Philips DVDR1628K/00, a Pioneer DVR-110DBLK, a Samsung SE-W164 és a Samsung SH-W162 részletes tudáslistája.

A meghajtókat Intel D915GAV alaplappal, 3,4 GHz Pentium 4 processzorral, 4 db 512 MB-os DDR400 Kingston memóriával, Maxtor 250 GB-os DiamondMax10 PATA merevlemezzel felszerelt gépben teszteltük Microsoft Windows XP Professional SP2 operációs rendszer alatt.

A teszteléshez felhasznált szoftverek:

Az írás és olvasás sebességének mérése a Nero 6.6.0.15-höz mellékelt Nero CD-DVD Speed program (v4.01) segítségével történt.

A CD-ken rögzített hanganyagok grebbeléséhez a CDex 1.51 változatát használtuk. DVD filmünk mentését a DVD Decrypter nevű szoftver 3.5.4.0 változatával végeztük. A CDex esetében egy összesen 438 MB-os gyári lemezről - amely tizenegy számot (track) tartalmazott - másoltuk merevlemezünkre az adatokat, és itt a programon belül az Options - Show The Ripping Status menüpont alatti kezdeti időpont és befejezési időpont közötti különbséget vettük figyelembe. A DVD Decrypter esetén gyári filmünk mentésének ötödik percében megnéztük, hányszoros sebességel menti éppen az adott készülék az adatokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!