A hátsó fősík és az érzékelő távolsága a végtelenben azonos a gyújtótávolsággal. Ez a kitétel a nagylátószögű objektíveknél nem tartható be, mert például egy 20 mm-es gyutávú obinál 2 centiméter körül lenne a hátsó lencsetag, így belecsapna a tükör. Ezt a retrofókusz elvével oldották meg anno, amely segítségével a lencsetagok mögé került a hátsó fősík, így lehetséges volt nagylátószögű objektívek gyártása is. E za retrofókusz-elv viszont valamennyire az optikai tulajdonságok kárára ment, jó példa erre, hogy a Leica M csatlakozású nagylátó-objektívek ekkoriban híresen jó rajzúak voltak (Leica M-nél nincs tükör, mert távmérős, így nem kell figyelembe venni tervezésnél a retrofókuszt). Most, a tükörrendszer nélküli nagyérzékelős digitgépeknél megint megléphetik ezt a lépést a gyártók, így elvileg sokkal jobb minőségű nagylátószögű objektívet építhetnek.
Persze ezzel meg ellentmond az a tény, hogy az érzékelőn lévő mikrolencsék miatt eléggé irányérzékeny a digitális technika, ultra-nagylátót meg nehéz úgy megcsinálni, hogy telecentrikus (a hátsó lencsén kilépő fénysugarak párhuzamosak, nem széttartóak) felépítésű legyen. Ez a hiba meg határozottabban jelentkezhet, ha közel van az érzékelőhöz a hátsó lencsetag. A Leica M8-nál láttunk erre példát, ott a mikrolencséket a szenzor széle felé kicsit eltolták, hogy lehetőleg minél több fény jusson az érzékelő szélére is.
"Szerinted, "a szervezet" honnan "látja", hogy izmot kell építenie és nem zsírt? Nézegeti a Kiskegyedet, hogy milyen ott a férfiideál?" by philoxenia