Én is 9 éves voltam életem mikor megkaptam életem első telefonját-egy Ericsson A2618s-t.
A mai naptól kezdve 17 vagyok,és most értem el azt a szintet,hogy van egy K810-esem,egy T280-asom,és egy pár tartalék telefonom(pl. GX17,1112).Kell a másodtelefon,mert azon a család hív,és kell az elsődleges,melyen a főnök,az osztályfőnök,a haverok,és egyéb személyek elérnek, nomeg amelyről telefonálok.Így,hogy suli meg munkahely is van,jól jöhet a két telefon.De 7 évesnek,ráadásul érintőképernyős készülék...Érdekes párosítás.Persze ez nem biztos hogy baj,de én nem így "nőttem fel"
Persze változnak az idők,a kis srác biztosan nagy info-és telefon guru lesz,persze az sosem árt.Feltűnt,hogy az újabb-és újabb korosztályok radikálisan másképp állnak hozzá a számítástechnikai kütyükhöz,mint mi,én amikor 7 éves voltam,akkor még a 1611-es Nokiánkról folytam el,ami azért valljuk be,nem egy kategória manapság még egy abszolút alsós telefonnal sem.Mégis nagy dolog volt.
De azért úgy gondolom,ezeket az érintőképernyős "csodákat" nem a kisgyerekek részére csinálták/csinálják,hanem inkább a 10-14 éves korosztálynak.Persze ne vedd kötekedésnek,ezekkel a mondatokkal én nem kötözködni akartam,vedd pusztán nyílt vélemény nyilvánításnak.
Ha megveszed a kisembernek a telefont,akkor csak annyit kívánok neki,hogy használja egészséggel!
sziasztok
"Magyar az,kinek fáj trianon!" Sony Ericsson Xperia™ X8