Idézet a cikkből:
"A koreai gyártók készülékeire jellemző az a kicsit különleges képi világ, amelynek hangsúlyos eleme a színek harsánysága, túltelítettsége. Ez nyilván van, akinek tetszik, van, akinek nem, mi úgy véltük, hogy egy kicsit már sok a jóból. Sportműsorok, dokumentumfilmek, reality show-k, beszélgetős műsorok, stúdió típusú adások esetén ez egyáltalán nem is tűnt fel, ám a filmek esetében már más a helyzet. Valahogy még a legprofibb, legköltségesebb hollywoodi produkciók is mesterkéltnek, a valóságtól elrugaszkodottnak tűntek. A színek túlszaturáltak, amin persze a paraméterek állítgatásával lehet finomítgatni, kérdés az, hogy erre hányan veszik majd a fáradságot, főleg, ha közben arra kíváncsiak, hogy milyen jellemfejlődésen megy át a kisvárost feltrancsírozó zombihorda."
Hát én valahogy érzékeny vagyok az ilyesmire.
"Ezek is éppen elég közel járnak már a valósághoz, ha DeltaE >3-nál": Szerintem elírtad: DeltaE < 3-nál, akkor eredményes.
Én azt mondom, a Sz@rszung nem sokkal jobb, mint pl. a Tacskós cuccok. És én nem arra célzok, hogy mennyi nem jut el a felhasználókhoz, hanem arra, hogy mennyi nyiffan ki a gar lejárta után rövid idővel. Persze vannak, akiket ez nem érdekel... Megveszik a még újabbat, nem számít, ha megint buknak három év alatt félmillát. Ja, hogy fogyasztói társadalomban élünk? Meg hogy minden energiatakarékos, pocsék minőségű ólommentes forrasztással? Régen úgy védték a környezetet, hogy a veszélyes hulladékká váló műszaki cuccokat nem három évre tervezték. Ma meg jó, ha a gari végéig kihúzza. Ez különösen igaz a Samura, de a többi sem nagyon kivétel. Utána mennek jó esetben újrafeldolgozásra, de gyakran a kukába. Nekem ezzel van bajom.
Végezetül olvasd el az 51es hozzászólást... és képzeld el, mennyi lehet, ami éppen átcsusszan a teszteken. Na mindegy; én nem akarom megváltani a világot, csak kicsit kiadtam magamból a koreai csúcsipar eme remekei ellen táplált ellenszenvemet.