Pedig ez egy kívánatos és jó dolog. A rezonáns táp elsősorban a rendkívül jó hatásfokával tűnik ki, akár többszáz W-os tápegységben sem kell hűteni a primer eszközöket külön, ennyire... Ami a Zalman-t is "elrontja", az az aktív PFC, meg persze a szekunder egyenirányítás. A másik, hogy maga a rezonáns tápegység egyszerű, mint a faék. Ami cserébe probléma, az a kimeneti fesz terhelésfüggetlen, stabil és pontos értéke, ugyanis a rezonáns táp csak egy jól megfogott, tólig terhelésen dolgozik jól, nyilván itt ez van megoldva ügyesen. A kimeneti zajjal kapcsolatban azért lehet jó dolgokat említeni, mert a rezonáns tápegység bezony nem randa négyszögeket rajzol, hanem szép, jól szűrhető szinuszt. Ez alacsonyabb követelményeket ad a trafóval szemben, és a kimenet szűrésére, vagyis lehet tovább fogni a dollárokat, és nem lesz jobb minőségű a kimenete, értsétek így .

Működéséről dióhéjban: A megoldást gyakorlatilag a kompakt fénycsövek óta minden nap használjuk, lényege, hogy a klasszikus, félhidas megoldásunk ki van egészítve egy LC(R) körrel, aminek rezonanciafrekije adott (hangolható?), és ha a félhidunkat körülbelül ilyen frekivel vezéreljük, akkor ez egy szabályos, szinusz formájú eredményt fog adni, valamint az eszközök garantáltan nullátmenetnél fognak kapcsolni (ZVS üzemmód), aminek óriási előnye, hogy az eszközön egyedül az átfolyó áram és az eszköz saját, minimális csatornaellenállása fog számottevő disszipációt kelteni, a be-kikapcsolási átmeneti jelenségek (és zaj is) teljesen megszűnnek, ami hagyományos megoldásoknál a disszipáció másik fő forrása.

Úgyhogy az irány jó.

"Az Antióchiai Szent Kézigránát. Mínár atya az őrizője e kegyes ereklyének"