Csak azért kérdeztem a diszfáziát, mert nekünk így nevezték meg a betegséget. A tünetek pedig rengeteg hasonlóságot mutatnak.
Levi az első gyerekünk, 2003-as, kicsit későn kezdett beszélni, de mára éltanuló lett a két tannyelvű suliban.
Balázs 2005 októberében született, tehát nemrég múlt ötéves. Sokáig nem beszélt, nem volt szobatiszta, ügyetlenül bánt az evőeszközzel, ceruzával stb., és évekig nem volt olyan éjszaka, amit végigaludt volna. Szerencsés esetben csak párszor, rosszabb napjain (éjjelein) kb. 40-szer felsírt. Felvetődött az autizmus lehetősége, ezt szerencsére nagyon hamar kizárták. Jártunk fülészeten, hogy hall-e rendesen a gyerek, de azzal sincs gond. A nyelve viszont lenőtt, fel kellett vágni egy-két éves korában, nem tudom, összefügg-e a viselt dolgaival. Mi is végigjártuk az ilyenkor szokásos orvosokat, természetgyógyászokat, ismerősök ismerőseit. Csak annyit tudtunk meg, hogy szervi elváltozás nincs, egyébként túl sok tejterméket visz be a szervezetébe, ezt csökkenteni kéne. Bár az összefüggést nem magyarázták meg, tény, hogy Bali mind a mai napig kakaón él, elalváshoz pedig muszáj a cumisüveg kakaó.
Óvodába nem vették fel, mert nem beszél, és nem szobatiszta, de mivel szerettük volna, ha közösségbe kerül, bízva abban, hogy a társai húzzák magukkal, beírattuk egy fizetős magánóvodába. A hasznosságáról nem vagyok meggyőződve.
Szomorú párhuzam a Ti esetetekkel, hogy a mi rokonaink is felvetették a felelősségünket, bennünket okoltak, hogy biztos nem foglalkozunk vele, nem is tanítjuk beszélni, nem vágjuk le a haját (!), ilyenek.
Közben 2009 januárjában megismertünk egy orvost, aki hasonló zavarokkal küzdő és autizmussal élő gyerekeket fejleszt. Elmondása szerint Balázs akkor egy másfél-két éves gyerek szintjén állt.
Heti egy alkalommal foglalkozik velünk azóta is, és ez alatt a csaknem két év alatt Bali óriási változáson ment keresztül. Mindent elmond a maga módján. A beszéde még nem tökéletes: selypít, dadog, van, hogy egy-egy szónak ötször-hatszor nekifut, de képes kifejezni magát, legtöbbször jól toldalékol, elmeséli, mi történt vele az oviban vagy régebben a múltban valahol, tehát nem csak főnevekben gondolkozik, mint a kisgyerekek (pl. baba, kutya, napocska), hanem tisztában van az idő fogalmával, vannak emlékei és ingere arra, hogy ezeket másokkal megossza. Mesékből, filmekből idéz, verseket, mondókákat tud, a számítógépet pedig jobban kezeli, mint anyukám.
Bár a nagydolgaihoz még mindig pelenkát kér, és a kakaóról sem tudtuk leszoktatni, már látszik a fény az alagút végén.
A doki szerint egyébként nyilván ő is gyorsított ugyan valamit a folyamaton, de a diplomáját rá merné tenni arra, hogy Bali magától is megszólalt volna egy idő után.
A fentiek alapján remélem, látszik, hogy Nálatok is van remény, és ha azt mondom, Levi is meg fog tanulni beszélni, türelem, fel a fejjel, az nem üres frázis vagy vigasztalás csupán.
Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban négy kis nyuszi aludt szépen, összebújva békességben
... nagyon ... 
"
Ha arra fókuszáltok főleg, hogy mit tud már és mennyit nőtt, mennyit okosodott pl a megértés terén, akkor lehet, hogy kicsit könnyebb lesz átvészelni ezt a rövid időt, mert én is remélem, hogy Levente egyszer tényleg megszólal és elmondja, hogy miért nem beszélt eddig.
és nem süket-néma, s akik önállóan tud járni, mozogni. 
Örülni kell minden pici apróságnak, .. új fogaknak, a fizikai erőnek, gyarapodásnak stb. ![;]](/dl/s/v1.gif)
