No, ez azért nem ilyen egyszerű.
Egy képen a rendezettség nagyon nagy jelentősséggel bír.. Egy jó képnek letisztultnak kellene lennie - minnél letisztultabb annál inkább látja az ember, hogy mit is akar kifejezni, miről is szól, annál könnyebben megragadható, és annál inkább magával ragadó. Ez nem azt jelenti, hogy minimalista irányban kell elmozdulni - bár nyilván a minimalista képek sem véletlen örvendenek nagy népszerűségnek, és megfelelően, körültekintéssel hihetetlen hangulatos minimalista képek komponálhatóak.
Akár hogy is, a kevesebb sokszor több. Frázis, közhely, akármi - de nem véletlenül alakult ki ez a közhely. A főtéma az, amire a tekintet leginkább koncentrál, ami a leginkább megragadja az ember figyelmét a képen. A te eheti képeden ilyen nem nagyon van, vagy ha nagyon ki akarunk nevezni valami ilyesmit, akkor azok az autók és a busz - egy forgalmi pillanatkép. Nem muszáj, hogy a téma egyedül álljon, az sem muszáj, hogy kevesedmagával, viszont, ahogy először is mondtam: egy képen a rendezettség kulcsfontosságú.
Mondok egy példát. Hangyákat akarunk megmutatni, nem egyet, nem kettőt, rengeteget... fel lehet ezt úgy építeni, hoyg a kép legalján egy csíkban menetelnek a hangyák, mondjuk sziluettben a lemenő nap vöröse pedig a hátteret adja ehhez a sziluetthez. Sokan vannak, de műküdik. Van egy tengelye a képnek, ahova koncentrálhat a szem, ez pedig a főtéma. Vagy megpróbálkozhatunk olyan képpel is, hogy legkapjuk azt a jelenetet, amikor a hangyák a boly körül össze-vissza futkosnak, teljesen random, körülöttük ágak, gallyak, levelek, sárrögök, akármi, szintén teljes összevisszaságban. Lefotózzuk, és persze, hogyne, tele lesz a kép hangyákkal. Mindenféle hangyával, jobbról balra menővel, fentről lefelé igyekvővel, olyannal, aki éppen az egyik gallyra próbál felmászni és olyannal, aki egy kavicsról mászik lefele, olyannal aki a másik hátán mászik át és olyannal, aki bambán nézi mindezt - lehet a kép címe "mindenféle hangyák". A kép jól fogja hozni a címet, mégis a rendezetlensége miatt nem lesz jó kép. Nem tud a szem hol megállapodni, nincs ami vonzza a tekintetet, hanem a tekintet össze-vissza vándorol a képen, mert mindenhol van valami - de nem elég ahhoz, hogy kiemelkedjen belőle, ezáltal tengelyt adva a képnek.
A te képeddel is pontosan ez a baj. Nincs tengelye, nincs amin megállapodjon a szem. A középső választóvonal és az alagút fényei sem tudják betölteni ezt a feladatot, nem elég erősek ehhez, ráadásul a környezet többi tényezője, az alagút maga, illetve az alagút bejáratának díszítőelemei, a busz, az autók mind-mind közel ugyanakkora súllyal szerepelnek a képen, ezzel szétszórva a figyelmet, a tekintetet maguk között.
"Tombe, tombe, tombe la pluie; En ce jour de dimanche de décembre; À l'ombre des parapluies; Les passants se pressent, pressent sans attendre"