Sziasztok.
Elmesélek egy történetet, kíváncsi vagyok mit szoltok hozzá.
Előre szólok hosszú.
A sztori hét éve kezdődött. Történt, hogy az egyik barátom összejött egy akkor még húsz éves lánnyal, akkor én 22 voltam. Mondhatni a fénykoromat éltem. Rengeteget jártunk bulizni, társaságba bárhova csak a barátok és az együttlét kedvéért. Az egész társaság, akiket a barátaimnak tartok rendkívül összetartó csapat. Tel múlt az idő és egyre jobb barátságba, kerültem ezzel a lánnyal. Mindig is kedveltem a nyílt, közvetlen, bulizós csajokat. Na őt nem kell félteni ő ilyen. Minél közelebb kerültem hozzá annál nehezebb lett a saját kapcsolatomat (kapcsolataimat) fenntartani, hiszen így utólag belegondolva, fordított esetbe én sem szeretném, ha az aktuális barátnőm kijelentené, hogy van egy nagyon kedves fiú barátja, és ugyan már nézzem el neki, hogy esetenként inkább vele van, mint velem. A lényeg a lényeg három évvel ezelőtt a barátom Amerikába utazott és a terveiben az szerepelt, hogy hosszabb távon ott marad. A lány utána ment, de két hét után hazajött, mindegy, hogy miért nem számít. Később kiderült, nem amiatt a konkrét ok miatt, amit most nem írok le, hanem mert szerelmes lett valaki másba. Én megtudtam ezt a dolgot. Rettentően felháborodtam. Nem tartom egy korrekt dolognak, ha valaki nem mondja meg őszintén a másik szemébe, hogy mi a helyzet. Ekkor elbeszélgettem vele.
Nagyon sokat beszélgettünk, és minél többet beszélgettünk, annál inkább rá kellet, hogy jöjjek nem csak a felháborodásom az, ami bánt. Ráeszméltem, hogy féltékeny vagyok. Elöntött ez az érzés és nem tudtam kordába tartani. Kihasználva az ő gyengeségét, amit az elkövetett csalás miatt érzett, én még közelebb furakodtam hozzá. A vége az lett, hogy a végén már mindenért engem hívott. Ha egyedül volt, ha nem, a lényeg az volt, hogy legyek ott. Nem sokra az eset után a haverom hazajött Amerikából és eltelt kb. 2 vagy 3 vagy, mit tudom én hány hónap. Én még mindig a hirtelenjött érzelmeimmel voltam elfoglalva és rettentő gonosz módon mindkettőjüket manipuláltam. Azt akartam, hogy ne menjenek szét. Ha eltávolodnak egymástól én, elveszítem őt, hiszen mégiscsak, mint ffi. a barátommal kell tartanom.
Na mindegy próbálom rövidre fogni. Kicsit kétségbe estem, mert realizálódott bennem, hogy ezzel sem érek el semmit. Remek, hogy ők együtt maradtak, de én még mindig egyedül vagyok és semmi esélyem, azzal lenni, akivel szeretnék.
Na itt elkövettem egy irdatlan nagy hibát. Okuljatok. Megismertem egy másik lányt, ráadásul az említett hölgy jóvoltából. Örvendeztem, hiszen így közösen járhattunk, kelhettünk. Az említett új hölgy bizony megérintett, volt benne valami, amit mindig is kerestem a lányokban. Kedves, sportos, okos, nyílt stb. Na és itt jön az őrület. Miután tudatosult bennem, hogy semmit nem tehetek azért, hogy az enyém legyen akivel valójában szeretnék lenni, minden gondolatom és érzésemet az új lány irányába kezdtem terelni. A vége az lett, hogy minden kapcsolatom megszakadt a barátaimmal. Mindenkivel. Mivel a kedvesem igencsak érezte rajtam azt a furcsa vonzalmat, amit a másik lány ébreszt bennem. Nem törődtem semmivel, elfogadtam, hogy így jobb lesz. Elfelejtem az előző életem és belekezdek egy felnőttebb életbe, az új barátnőmmel (aki rendkívül gyorsan megutált mindenkit körülöttem a korábban említett okok miatt).
Eltelt pár hónap és én eltűntem. Az addig vidám humoros társaságfüggő emberből, egy saját világába menekült, savanyú kis senki lettem. Hittem, hogy ez kell nekem és 10 hónap után elvettem a barátnőmet. Külföldön próbáltunk szerencsét többször is, de csak nem akart összejönni. Egy évvel a megismerkedésünk után kezdtem azt érezni, hogy valami nem stimmel. Mikor az ember úgy fekszik le a másik mellé esténként, hogy arra gondol milyen jó lenne nélküle felébredni és visszatérni, abba az elcseszet szituációba, ami elől ide menekült, hát az már nem normális. Rettentően megromlott a kapcsolatunk. A második év elején már nem is volt nevezhető kapcsolatnak, csak valami egyszerű egymásmellet élésnek.
Tavaly év elején Londonban dolgoztunk és egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy én ezt nem akarom. Ezért májusban hazajöttem. Megbeszéltük, hogy ő kint marad augusztusig, aztán hazajön az egyetem miatt. Na ebből semmi nem lett 3 hétre rá, hogy hazajöttem közölte, hogy szerelmes lett egy brazil pincérbe, és viszlát. Hát kérem ez nem esett jól, de örültem is, hogy vége a két éves szenvedésemnek. Folyt...
Az egyetlen baj az egoistákkal, hogy saját maguk jobban érdekli őket, mint én.