A fülbevaló már hosszú évezredek óta divat, sokkal régebb óta, mint pl. a köldökpiercing, meg egyéb anyámkínja. Bár én az abszolút természetes szélsőséget képviselem, azért nem fog el a hányinger, ha valakin fülbevalót látok. Még férfiemberen is állhat jól, bár ez szerintem ritka.
Gyanítom, hogy sokan csak azért festik be a hajukat, vagy nyomatnak magukba fémdarabokat, mert máson, a ''menőkön'' is ezt látják, és ők sem akarnak kimarafni a jóból. A marketing, a divat, a trend hatása elragadja az embereket, azok talán végig sem gondolják, hogy valójában szükségük van-e minderre.

aha, azért megnézem hogy mennyire kellene neked egy csúnya lány
csak azért mert őt a természet úgy alkotta meg
mert ilyen is van sajnos
vagy gyorsan rávágod, hogy nem a te eseted, mert a te természeted szebbre hivatott csak reagálni?

Jó.
Ezt egy szóval sem mondtam amúgy. A piercing a randa, meg a hajfesték, SZVSZ!
Természetesség 4ever! Ezen irányban nagyon elfogult vagyok.

Találkoztam én már nagyon szép piercinges, festett (sőt, raszta-)hajú lánnyal..

na meg tetko tud vadító lenne, ha olyna helyen van

Na ééésss?::DDD

Szerintem te más dologról beszélsz: az ízlésről. Az megint egy más téma.
Természetes nőket keresek, azok közül pedig olyat, amelyik tetszik, azaz (most csak a külsőnél maradva) megfelel az ízlésemnek.
Meg úgy egyáltalán ez a fogalom, hogy ''csúnya lány''...a csúnya lány is legalább annyira szubjektív, mint a szép...kinek mi a csúnya. Néha meglepően ellentétes véleményeket tapasztalatok ugyanarról a nőről.

najóó, hát meg kell védjem magamat
egy kép: [link]
(ez mondjuk cseppett beállított, de vmi jót kellett keresnem )
na, de itt látszik van orrpiercing, fülbevaló meg minden... és nem azért mert menőő!!
ez már nem is menő amúgy... ez semmilyen!! van és kész!!! nekem tetszik, ha megúnom kiveszem!!! Sztem más dolgok a menők... és egészen másra vagyok büszke magammal kapcsolatban...
csak van aki előbb ítélkezik mint megismerné a másik embert!!!
...sajnos...
de végülis ez sem baj...

[Szerkesztve]

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

És mi tetszett rajta? A nő volt szép, vagy a piercing, meg a hajfesték?

én nem ítélkezem, itt most pusztán a külsőségekről volt szó.
Számomra fizikailag visszataszító, de ettől még egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy egyébként egy rendes, kedves, becsületes, tiszteletre méltó nőszemély, akivel ne adj isten még a relativitáselméletről is el lehet diskurálni.
Azt viszont gondolom te is belátod, hogy a hajfestés, piercing, plasztikázás, akármi egy ilyen szubjektív ''izé'', ami vagy tetszik valakinek, vagy nem. Tehát nem leszel tőle okvetlenül több, jobb, szebb.

Hát nem is tudom... Én sem bírom a műanyag embereket, akik teljesen másnak akarnak látszani, mint amik, nem tükröződik rajtuk a személyiségük (már, ha van egyáltalán), de némileg úgy érzem, hogy ti most valamilyen szinten ezt a külső nem számít vonalat is erősíteni szeretnétek, ami megint egy szélsőség. Nem érzem úgy, hogy amiért én pl. edzek, diétázok, igyekszem jobban kinézni, egy üres, sekélyes fasz lennék. Nem vagyok elégedett magammal, de nem is akarok az lenni, mert ez a fogadjuk el magunkat szöveg az én szememben nem több beletörődésnél. Amíg jobb lehetek, addig élek is a lehetőséggel. Persze ez akkor ér valamit, ha az ember önmaga éri el, megdolgoziik érte, nem megveszi a plaszikai sebészeten.
Hogy a topik témájánál maradjunk, végsősoron a belső értékek azok, amik egy hosszútávú emberi kapcsolatot megalapoznak, de egy férfi-nő kapcsolatban minden a kölcsönös fizikai vonzalommal kezdődik és ezen nincs mit variálni. Én is vonzó lányokhoz szoktam közeledni és ők is azért nem küldenek el alapból a francba, mert nem hánynak hupililát tőlem, ez van, ez a sztenderd felállás.

A nő volt szép. De minden, ami rajta volt jól állt neki. (ő még szemüvegben is kifejezetten szép volt, bár nem mintha nem lennének mások is, akiknek jól áll)

[Szerkesztve]

persze h nem... tudom Én
na, most igyexem összeszedni mit akarok mondani...
de lényege az egésznek: van az a korosztály aki azért festi magát, azért öltözik úgy ahogy stb. mert az divatos, vagy menő... azért ez jobb esetben 20 éves kora körül véget ér...
na, hát én már túl vagyok ezen a koron, és nem belső frusztrációk vagy ki sebbségi komplexus vagy tudom is én mi miatt nézek ki úgy ahogy...
és deniro2 hozzászólása pedig sztem nagyon korrekt!!! azért tényleg... olyan nincs h a külső nem számít! Hiszen ezt látod meg először egy emberen...
és Én is járok tornázni meg odafigyelek magamra, mellékesen jegyzem meg h kínkeservesen adtam le az elmúlt egy évben 13kg-t!!
nem hullt az ölembe nekem eddig soha semmi!!! Ezek olyan apró változtatások amikről én beszélek amik hozzásegítenek ahhoz h jobban érezzem magam a bőrömben. Nincsen műcicim, meg mű-nemtudom mim (nem is lesz)


[Szerkesztve]

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

Egy férfinél a testedzés igencsak mást jelent, mint egy nőnél a plasztikázás. Testedzést én is folytatok, de csak ésszel. Nem hinném, hogy műanyagnak látszódna az, aki természetes úton igyekszik erősíteni a fizikumát, növelni az állóképességét, értsd: sportol. Az is normális,ha egy kisportolt (nem halálra gyúrt), arányos alkatú férfiemberhez jobban vonzódnak a nők. Elvégre ''erősebb kutya b@szik''
''de némileg úgy érzem, hogy ti most valamilyen szinten ezt a külső nem számít vonalat is erősíteni szeretnétek, ami megint egy szélsőség'' - ezt nem tudom ki akarja erősíteni, de szerintem nagyon is számít (igaz, mit sem ér megfelelő belső nélkül)! Ha nem számítana, én is mennék a műnők után. Akinek a külső tényleg nem számít, az szvsz nem válogat, hanem csak a belsőt nézi. A megfelelőt pedig megtalálhatja egy plázacicában is.

Szemüveg az szerintem sokaknak jól áll. Különben ez meg más téma, mert - bár millióféle szemüvegkeret létezik - elsősorban azért kell, hogy lásson az ember. Kontaktlencse meg valakinek kényelmetlen.

Való igaz, a menőzésből adódó trendkövetés inkább a tizenévesek sajátja. Meg azoké, akik szellemileg megrekedtek azon a szinten.
Azt a 13kg-ot meg odaadhatnád, mert nekem kb. még ennyire lenne szükségem.
Egyébként meg a külső valóban számít, szerintem főleg az, hogy az ember ápolt legyen és adjon a megjelenésére. Szolidan, ízlésesen.

[Szerkesztve]

óóóóóóó, annak már se hír se hamva hál' Istennek
de van itt még 4-5kg. ha gondolod átadom, és mindenki jól jár!!!!

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

Mindeféleképp, hiszen az mozdít vagy éppen taszít, attól függően. ---> Ha meglátsz egy ellentétes neműt, nem a belsője fog megfogni elsőre. Primitív szexualitás ez.

Soirée...

Az biztos, mert én majdhogynem hízásképtelen vagyok. Sokan irigyelnek érte, de én nem vagyok büszke rá. Csontvékony se vagyok, de jól esne még pár kiló.

Meg a belsőt nem is igazán lehet egy kósza pillantásból megismerni.
A külsőhöz meg csak annyi kell, hogy egyszer körbeszaladod a delikvenst.

[Szerkesztve]

gyúrjá vazzzz

Na ééésss?::DDD

Gyúrjon a halál!
Ellenben erősítek és így jól érzem magam a bőrömben.

[Szerkesztve]

vagyis szálkásítasz, kell is az talán a a csajszi is megbecsüli majd

Na ééésss?::DDD

Azt teszem. Az erőnlétem érezhetően növekedett, mióta edzek. Szálkásodtam is, szerintem még tovább is fogok. És nekem ez jobban bejön, mint a bazinagy lufiizmok.
Ami fura, hogy a hasam alapból is kockás, pedig semmi hasizomgyakorlatot nem végzek.

[Szerkesztve]

fúú, pedig nincs jobb annál mikor egy marha nagy benga állat... aki még vigyázban sem tud állni mert a dinnyék ott vannak a kezei alatt... azonkívül már félig-meddig impotens a sok szutyoktól amit magába pumpolt... az agya, meg az a kevés ami volt már teljesen leépült (mert oda bezzeg nem gyúrt)... ja és nem tud másról beszélni csak az eddzésről meg a fehérjedús étrendről... ja és van egy szép szőke barátnője aki éppen most jött a futószalagról... és akkor ezek ketten beülnek az audiba vagy vmi flancos kis kocsiba, és nagy látványosan lenéznek engem vagy téged... és mindenközben meg vannak róla győződve h milyen csúcs szuperek....
és ilyen párocskából Mo-n van kb. 54695465 darab!

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

Nem is él annyi ember Mo-n!
Egyesek csak azért gyúrnak, hogy kelendőbbek legyenek, vagy hogy tetszelegjenek a tükör előtt. Önmagában ez szerintem nem elítélendő. Az általad említett szélsőséges esetre itt van Markus Ruhl [link] Bár személyesen nem ismerem, úgyhogy egy rossz szavam nem lehet rá!
Én az állóképességem növelése érdekében edzek. Ekkora izmokkal kényelmetlenül érezném magam.

mint egy kalács... csak nehogy rosszat álmodjak miatta
hát ott ahova én járok aerobikra, ott elég sok ilyen van... jóóóóó, van köztük értelmes is!! egy
nahh, most én is sarkítok...
úgyhogy most megyek is alszok inkább...
az alvás jót tesz a szépségemnek

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

''mi a baj a festett hajjal vagy a piercinggel???'' - mindkettőt undorítóan randának tartom.
Szerintem a pírszingről az jut eszetekbe, h karika az orrban...(sokféle cucc van már manapság)
Tudod, h milyen őrjítő a hatása 1 ízléses köldök-piercingnek pl. ?! (gyenge szellő rávinne, 1 erős vihar le sem tudna fújni róla )
A női testet ezerféleképpen lehet díszíteni, festékkel, ékszerekkel, hennával, és igen, még tetkóval is. A műcici az más, szvsz nem díszítés, hanem radikális beavatkozás...
Mellrákosokon, balestek utáni deformációknál azonban jogos helye van.

[Szerkesztve]

▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1

Keresgélj, ahogyan Nahoten mondta. Ne csalj, csak ismerkedj, az leköt majd.

Én is most hasonló helyzetet kezdek érezni 18 hónap után. Ő most lent van Siófokon, minden este részeg és bulizik a barátnőivel. Elmondja, hogy a legeslegjobb buliait éli át. Mikor velem eljött, eljön bulizni mindig feszélyezett, nem tudom miért. Bemeséli magának, hogy azért mert én tudok táncolni biztos azt figyelem, hogy Ő mennyire nem tud. Negatív dolognak éli meg, nincs kedve, vagy éjjel 1kor mikor indulna a buli, akkor megy el, meg fáradt, meg sorolhatnám. Eddig úgy voltam vele, hogy nem erőltettem, nem jártam annyit szórakozni. Se Vele, se nélküle, de tudta, hogy hiányzik. Most a heti adag után, már hétfőn leszerveztem egy csajszit hétvégére, Neki meg mondtam, hogy ha vissza akarna jönni Pestre most hétvégére, akkor inkább Sopronba menjen, mert én nem érek rá csütörtök délutántól.
Érdekes módon, ma este barinője már 10-kor matta részeg volt, az a sírós fajta. Felhívott előadta a nagy szerelmes szöveget, hogy látta mennyire kivan a barinője a barátja miatt és nem akarja, hogy mi is majd ilyen-olyan hülyeségek miatt kevesebbet találkozzunk, stb. Erre én mondtam Neki, hogy mindíg utólag gondolkodik, sokszor voltam elnéző, mostantól már leszarom a dolgokat. Nem fizetek helyette nyaralásokat, foglalkozok magammal inkább, mert úgy érzem, hogy ha már hajszolnom kell mellette a boldog pillanatokat, akkor inkább lazábban de nélküle leszek boldog. Nem érdekelt mennyit fogott fel a dolgokból. Délután még azt hitte majd megyünk Görögbe egy hétre, majd mondtam neki, hogy inkább kimegyek haveromhoz Spanyolba, mert olcsóbban kijövök és 2 hétig maradhatok. Mindezt miért? Mert amikor akár egy hétvégi kiruccanásról is lenne szó valamelyik tópartra, akkor arra nincs pénze, meg stb, de amikor az Ő kedve úgy tartja akkor a félretett pénzét is arra áldozza, hogy jól érezze magát. Aztán ilyenkor már hiába adja elő magát, hogy hiányzom neki, csak üres szó számomra. Tudom, hogy most a dac is beszél még belőlem, de a hétvégére beiktatott leányzó már jobban foglalkoztat, mint az, hogy most is tuti ha felhívnám akkor beszélni nem tudna olyan részeg. Kiábrándultam-e? Nem nagyon, inkább csalódtam. És ez rosszabb szerintem. Féltékeny vagyok-e? Nem, egy picit sem. Most vagyok azon a ponton, hogy ha menni akar menjen, már nem foglalkoztat annyira, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyek a dolgokért. Ő meg most kezd észbekapni, de megint meddig? 1 hétig vagy 2-ig? Ez az amit tudok, hogy minden csoda 3 napig tart és én már megtettem mindent. Vagyis nem mindent, de pont annyival többet, ami már káros önmagamra nézve.

Tehát a konklúzió? Járj nyitott szemmel, ne félj felfedezni másokat, ismerkedj, flörtölj, aztán lehet pont egy olyan emberkébe szaladsz bele, aki mindent feledtet.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben. http://www.facebook.com/mightybmusic

..el köll engedni..mer' menni akar..hát menjen..van helyette bőven...és hidd el, jobban jártál így, hogy kiábrándultál belőle, mintha szeretnéd, és úgy kellene elengedned..Azért engeded el ilyen könnyen, mert a rossz benyomások már felül kerekedtek a többi jó dolgon, ami elmúlt..de így van jól..az élet nem áll meg, és vhol vki pont téged keres...addig meg ne hagyd ki azt, akivel épp összeakadsz, mert inkább attól legyen hupli a falon 60 éves korodra, amit megtettél, mint attól, amit nem..hidd el, sokkal kisebb lesz az a hupli..

Pentium 4 630 HT 3.0Ghz/2M/800 S775 for sale. (http://href.hu/x/hs1r)

bakker, téged komolyan irigyellek azért, ahogy a nőkkel tudsz bánni/érezni. engem lassan már 3 hónapja kirúgott a szerelmem, de még mindig olyan se veled-se nélküled helyzet van. és hiába tudom az eszemmel, hogy ebből már nem lesz semmi, a szivem még mindig bizik abban a kb. 1% esélyben, hogy mégis. nemtom, nekem lehet kell a nagy pofáraesés, hogy ki tudjak ábrándulni valakiből.

''Ne menj sebesülten vadászni, mer' lehet, hogy lelegelnek az őzek'' by elmoraan(r) a ''Nők, nőügyek'' topikban

De nem akar menni, pont ma este 10-kor mondta, hogy látva a barinője kiborulását és lerészegedését, nem akar Ő is ide jutni, meg blablabla, mennyire szeret és nem akarja, hogy majd kevesebbet találkozzunk, stb. Pedig most ez lesz. Hiába jön holnap fel Pestre, mert pénteken vmi állásinterjúra megy, mondtam neki, hogy ha akar nálam alszik, de én megyek barátaimmal bulizni. Mondta, hogy akkor inkább majd otthon alszik. Én meg mondtam, hogy jó. Nem tudom mikor kap észbe, de nem is érdekel. Ha a hétvégén jobban érzem magam nélküle, mint Vele szoktam akkor komoly beszélgetésnek nézünk elébe és én már nem teszek lépéseket a megoldás érdekében.

szepi: én már megégettem magam, talán innen jön, hogy észbe tudok kapni. És ha észbe kapok akkor ugyanolyan szélsőségesen eltávolodok és elhatárolódok, mint ahogyan közelítettem és próbáltam megoldani dolgokat.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben. http://www.facebook.com/mightybmusic

én is megégettem magam párszor, mégse tanulok belőle (eleget).

''Ne menj sebesülten vadászni, mer' lehet, hogy lelegelnek az őzek'' by elmoraan(r) a ''Nők, nőügyek'' topikban

Ez az érzés szimplán annyi ,hogy volt már nem egy nem kettő barátnőd, tudod ,hogy lehet is még nem egy nem két barátnőd...Ergo nem félsz attól ,hogy ha bárkit is elveszítesz akkor annak komoly következménye lesz mert majd jön helyette másik...Ez egyébként akkor alakul ki az emberben amikor sokat megtesz a kapcsolataiért és azt veszi észre a másik meg nem tesz annyit érte...Egy ideig elnyeli a dolgokat aztán utána kitör belőled és soha többet nem akarsz ebben a cipőben járni... Az egyetlen veszélye ennek ,hogy nem nagyon tud ilyen lelkiállapotban az ember senki mellett sem megállapodni mert a legkisebb problémára is inkább továbbáll és jön egy másik csaj... Szóval nekem az a véleményem ,hogy addig nincs baj míg azért mész bele egy kapcsolatba mert szereted az illetőt és komolyan meg akarsz próbálni vele egy működő kapcsolatot létesíteni és akkor hagysz ott valakit amikor már úgy érzed ,hogy nem tudsz vele működő kapcsolatot kialakítani...

Az ékszerviselés az emberi kultúra kialakulásával egyidőben jött létre, a testfestéssel és a testmódosításokkal együtt. Megvan a maga szerepe a szexualitás terén is, ugyanis nemcsak erre szolgál, de társadalmi szerepe is lehet.
A mai társadalom talán annyiban különbözik, hogy a változatatás lehetőségei sokkal tágabbak, mint az előző korok embereinek. Annak is megvan a szerepe, ha valaki, mint te is, ezeket mereven elutasítja, és a teljes természetesség híve.

Lehet ezt jól is, és rosszul is csinálni. Adott esetben egy ékszer, egy plasztikai műtét lehet ízléses és előnyös, de a mereven természetes megjelenés is hátrány lehet egy nőnek egy fogadáson, vagy a tábortűz melletti szalonnasütésnél magasabb rendű társadalmi eseményen. Adott kultúrkörben egy férfi sem lehet meg akár kifejezetten sok ékszer nélkül, de van ahol az egyetlen szükséges ékszer a platina hitelkártya.

Nem rosszak a szőkére festett hajú, szilikonozott plázacicák, ha tudják, hogy a jelek, melyeket kibocsátanak, mivel járnak. Szilikonoztatja a mellét, mert azt akarja, hogy az eltúlzott nőiességét mindenki észrevegye, ami vélhetőleg túlteng benne. Így rárepülnek azok a férfiak, akik kielégíthetik igényeit.
A baj akkor van, ha szűzkurva stílusban panaszkodik, hogy csak du*gásra akarják használni. Hát mit várt? Ilyen jeleket ad, megkapja. Fontos tehát az összhang a személyiség és a plusszban ráaggatott jelek között!

Szerintem ne zárd ki magadat kategórikusan ebből a területből se. Most a teljes természetesség híve vagy, de később, adott környezetben, lehet, hogy előnyösebb ha ékszerezed, fested, vagy plasztikáztatod magad.

Madaraknál érdekes kísérletek vannak. Egyes fajoknál, ha a hímet felékszerezik, -ami nem más mint kis piros szalag az egyik lábára kötve-, ellenállhatatlanná válik a faj összes(!) nősténye számára.
Ha most lenne ilyen módszer a számodra, akkor is a teljes természetesség híve lennél, vagy máris köthetem a szalagot a ...öőőő lábadra?

Amindenit, de szaporodtak a hsz-ek tegnap óta.

Röviden összefoglalva 2 tábor vitázott: műemberek kontra természetes adottságúak ügyben

Namost pár dolog a meglátásaim közül
Hajfestés: elhiszem, hogy valakinek műnek és undorítónak tűnik. Viszont, nem egy csajjal találkoztam már, akiről meg nem mondtam volna elsőre, hogy festi a haját, mert anyira jólállt neki az a szín és annyira természetesnek tűnt. Ha megismerkedsz egy ilyen lánnyal esetleg kezd kialakulni valami, megismered a belső értékeit, aztán egyszercsak rájössz hogy festi a haját, akkor is dobnád, csak mert egyszer kijelentetted magadban, hogy festett haj sucks
Nemhinném, hogy az ennyire szűk látókör lenne a célravezető és csak 1 bizonyos típusú nők közül kéne válogatni

Piercing: Nemis tudom igazából, ha a fülbevaló elmegy, mert ráfogtátok, hogy már pár 1000 éve divat, akkor a többi is elmegy, mert pl ókori Egyiptom és még jópár kultúra, ahol az emberek jócskán teleszúrkodták magukat mindenféle díszekkel Szóval lehet aztmondani, hogy fúj mű, meg mittomén, mindenkinek szíve joga, de kb az összes ilyen testdísz egykorú a fülbevalóval és ha ezek valóban díszítik a testet akkor miért ne. Persze ettől még mindenkinek megvan a saját izlése, hogy miaz amit még eltud fogadni, miaz ami már az ő izlésének a határát túllépi, de attól én még kategórikusan nem jelentem ki, hogy testérkszer FÚJ. Amúgy is volt bnőm, akinek volt köldökpiercinje és hát hmm

Szilikonmellek: előszöris Baywatch 4ever Komolyra fordítva a szót vannak helyzetek amikben eltudom képzelni szükségszerű mellplasztikát, vagy kismértékű mellnagyobbítást. Alapból énsem vagyok oda a nagy szilikonkannákért, legalábbis nem olyan hölgyet szeretnék bnőmnek, akinek ilyenek vannak. De azért aztmondom, hogy ennek is megvannak az izléses határai (persze kinek mi az izléses). Számomra pl az még izléses, ha valakinek valóban túl kicsit a melle és emiatt sokszor kellemetlenül érzi magát stb és emiatt rászánja magát, hogy kicsit nagyobbít. Emiatt még nemlesz belülről sivár, sőt ha így jobban megbékél magával, még jobbis szvsz, mert mégiscsak kellemesebb társaság lehet olyasvalaki, aki kivan békélve magával, mint aki folyton csak ''jajj, itt nagy, ott kicsi, már megint egy ránc stb...''és csak elégedetlenkedik. És ha ennek egy kicsit nagyobb mell az ára, ám legyen, de azért ne görögdinnyéből csináltasson rózsadomb méretű kinövést

Ez a kinek hogy megy a szakítás/elengedés/lazábban veszem dolog ez tök egyedi. Persze a sok kudarc, pofáraesés, de még a kultúrált szakítások is mind csiszolnak ezeken, de attól még alaptermészetéből fakadóan valaki könnyebben és jobban el tudja engedni a másikat, van aki meg hónapok után is rágódik és nemtudja kiverni a fejéből. Énis átéltem ilyemit, egyszer sikerült könnyebben venni, máskor nem, ez egy ilyen dolog, időt kell hagyni neki és kész

Back to the field!? www.utv.hu

Ez méf a tavalyi nyarlásos lányka? Ha ő, akkor sajnálom Eddig boldognak láttalak mellette, legalábbis az alapján amit ide írtál.

Nem ismerem őt, nekem szimpatikus volt, de ilyen korkülönbségnél leeht nem árt vigyázni arra egy férfiembernek, hogy nehogy csaka pénzmagot, nyaralást satöbbi lássa benne a hölgy. Nem tudom ő ilyen-e , ezt csak megjegyeztem.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Szilikonoztatja a mellét, mert azt akarja, hogy az eltúlzott nőiességét mindenki észrevegye, ami vélhetőleg túlteng benne. Így rárepülnek azok a férfiak, akik kielégíthetik igényeit.

Ezzel csak az a baj, hogy a természet által ugyanígy megáldott nők ugyanígy járnak, holott ők arra egyáltalán nem vágynak, hogy rárepüljenek.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Azért ez nem feltétlenül igaz. Óriási különbség van aközött, hogy vki jól néz ki - ezt adta a természet és izlésesen, kicsit vadítóan öltözködik ennek megfelelően - vagy pedig ahogy egy partitibanc. Eszméletlenül sok hülye tinipicsa van, akik full ribancnak öltöznek, de ahogy Nahoten is írta, ha vki hozzájuk nyúl, meg sírnak mint a szűzqrvák, mert hát hogy hát...még gyerek az ilyen, csak rájött vmi hülye divatribancosdi...mondjuk vannak olyanok, akik nem véletlenül öltöznek úgy...de ők nem is sikoltoznak, legalábbis nem akkor mikor elsőre hozzájuk nyúlsz....

Az idő pénz, az egyetem idő, hülyeségekre meg nem költöm a pénzem. - - - - - - - - ''The answer for the ultimate question is: 42.''

Elgondolkodtató, amiket írtál.
Talán ennyire nem drasztikus a helyzetem, de vannak hasonló vonások, csak enyhe változatban.
''Ha a hétvégén jobban érzem magam nélküle, mint Vele szoktam akkor komoly beszélgetésnek nézünk elébe és én már nem teszek lépéseket a megoldás érdekében.
'' - lehet, így kéne mérlegelni a dolgokat, legalábbis a józan paraszti ész ezt diktálja. De szerintem erre csak akkor képes az ember, ha szerelmi szempontból valamilyen mértékben már kiábrándult, utána már könnyebb az eszére hallgatnia. Nekem van egy olyan gondom, hogy nem tudok mit csinálni nélküle... Kevés barátom van, akik általában nem érnek rá nyáron, az elfoglaltságaimat ezért többnyire egyedül űzöm, vagyis jórészt egyedül vagyok, amikor nem vele. Nekem Ő jelenti a társaságot is egyben. Minden szempontból úgy érzem, hogy szükségem van rá, mint valami drogra, és időnként zavar is ez a túlzott függőség. Rásegít még erre a ragaszkodó stílusom. És látva, hogy ő mellettem éli a magánéletét a családjával, barátaival, munkatársaival, olyan rossz érzés fog el; hülyén hangzik, de amiatt, hogy valószínűleg ezekben a helyzetekben nem megállás nélkül rám gondol. Mondjuk ez csak az én paranoiám, magamból indulok ki és tudatalatt elvárom, hogy annyiszor és annyira akarjon engem, mint én őt. A gyakorlatban meg nem így van, ő éli az életét, emberek között, én pedig többnyire egyedül vagyok, 4 fal között. Kicsit fura ézés fogott el legutóbb, amikor találkoztunk, elmesélte, milyen jól érezte magát szombaton egy baráti találkozón, vidéken. Nekem meg bekapcsolt a paranoia-generátorom és hirtelen végigfutott az agyamon: vajon azért mondja, mert velem nem érzi jól magát? Vagy csak egy szimpla élménybeszámoló volt? Bolhából csinálok elefántot. És mivel nem tudom, alapból melyik is a bolha, és melyik is az elefánt, ezért mindegyikből elefántot csinálok.
Amikor meg együtt vagyunk, szerintem jól érzi magát. Azért mondom, hogy csak ''szerintem'', mert nagyon ritkán önti szavakba a lelkiállapotát és a gesztusai között is nehéz olvasni. Saját bevallása szerint nem meri igazán kimutatni az érzéseit. Olyan furcsa ez az egész. Rengeteg dolog kavarodik a fejemben, néha úgy látom, teljesen jól megvagyunk, néha meg úgy, hogy alig érdeklem. Közben meg érzem, hogy szeret, de csak olyan ''visszafogottan'', vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Van olyan, mikor megállás nélkül ölelget, puszilgat, de olyan is, mikor köszönés -és búcsúcsók kivételével lényegében semmilyen testi kontaktust nem létesít velem. Heti 1-2 találka, közötte gyakorlatilag nem is szokott keresni, érdeklődni irántam. Semmilyen formában (telefon, sms, iwiwen üzenni, msn, semmi), vagy ha mégis, azt havonta 1x. Én hívom 2-3 naponta, de már végigfutott az agyamon, mi lenne ha nem hívnám pár napig!? Vajon mikor tűnne fel neki? Visszahívna-e, érdekelné-e mi van velem, ha 4-5-6 napig nem hívnám? Hát nem tudom. Van elég hobbija meg barátja ahhoz, hogy ne ''kelljen'' minden órában rám gondolnia (ellentétben velem, akinek - lévén egyedül vagyok általában - sokszor eszébe jut a párja), így gyanítom, ellenne egy darabig. Lehet, ezek a dolgok, amiket leírtam, csak az én paranoiás képzelgéseim, a túlzott üldözési mániám szüli őket. De mégis úgy érzem, hogy időnként csak futok utána, én teszek többet a kapcsolatért. És ez olyan kiszolgáltatott érzés valahol. Meg néha megalázónak is érzem. Amolyan alárendelt szerep. Bár állítólag nincsen olyan kapcsolat, amiben mindkét fél teljesen egyformán szeret, valamelyikük mindig kicsit jobban szerelmes. De akkor is! Én hajlandó vagyok kompromisszumot kötni, áldozatot hozni, és meg is teszem. Amikor meg őt kérem erre (persze nem nyíltan, hanem valamilyen gesztus, akármi formájában), akkor ez a ''típusválasz'', hogy ''nem tagadhatom meg önmagam''. Hát most b@zz, erre mit tudok mondani!? Mintha kinyilatkoztatná, hogy ő bizony egy centit se akar változni senki kedvéért; szeret, de csak akkor, ha 100%-ig ilyennek elfogadjuk. Vagy nem tudom. Esküszöm, egy megfelelő pillanatban visszamondom neki ugyanezt! Amikor meg együtt vagyunk, akkor 1-2 apróságtól eltekintve minden olyan jó(nak tűnik)!
Nem tudom mi lesz ebből, mit kéne tennem, mi lenne a helyes, hogy járnék én a legjobban, hogy járna ő a legjobban, mit érdemes, mit nem........? Nem tudok jobbat, várok! Bár kaptam itt már néhány tanácsot, ötletet, azóta is rágódom rajtuk. De várni valahogy könnyebb. Nem kell hozzá annyi felelősség, mint cselekedni.

[Szerkesztve]

Teljesen más, ha valaki nagymellű, vagy szilikonoztatja a mellét. A természetesen nagy mell, a biológiai evolúció miatt vonzza a férfiakat. Több kaja lesz az utódnak.
A szilikonmell más. Ha valaki szilikonoztat, soha nem egy természetes formájú nagy mellet csináltat, -amire egyébként lenne lehetősége-, hanem egy idealizált gömbformát, mely egyfelől nagy, de másfelől pontosan jelzi, hogy szilikon, és csak szexuális figyelemfelhívó szerepere deklarálja magát.
Egy férfi pontosan tudja milyen a természetes női mell. Azonnal kiszúrja a szilikont, és tudja, hogy az felhívás. Az egyszerű nagy mellnél minden férfi tudja, hogy amögött bármilyen nő lehet, ne adj isten, akár frigid is. Vonzó, mert kell a kaja az utódnak, de a hordozó nő egyáltalán nem biztos, hogy fokozott szexualitású.

A testalkat meghatározza a mell nagyságát. Egy agyon aerobikozott, vagy testépítőzött csajnak gyakorlatilag nincs melle, ugyanis az zsír- és kötőszövetből áll. Ha egy ilyen nőnek nagy melle van, lásd. Rubint Réka, az csak szilikon lehet.

Elmehetünk, ha gondolod (gondoljátok? nem tudom még ki akarna jönni)

Ez mindig így van, van aki jobban szeret, van aki kevésbé, van aki így, van aki úgy, tudom ez nagyon bölcsen hangzott de így van.
Az meg hogy az egyik félnek sok barátja van a másiknak, meg nemannyira, az mindig szokott ilyen gondokat okozni sajnos Nekem is sok barátom van, sokat járok el velük ide-oda, próbálom úgyis szervezni, hogy ebbe a bnőm is bennelegyen. De volt olyan bnőm is, akinek gyakorlatilag nemis volta igazán barátai, akikkel közös programok lettek volna és nem is értette igazán miért akarok/szeretek azokkal a srácokkal annyira ellógni. Persze vele is szerettem lenni, de attól még a barátaimat nemfogom feladni

Úgylátom most te vagy ebben a szitubn, hogy nálad kevés a barát, nála sok és végülis emiatt féltékeny vagy rá sok szempontból, ami kifejezetten rossz dolog, de érthető reakció. Tudom, hogy nehéz megemészteni ezt a helyzetet, de sztem nem feltételnül reménytelen.

Az meg hogy néha sokat puszilgat és ölelget, néha meg nem, sztem teljesen belefér. Ha együtt vagyunk misem ölelgetjk egymást napi 6 órában. Persze ez este kicsit már, de azt hagyjuk most

Back to the field!? www.utv.hu

Lehet, hogy csak felfújom a dolgot.
Nyílvánvaló okát nem látom annak, hogy féltékeny legyek, de a körülmények tényleg ilyesmi érzést szülnek bennem.
Nem tagadom, tényleg az a bajom, hogy zavar, hogy olyan jól elvan a barátaival, miközben én egyedül vagyok és rá gondolok. Bár a ''zavar'' nem is helyes kifejezés; a barátaival semmi gondom nincsen. Szép is lenne, ha őket hibáztatnám emiatt.

Ha neked is vannak azért jóbarátaid és megoldható velük az időtöltés, ráadásul kedvük is van hozzá, akkor hajrá, tessék szervezkedni, kitölteni a szabadidőt. Sokesetben ahogy látom, hiába a jóbarátság/barátság, ha nincs aki szervezzen dolgokat, programokat és így természetesen ellaposodik egy idő után a dolog.
Mi pont ezért nemhagyjuk ezt pár barátommal és általában mi vagyunk azok 2-en 3-an, akik néha kitalálunk közös programokat és így tartjuk össze a csapatot.
Nemkell persze eztsem minden másnap, mi sem bírnánk, de havonta 1-2x valami prgram, de legalább 1-2 emberrel kis találkozó, beszélgetés belefér tutira és az már sztem elég ahhoz, hogy bnőd ilyen jellegű tevékenységét jobban megértsd és elfogadd ( persze azért neki is kéne szvsz tenni ezügyben, de az most más dolog, ez most kifejezetten a te lelki békédet szolgálná szvsz). Mellesleg nemkéne a haverokkal együtt töltött időben azon agyalni, hogy a kedvessel milehet stb...és nemis az hogy nemkell, hanem nemis nagyon fogsz ha jó a társaság. Persze eszedbe fog jutni attól még, ami tök normális, nyílván eszedbejut az akit szeretsz, csak nem tölti ki a gon dolataidat a 4 fal között

Back to the field!? www.utv.hu

Gondoltam én már ezekre, csak ilyenkor ''Murphy közpelép'', és pont véletlenül senki sem ér rá, hogy találkozzunk és elmenjünk valahova.
Jó, mondjuk néhányszor már összejött, de most pont olyan helyzetben vagyok, hogy minden nap igényt tartok rá. Társaságra vágyom, pedig igazából nem vagyok egy társaság-orientált ember. A PH!-ra is főleg ezért jövök fel, mert nincs itthon senki, itt meg legalább - hacsak online formában is - találok beszélgetőpartnert.

Érdekes amiket írsz, ez általában fordítva szokott lenni. Vagyis nálunk eleinte fordítva volt. Én 7 éve vagyok együtt a párommal, és még nagyon gyerek voltam mikor összejöttünk (17). Én nekem Ő volt az első nagyjából, mert ugye az előzőeket nem tekintem ebben a korban semminek... szval borzsztóan ragaszkodtam hozzá, és ugyanez volt a helyzet!! Ő eljárkált sokat a barátaival, nekem meg akkor csak az iskolatársak voltak, akikkel csak benn találkoztam. És detto ugyanezek a gondolataim voltak mint most Neked! Ugyanezek, talán szó szerint!! Aztán leérettségiztem, kimentem gyakorlatra, megismertem sok új embert, és ez kezdett megváltozni. Az egykori önbizalomhiányos, gátlásos lányból kezdtem felnőni és magabiztossá válni. Elkezdtem egy másik sulit is, és aztán a totális fordulópont az 2 éve következett be, amikor felvettek az egyetemre. Az önbizalmam az egeket verdeste, főleg hogy egy nagyon-nagyon jó közösségbe kerültem be, ahol ráadásul a szaknál fogva jóval több fiú... én érzem, meg tudom hogy teljesen megváltoztam, kinyíltam, szerintem 1000%-ban jó irányba változtam... szeretek emberek között lenni, sok barátom lett stb. És most ez úgy kettőnk között kb. kiegyenlített lett. Bár már kezd a visszájára fordulni, mert Ő kezd féltékenykedni mostanában... jó mondjuk erre egyszer adtam okot nem csaltam meg, csak engedtem h vki közelebb kerüljön hozzám, és érzelmileg már nagyon benne voltam a dolgoba... és akkoriban pont keveseket találkoztunk, és úgy zajlottak az események. Meg az is igaz, amit akkor mondtam neki: hogy 17 éves voltam amikor összejöttünk. Abszolút tapasztalatlan vagyok, hiszen nekem csak ő volt... és most 24 évesen (mondjuk amikor ez történt 23 voltam), néha hiányzik h udvaroljanak nekem, meg h vmi kis izgalom legyen.... értitek??? És ezeket mindent elmondtam neki, és hát nem sok hiányzott ahhoz h szakítson velem, de nem tette!!!! Velem maradt és azóta nagyon jól megvagyunk!!! Bár a kisördög sajnos még nagyon legbelül ott van bennem, de küzdök ellene...
nahh, most megitn csapongtam kicsit , de nekem az a véleményem h ha vkihez ennyire ragaszkodunk és próbáljuk magunk mellé láncolni, akkor megfullad!!!
Tudod?? Mit a hal?? Minél szorosabban próbálod fogni, annál könyebben kicsúszik a kezeid közül!!

[Szerkesztve]

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták."

Hú ez a fiatalon összejövés és sokáig együütmaradás ritkán szokott működni, főleg azért amit írtál, kell az izgalom a tapasztalatok stb...és nehéz a ''kisördögöt'' ilyenkor benntartani. Fiatalabb korban nem rossz azért ha kiéli magát az ember kapcsolatok terén is, hogy szerezzen sok-sok tapasztalatot, kikristályosodjanak az igényei stb...


Hajrá azért, ne engedj az ördögöknek

Back to the field!? www.utv.hu