Voltam olyan kapcsolatban 2 evig, ahol a paromnak szent meggyozodese volt, hogy nekem napi szinten fozni kene, minden nap mosnom, takaritani pedig csak en tudok, o meg a sajat cuccait sem rakja el, mert mire valo a no, ha nem arra, hogy a vizes osszegyurt torolkozot pakolassza, meg a hasznalt zoknikat es egyebeket a parja utan. Boltba is leginkabb csak en tudok menni, mert en vagyok a no. Es persze mellette dolgozzak, ergo mindent csinaljak meg egyedul, neki meg ha hazaer, meleg leves es sult husi legyen az asztalon, reggel pedig kikeszitett tiszta ruha.
Rabszolgasagnak ereztem, nem is birtuk veszekedes nelkul, egyszeruen nem birta megerteni, hogy nem haztartasi robotgep vagyok.
Most epp egyedul eldegelek ( kedves ugye a vilag vegen
), igy eleg egyertelmu a helyzet itthon, de mikor egyutt vagyunk, mindenben segit, aminek nagyon orulok, ha mosok, segit teregetni, a mosogatasba is boven besegit, boltba egyutt megyunk, csak a porszivot hasznalom egyedul, mert annak a hangjat se birja 
Es ez nekem jo igy, jol esik, hogy megosztjuk a dolgokat, es meg szorakoztato is bir lenni minden. Nem cseszegetjuk egymast, hogy mikor keljen fel a masik, ha o elobb kel, ad egy puszit es hagy aludni. Ha en kelek elobb, hagyom en is ot.
Neha ramjon, es akkor fogom magam, es fozok, de ez maximum idonkenti hobbinak jon elo, olyankor jol esik a konyhaban forgolodni. Ha meg nincs kedvem, kitalaljuk, mit akarunk enni, es vagy elmegyunk etterembe, vagy rendelunk valamit. Igy is lehet 
Assuming Control