Hát én is inkább diszhuszár alkatu vagyok, na szal, vékony, de sportos (az rendszeresen megvan a sport, mert nem birok ülni egyhelyben). Na igen, a másik, nagyon kevés az ismeretség is, mármint ilyen társaság akikkel azt mondom na menjünk el, vagy összeülünk és hoz valaki ujakat. Amugy is, én is az a zárkózottabb tipus vagyok, teljesen vad idegenhez nem tudnék hozzászólni...lehet lefagyna a gépezet, de ismerósök ismerőseinél más a helyzet. Tavaly pl már majdnem lett valami, ott is egyik szülinapi rendezvényen ismertem meg valakit akinek a barátnőjével később találkozgattam, deaztán mégse lett semmi, ott mondjuk az volt a baj, hogy tul lassú voltam - állítólag, de hát majdnem zéró tapasztalattal igy esélyem sem volt. Most nekem az van, ha valakit kiszemeltem akkor rá kell startolni, aztán ha igen, akkor a másik fél is ugyis enged, ha nem akkor meg hagyni kell, mert kifutok az időből...bár igazából hüje voltam, hagytam az egészet, meg sem próbáltam mégegyszer a mai napig a fejemben jár a csaj, aztán lassan már egy éve nem beszéltünk, gondoltam irok neki, de mégis mit...olyan hirtelen váltunk el...de a mai napig gondolok rá...és nem hagy nyugodni a gondolat..de mindig próbálom magam elvonatkoztatni és a dolgaimmal törödni, és hogy ahogy alakulnak a dolgok, ugy alakulnak. Szóval csak előre....
Tehát természetemnél fogva nehezen ismerkedem és nehezen nyilok meg, ez is problémám, bár ha valakit kicsit 'felkarol' akkor megy minden magától,de eddig a pontig nehéz eljutni
(#914): A multkor teaházban Activity-ztünk, az jó volt 
de akkor is kevés van a normális helyekből
na igen a duna is necces 
persze nekünk van más (Mecsek), meg Balcsira viszonylag sokat járok jóidőbe (nyáron)
[Szerkesztve]
sok munka és ugyanannyi lazaság