Én alapvetően békés természertű, illetve inkább békeszerető arc vagyok, tehát összeveszni sokkal komolyabb dolgok miatt se fogok senkivel, DE megkérdezném a mélyen tisztelt "ellenfeleink"-től, hogy élvezitek-e általában ezt a játékot? Kihívás-e számotokra, hogy 3-4 "erős" ember játszik 3-4 "gyenge" ellen? Vagy a kihívás nem ismerős számotokra? Megharcolnia győzelemért azt minek, mi?!
Ha igen, akkor gratulálok, elértétek az imbecil szintet. Ha nem, akkor mi a rákért nem cserélünk csapat(tag)okat? Már nagyjából ismerjük egymás képességeit, akár játék előtt is el lehetne osztani a csapatot...
2 kapitány, és válasszanak. Mint régen, mikor fociztunk...
A mesterlövész távcsöves, hasalós, buzeráns játékról meg már kifejtettem a véleményemet egyszer, de kiegészíteném annyival, hogy hiába a szkenner, a távcsővel messzebbről le tudsz szedni!
Így gyorsan meg lehet unni a játékot, pedig nem az szar, hanem a humánanyag!
Lehet velem nem egyetérteni, de előtte gondolkozzon el, aki reagál erre...
Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég...