A tegnap itt voltak este a kolléganőim közül páran. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk sokat. Körbemutogattam a házat, ők pedig lenyűgözve haladtak utánam, és csodálták a lakás minden egyes részét. Jólesett. Büszke és boldog voltam, mert tényleg gyönyörű minden. Sokat dolgoztunk érte, de megérte minden egyes perc a sorbanállást, az utánafutkosást, a hirtelen ijedtséget, mert kaptunk érte egy olyan csodálatos helyet, amit saját otthonnak hívnak.
Borka is nagyon örült a vendégeknek, és talpraesetten, segítőkészen viselkedett. Hozta, vitte az ételeket, italokat, körbevezette az óvónőket.
Réka megszeppent ugyan, de az ennivaló kézhezvételével feloldódott, és barátkozóbb lett.
Rékus alvási rendje megint változik. A 2 alvás naponta már sok neki, így áttértünk az egyszeri pihenésre ebéd után. Tegnap reggel 8 után ébredt, és délután 1-4 aludt. Ma reggel 3/4 9-kor kelt, de kora reggel volt egy nyűgös időszaka, ami után még sikerült elaltatnom.
Az éjszaka szerencsére nyugodtan telt, így ki tudtam magam én is pihenni. Borka reggelre már alig várta a Mikulást, és mihelyst kinyitotta a szemét, már nézte is, hogy került-e vmi a zsákocskába. Boldogan mutogatta a szerzeményeket, és persze Réka ajándékát is leellenőrizte.
Miután az oviba beadtam ott is kezdődhetett a Mikulás napi bulizás. Volt zene, táncolás, és sok evés. Na, és persze a Mikulás bácsi.
Emlékszem gyerekként mennyire egy csoda volt számomra, hogy láthattam, hogy az ölébe ülhettem. Pedig egyszer édesapa öltözött be Mikulásnak, és jött el az óvodába, de nem ismertem meg. Nem, mert a Mikulás egy olyan lény, aki nem is igazán ember. Aki nagyon szereti a gyerekeket, nagyon jóságos és türelmes, és mindig mindent tud. Bámulatos ez egy gyerek számára. Ahh, még most is bennem él ez az érzés...De jó. 
Remélem Borka is megéli ezt, mert szerintem ezek nagyon fontos érzések, és boldogabbá teszi az életünket.
Szóval Borka bement a csoportjába, én pedig nekiindultam a bevásárlásnak. Nem siettem, mégis hamar végeztem, hisz minden bolt szinte egymás mellett van, ahová bementem.
Mikor hazaértem, Réka még mindig aludt, de hamarosan felébredt. A nagy küzdés az öltözködéssel van mostanság. Egyszerűen nem tudom rábírni a lefekvésre. Legalább addig a kb 4-5 másodpercig, amíg a pelust ráadom, mert a többi már megy állva is. De így a 2 perces öltözködés kisebbfajta harccá alakul, és ha nagyon ügyes vagyok, akkor talán 5 perc alatt végzünk is. A nagy gond akkor van, ha bekakil. 
Miután felkészítettem az ebédet, kicsit játszottunk, majd elmentünk sétálni - édesanyát elkísértük a boltba -, mert nagyon jó idő volt, majdnem tavasz.
11-re értünk haza. Befejeztem az ebédet, aztán jutott még egy kis idő játékra, majd megérkezett Kedvesem, és ebédeltünk.
Aztán hazaért Borcsi is. Megmutatta az óvodai ajándékszerzeményeket, és leült szegényem, mint az iszap. Fáradt volt.
Ennek ellenére mégis én aludtam el mellette a kanapén, miután elaltattam Rékát.
Majd' 2 óra alvás után felébredt Kismanó. 5-ig játszottunk, aztán vacsoráztunk.
A fürdés hamar megvolt, aztán elaltattam Rékát, majd Borcsit is. És megint elkumtam, úgyhogy megyek, és lefekszem...
Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.