A reggel ma korán kezdődött. Réka 3-kor, majd 5-kor felébredt. Szopizás után visszaaludt. Viszont, amikor 6 előtt ébredt, akkor már nem aludt vissza. Nagyokat kurjangatott, sikongatott egy darabig, majd megunta az ülést, és menni akart. Ehhez persze kellek én is, mert magától még nem megy.
A többiek is fél 7-kor már felébredtek, és nyűgös, nyafogós és hisztis volt mindegyikünk. De milyen jó, hogy nekem nyafog mindhárom. És olykor még bejön a képbe egy macska is.
Reggeli után kis játék következett, aztán elmentünk előbb bevásárolni, majd Az anyatej világnapja rendezvényre. Rögtön kaptunk is egy tombolát. Eltettem, de csak megszokásból. Aztán végighallgattuk az előadást, ami ugyan semmi újat nem mondott, de kedves volt, hogy gondoltak ránk.Egyébként le a kalappal az előadó előtt. Nem lehet könnyű egy közönségnek beszélni, ahol majdnem minden második gyerek sír, vagy kiabál, vagy nevetgél.
Aztán a tombola...Már kezdtem lemondani arról, hogy nyerni fogunk, mert az utolsó cetlit húzták ki, amikor is a mi számunkat mondták be. Kimentünk átvenni az ajándékot, és talán Borka örült a legjobban.
Dél előtt értünk haza. Lefektettem Rékát, aztán kiteregettem, majd megérkezett Kedvesem is, és ebédeltünk. Utána pedig megnéztük, hogy mit alakítottak ma az ácsok. Cserepezés és tetőablakszerelés volt soron. A tetőablakok be is kerültek, már kezd lakásjellege lenni a padlástérnek.(képek holnap, mert lemerültek a fránya elemek)
1-kor lefektettem Borkát, de 2-kor kijött utánunk az udvarra, ami azt jelentette, hogy nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Pedig ráfért volna, mert sorra csinálta a butaságokat. Hangos, durva és kiszámíthatatlan volt. Nem szeretem...
Ennek ellenére egész délután itt volt nálunk a szomszéd kislány, és szépen eljátszottak. Estére lett megint egy kicsit eszetlenebb. De 8-kor már ágyban volt mindegyikük.
Megjött az ügyintézőnk a nyaralásból. Rögtön rá is telefonáltam, hogy tud-e vmit intézkedni. Hát persze, hogy tudott. Ebéd előtt csörgött rám, hogy addig el sem mozdult az opt-ből, amíg nem hallotta a saját fülével, hogy az ottani ügyintéző elrendezi a hitelünket. Azt mondta, hogy semmit nem intéztek a múlt héten. Pedig 1x bent voltam személyesen, és 2x telefonáltam. De volt bőr a képén az ügyintézőnek azt mondani, hogy ő intézkedett.
Felháborító. Az utalásnak már 3 hete meg kellett volna történnie. Ráadásul ők hibáztak, és még van merszük ülni és várni? Juj, de dühös vagyok rájuk.
De állítólag holnap utalják az összeget. Na, hiszem, ha látom.
Feszültség, idegesség, türelmetlenség van urrá rajtunk. Nem lesz ez így jó. És sajnos a gyerekek látják a kárát. 
Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.