- TCL LCD és LED TV-k
- Lelövi a Roccat márkanevet a Turtle Beach
- Azonnali informatikai kérdések órája
- NVIDIA GeForce RTX 4060 / 4070 S/Ti/TiS (AD104/103)
- Vezetékes FEJhallgatók
- Azonnali fotós kérdések órája
- Gaming notebook topik
- Fejhallgató erősítő és DAC topik
- Egyelőre nem tarolja le a piacot a Vision Pro
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
Hirdetés
-
3 évig még biztosan nem rendelhetünk Xiaomi EV-t
it A következő 15-20 évben a Xiaomi a világ öt legnagyobb autógyártója közé akar kerülni, de a következő 3 évben még kizárólag Kínára koncentrál.
-
AMD Radeon undervolt/overclock
lo Minden egy hideg, téli estén kezdődött, mikor rájöttem, hogy már kicsit kevés az RTX2060...
-
Egyelőre nem tarolja le a piacot a Vision Pro
ph Az Apple állítólag meg is felezte a várakozásait, hogy igazodni tudjanak a valós igényekhez.
Új hozzászólás Aktív témák
-
sziku69
senior tag
Végtelen tér. Végtelen idő.
Létezik a végtelen?
igen. Időben biztosan.
És térben?
Túl kevés vagyok ahhoz, hogy ezt felfogjam.
Szerintem nincs ember a földön, aki erre választ tudna adni.Édesapám, amikor már túl fáradt volt, és nem tudott mást kitalálni, mindig ezt taglalta. Ilyenkor dunsztos üvegeket rakott az asztalra, és azokkal modellezte le a helyzetet.
Először a mi naprendszerünket illusztrálta, aztán a galaxisokat, majd sok sok galaxist egymás mellett.
Persze annyi dunsztos üveg már nem volt, hogy betöltse az egész asztalt. Nem is lett volna értelme, mert nem gyártanak annyi dunsztos üveget a világon, mint amennyi galaxis van.
Mindegy.Az illusztráció végén mindig ezt mondta:
- Most képzeld el, hogy ezekből a galaxisokból nagyon sok van. Képzeld el azt a nagyon sokat, és tedd bele (képletesen) egy dunsztos üvegbe! - majd folytatta. - Na, de mi van a dunsztos üvegen túl??
-
Vakegérke
veterán
Vajon egy mikroba hogy vélekedne erről, ha ezen töprengene?
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
-
Na, de mi van a dunsztos üvegen túl??
Legjobb megközelítés, ha egy gömböt veszel a kezedbe.
Ha csak a felületét nézed, akkor egyértelműen megállítható a felület nagysága, viszont nincs határa a felületnek. Nem lehet értelmezni a véges felületen túl fogalmát.Nyilván sokkal bonyolultabb módon, de hasonlóan értelmezhető a világegyetem határa is. Hiszen még "semmi" sem lehet mögötte. Hiszen a semminek legalább térbeli kiterjedése van, ezáltal már nem lehet semmi. Legalább egy, a tér tulajdonsága, valódi tulajdonság, tehát már van valamija a semminek is.
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy számunkra a világegyetemnek legalább kettő, gyakorlatilag átléphetetlen határa létezik.
Az egyik a teljes világegyetem határa, a másik körülöttünk kialakult információ gömb.Az információs gömb méretét az elektromágneses hullámok terjedési tulajdonságai határozzák meg.
Az eltérő frekvenciákon eltérő, méretű lehet ez a gömb. Ami azon túl van, arról képtelenek vagyunk információt szerezni. Tehát számunkra a világegyetem határát jelenti. Jelenleg.Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
-
félisten
Bennem az merül fel, hogy jó mondanak valamit, de az a valami miben van benne? És az? Értitek.
-
sziku69
senior tag
Mivel, ez az egész, emberi ésszel felfoghatatlan, ezért semmi sem lehetetlen.
Lehet hogy valóban létezik egy felsőbbrendű életforma? Mindegy hogy milyen jellegű. De mindenképpen tudatos.......Ha kapnál végtelen időt, és lehetőséget hogy elindulj megkeresni a határokat....Ha a galaxisok úgy mennének el melletted, mint a kilométert jelző oszlopok, valamint tegyük fel, hogy egyenes (mihez képest) irányban haladsz. Nem érkeznél sehova? Soha? Számomra ez a felfoghatatlan.
-
sziku69
senior tag
Igen, ez lehet, viszont a kérdés ezzel nem oldódik meg. Az ember a saját lakásában is el tud tévedni.
(#5) Hieronymus: Nyilván a jelenlegi tudásunk, csak ennyit enged meg. Ha elméleti síkon gondolkodunk akkor sem jutunk előbbre. Vagy ha előbbre akarunk, akkor előbb utóbb ránk húzzák a kényszerzubbonyt.
Viszont magyarázatnak létezni kell. Hiszen ennek az egésznek, részei vagyunk mi is.
A távolságok körülöttünk valósak. Föld- hold-nap. stb. 8 perc alatt ér ide a fény a napról. Az is eszméletlen távolság. Persze emberi léptékkel. Akkor hol vagyunk még a galaxis határához. Vagy az ezermillió, akárhány galaxishoz.
Egyáltalán milyen módszerekkel állapítják meg, vagy bizonyítják ezek nagyságát, vagy létezését? Hiszen millió fényév távolságok vannak. Állítólag.
-
sziku69
senior tag
"Hol vagyunk mi? Hol a helyünk a világmindenségben?
A nap és a föld távolsága 150 millió km ez kb. = 0,000 015 fényév (a fény sebessége közel 300.000 km/sec) 1 sec alatt ér a fény a földről a holdra, 8 perc alatt ér a fény a napról a földre. Ehhez a Voyager 2 űrszondának 3 hónap kell, egy sugárhajtású repülő 17 év alatt tenné meg.A Voyager 2 sebessége 13,8 km/sec, (Bp-Miskolc 13 sec) 50.000 km/h, 1 nap alatt 1,2 millió km-t tesz meg.
A Plútó a Naptól 5.900 millió km-re van. A fény a napról a plutót 333 perc = 5,5 óra alatt éri el, ez 0,000 6 fényév (1 fényév = 9,5*1012 km) a Voyager 2 űrszonda a naptól 13,4 év alatt ért volna oda."
"Milyen messze van a legközelebbi csillag?
A Proxima Centauri távolsága 4,2 fényév, a Voyager 2-nek 92.000 év kell ehhez a távolsághoz.Ebből azért érzékelhető, hogy az ember egyhamar nem fog más naprendszerekben látogatást tenni, még űrszondával sem."
"Csak 100 fényéven belül több mint 1.000 naphoz hasonló csillag található.
Hogy az 1.000 fényév milyen hatalmas távolság, úgy tudjuk érzékeltetni, hogy az egész naprendszert a nappal és a bolygóival együtt lekicsinyítjük egy gombostű fejébe, akkor ettől a gombostűtől 100 méteres sugarú körön belül van minden, ami az 1.000 fényév távolságon belül van."
-
sziku69
senior tag
Ebben az az érdekes, hogy mindig a jelen technológiáját stb. vesszük alapul. Vagyis amit látunk a sci-fikben, és mondjuk 300 év múlva mi lesz a valóság.
Egy hülye példa. A csillagok háborújában sem voltak mondjuk érintőképernyős cuccok, pedig csak 30 egynéhány év telt el azóta.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ami most még elképzelhetetlen, az lehet hogy pár éven belül már elterjedt dolog lesz.
Jön egy forradalmi újítás, és elsöpör mindent. -
batai15
félisten
rendben,de szvsz az űrutazás gyerek cipőbe jár .
Jelenleg annyiból áll a dolog , hogy lentről kémleli az eget a nasa, meg a műholdakra hagyatkozik.
Nem vagyunk képesek messzire jutni, és vissza , meg hasonló dolgok.
Hatalmas elő készületetek kellenek egy űrbe kilépésre.
Szvsz ezekre bőven kell idő, mert a mostani fizikai alapokkal ez szerintem meg oldhatatlan.
Ha pl csak azt nézzük hogy nem megoldott a meghajtás is, vagy mondjuk a hibernáció sem. -
sziku69
senior tag
Igen. Olyannyira jár gyerekcipőben, hogy igazából még csak a határáig jutottunk el. Jó, állítólag egyszer már jártak a holdon is. Ha ez valóban igaz. Az utóbbi időben sorra vallottak kudarcot a kilövések például. Valamint ahogy hallom, az Űrtúrizmus is nagyon rizikós még.
Ahogy írod, a meghajtás is elég gáz. Szóval bőven kell még fejlődni.
Majd ha ott tartunk majd, mint a csillagok háborújában, ahol úgy repkedtek egyik bolygóról a másikra, mint mi amikor egyik kerületből átmegyünk a másikba. Na. az lesz az áttörés. Addig csak beszélgetünk róla.
-
Cyberpunk
félisten
Jelenlegi tudásunk szerint a tér véges, az időről meg nos lehetne beszélni bővebben, mert gyakran félreértelmezik, nagyon ködös fogalom. De idő nem létezhet tér nélkül, ezt Einstein óta tudjuk, tehát téridőről beszélhetünk. Kezdet volt, Ősrobbanásnak nevezzük gondolom mindenki ismeri legalább is hallott már róla, az is valószínű, hogy egyszer a ma ismert univerzumunknak vége lesz, erről is több elmélet van.
Az is biztos, hogy az emberi tudás véges, sosem fogunk mindent tudni! És itt most a világunk tökéletes ismeretére gondolok, a galaxisoktól kezdve az utolsó atomig mindent! Témába vág, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a tudás határa.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
sziku69
senior tag
válasz Cyberpunk #21 üzenetére
Még nem néztem bele a linkelt oldalba. De az hogy a "tér véges", ez is csak egy elmélet. Inkább csak a tudásunk, a végtelen fogalmával szemben, véges.
Ebben ez az érdekes, és egyben félelmetes, hogy ha próbálod (hangsúlyozottan) elképzelni a végtelen teret, akkor abba beleőrülsz. De mivel valós, anyagi világban (?) élünk, kell lennie erre is magyarázatnak, csak azt a mi tudásunk nem fogja fel.
[ Szerkesztve ]
-
Cyberpunk
félisten
Véges! De képzeld el úgy, mint egy gömb felszínét. Ha elindulsz egy irányba egyszer visszatérnél ugyan oda. Vagy ahogy magyarázni szokták megláthatnád önmagad tükörképét. Már az Ősrobbanás modell eleve kizárja a végtelen tér fogalmát!
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
#56573440
törölt tag
válasz Cyberpunk #23 üzenetére
és a gömb tágul jelenlegi ismereteink szerint, de hova? és a gömbön túl mi van? és az meddig ?
ez nekem mindig olyan mint a van e rajtunk kívül értelmes élet máshol is jelenleg. a jelenlegi tudásunk alapján ez az egész történet vagy 14 milliárd éves. mi meg itt vagyunk 5-600.000 éve. és csak optimista becslések szerint hívhatjuk magunkat értelmes fajnak további 5-600.000 évig. ebben a kis "ablakban" ami az univerzum életében egy villanás, elég kis esélye van. hogy volt vagy lesz, az megint más kérdés. az simán benne van a pakliban. meg az értelmes is elég tág fogalom, szerintem mi se vagyunk azok de ez a sokadig problémám
-
Cyberpunk
félisten
-
sziku69
senior tag
válasz Cyberpunk #23 üzenetére
Elképzelem, de belülről, nyilván. A belső "határon" "sétálnék" és mindig visszatérnék "ugyanoda". Persze ez a séta millió/milliárd fényév. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy a sötétben tapogatózunk, mert nem bizonyítható az ellenkezője. Ennek a bizonyításnak pedig sokkal kisebb a valószínűsége, mint annak, hogy egy amőba heckerkedjen itt a PH-n.
-
Black-core
aktív tag
Szvsz. Én úgy tudom, hogy a megállapítás a fénynek a színváltozásával történik. "Pirosból" indulva minél nagyobb utat tesz meg a fény annál "kékebb" lesz,persze ez nem szemmel látható színelváltozás hanem valamilyen frekvenciás.Úgy lehet elképzelni mint egy zsinórt amit elkezdesz húzni egyre jobban kinyúlik,úgy a fény is. Alig várom, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket,a fekete lyukak rejtélyeivel együtt, de lehet hogy ez nem a mi időnkben jön el. Az is lehet, hogy ezekre a kérdésekre nem is 1 végső igazság van.Ha Einstein relativitás elméletét nézzük akkor ezen kérdések megválaszolására annyi válasz van ahány kérdező egyén. A kvantum mechanika is igazolja, hogy a kísérlet végkimenetét befolyásolja a megfigyelő.Érdekes gondolati játék hogy ha egy repülőgépen az ülésedben ülve elkezdesz pattogtatni egy ping pong labdát az a repülőgép utasteréből nézve látszólag egy helyben történik. Le s fel pattog a labda.Viszont ha ugyan ezt valaki a földről nézi, akkor azt tapasztalhatja, hogy a labda minden egyes földet érésnél,a térben több száz méterrel távolabb érintkezik az utastér talajával.
-
Cyberpunk
félisten
Logikával is értelmezhető. Ha valami végtelen hova tágul, ha végtelen a terünk, akkor nem volt kezdet, ha végtelen a tér akkor minden szép homogén eloszlású lenne, pedig nagyon nincs így. Hidd el bizonyított, hogy véges!
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Cyberpunk
félisten
válasz Black-core #27 üzenetére
Igen színkép elemzésnek hívják. Hubble óta használjuk. Nos ő fedezte fel, hogy tágul az univerzum. Igazából A tipusú szupernovákat használunk, azok mindig ugyanolyan fényesek.
[ Szerkesztve ]
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
sziku69
senior tag
válasz Cyberpunk #28 üzenetére
Rendben, akkor legyen véges. De akkor.....
Ezt már tényleg nem tudom másképp elképzelni, csak úgy ha megváltoztatjuk az arányokat. Mégpedig úgy, ha lemodellezzük az ősrobbanást.
Tegyük fel, hogy a tenger alatt egy robbanás következik be. A nyomás hatására tágulni fog minden irányban, tegyük fel hogy egyformán. Persze itt a tizedmásodpercek, az ősrobbanásra átvetítve milliárd évek. Tehát folyamatosan tágul, és a nyomás hatására "gömb" alakban tolja szét a vizet. Van határa, de mégsincs, mert nem állandó, hiszen tágul.
Nagyjából így tudnám elképzelni. -
#56573440
törölt tag
az a baj hogy kb ezeket annyira tudjuk értelmezni mint a hangya a bolygónkat. vagy még annyira se. van fogalmunk a térről a jelenlegi környezetünk alapján, de az nem biztos egyáltalán hogy jó. ahogy az időre is van , csak ki tudja az hogy viselkedik máshol. arra is van elképzelésünk, csak az se biztos hogy jó.
és van egy érzésem, hogy kb úgy fog az 1-2000 évvel idősebb emberiség nézni a tudományos téziseinkre, ahogy mi nézünk az ennyivel korábbi civilizációkra...
annyira nem volt régen az amikor még a föld lapos volt, meg a felhők fölött még istenek egyengették a holdat és a napot
-
basaharc502
aktív tag
Azért a témához hozzátartozik annyi, hogy a mai értelembe vett modern űrkutatás a hidegháborúval kezdődött el. Ebből kifolyólag a közelebbi világűr megismerését kizárólag katonai célok motiválták. Az első műholdak fellövése, a Holdra szállás mind preztizskérdés, ideológiai harc volt a Szovjetunió és az USA között, abból a célból, hogyha valamikor háború törne ki a két szuperhatalom között, akkor a világűrből is lehessen zúdítani az égi áldást az ellenfélre. Mindennek persze lett tudományos hozadéka is nem is kevés, azonban ahogy a hidegháború csitult majd végleg kihűlt, az űrkutatás sem lett már prioritás legalábbis nem olyan mértékben, mint előtte. Ezért van az, hogy manapság nem érezzük, hogy fejlődne valahova az űrkutatás, hiszen elképzelhetetlen mennyiségű pénzt kellene belepumpálni ellenben a siker valószínűleg csak több emberöltő után mutatkozna 1-1 nagyobb projekten.
A másik dolog pedig, hogy az emberi szervezet nem a 0 gravitációs, légüres térhez alkalmazkodott az evolúció során, hanem a földi környezethez. Ebből kifolyólag márcsak biológiai szempontból sem lenne az ember képes akár éveket eltölteni egy űrhajóban legyen annak a sebessége bármekkora is, gravitáció hiányában a szervezetünk nagyon hamar feladná.. Ez már önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy: eljussunk egy másik élhető bolygóra - gyarmatosítsunk, találkozzunk másik létformával, körbeszimatoljuk a távolabbi bolygókat, csillagokat. Persze nem tudjuk, hogy mit hozhat a jövő, de a gravitációt nem lehet csak úgy pikkpakk összehozni egy kisméretű, elenyésző tömegű űrhajóban...talán ma ez a legnagyobb kérdőjel nem is a sebesség.[ Szerkesztve ]
-
Cyberpunk
félisten
válasz basaharc502 #33 üzenetére
Részben igaz az, amit írsz, noha az Apollo program már 72-ben leállt, akkor még dúlt a hidegháború. Sokba került, a népnek már nem sokat számított, a Szovjetunió meg verve volt.
A gravitáció hiánya tényleg problémás, és ez még mindig további kutatásokat igényel, de forgással például előidézhető némi gravitáció szerűség, és bizony mozogni kell, terhelni a végtagokat. ez inkább részletkérdés.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Hasaggymeg
veterán
válasz Cyberpunk #34 üzenetére
Forgással,vagyis centrifugális erővel,tökéletesen lehet helyettesíteni a gravitációt.Vagy nem?! Nagy űrállomást pedig mely forog,pár száz év múlva össze is lehet szerelni kint föld körüli pályán.
[ Szerkesztve ]
"Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg
-
Cyberpunk
félisten
válasz Hasaggymeg #35 üzenetére
Nem ugyan az, de igen előidézhető az űrhajósnak egyfajta gravitációs érzet vele, a lényeg, hogy terhelődik, a súlytalanságban a legnagyobb gond az, hogy elsorvadnak, leépülnek az izmok.
Már most is csinálunk ilyet pl. Nemzetközi Űrálomás is így épült.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Hasaggymeg
veterán
válasz Cyberpunk #36 üzenetére
Végül is belőve a centrifugális erőt egy óriási állomáson,már nem tudnád megkülönböztetni a gravitációtól.Szerintem.Ami pedig az űrállomást illeti értem én,hogy már építettünk,csak ez nagyságrendekkel nagyobb kellene legyen ahhoz,hogy komoly,mondjuk generációkon átívelő,utazást lehessen vele tenni az űrben.
"Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg
-
Hasaggymeg
veterán
válasz #56573440 #24 üzenetére
Na és ha ehhez még egy ismeretlent biggyesztünk,számolva azzal,hogy az idő relatív,akkor még árnyaltabb képet kapunk más civilizációval való találkozásunk esélyeiről.Földünk száguld az űrben,így már önmaga is torzítja az idő/tér szövetét (én inkább zselének képzelem el),ugyanakkor naprendszerünk még gyorsabban száguld itt a Tejút peremén,és a Tejút mozgási sebességéről akkor még nem is beszéltünk.Továbbá számolhatunk a különböző óriás tömegű és gravitációjú égitestekhez közel található,talán élhető bolygókról,vagy a fekete lyukak szomszédságában levőktől ahol az idő akár nagyon másként is telhet. Egy civilizáció is elmúlhat pár hónap,év alatt.
"Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg
-
wednesday
őstag
válasz Hasaggymeg #38 üzenetére
Ezek a keringési sebességek nem olyan hatalmasok, hogy érezhetően befolyásolják az idő érzékelésünket. A Föld 30km/s sebessgel kering a Nap körül, a Nap meg 224km/s-sel kering a Tejútrendszerben. Ez talán pikoszekundumban vagy mégisebb léptékben torzíthatja az idő múlását?
Jó, önmagában érdekes, hogy több, mint 800.000 Km/h-os sebességek mozog a Naprendszerünk, de még a fénysebességnek még nem is csak egy ezreléke.
-
Cyberpunk
félisten
válasz Hasaggymeg #38 üzenetére
Bolygó, naprendszerek, csillagrendszerek esetében a mozgás, és abból adodó idődilatáció mértéke elhanyagolható. Persze ha találnánk egy fix pontot, ami nem mozog ahhoz képest tényleg máshogy múlna az idő a szemlélőnk számára. A Newtoni fizikában van ilyen, de Einstein megkavarta a dolgokat. Azóta tudjuk, hogy nincs abszolút nyugvó inerciarendszer! Mindig csak a másik rendszerhez képest tudunk viszonyítani! Így ennek az okfejtésnek nem sok értelme van.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Hasaggymeg
veterán
Emberi léptékben kis eltérések,de evolúciós léptékben már számottevő lehet.Pár ezer éves eltérés akár egy kozmikus kommunikációra képes civilizáció felemelkedését,majd eltűnését is jelentheti.
"Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg
-
Cyberpunk
félisten
válasz Hasaggymeg #41 üzenetére
A valódi probléma a nagy távolságok. Vegyük csak a nemrég felfedezett exobolygót, ami földszerű 1400 fényév távolság. A rádiójelek is fénysebességgel terjednek, tehát ha küldenénk oda egy üzenetet, hogy mondjuk "Hello", ők meg visszaszólnak, hogy "Hii" akkor ez az üzenetváltás 2800 évbe tellene, ennyi idő alatt viszont bármi megtörténhetne, akár eltűnhetne az egész civilizációjuk, vagy aminek is ugye. Minden mozgásban van, maga a világegyetem is tágul, ezért maga az eltérés időben nem igazán számottevő, nem beszélve arról, hogy ők lehet máshogy mérik az időt. Amúgy igen erős gravitációs térben valóban jelentős lehet az idődilatáció mértéke, ez egy fekete lyuk mellett tapasztalható lenne, ugye gondoljunk csak a Csillagok-között című filmre.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Hasaggymeg
veterán
válasz Cyberpunk #42 üzenetére
Én is azt gondolom,hogy amíg nem tudjuk ezt a tér-idő szövetet (zselét) valamilyen módon kijátszani,esélyünk sincs eljutni komoly távolságokra. Ha kevés az időnk azt meg biológiailag nem tudjuk számottevően módosítani,akkor az időn kell változtatnunk,és ugyanez érvényes a térre is.Véges energiáinkkal nem tudunk komoly sebességet generálni,így a térrel kell valamit kezdenünk. Valahogy úgy gondolom,hogy meglehet a fény nem tehet meg többet 299793 kilométernél másodpercenként,de nem is kell mert ez földi kilométer és itteni másodperc.
"Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg
-
Cyberpunk
félisten
válasz Hasaggymeg #43 üzenetére
A fénynek van egy olyan tulajdonsága, hogy a sebessége állandó (noha egyes közegek lassíthatják, ezért használjuk a vákuumban mért sebessége fogalmat) és a megfigyelőtől független. Ha más mértékegységet használok az idő mérésére akkor nyilván más lesz a sebesség értéke, de ha azt átváltanánk a mi mértékegységünkre ugyan azt kapnánk.
[ Szerkesztve ]
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Hasaggymeg
veterán
válasz Cyberpunk #44 üzenetére
Úgy értem,hogy világos az,hogy 1500 fényév az ezerötszáz év fénysebességgel,de ha én mondjuk 75000 "utazó" évet élek ki nem sz@rja le? Vagy fordítva,világos,hogy 1500 x 9,5 billió km kicsit több mint leugorni a sarki boltba,de ha én görbítek egyet a tér szövetén akkor a torzult kilométerek "normális" térbeli pikométerekké is vetemedhetnek. Vagy nem? Én legalábbis így képzelem el.Egy torzított térben a méteretalon sem annyi mint éppen most.
[ Szerkesztve ]
"Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg
-
keIdor
titán
válasz Cyberpunk #25 üzenetére
Sok tudós abban sem biztos, hogy gömb alakú az univerzum. Valaki szerint ovális, valaki szerint fánk alakú. 13 milliárd fényévet "látunk át" jelenleg, de az jó kérdés, hogy az átmérője is ekkora lehet-e, vagy nagyobb. Sajnos szerintem előbb hal ki az ember, minthogy ezekre valaha is választ kapjunk.
¡GLORIA A LAS PLAGAS!
-
wednesday
őstag
Ennél jóval nagyobb lehet az Univerzum, csak mi eddig látunk el. Olyan becslést is olvastam kb olyan arány lehet, mint egy proton mérte és a Föld mérete. A proton a látható rész. Az alakja meg a benne található anyagmennyiségtől függ. Az eltérő alakok egy egy verzió erre a kérdésre.
[ Szerkesztve ]
-
Hasaggymeg
veterán
-
Cyberpunk
félisten
-
wednesday
őstag
válasz Cyberpunk #50 üzenetére
Ha nem tudjuk az inflációs hatás mértékét, intenzitását (már ha volt ilyen), akkor nem olyan könnyű meghatározni a méretét az Univerzumnak. Vagyis az eltelt idő annyira nem korlátozta a jelenlegi kiterjedést.
Ha volt inflációs időszak akkor akkor annak a gravitációs hullámot kelthetett és azt meg lehetne mérni (már ha lesz olyan érzékeny műszer).
-
Dorian
félisten
válasz wednesday #48 üzenetére
A saját univerzumunk nagyobb, de nem sokkal, mint amit beláthatunk. Hogy azon túl mi van, azt pont úgy nem tudhatjuk meg, mint ahogy a penész a befőtt felszínén sem tudhatja, mi van a kamrán túl. Valószínű, hogy számtalan hasonló és különböző univerzum létezik.
Ill. Kvantummechanika kezdi pedzegetni, hogy valószínűleg egy szimuláció az egész világegyetem, ami nagyon egyszerű elven, valószínűségi alapon működik.
Szóval karakterek vagyunk egy bazi nagy Simsben.
Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!
-
EmberXY
addikt
"Majd ha ott tartunk majd, mint a csillagok háborújában..."
Szerintem az a film pont a leggagyibb viszonyítási alap, már a hangot kiadó lézerfegyverekkel ellőtték a "realitást". A Star Trek már közelebb jár, vagy a Csillagkapu... A lényeg talán a hipertéren van, ahol nem a normál tér fizikai törvényei érvényesek, így lehetséges a fénysebesség többszörösének elérése, vagy talán a féregjáratok elmélete. Enélkül nem tudnánk soha "messzire" jutni, hiszen kőkemény fényévekről van szó, és bár a gravitációt lehet helyettesíteni, az idő múlása komoly probléma, éppúgy mint az élelem vagy a kozmikus sugárzás (amitől jelenleg a Föld mágneses tere véd minket, "odakint" ezt is el kéne viselni valahogy, és nem csak az embernek de a technikának is), és a hibernáció sem biztos, hogy megoldást jelent, ha több száz/ezer évet kell utazni. Így a normál térben szerintem soha nem fogunk mi a mélyűrben tevékenykedni.
#28, Cyberpunk: ha a matematikában értelmezhető a végtelen, miért ne lehetne az a fizikában is? Az ősrobbanás előtt mi volt? Amire én emlékszem az iskolából ebben a témában, az az, hogy végtelen nagy tömeg végtelen kis helyen zsúfolódott össze (a tömegvonzás miatt), ez szétrobbant, és így jött létre az univerzum, aminek elemei előbb-utóbb ismét összevonzzák egymást, az lesz a nagy reccs, majd kezdődik az egész előlről. A végtelen tömegből adódik, hogy a térnek is annak kell lennie, hogy elférjen benne. Hogy jelenleg mi a legutóbbi kutatás/nézet ebben a témában, azt nem tudom, bennem ez maradt meg.
Amúgy jó kis topik ez, kár lenne veszni hagyni, nagyon izgalmas ez a téma.
[ Szerkesztve ]
Up the Irons!
-
Naturalist
tag
-
EmberXY
addikt
válasz Naturalist #56 üzenetére
Én sem ragaszkodom ehhez az állásponthoz, csak erre emlékeztem.
Up the Irons!
-
Cyberpunk
félisten
Én egy fekete lyukhoz hasonlítanám az ősrobbanás előtti állapotot, nevezzük csak szingularitásnak ezért. Habár az elméletben akkor nem létezett még a négy kölcsönhatás, s az ősrobbanás után rövid ideig még egy úgynevezett szuper erő létezett csak, ez vált szét a ma ismert 4 kölcsönhatásra ami ugye a mű elektromágnesesség, erős, gyenge kölcsönhatás, meg a gravitáció. Nos ezek érvényesek lehetnek a ma ismert szingularitásokra is, még ha a téridő erősen torzul is ott. Bár az ősrobbanás ma is zajlik, hiszen a világegyetem gyorsulva tágul, noha lassul ia kéne, s pont. gravitáció miatt össze kéne egyszer roskadnia önmagába. Az említett sörét energia itt jön a képbe. Jelenleg úgy tűnik hogy a nagy reccs elmelet a valószínűbb forgatókönyv az univerzum sorsát illetően, noha maga a tér nem szunik meg csaj az anyagi világ.
A féreglyukakkal meg egy gond van negatív anyag kéne, ami antigravitációs hatással van. Mesterséges féreglyuk nem valószínű, hogy stabil tudna maradni, de elméletileg vannak spontán "termeszetes" féreglyukak is, na azokat elméletben stabilá lehetne tenni ezzel az egzotikus negatív anyaggal, már ha létezik. Viszont az utazó az időben is tudna ezen át utazni, itt meg a klasszikus időutazós paradoxonokba ütközünk. Igaz egyszerű a probléma megoldása nem lehet vissza utazni azt kész, de a féreglyuk elmelet szerint igen is lehetséges lenne. A másik probléma, hogy mondjuk el akarok utazni tegyük fel 1000 fényévre egy másik rendszerbe, ez mondjuk nehány óra féreglyukas utazással kivitelezhető lenne, meg vissza is ennyi idő, ez idő alatt az idődilatáció ugyan úgy érvényesülne rajtam is, s mire megfordulnak lehet több száz év is eltelik itt a Földön. Éppen ezért ez egy időutazás is lenne. Akik elindítottak már rég nem élnek mire vissza jövök pedig csak pár napra mentem el.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
somogyib
őstag
válasz Cyberpunk #58 üzenetére
"A másik probléma, hogy mondjuk el akarok utazni tegyük fel 1000 fényévre egy másik rendszerbe, ez mondjuk nehány óra féreglyukas utazással kivitelezhető lenne, meg vissza is ennyi idő, ez idő alatt az idődilatáció ugyan úgy érvényesülne rajtam is"
Az idődilatációból származó eltérések azon múlnak, hogy a két inerciarendszer egymáshoz viszonyított sebessége között mennyi az eltérés. Az "iker-paradoxon" nem lenne paradoxon, ha a Föld és az "elutazó" sebességkülönbsége elhanyagolható lenne. De ott éppen arról van szó, hogy mi van akkor, ha az utazó a fénysebességhez közeli sebességgel halad.
A féreglyukas utazás ( ) arra adna lehetőséget, hogy a két inerciarendszer (itt maradtak vs. utazó) között az utazást tekintve nem kellene különösebb sebességkülönbséget produkálni és így is elérhetnénk távoli helyeket.
Ha jól gondolom...
-
EmberXY
addikt
válasz Cyberpunk #58 üzenetére
Az időutazás témáját én valahogy nem tudom befogadni, nálam sehogy se áll össze. Az oké, hogy számos elmélet "alapja", de számomra mégsem "kézzel fogható". Én úgy látom, hogy az idő abból adódik, hogy a részecskék mozgásban vannak, egymással kölcsönhatásba lépnek, és amíg hat rájuk valamilyen erő, addig (és azért) mozognak, ezért tűnik úgy, hogy halad az idő. De azt nem tudom felfogni, hogy ha én "visszautaznék", akkor ugyebár egy olyan pillanatba érkeznék vissza, ahol ennek a részecskemozgásnak egy korábbi állapota lenne a jellemző, de ez az univerzum összes részecskéjét érintené.
- Honnan vennék én akkora energiát?
- Mi "tárolja" ezeket az állapotokat, amik között váltogatnék, visszamenőleg vagy a jövőt illetően?
- Az ismert paradoxonokból egyet kiemelve, ha valamit megváltoztatok a múltban, az az összes ilyen részecske "állásra" kihatással lenne?, mi frissítene egy ekkora "adatbázist"?
Ez egyszerűen számomra nem áll össze, a térrel (téridővel?) lehet játszani, de az időbe nem tudom elképzelni, hogy bele lehetne nyúlni, egyáltalán mi alapján próbálnánk meg? Még részecskéje sincs, amire hatást lehetne gyakorolni...
Aztán lehet, hogy nagy hülyeségeket írtam, de én valamiért így látom, de érdekel ez a téma, szívesen agyalok rajta.[ Szerkesztve ]
Up the Irons!
-
somogyib
őstag
" Az ismert paradoxonokból egyet kiemelve, ha valamit megváltoztatok a múltban, az az összes ilyen részecske "állásra" kihatással lenne?"
Ez a kalsszikus fizika megközelítése. Ok-okozati összefügésseket látunk: "Ha ez történik, akkor az fog történni" (ez megfelel a programozásban az IF...THEN...ELSE ciklusnak )
Viszont a kvantumfizika megváltoztatta ezt a nézetet, mivel ott olyan jelenségekkel találkoztunk, melyek nem írhatóak le a klasszikus fizikával. És ott tartunk most, hogy semmisem "kiszámítható", mivel minden véletleneken múlik. Ez ellen sok tudós - köztük Einstein - is hadakozott, feltételezve, hogy hiba van az elméletben (legalábbis kell egy konstans).
"Én úgy látom, hogy az idő abból adódik, hogy a részecskék mozgásban vannak"
Ez szerintem is így van. Maga az idő nem létezhet mozgás nélkül.
Összegezve:
Szrintem az időutazás elmélete abból adódik, hogy az einsteini elméletet tovább bogozva - és bizonyos feltételeket figyelembe véve - elméletben elképzelhető az időutazás.
Az a kérdés, hogy amit tettél a múltban, az megváltoztatható lenne-e. És ez leginkább az entópia fogalmára vezethető vissza: minden folyamatnak van egy meghatározott iránya. Pl: Ha egy pohorat lelökök az asztalról, akkor leesik és széttörik, és ezzel mozgási,- hő,- és egyéb energiát termel. Viszont, ha ezeket az energiákat visszaadom a törött pohárnak, akkor nem fog összeállni és visszaugrani az asztalra (ez borzasztó pongyola megfogalmazás, de az entrópia kb. ezt jelenti )
Ahogy én gondolom...
[ Szerkesztve ]
-
EmberXY
addikt
"Viszont, ha ezeket az energiákat visszaadom a törött pohárnak, akkor nem fog összeállni és visszaugrani az asztalra..."
Hasonlóan látjuk, sőt én még azt is hozzátenném, hogy szerintem nem csak a pohár darabjairól van szó, és az energiákról, hanem az összes olyan kölcsönhatásról, ami attól függetlenül jött létre az univerzumban, hiszen ha visszatekerem az időt, nem csak a pohárnak kell összeállni, hanem minden másnak is az akkori állapotra kéne visszaállni.
A másik érdekes dolog, amit nem értek, hogy ha én visszamegyek az időben, akkor lényegében az időt visszapörgetem az univerzumon, de én "ugyanaz" maradok, vagyis magamon ezek szerint kikapcsoltam az idő hatását, de hogyan? Ellenkező esetben pl. csecsemő korban találnám magam, és nem is tudnék róla, hogy utaztam az időben, de akkor eleve mi értelme az egésznek?
Már én is belekavarodtam.Up the Irons!
-
-
EmberXY
addikt
Ha a relativitást figyelembe vesszük, akkor talán lehetséges olyasmit elérni, mintha előre utaznánk, pl. ha fénysebességgel megyünk egy darabig, akkor számunkra lassabban telik az idő, míg a környezet számára gyorsabban, így azt mondhatnánk, hogy a "jövőbe érkeztünk", de így sem az időt pörgettük, ráadásul visszafelé ez nem működik.
Eszerint csak a "jövőbe" lehetne menni, viszont olyasmit hallottam régebben, hogy bizonyos elmélet szerint csak a múltba lehetne utazni, mert az már megtörtént és ismert, szóval ez méginkább összezavar.Up the Irons!
-
somogyib
őstag
Két egymáshoz viszonyított rendszer között a sebsségkülönbség lehet 1 km/h, vagy 299.000 km/s is. Mindkét esetben van idődilatáció, mégsem mondjuk 1 km/h különbségnél, hogy a jövőbe utaztunk (mert nem is )
Tehát itt szerintem bukik az "utazzunk a jövőbe fénysebességgel" verzió.
Továbbá:
Fénysebességre semmit nem lehet felgyorsítani, mert ehhez végtelen sok energiára lenne szükség, de vannak olyan elktromágneses részecskék (pl. fotonok), amik "alapból" ilyen sebességgel rendelkeznek.
Na itt kezdődnek a gondok!
Mert mi van ha egy ilyen foton szemszögéből nézem a világot?
Szerintem akkor arra jutnék, hogy minden más részecske áll, tehát nem mozog, és én lennék az egyetlen részecske az Univerzumban amelyik létezik.
De lehet, hogy egy kicsit túldramatizáltam...
Mindenesetre ajánlom mindenki figyelmébe az - ezen témákat boncolgató - alábbi könyveket:
John Gribbin: Schrödinger macskája
Roger Penrose: A császár új elméje
[ Szerkesztve ]
-
EmberXY
addikt
A fénysebesség elérése a fényen kívül másnak természetesen "lehetetlen", legalábbis a normál fizikai törvények között, nekem valami olyasmi rémlik, hogy ha tömeged van, már buktad, vagy csak a végtelen nagy energiával lehetne, ahogy említetted, vagyis sehogy.
Engem a hipertér érdekelne, hogy az mennyire lenne áttörés, mert elvileg ott akár többszörös fénysebesség is elérhető.
Up the Irons!
-
Naturalist
tag
És ott tartunk most, hogy semmi sem "kiszámítható", mivel minden véletleneken múlik. Ez ellen sok tudós - köztük Einstein - is hadakozott, feltételezve, hogy hiba van az elméletben (legalábbis kell egy konstans).
Itt a véletleneken azt érted, hogy nem determinisztikus a kvantummechanika? Mert van a kvantummechanikának determinisztikus értelmezése is. Legjobb tudomásom szerint Einsteinnek a furcsa távolra hatással volt problémája és nem a determinisztikusság esetleges hiányával. Például kvantum összefonódáskor az egyik részecskére gyakorolt hatás rögtön megváltoztatja a másik részecske állapotát, függetlenül a köztük lévő távolságtól. És ez nem felelt meg az általa, valamint Podolsky és Rosennel közösen publikált írásuknak, amiben a fizikai törvények teljesnek tekinthetőségéről írnak. Itt elolvasható a híres EPR publikáció [link] csak 4 oldal
A fizikai valóság kvantummechanikai leírása nem EPR lokális.
Pl: Ha egy pohorat lelökök az asztalról, akkor leesik és széttörik, és ezzel mozgási,- hő,- és egyéb energiát termel. Viszont, ha ezeket az energiákat visszaadom a törött pohárnak, akkor nem fog összeállni és visszaugrani az asztalra
Valószínűleg nem áll össze. Mert amúgy semmi sem akadályozná meg, hogy megtörténhessen. Egyébként lokálisan csökkenhet az entrópia, ha eközben a tágabb rendszernek nő az entrópiája.
-
somogyib
őstag
válasz Naturalist #67 üzenetére
Igen, azt értem alatta, hogy a kvantummechanika nem determinisztikus.
Einsteinnek a furcsa távolra hatással is volt problémája, ahogy írtad ez az a bizonyos EPR "paradoxon".
Viszont a korábbi, Bohr-ral történő levelezései is arról szóltak, hogy megpróbált gondolatkisérleteket kitalálni, amikkel cáfolni tudná a Heinsenberg féle határozatlansági elvet (miszerint minél jobban meg tudjuk mérni egy részecske egyik tulajdonságát, annál jobban nem ismerjük a másikat).
Bár szerintem nem magát az elvet akarta cáfolni - mivel az egy matematikai leírása a dolognak - hanem az a mögött rejlő fizikai következményeket, ami azt jelenti, hogy a kvatntumfizikai folyamatok előre nem kiszámíthatóak. Azt hiszem ezzel kapcsolatban mondta elhíresült szavait, miszerint: "Isten nem kockázik"
"Mert van a kvantummechanikának determinisztikus értelmezése is."
Erről még nem hallottam. Én úgy tudom, hogy csak a Newtoni/Einstieni fizika determinisztikus.
[ Szerkesztve ]
-
Cyberpunk
félisten
Ki hogy értelmezi az idő fogalmát? Ez egy sarkalatos kérdés, már is könnyebb magyarázni.
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Zsoltika11
tag
válasz Cyberpunk #69 üzenetére
Szerintem az idő számunkra, átlagos élőlényekre nézve nem jelent túl sok mindent. Viszont tudjuk, hogy mi csak egy végtelenül apró pont vagyunk a Világegyetemben, ahol számos olyan körülmény található, amelyek valóban befolyásolják az időt. Akár extrém mértékben. Ugye tudjuk hogy a tér és az idő együtt létezik, tehát ha a tér hajlik, az idő is. Vagyis az idő jelentősebb gravitációs környezetben (görbült térben) változik, más sebességgel telik mint egy másik helyen.
Az idő valóban egy relatív fogalom, a múlása attól függ hol vagyunk, és milyen sebességgel mozgunk. Nagyon érdekes. Sokszor elmélkedem ezen. Ahogy azon is, hogy mintha a természet nem engedné hogy az időnek extrémebb hatása legyen ránk nézve. Az idő lelassulása csak fénysebesség közelében jelentős, vagy óriási gravitációs térben pl. egy fekete lyuk közelében, amelyeket képtelenek vagyunk megvalósítani, mert olyan aprók vagyunk. Mintha "tudná" az Univerzum... tudná, hogy az idő extrém módosítását, múlásának jelentős mértékben való megváltoztatását "magas lécre" kell tenni.
És annyira védi a törvényeit, például a fénysebességet, hogy nem enged semmit ennek áttörésére, vagy csak az elérésére. Ahhoz 0 tömeggel kellene rendelkezni.
Ha egy vonat, amely a fénysebesség 99,99%-ával közlekedik, és én a vonaton egy motorral a menet irányába kezdenék haladni, akkor nem léphetem át a fénysebességet? A tudósok szerint nem. A természet válasza erre az lenne hogy számomra megállna az idő. Nem lelassulna nagy mértékben, hanem konkrétan megállna. Minél jobban közelítem a fénysebességet, annál jobban lassulna az idő, ha esetlegesen elérném, vagy átlépném (igen, nem lehetséges) akkor elméletileg megáll az idő számomra. Olyankor mi történne velem? "Kimerednék"? Az én szemszögemből mit látnék? A külső szemlélők mit látnának?Lehet picit elkalandoztam, bocsánat érte, de örülök hogy rátaláltam erre a topic-ra. Sajnos a környezeteben nem sok mindenki foglalkozik ezzel. Sok-sok kérdésem és elmélkedésem van még az univerzumról, kvantummechanikai jelenségekről, de egyszerre nem zúdítok ide mindent.
[ Szerkesztve ]
-
EmberXY
addikt
válasz Zsoltika11 #70 üzenetére
A fénysebesség egy valóban érdekes témakör, hogy még bonyolultabb legyen elmélkedni rajta: nem csak az idő múlása változik, hanem a távolság is rövidül, vagyis ha fénysebességgel utaznál x távolságig, odaérnél, de valójában kisebb távolságot kellett csak megtenned.
"Mintha "tudná" az Univerzum... tudná, hogy az idő extrém módosítását, múlásának jelentős mértékben való megváltoztatását "magas lécre" kell tenni."
Magas lécen van, de azért előfordul szép számmal, szerintem inkább csak szerencsénk van, hogy mi "biztonságban" vagyunk (jelenleg).
Ami számomra hátborzongató, az az, hogy egyre több olyan elméletet bizonyítanak manapság, aminek a megalkotói súlyos évtizedekkel ezelőtt éltek, vagy akkor alkottak meg valamit, pl Higgs, Einstein, stb. Régen még nem állt rendelkezésre ilyen fejlett technika, és mégis rámutattak valamire, ami akkor csak elméletben létezett, most meg bizonyított ténynek számít, kérdem én, honnan a fenéből tudták?
[ Szerkesztve ]
Up the Irons!
-
Cyberpunk
félisten
válasz Zsoltika11 #70 üzenetére
Igen az idő relatív, s nincs abszolút idő! A vicces az, hogy a legtöbben teljesen hibás idő fogalom szerint, egyfajta abszolút idő szerint él, úgy tekint az időre mint egy folyamatos állandó egységre. Nem könnyű megfogalmazni, de az idő lényegében a minket körülvevő dolgok történései, egy bizonyos intervallumban mérve.
Igen a fénysebesség elég érdekes jelenség, s izgatja az emberek fantáziáját. Főként a határsebesség mivoltjából adódóan. Mint egy misztikus fal, amit képtelenség áttörni, vagy megmászni. A felmerülő idődilatáció csak az egyik jelenség fénysebesség közeli sebességeknél, igazából kis sebességeknél is jelen van, de nem kimutatható, bár a műholdak eseteben már számolni kell vele. A másik probléma a relativisztikus tömeg növekedés. S leginkabb ez a gátja annak, hogy nyugalmi tömeggel rendelkező objektum nem érheti el. Mivel a tömege a végtelenbe nőne, s végtelen nagy tömeget végtelen nagy energiával lehetne csak gyorsítani, szóval ez egy ördögi kör. Persze érdekes eljátszani a gondolattal mi lenne ha c-vel utazhatnánk. Szóval a vonatos példa eseteben is ugyan ez játszódna le, hiszen te meg a vonat egy rendszert képeztek, a látszólagos nyugalmi helyzeted csak illúzió.
[ Szerkesztve ]
"You said you'd always be there for me.... but you're not..."
-
Cartevo
őstag
A NatGeo szerint az űr végtelen, de alkotóelemeinek variációi végesek, tehát minden ismétlődik, valahol mindennek van másolata.
Ezek szerint nem csak az aktuális pillanatnak van megfelelője, hanem megelőző állapotnak is, ami csak az eltelt időben különbözik. Tehát létezhet időutazás, és ha van Isten, akkor ez nem csak elmélet, hanem gyakorlat. -
EmberXY
addikt
"Ezek szerint nem csak az aktuális pillanatnak van megfelelője, hanem megelőző állapotnak is, ami csak az eltelt időben különbözik."
De a különböző időpillanatoknak megfelelő elemvariációk (amik csak az időben különböznek) pontos helyét honnan tudjuk meg? Az rendben van, hogy X idővel korábban érkezünk, de hova, a tér mely területén és hogyan találjuk meg azt a variációt, ami nekünk kell? A többi még csak-csak logikus, HA valóban végtelennek tekintjük a világűrt.
Up the Irons!
-
Olvasd el ezt : Michio Kaku ; Párhuzamos világok . Az átlagember számára is érthető formában leírva, a tudomány, fizika, kvantumechanika, kozmológia legújjabb felfedezései, elméletei, erről a témáról. EBook olvasóba töltve 800 oldal, de nem tudtam letenni, annyira jó könyv.
-
addikt
Huh ..... jó ez a topic!
Szerintem mind vakvágányra futhatunk a végtelen fogalmával.
Egyszerűen befoghatatlan és legkissebb mértékben sem kiszámítható, pont végtelensége okán! Azt mondjuk nagy bumm? Ha végtelenben próbálunk gondolkodni akkor miért ne lehetett volna már végtelen számú nagy bumm, természetesen párhuzamosan is egymás mellett? Van a mi táguló univerzumunk. és lehet (miért ne lehetene, hisz ott a végtelen) még számtalan éppen a bumm fázisban vagy a -feltételezett- összeroskadás állapotában, és minden köztes állapotban leledző univerzum. Nincs elme és eszköz ezen dolgok ellenőrzésére.
Egy elektron esetleg eljuthat odáig, hogy elméletben felfedezi, hogy ő egy kockacukor kristály univerzum "lakója". de vajon valaha is, tudomást szerezhet Koppenhága létezéséről? Gyanítom nem.Huh.... jó ez a topic!
Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......
-
EmberXY
addikt
válasz mefistofeles #78 üzenetére
"Nincs elme és eszköz ezen dolgok ellenőrzésére."
Én úgy fogalmaznék, hogy jelenleg nincs. Az emberi civilizáció még nem elég fejlett ennek megértéséhez, több ezer év alatt hiába jöttünk rá alapvető törvényszerűségekre a különböző tudományágakban, mégsem tudunk szinte semmit még magunkról se.
A végtelen fogalma is érdekes, én például elméletben el tudom képzelni (pl minden számnál van nagyobb), de a gyakorlatban nem (ami kézzel fogható, azt meg is lehet számolni, és a hely is véges, ahol tárolhatunk dolgokat), pedig ha gyakorlatban nincs végtelen, akkor a tér is véges, előbb-utóbb elfogy, vagyis az egyenes sem tud a végtelenbe menni, és egy idő után nem tudunk nagyobb számot előállítani, mert nincs hova, stb. Akkor ez egy paradoxon, vagy csak simán hülyeséget írtam?
Jó ez a topik, csak nem nagyon pörög...
Up the Irons!
-
A másik véglet melyen elmélkedni szoktam hogy miért létezik bármi is, gyakorlatilag semminek sem szabadna léteznie. Az ősrobbanás elmélet sem magyarázott mindent, Alan Guth kiterjesztette a felfúvódó modellel, mely sok látszólag véletlen paramétert a helyére tett. Azonban a felfúvódó modell okát/kiindulását is magyarázni kellett valamivel, a 10+1 dimenzió matematikája sejteti az egymáshoz közeli bránok ütközését, nagy időintervallumban, de honnan/miért léteznek a bránok, és így tovább....
-
EmberXY
addikt
Ez is egy szép téma, és itt látszik igazán, hogy halvány fogalmunk sincs a tágabb környezetünk működéséről, és keletkezéséről...
Még ha a létezésünk véletlenszerű is (ha idekeverjük a végtelent, akkor érthető, hogy előbb-utóbb minden kombinációja előfordul az elemeknek valahol), de honnan jöttek az elemek, amikből felépülünk, és minden más is?Up the Irons!
-
Kékes525
félisten
"Ez is egy szép téma, és itt látszik igazán, hogy halvány fogalmunk sincs a tágabb környezetünk működéséről, és keletkezéséről..." Az egyik alapvető talány, az hogy hogyan épülhet fel a világ úgy, hogy a mikrovilágban uralkodó törvények alapvetően különböznek a makrovilág törvényeitől. A mikrovilágban (részecskeszinten) egy csomó dolog van ami nem létezhet makroszinten. Vegyünk csak egy elemi részecskét és egy labdát. Nézzük meg a helyét, sebességét, időben való mozgását stb.
Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.
-
EmberXY
addikt
Arra gondolsz, hogy minél "nagyobb" valami, annál "lassabb"? Ha makroszinten (egyszerű paraszti logikával) gondolkodunk, akkor talán a tömeg és ebből adódóan a gravitáció az, ami egyre nehezebbé, tehetetlenebbé teszi a makrovilágban a dolgokat. Érdekes dolog, bár ez már bőven nem mikroszint, de ha pl ha egy hangyát sokszorosára nagyítanánk, biztosan nem lenne annak arányában gyorsabb, amennyivel nagyobb lett, egyszerűen szétszakadna, ha ugyanolyan gyorsan próbálna mozogni, ugyanígy egy repülő rovar sem tudna repülni, ha több mázsás lenne, legalábbis szerintem.
Viszont az is érdekes, hogy ha a gravitációt említjük, az a tömeg növekedésével nő, viszont két vasgolyó nem "tapad" úgy össze, mint a vasatomok, amikből a golyók épülnek fel.
Tulajdonképpen meg is cáfoltam magam.
Up the Irons!
-
Kékes525
félisten
Nem, egészen másra, csak nagyon rosszul fogalmaztam. Olyan törvények vannak mikroszinten, amit makroszinten soha nem tapasztalunk. Egy részecske lehet több helyen is egy időben, Egy részecske saját magával interferálhat. A jövő befolyásolhatja a részecske tulajdonságát. Aztán ott van a kvantum-összefonódás. Az információ végtelen sebességgel terjedhet.
Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.
-
-
sziku69
senior tag
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!
Nagyon érdekes volt olvasni őket. Kár hogy meghalni látszik ez a topik. -
-
Zsoltika11
tag
Én is nagyon kíváncsian várom. Vajon tényleg bele tudnak majd pillantani az adatok révén az ősrobbanás utáni első pillanatok körülményeibe? Sok új részecskét detektálnak? Meglátják végre az anyag legalapvetőbb, még kisebb összetevőit? A kvantumvilágot még inkább sikerül megérteni és rájönni több jelenségének az okára? Vajon tényleg keletkeznek mikroszkopikus fekete lyukak a nagy energiájú ütköztetések révén? Végülis egy pillanat törtrészére hihetetlen sűrűség, tömeg, és forróság fog koncentrálódni egy nagyon apró térrészben.
Szerintem az adatok feldolgozása közben/után olyan dolgokra derül majd fény, amit egy ideig, hosszú évekig nem fognak közölni a világgal. A gravitáció, tér, sőt az idő egymáshoz képesti viszonyukat is egészen biztos hogy új felfedezések és bizonyítékok fogják majd alátámasztani az eddigi feltevések alapján. Sőt, új dolgok is kiderülnek majd ezek tulajdonságairól. -
válasz Zsoltika11 #89 üzenetére
A mai modern fizika egyik általános törvénye hogy egy adott energiaértéken a részecskék mindíg az ahhoz igazított állapotban léteznek/létezhetnek. A gyorsítók egyre nagyobb energiával közelítik meg az ideális állapotot, mikor minden kölcsönhatás egységessé válik, csak közelítik, elérni nem tudjuk. Nagyobb energia, több ismeret/tapasztalás, közben kiderülhetnek kiskapuk, mert azok mindenhol vannak , és itt lesz sztem a kulcs. Lehet hogy van olyan "hideg" manipuláció, mellyel akár az erős kölcsönhatás is befolyásolható, vagy a gravitáció, téridő-szerkezet. De hogy megtudjuk mit rejt a malacpersely, fel kell törnünk, és az itt nem porcelánból van. Lehet hogy 100 év, de lehet hogy holnapután találnak valamit, ami eddig megbújt, aztán csodálkozás hogy eddig nem jött rá senki.
-
Fánk alakú illetve lapos Föld teóriákkal kapcsolataban sokszor a halszem optika jut eszembe. Milyen rohadt nagyot torzít, kerekít azon is, amit mi síknak látunk. Mivel a mi szemünkben is a szaruhártya domború lencsét alkot ezért mi is kerekebbnek látjuk a világot (mint ami???). Tuti nem lehet lapos a Föld?
Ezek csak a saját gondolatmeneteim, a tudásom nem terjedt még ki mindenre (lehet nem is fog ) szóval ne kövezettek meg ezért a kérdésért.
Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.
-
A saját 3+1 dimenziónkban tuti nem lapos a Föld. A látható Univerzum már más tészta, az sík/lapos, kozmológiai nyelven nyitott - a jelenlegi elfodadott álláspont. Bár ha körbenézünk gömbnek érzékeljük de mégsem zárt, ha zárt lenne akkor a nagy reccs lenne a vége, önmagába visszazuhanna, de a jelenlegi adatok szerint gyorsulva tágul.
-
Hipotézisek vannak, a nagykoponyák matematikailag is ki tudják számolni az elméleteket, a gyakorlatban még nyitott nagyon. A tér szerkezetét sem ismerik pontosan. Az is lehet hogy csak bizonyos tágulást bír ki mint a hétköznapi lufi, egy ponton valahol szétszakad. Oka állítólag a korai (nagyon korai) univerzumban bekövetkezett fázisátmenetben a túlhűlés, fagyás - igen, a milliárd fokokon is létezhet egy tulajdonságaiban homogénebb téridő mely egy bizonyos energiaküszöbön megfagy, de az alagút effektus miatt megmaradhat a fagyás előtti tulajdonság. És hogy ez meddig marad stabil, kérdéses. Ha viszont a végtelenbe tágul az Univerzum akkor is érdekes a sorsa. Ha már a protonok is elbomlanak, a még kisebb részecskék is alkothatnak szerkezetet egymástól nagy távolságban keringve is. Persze ez nagy időintervallumban létezhet esetleg, de az idő elveszti a jelentőségét, egy akkori szemlélő saját ideje szerint, normálisnak tűnhet. Gondoljunk bele hogy most mennyivel lassabban zajlanak az események mint a korai Univerzumban.
-
A megoldást már a Relativitás-elmélet is magában hordozza. A nagyon nagy energiaszintek befolyásolják jelentősen a téridő szerkezetét. Mindegy hogy a nagy sebesség vagy a nagy gravitáció, ez olyan nagy energiákkal való rendelkezést kíván, mellyel még sokáig nem fogunk tudni bánni. A nagy sebesség még elviselhető, hátránya a sajátidő nagyon nagy lassulása, a nulla felé tendál, tehát az utazó a fénysebességet nagyon megközelítve kilökődhet az ismert világegyetemből. A gravitáció pedig - egy fekete lyuk eseményhorizontjának megközelítése nem egészséges, az árapályerők részecskékre szaggatják az anyagot.
Olyan kiskapuk felbukkanhatnak melyet még nem is sejtünk, lehet hogy a relativitás egy héj, ha meghámozzuk láthatókká válhatnak a részei, lehet hogy találni fognak könnyítő effektusokat de lehet hogy soha nem lesz ilyen. -
bakgab
csendes tag
Hallottam már szétszakadó térről és a neutrínó struktúrákról amelyek nagyobbak lennének mint a mostani univerzum. Bármi lehet, valahogy mégse látom eléggé a végtelenségig kiterjeszkedő világegyetem lehetőségét.
Érdekes, hogy az idővel legtöbbeknek nincs ilyen érzetük, gond nélkül feltételezhető, hogy az idő végtelenül kiterjedhet. -
sziku69
senior tag
-
A végtelen tágulás pedig elfogadott a jelenlegi tudás szerint, ha csak nem vétettek valami szarvashibát, de hogy a sok nagy koponya mindegyike tévedne, nem valószínű. Bár Einstein előtt a relatív időt sem tudták elképzelni, csupán egy ember kellett hogy megvilágítsa, nehezen is fogadták el...
(#99) sziku69 : az Interstellar jó film, de a tudomány része csak akkor ok, ha a felsőbbrendű leszármazottaink, általunk még nem ismert technikával segítették az utazókat. Már a Gargantua közelébe jutás is megsemmisítő lenne, nem még a belsejébe...
-
-
-
sziku69
senior tag
válasz DarthSun #102 üzenetére
Fiatalabb éveimben jobban megérintett ez az ufo-s dolog. Ez a '80-as években volt.
Mert ugye jönnek az információk észlelésekről, lezuhant csészealjakról stb. Már állítólag boncoltak is fel ufonautát. Pedig ez elég kézzelfogható bizonyíték lenne.
De ezeket a híreket meglehetősen fenntartásokkal fogadom. -
Cartevo
őstag
Itt aztán van agyalás a semmin. A világegyetem nyilván végtelen, mint a múlt vagy a jövő, vagy ahogy felosztható 1 útvonal, stb. Engem nem zavar a végtelen fogalma, sőt, inkább egyszerűsíti az életet az egyértelműsége. Találkozhatsz őnagyságával, ha a tükör elé tartasz 1 tükröt. Az ufós téma is 1szerű, mert ott az a lényeg, hogy hogyan lehet azonnal bevetni az atomfegyvereket, hiszen a legrosszabb forgatókönyvre észszerű készülni.
-
damtam
újonc
Pár apró kérdés:
Az álmodozás előtt Előbb ezekre a problémákra kéne választ és megoldást találnunk:1.Ha felnézünk "az égre" és galaxisokat látunk, mivel azok fény több milliárd kmerről jön, ha elindulunk feléjük és mégha oda is jutnánk, már lehet nem azt találjuk vagy egyáltalán nem találnánk őket ott, mert most látott kép a több millió évvel ezelőtti állapotot mutatja.Mint amikor a sivatagban a délibábot szeretnéd elérni. Most kb annyi elképzelésünk van az univerzumról mint a tyúknak aki kinéz a 4x4es ólja kerítésén és próbája elképzelni a föld bolygó méretét és tulajdonságait, vagy bejárásának lehetőségeit.
2. Ha el is érnénk technológiában a fénysebességet és eljutnánk vele elég messze, visszatérve a földet nem találnánk itt, vagy ha igen a civilizációt sem ebben a formában, de a rokonainkat biztosan nem akik közben megöregedtek és már nem élnek.
3. A közelében sincs a tudomány annak a hajtóanyagnak ami a fénysebesség eléréshez szükséges.
4. Ha fénysebességgel eljutnánk egy másik tejútrendszer szerű galaxisba, mihez viszonyítva és hogyan találnánk vissza a földre?
5. Fénysebességgel hogyan irányítható bármely űrjármű anélkül hogy ne ütközne bele valamibe?
6. A kozmikus sugárzást hogyan lehet kiküszöbölni, amikor a "sima" űrutazás során is jelentős károsodás érte eddig az űrhajósokat, akik csak a föld közelében voltak, fénysebességel utazva a sugárzás többszörösét kéne kibírniuk... -
Izgalmas kérdések
1 : nyilván visszafelé nézünk az időben ha millió, vagy milliárd fényévekre levő objektumokat vizsgálunk, "mai" állapotukra csak nagy vonalakban következtethetünk.
2 : a mai fizika szerint elvileg csak megközelíteni lehet a fénysebességet, elérni sosem. Fénysebességhez közeledve, hatványozottan nő a relativisztikus hatás, az időlassulás is, 99% esetén már kezd durván lecsökkenni a sajátidő, ha el lehetne érni a 99.99%- ot akkor gyakorlatilag annyira csökken a sajátidő, hogy látnánk körülöttünk a Világegyetem elmúlását, gyakorlatilag kiutaznánk a ma látható Univerzumból
3: 30-40-50% fénysebesség elérése elvileg lehetséges lesz. Evvel a saját Galaxisunkat, ha nehezen is de fokozatos terjeszkedéssel be tudjuk népesíteni. Az idődilatációk és az objektumok elmozdulása sem túl nagy mértékű ilyen sebességnél, elvileg már a mai számítógépekkel is kiszámolható, tehát visszatalálunk minden pontba.
4 : "hagyományosan" utazva fénysebességhez közel a 2. pontban leírtak jelentkeznek. A tudomány által még nem megoldott technikákkal lehet esetleg csak megkerülni, ha megtudják valaha is oldani e rejtélyeket. Térmanipulálás, hiperhajtómű, féreglyuk, stb, melyek egyelőre a scifi témakörei.
5: Fénysebességhez közel semmi nem irányítható, főleg nem emberi utast szállító űrhajó, ilyen sebességnél a legkisebb pályamódosítás esetén is olyan nagy lenne G erő hogy azonnal palacsintává lapulnánk
6: a kozmikus sugárzás elleni védelmen dolgoznak, ígéretes megoldások, kísérletek vannak, melyek a Naprendszeren belül akár meg is óvhatják az embereket. Nagysebességű csillagközi utazáskor azonban itt is valami varázslatra lesz szükség, a csillagközi ritka porral, részecskékkel való ütközés is nagyenergiájú sugárzást generálhat, valamint odakint még erősebb sugárzás szaladgál (neutroncsillagok, magnetárok, feketelyukak, szupernóvák és társaikból származók). -
Vesporigo
aktív tag
Nekem is lenne egy kérdésem: fénysebességgel utazva, ha az útvonalunkat keresztezi pl. egy bolygó, azon áthaladnánk vagy fénysebességgel nekiütköznénk? Valaki meg tudná röviden magyarázni mi (miért) történne?
-
válasz Vesporigo #107 üzenetére
Ezt egy kvantumfizikus pontosabban meg tudná mondani. Szerintem a fénysebességhez közel olyan naggyá válna az űrhajó tömege, (mivel itt a gyorsítási energia a tömeget növeli már csak) és evvel az energiája is, hogy óriási lenne a becsapódási energiafelszabadulás. Az egész bolygó a hajóval együtt tiszta energiává alakulna, annihilálódna. Nagyon nagy robbanás lenne ha egy bolygónyi tömeg energiává alakulna egy pillanat alatt, milliónyi hidrogénbombánál is erősebb lenne a lökéshullám.
-
Armahun
addikt
válasz DarthSun #108 üzenetére
Egy fénysebbésség közlére gyorsított tárgy porszemmel való ütközése is iszonyat energíákat szabadíthat fel.
Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.
-
damtam
újonc
Provokatív kérdéseim:
1. Ha sikerülne elérni a fénysebességet, milyen kozmikus sugárzás hatna az űrhajósokra?
2. Mindenki a fénysebesség eléréséről beszél, de arról senki, hogy ha elérjük, hogyan kell A MEGFELELŐ IDŐBEN kanyarodni (!?) lelassítani, vagy megállni? A star wars filmekben látott megoldást nem fogadom el válaszként
3. Fénysebességnél hogyan kerülné ki az űrhajó a bolygókat aszteroidákat, vagy akár egy űrporszemet, amivel ütközve elég lenne hogy megsemmisüljön?
Ha valaki azzal érvel hogy ki lehet számítani az útvonalon előforduló égitestek pályájuk alapján - a fény amit látunk már nem a valós hanem egy millió évekkel ezelőtti állapotot tükrözik, tehát a számítások pontatlanok lennének.Tehát ez olyan mintha a sivatagban a délibábra alapozva határoznád meg merre kell kimenni a sivatagból.
4. Másrészt hogyan kanyarodsz fénysebességnél hogy az űrhajós túlélje a rá nehezedő nyomást,ha nem halt volna bele addig az extrém kozmikus sugárzásba?
5. És még ha el is érnénk a fénysebességet és eljutnánk messzi messzi galaxisokba, majd kagylókat gyűjtve a tengerpartokról bevásárolva a szuvenírboltokban visszafordulnánk, mint valami sétakocsikázásról, vagy mint Iván aki jól végezte Olgát, nem lenne kinek elmondani hogy mit találtunk, mivel lehet már a földi civilizáció sem létezne, nemhogy a rokonaink akik rég megöregedtek és már nem élnek.
Nem akartam ünneprontó lenni.
Minden ugyanaz, másképpen
Ha nem vagyok indiszkrét, akkor majd leszek.[ Szerkesztve ]
-
core i7
addikt
1.Űrhajót kilehetne fejleszteni úgy ,hogy olyan fémből legyen amiben víz vagy jég van ,hogy elnyerje a sugárzás vagy valamely más módszerrel
3. A fénysebesség lassú ahoz ,hogy millió fényévekre lévő égitestekhez elérjünk vele gyorsan egy ember öltő alattTöbbit nemtudom
Az is lehet ,hogy több faj technológiájára lesz szükség ,hogy behódítsunk galaxisokat lehet a mi galxisunkra képesek vagyunk egyedül de majd itt találunk még 1 fajt akivel közösen kijutunk innen vagy majd a Mesterséges Intelligencia kitalálja és nem is ember fogja hanem robotok kitalálni ezeket a dolgokat
[ Szerkesztve ]
-
core i7
addikt
A Legnagyobb áttörés az űrhajózásban egy másik intelligens életformával való találkozáskor valósulna meg meglátásom szerint
Lehet egy Ammónia Vagy Metán alapú élet teljesen máshogy gondolkodó Intelligens fajt alkotott
Szerintem Isten úgy alkotta meg a világot ,hogy a földön össze kellett fogni az embereknek az eredményekért a világűrben pedig majd a fajoknak kellesz
Mindíg okosabbnak hiszik a földön kívülieket pedig lehet fegyverkezésben mi leszünk jó űrhajózás terén ők Lehet nekünk lesznek robotjaink nekik nem
[ Szerkesztve ]
-
Armahun
addikt
A probléma a fény, vagy legalábbis az a valami amit mi fényként érzékelünk.
Az univerzum úgy manipulálja a teret és az időt, hogy a fény minden megfigyelő szemszögéből azonos sebességgel tudjon haladni.
Ha képesek lennénk egy olyan űrhajót építeni ami a fénnyel semmilyen kapcsolatot sem tud kialakítani, azzal lehetne akár milyen gyorsan utazni?Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.
-
Armahun
addikt
Én az eddigi elméletekből azt szűrtem le hogy az idő a térnek egy tulajdonsága, minősége. Valami olyasmi mint az anyag hőmérséklete.
[ Szerkesztve ]
Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.
-
core i7
addikt
Igen akkora tér ,hogy valahogy le kell mérni az atomok/molekulák helyét és változását ha valamit leteszek az asztalra mondjuk egy csokit (a térben) elveszem majd újra leteszem valamivel le kell mérni meddig nem voltak ott annak a csokinak az atomjai (ez az idő az ember által kitalált mértékegység)
-
Armahun
addikt
Akkor lépjünk tovább, távolság sem létezik az is csak egy emberi megfigyelés ami valahogy mértékegységgel leírtak.
A térnek nincs kiterjedése, ugyan ott létezik, a mérete látszólagos.Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.
-
core i7
addikt
Akkor ezek szerint mi egy helyben állunk mindíg és gyűrjük magunk alatt a teret a sebességgel és magunk alá gyűrjűk egy másik rendszer bolygóit és úgy ottvagyunk? Hmm Lehetséges...
Eközben mi nem teszünk meg semmit csak alattunk mintha felgyűrnénk a szőnyegetNem vagyok sajnos Albert Einstein csak érdekel a téma és szeretek filozófálni
Szerk: most szerintem ez amit írtam nem erre a kérdésre adott választ mert így is lennie kell távolságnak...
[ Szerkesztve ]
-
core i7
addikt
Habár nembiztos mert mi nem teszünk meg távot csak magunk alatt gyűrjük a teret a sebességünkkel és előbb utóbb ott lesz a másik naprendszer atomja és akkor ezekszerint egy futó szalagon élünk ami a tér és senki semmi nem mozog csak a tér Senki nem tesz meg távot csak a tér viszi oda ahoz az atomokat aki mozog tehát aki gyűri maga alatt
Ebbe belelehet gabajodni
[ Szerkesztve ]
-
core i7
addikt
Már bocsánat ,hogy ilyen sokat írok de legegyszerűbb példa erre talán mikor egy szőnyeg végén egy kupak (lehet csillagrendszer) van másik végén én állok (lehet űrhajó) és magam alatt gyűröm fel Így se a kupak nem tesz meg távot se én csak a szőnyeg hozza felém a kupakot
[ Szerkesztve ]
-
W h o z Z y
tag
Sziasztok!
Most találtam rá a topikra,régóta foglalkozom a kvantumfizikával,de ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek!
Ha csak abból indulunk ki hogy Einstein megmondta,hogy több mint 10 dimenzió létezik vagy csak alapvelő dolgokat vizsgálni,az elméleti fizika egy nagyon érdekes téma és rengeteg lehetőséget rejt magába!Rengeteg olyan dolog van a Földön és az egés ismert Univerzumba amiben nem működhetne a fizika és a kvantumfizika egyben,de mégis működik!Killed by WhozZy!
-
damtam
újonc
Ehez mit szóltok?
Az űrkutatás és a tudományunk jelenlegi állása szerinti legfrissebb kutatási eredmény 2018:
Nagyon valószínű, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban
A Világegyetem milliárdnyi galaxissal van tele, és minden egyes galaxisban további milliárdnyi csillag és bolygó kering. Az ember azt hihetné, hogy ennyi világban viszonylag nagy számban alakulhattak ki értelmes civilizációk. Egy új kutatás azonban épp az ellenkezőjét mutatja.
Hol van mindenki?
– tette fel a kérdést 1950-ben az olasz fizikus, Enrico Fermi, miközben kollégáival, feltételezhetően Teller Edével, Emil Konopinskivel és Herbert Yorkkal ebédelt. Fermi ezzel arra az ellentmondásra utalt, hogy elvileg nagy az esély az intelligens idegen civilizációk létezésére, mégsem azonosítottuk eddig az értelmes földön kívüli élet nyomait.
Az új kutatásban a szakértők a Drake-formulát használták fel. Az egyenlet egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát adja meg. A csapat eredményeit az arXiv-n mutatta be.
A kutatók becslése alapján 53-99,6 százalék a valószínűsége annak, hogy egyedül vagyunk galaxisunkban, és 39-85 százalék, hogy az egész Univerzumban.
Anders Sandberg, a csapat vezetője szerint nagy eséllyel nincs más értelmes civilizáció a Tejútrendszerben, és talán az általunk megfigyelhető Világegyetemben sem.
A szakértők a vizsgálat során a lehető legjobban lecsökkentették azokat a bizonytalanságokat, amelyek a Drake-formula egyes faktorait érintik. Ehhez a szakértők a valószínűség-eloszlásra támaszkodtak.
Fontos kiemelni, hogy Sandbergék eredményei csak tudományos valószínűséget jelölnek, és egyáltalán nem biztos, hogy valóban az emberek alkotják az Univerzum egyetlen értelmes civilizációját. Éppen ezért nem szabad feladni az idegen intelligencia keresését.
Ehez a hírhez ajánlom az utazók című több oscar jelölést kapott elgondolkodtató filmet, ami a hosszútávú űrutazás során felmerülő technikai és emberi problémákat próbálja modellezni, (a földről 120 évig hibernálva visznek 5000 embert egy lakható bolygóra, a poént nem lövöm le mi lesz a vége) mindezt a legújabb technológiai eredmények figyelembevételével: [link]
A zenéje is jó: [link][ Szerkesztve ]
-
damtam
újonc
A csillagok között című mély és szomorú film az idő és az űrutazás kapcsolatának problémáját modellezi, miszerint az űrhajós kislánya már nagymama lesz unokákkal mire visszaér az apja, aki még fiatal maradt: [link]
Bemutatja mennyire reménytelenül messze vagyunk technológiailag, hogy felfedezzük akár csak a naprendszerünket is. Utalás van benne a párhuzamos idősíkokra és a multidimenziós térre is. Érdemes pár fényévnyi utat vállalni azért hogy míg pár évig űrutaztunk közben itthon mindenki megöregedett és visszatérve a gyerekeink lesznek a saját nagyszüleink korban? Szürreális.Minden ugyanaz másképpen
[ Szerkesztve ]
-
Zsoltika11
tag
Borzasztóan érdekes téma ez. Ma már tudjuk hogy az élet megjelenése nem is olyan ritka dolog, illetve nem lehet ritka, hiszen milliárdnyi bolygó van csak a mi galaxisunkban is éppen megfelelő, távolságra a csillagától ahol folyékony víz lehet jelen, üstökösök, aszteroidák által pedig szerves anyagok is jelen lehetnek. Ezeken a bolygókon adott lehet minden feltétel az élet kialakulásához. Meggyőződésem, hogy több, sőt, milliónyi helyen létrejöhetett egyszerű létforma.
Ami a továbbiakat illeti, egész pontosan azt hogy a már meglévő egyszerű élet fejlődik-e tovább. És meddig. Ha valóban adottak a körülmények, az alapkörülmények, akár egyszerű, állatszerű létformák is létezhetnek. De ahhoz hogy valóban eljusson egy adott bolygón egy létforma addig hogy értelmes, civilizált legyen... nos.. szerintem elég kevés esélye van. Előfordulhat. De kevés eséllyel. Ahhoz már tényleg véletlen események sora szükséges. Nézzük meg a mi bolygónkon a történetet. Az élet többször "indult újra". Több, nagy kihalási esemény történt a jelenlegi bizonyítékok alapján. Hol egy közeli szupernóva, hol pedig meteorit/kisbolygó becsapódás. Az iylen események mindig újraírják az evolúció történetét. Legutóbb a dinoszauruszokig fejlődött az élet. Az alapfeltételek, az evolúció külső esemény és behatás nélkül "eddig vitte". Pedig volt majdnem 200 millió év rá. Azok az ősgyíkok csaknem 200 millió évig léteztek. De nem értek el ennyi idő alatt sem a fejlettség olyan fokára, hogy valóban intelligens, civilizált élőlények legyenek. Aztán ugye történt egy külső behatás a világűrből, az ominózus eset. Eltörölte ezeket a lényeket, sok más fajjal együtt. Így a túlélők, főleg az emlősök zöld utat kaptak az evolúcióra. "Mindössze" 65 millió év után itt vagyunk mi. De ehhez valójában az élet megjelenése után bő 3 milliárd év kellett, és egy sor véletlen esemény. Ismétlem: véletlen. Az előző nagy kihalási események után is sok-sok millió, százmillió év telt el mindig, és sosem alakult ki valóban intelligens élet. Most többszöri "próbálkozás után igen". Ha 65 millió éve nem történik meg a katasztrófa, nagy eséllyel még mindig a dinoszauruszok, vagy leszármazottai lennének a domináns faj. De intelligencia nélkül. Mármint csillagközi értelemben vett intelligencia nélkül. Tehát csak ennyin múlott hogy mi megjelentünk és eddig fejlődtünk.
Tehát valóban ritka, és szerencsés eset az, ha egy bolygón értelmes civilizáció jelenik meg. Sőt, talán különleges.
De ha onnan közelítjük meg a dolgot hogy mi játszódik le egy naprendszerben... mint itt is, más naprendszerekben is sok a törmelék, üstökös, aszteroida, stb, amik egy bizonyos pályán keringenek, időnként keresztezve a belsőbb bolygók pályáját. Ott is ugyanúgy bizonyos millió évenként egy találkozhat a belső bolygók egyikével. (Tegyük fel hogy megfelelő távolságra van a napjától, stb, tehát alkalmas az életre, sőt egyszerűbb létformák is léteznek.) Ugyanúgy eltörlődhet egy kezdetleges élet mondjuk 80-90%-a ott is, majd az evolúció ismét dolgozni kezd. Idő van rá, főleg ha egy kisebb csillag körül keringő bolygóról van szó. A kisebb csillagok ugye tovább "élnek". És mint tudjuk, a becsapódások egy bolygókkal rendelkező rendszerben természetes jelenség. Tehát a miénkhez hasonló események máshol is bekövetkeznek. Szóval innen nézve viszont gyakoribb lehet egy intelligensebb életforma megjelenése. Bár a mi esetünkben más, általunk még esetleg nem ismert tényezők is behatással lehettek a fejlődésünkre. Hiszen ez szédületes sebességgel történt hogy az ember mint faj valóban intelligens legyen. Mi játszhatott még közre vajon? Az hogy az evolúció úgy határozta meg a felépítésünket, hogy testünkhöz képest hatalmas agyunk legyen? Pont a megfelelő "kombináció" vagyunk? Vagy mi lehet az oka annak hogy pont a fajunk vált intelligenssé?
Az biztos, hogy az univerzum olyan hatalmas, hogy százmilliárdszor millió életre alkalmas bolygó létezik, és ez az óriási méret és szám azt mutatja hogy bizonyos események ismétlődhetnek, előfordulhatnak máshol is. Én biztos vagyok benne, sőt mondhatni "tudom". De azt még elképzelni sem lehet egyelőre hogy hogyan lehet kommunikálni más értelmes lényekkel. Olyan távolságok vannak a kozmoszban térben és főleg időben, hogy két közel azonos fejlettségű faj nem kommunikálhat egymással. Sőt, egyidejűleg lehet nem is létezhetnek/létezhetnének. A világegyetem "gondoskodik" dolgokról. Gondoskodik, hogy mit lehet és mint nem univerzumon belül. Például a fénysebesség. Annyira védi ezt a sebességet, hogy minden mást csavar, összenyom, széthúz, még az időt is, csakhogy a fény sebessége minden irányból szögből és helyzetben fénysebesség maradjon, és még véletlen se lehessen átlépni.
Olyan óriási ez az egész háló... térben, és ezért főleg időben olyan hatalmas ez a komplex univerzum, hogy két értelmes civilizáció egyidejűleg valószínűleg nem is létezik. Ezért vagyunk jelenleg talán egyedül. De mi csak egy apró villanás vagyunk a kozmosz történetében, úgy mint más lényeg is, más időben. Mennyi az esélye hogy két villanás egyszerre villanjon fel? A civilizációk csak rövid villanások. Mint a szubatomi részecskepárok, melyek a világűrben keltődnek, majd eltűnnek. Milliárdod másodpercre léteznek csak. Mi is ezek vagyunk az univerzumban... talán.[ Szerkesztve ]
-
válasz Zsoltika11 #124 üzenetére
Sőt még viszonylag nem annyira régmúltban is volt egy véletlen mely a kialakulásunkhoz vezetett. Nem is emlékszem hogy mikorra teszik, de "csak" olyan néhány 100e éve kezdett kiemelkedni a Kelet Afrikai hegylánc mely elzárta a csapadékot a belső őserdőktől, szavannává alakítva azt. Le kellett jönnünk a fáról ha élelemhez akartunk jutni. Egyre nagyobb ügyesség kellett, a nagyobbodó agy élte túl, az egyre nagyobb agynak egyre több fehérje és így tovább. Szépen gerjesztette a folyamatot a Homo Sapiensig. Ha ez nem történik, itt vagyunk vajon, vagy még a fán ?
A nagy távolságok és idődilatációk az esetleges értelmes lények között nagyon megnehezítik a kapcsolatot. De gondoljunk bele ha ezt a mostani bizonytalan korszakunkat átvészeljük mivé tudunk válni ? Hiszek benne ha így történik hatalmas jövő állhat az emberiség előtt. Minden lehetséges, most még elképzelhetetlen technikák is a fényévek legyőzésére. Akkor pedig lehet esély a saját és akár más galaxisok benépesítésére is, bár akkor már nembiztos hogy hasonlítani fogunk a mai biológiai testünkre.
-
Di Natale
aktív tag
válasz DarthSun #125 üzenetére
Minden elképzelhető. Bár nem hinném, hogy az emberiség túlélné saját magát.
Max. akkor lenne erre esély, ha minden emberi faj összefog és együtt alkotunk egy nemzetet és egy világnyelv lenne.
Amíg ez nincs meg, addig csak vállalatok fognak egymással versengeni és ezzel is háborút generálva.
-
-
Zsoltika11
tag
válasz DarthSun #125 üzenetére
Mondjuk az 1400-as években, Mátyás király idejében ha azt mondjuk az embereknek hogy autó, laptop, GPS, műhold, holdraszállás, milliárdnyi bolygó, galaxis, valószínűleg élve elégetnének. Azt mondanák hogy mégis miről beszélek, én egy igazi élő bolond vagyok. Ezeket még a legvadabb képzeletükben sem gondolták akkor. Most is itt tartunk, csak a csillagközi utazással vagyunk így, az idő és tér kicselezése, legyőzése a téma. És annyira nem is elképzelhetetlenek, számtalan elmélet van erről a megoldásra. Csak technológia kell még.. fejlettebb. Bár ha iylen ütemben fejlődik a technológia, 200-300 éven belül bármi megtörténhet. Akár a világegyetem szövetét is képesek leszünk bizonyos fokig manipulálni, és az időt is. Ha ez megvan, akkor a nagy távolságok lerövidülnek. Ezekben a percekben is folynak a kutatások és kísérletek, mélyen a NASA laborjaiban, illetve máshol, hogy miként lehet más sokkal nagyobb energiaforrást hasznosítani, összpontosítani, és alakítani a teret. Azt csak kétféleképpen lehet. Tömeggel, tehát gravitációval, vagy óriási, összpontosított energiával. Az emberiség valószínűleg az utóbbin dolgozik inkább.
Szóval igaz, a ma még elképzelhetetlen dolgok idővel valósággá válhatnak. Elutaznék szívesen 2318-ba, és megnézném mi újság, hol tartunk. Szerintem a szememnek se hinnék. Felfogni is nehezen lennék képes amiket látnék és tapasztalnék. És ez csak 300 év. Mernék-e elutazni mondjuk 2818-ba? Vagy 3018-ba? Akkorra már biztosan lesznek marsi kolóniák is. Emberekkel. De milyenekkel? Genetika útján ellenállóbb bőrrel, tüdővel? Ha az írásod utolsó mondatának második felére mondjak valamit De elutaznék a múltba is. Mondjuk az 1500-1600-as évekbe. Mutatnék okostelefont, 1-2 kütyüt... és beszélnék arról hogy mi van 2018-ban. Galilei biztosan hinne nekem
Szerintem ha legyőzzük a fényéveket, az idővel ugyanott tartunk majd. Bármiylen gyorsan utazunk, vagy a teret manipuláljuk, mire eljutunk egyik helyről a másikra, vagy tegyük fel a Földre, már teljesen más idők fognak járni. Elkerülhetetlen ez bármit teszünk. Ha a fénysebesség csak felével utazunk, már akkor is viszonylag lassan telik az idő számunkra. Ha pedig a teret manipuláljuk, azzal együtt manipuláljuk az időt is. Tehát ha az utazók számára eltelik 30 év, addig mindenki másnak eltelik 100-150 év. Feltéve ha az utazás a visszautat is tartalmazza. De ha önfentartó kolóniaként utaznak és élnek, akkor abban az esetben már nem számít hogy a Földön mi történik és mennyi idő telik el. Annyira érdekes ez.. miért van az ha óriási sebességgel utazunk, akkor az idő egyre lassabban telik? Igen, a fénysebesség miatt, hogy ne lehessen elérni..ezért az idő lassul le. De ez miért van? El fogok gondolkodni rajta -
damtam
újonc
válasz Zsoltika11 #124 üzenetére
Túlmenve a technikai fejlődésen, filozófiai irányból megközelítve, mivel mi is az univerzumban és az univerzumból vagyunk minden bennünk van ami benne is. EGYek vagyunk. Atomi szubatomi és minden szinten. Nem hogy függetlenek vagyunk tőle, nem kívülről szemléljük és vizsgáljuk a környezetünket, nem benne utazunk, hanem szélválaszthatatlan részei vagyunk. Mintha egy élő szervezetben a sejt vizsgálná azt amiben él.
Olyannyira szerves részei vagyunk, hogy:
Fejlődésünk az ő fejlődése. Tudatunk az ő tudata. A kérdéseink az Ő kérdései. A motivációnk az Ő motivációja. (?)Mint cseppben a tenger, sejtjeinkben és atomjainkban hordozzuk a kérdéseket és a válaszok is bennünk vannak, előbb MAG-unkban kell megtalálnunk, nem fényévekre a messzeségben. (?)
A svájci hadron ütköztetőben elért eredmény: a fénysebességgel ütköztetett részecskék olyan kicsire bomlanak hogy már nem is anyagok hanem hullámok keletkeznek. Itt elértük a fizika határát és valami más következik.
A létezés titkának kutatására nincs végső válasz, de lehet hogy itt van az orrunk előtt és egyszerűbb mint gondolnánk. Talán csak nem az, hogy legyen célunk ami felé megyünk.(?) Semmi más. Ötvözni kell/érdemes a technikát, fizikát, kémiát, a kvantumfizikát, a filozófiát spirituális tanokat, minden tudományágat, minden rendelkezésünkre álló és felhalmozott információt és tudást, amit eddig az emberiség elért, hogy szintézishez érjünk.
És végül:
Talán provokatív de,
Lehet hogy az élet lényege semmi más csak hogy a tudattal rendelkező létező élet önmagát és a környezetét a saját létét vizsgálja. Boldogabb az aki nem vizsgál "csak él?" Cseppben a tenger, mikor és makro szinten figyeljük meg: Vannak tudatosan élő boldogtalan emberek és tudattalanul élő boldogak.
Emelem a szintet:
Ha megtalálnánk a "létezés titkát", és tudnánk az univerzum méretét, vagy "végét" és/vagy a működésének minden részletét? Mi történne másnap?
Az átlagember személyiségfejlődése megérett ezekre az információkra?
Nem lehet hogy az univerzum csak akkor "adja oda", engedi meglátni a végső, vagy magasabb összefüggéseket, ha érdemesnek talál rá? "Érdemesnek találja magát rá"?
Ha a törzsfejlődésünk elérte azt a szintet, hogy az eszközeinkkel atommáglyán nem rántottát sütögetünk?
Amíg agyunk 80-90%-ban kihasználatlan?
Egy példával élve, érdemes odaadni egy majomnak egy okostelefont?
Egy pár éves gyermeknek egy csőre töltött géppisztolyt?Egy elmélet szerint a magát fejlett civilizációnak tartó EMBERISÉG, az egyre bővülő technológiai fejlettség ellenére jelenleg rovar szinten van.
Mi is az emberi faj legmagasabb tudományos szintű kitűzött célja?
Elérni lakhatásra alkalmas új bolygót, (pl: mars expedíció) és ott folytatni ugyanazon a tudatszinten amit a FÖLD anyával eddig műveltünk. Túlszaporodás, élőhely és energiaforrások felélése, majd ha az kimerült újabb és újabb lakóhelyre kirajzás. Ez jelenleg rovar szintű életmód.
MIND-EGY
Minden ugyanaz másképpen
-
#10186752
törölt tag
válasz Zsoltika11 #128 üzenetére
A lefelé tartó spirál annál sokkal meredekebb, minthogy 300 év múlva a Földön az emberesiég még itt legyen.
-
sziku69
senior tag
-
#10186752
törölt tag
Igen, nagy idő, de azt vegyük figyelmbe, hogy a technológiai fejlődés lassul. Míg az utóbbi kétszáz évben exponenciálisan megugrott a találmányok, felfedezések száma, óhatatlanul lassul már az utóbbi évtizedekben, és fog a következő pár száz évben.
Egyre fogy ugyanis a világról alkotott képünkből az, amit még nem ismerünk.
-
válasz #10186752 #132 üzenetére
Ez attól is függ hogy jön-e nagyobb áttörés. Az anyag legrejtettebb titkait ugyanis még korántsem ismerjük. Éppezért az LHC- t sem játszásiból építették, milliárdokért. Ha jön egy igazán nagy ismeret akkor jöhet a fejlett technológia kora (ma még nem járunk a fejlettben, csak esetleg azt gondoljuk). Egy hipotetikus példa - ha elcsípnénk a gravitonokat és gerjeszteni is tudnánk akkor egy 4.5V- os elemmel olyan 100 tonnát tudnánk emelni, az űrbe juttatni. Ez mondjuk mekkora lökést adna a fejlődésnek ?
-
-
-
válasz somogyib #140 üzenetére
+1, és ezek azok a kezdő lépések, melyekből akármi is kisülhet, a kvantumfizika és a kozmológia egyre mélyebb ismeretei meghökkentő áttörést is hozhatnak, talán olyan a technikában is használható ismereteket, melyek gyökeresen megváltoztathatják az emberiség sorsát. Nyilván evvel teljesen tisztában vannak a tudósok is, tehát nem csak hobbiból keresik ezt a tudást, mint fentebb írtam, az LHC- t sem játszásiból építették.
-
somogyib
őstag
válasz #10186752 #142 üzenetére
Ha úgy vesszük a Higgs-részecske detektálása is az volt, mert ott is "csak" egy több évtizedes elméletet sikerült kísérletileg bizonyítani. De én úgy gondolom, hogy ha még nem is látjuk ezeknek az emberek mindennapjaira való hatásukat, a jövőben ez megváltozhat.
A XIX. század végén is sokan úgy gondolták, hogy a fizikai tudomány betetőzött: a Newton-i mechanika szinte minden jelenséget leírt, az elektromágnesességre meg ott voltak a Maxwell-egyenletek. Aztán a XX. sz. elején igencsak nagyot fordult a fizika (kvantumfizika, relativitáselmélet).
Szóval én hiszek abban, hogy ezek az előrelépések a jövőben hatással lehetnek a mindennapjainkra.
-
damtam
újonc
Egy kis humor:
Ha a gyarmatosítók birtokba veszik a Holdat, majd új fogalmakat kell bevezetni:
Volt tíz föld holdam, de elkártyáztam, így a hold alá süllyednék szégyenemben, teljesen holdonfutó lettem. viszont jól járt a holdasúr...nem baj, majd elszegődöm holdművesnek a holdimogyoró-ültetvényre.
Aki aztán holdkóros helyett, földkóros lesz.
Milyen szép a nyelvünk:
Egyszer nekem is lesz egy hold földem a Marson.[ Szerkesztve ]
-
Cancer
senior tag
Sziasztok,
Abszolút (nem átolvasva) a topicot. Volt már róla szó, hogy mi hol helyezkedünk el a világegyetemben? Mármint, ha az ősrobbanást 1 pontba eredeztetjük a tágulást pedig (mint a lufi) gömb formában képzeljük el, akkor...
1.) Ennek a gömbnek a közepe vagy pereme felé helyezkedünk el vajon?
2.) Van-e bármi is a közepén? Vagy minden anyag ennek a gömbnek a "peremén" távolodik?
3.) Az, hogy a tudósok szerint 13,6 mrd fényévre "látunk vissza az időben" azt jelenti, hogy gyorsabb a világegyetem tágulása, mint a fény terjedése?Más...
A világegyetem tágulása a Galaxisokban lévő csillagokat is érinti? Azokban is nő a távolság közöttük? Nem úgy van, hogy mindegyik (spirál) alakban a belseje felé áramlik?
Vannak a galaxisok közötti térben is elvétve csillagok csak úgy önmagukban?
Az ügyvédem nélkül nem írok alá semmit...
-
- a téridő érdekes geometriájú, úgy képzeld el hogy a lufi felületén vagy, tehát nem tudni hol van a középpont, minden irányban tágulás, mi is távolodunk, ha a világegyetem távoli pontjából figyeli valami értelmes faj.
- csak a nagyon korai időben, a felfúvódás ideje alatt (10 a mínusz sokadikon mp) haladta meg a tágulás a fénysebességet.
- A galaxisok belseje más mechanika, ott nem érvényes az általános tágulás, a gravitáció dönt, de az kevésnek bizonyult a látható anyag alapján, tehát kell lennie +tömegnek, ezt nevezték el sötét anyagnak. Csak nagy léptékben, a galaxishalmazok távolodnak egymástól.
- vannak magányos vándorok, kettős, vagy több csillagú rendszerekben, a bonyolult pályamozgások, bolygókat, csillagokat is kilökhetnek a csillagközi térbe, ahol sok százezer/millió éveket utazva elhagyhatják akár a galaxisukat is (feltéve ha nem fogja be őket egy másik nagy tömegű objektum gravitációja, de ennek viszonylag kicsi az esélye). -
Geller72
veterán
Hátha valaki követi az eseményeket...
Nagyon sok dolog van, ami miatt nem túl jók a kilátásaink...-Amíg nem lépünk egy óriásit - vagy sokkal több óriásit - a részecskék mikrovilágában, addig az egész emberiség tudományos munkája egy helyben álldogál, nem ér semmit.
-Éppen ezért addig a Quantumfizika is csak áll egy helyben..
Abban a pillanatban, hogy a quantum világát megismernénk, gyakorlatilag egy csomó minden azonnal más megvilágításba kerülne. Mondjuk a tér és az idő pont ilyen lenne. A távolság nem lenne távolság többé. Mert éppen most pl. pont a távolság az, ami miatt kimaradunk minden komolyabb buliból. A földünk a naphoz képest méretileg, energiáját tekintve a vicc kategóriába esik. De ha annyi energiát tudnánk mozgósítani, mint a nap energiája, sem lennénk még önmagában sehol sem vele.. És akkor még nem említettem, hogy ha a fény sebességével tudnánk közlekedni, vagy közlekedtetni dolgokat sem lennénk sehol. Ide valami komolyabb cucc kell, mondjuk a qauantum világából majd..
A szondáink, amik 40 éve távolodnak a földtől, manapság járnak a naprendszer peremén. Ez a távolság nulla. A tejutunk legkeskenyebb részén - mintha csak át akarnánk szaladni az úton, ahol a legrövidebb az átkelés - tízezer évig kellene hasítanunk fénysebességgel ahhoz, hogy azon a kis szakaszon átérjünk. Ugye, mondanom sem kell, hogy ez "hosszában" mekkora cumi lenne. .
És akkor sehol nincs még attól a távolságtól, ami mondjuk egymásik galaxistól választja el a miénket. És még mindig csak két közeli galaxisról beszélünk.
15 milliárd fényév. Ennyi most az univerzum életkora, és mondjuk úgy ezzel már a méreteit is lehet érzékeltetni. Persze ráadásul ez nem egy fix valami, azaz ha most elindulnánk egy adott irányba, a cél nem vár meg, folyamatosan távolodik is, tehát könnyen lehet egy 15 milliárd fényéves utazásból a duplája is. .
Ha megnézzük, a mi galaxisunk sem annyira picur, van benne pár csillag... A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis...khm..
800 milliárd - mondjuk pl. akkora, - mint a miénk.Einstein több - főleg önéletrajzi ihletésű művét olvasgatva nekem az jött le, hogy Albert barátunk feladta..
Szép lassan tudatosult benne az, hogy mennyire messze vagyunk bármitől is. Szörnyű dolog erre rájönni. Mint amikor elkezdesz valamit tanulni, és hosszú évek múlva eljutsz arra a szintre, amikor már átlátod, hogy mennyire nem tudsz még semmit.. Mert annyira komplex, annyira szerteágazó. Megoldasz egy problémát, rögtön jön vele két kérdés. Megválaszolod, lett belőle újabb négy..és így tovább.Mert hiába akarunk elmenni messze és ehhez minden követ megmozgatunk, könnyen lehet, hogy sehova nem kell mennünk, mert amit keresünk, az nem távolságban mérhető és nem is kell hozzá menni sehova, hogy elérjük. Üzeneteket küldözgetünk az űrbe gyakorlatilag zéró energiával. Még akkor sem biztos hogy lenne értelme, ha egy neutroncsillag energiája állna egy üzenetünk elküldése mögött.
Az a távolság, ahova egy ilyen üzenet tőlünk eljuthat az annyira kicsi, hogy vicc az egész.
És ha el is jutna messze? Mi értelme lenne? Ha "csak" ezer fényévre kellene elküldeni, tegyük fel meg is kapná valaki és válaszol - mi lesz itt 2000 év múlva? És mi ezer fényév távolság? Semmi.
És hova mennénk? Minek?Más értelmes lényekkel akarunk kapcsolatot teremteni, amikor egymással sem megy még ennyi idő után sem? Amikor az első gondolatom a másikkal kapcsolatban az, hogyan lehetne az enyém, ami az övé még akkor is, ha nekem éppen semmi szükségem sincs rá? Amikor valakit csak azért képesek vagyunk elpusztítani, mert más a vallása, vagy csak úgy általában a véleménye? Ha egy kicsit is mélyebben magunkba tekintünk, láthatjuk, hogy velünk ki az az ökör, aki szóba állna? Válaszolna, amikor csak a kínt, a pusztítást és a háborút látja?
Én bizony ha éppen most mennék el a föléd mellett, felhúznám az ablakot, lekapcsolnám a belső világítást, még a magnót is lehalkítanám, hogy még csak észre se vegyenek és olyan messze elhúznék, hogy soha vissza se találhassak. Ha nem ember lennék.
Az emberiség egy parazita faj, jól tudják azok, akik esetleg beleraktak minket ebbe a nyomorult 3 dimenzióba, - gondolják, jó helyen vagyunk mi itt is.Az ember a saját korlátai miatt is csak abból tud kiindulni egy probléma megoldását tekintve, mint egy ember. Saját magunkból indulunk ki.
Hiába rajzolnám le egy kakasnak a baromfi udvaron Pitagorasz okfejtését, ha nagyon komoly nagyságrendbeli különbség van köztem és a kakas közt fejben. Na most elég, ha egy földönkívüli intelligens faj és köztem is csupán ennyi a difi, már végünk van.Vannak dolgok, amin egyszerűen nem szabad agyalnunk, mert befordulunk, mint az utcasarkon Einstein..
Annyira rövid ez a szaros kis életünk, hogy a legjobb, ha a mának élünk. Mert ki tudja, hogy lesz a holnap?
Boldog új évet. . -
válasz Geller72 #150 üzenetére
Jól látod, nem túl jók a kilátásaink. Mindenképpen ki kell lépnünk valahogy legalább a csillagközi távolságokba hogy legyen túlélési esélyünk, feltéve ha átjutunk a rövidesen bekövetkező kríziseken (olajválság, klímakatasztrófa, túlnépesedés, stb).
Kisebb hibák : az Univerzum jelenlegi korát nem 15 hanem 13.7 milliárd évre becsülik.A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis - a Világegyetemben van kb ennyi galaxis.
Jól látod, a quantumvilág megismerése, tehát az anyag legmélyebb titkai hordozhatják a megoldást, melyet azért kutatnak gőzerővel, ez pozitívum, a Nagy Hadronütköztetőre sem véletlen költöttek milliárdokat.
Vagy bebizonyosodik a holografikus univerzum feltételezés (új elmélet, vagyis már nem egészen, csak most kezdik komolyan venni), akkor pedig csak egy szimuláció az egész világunk, mint a Mátrix- ban, csak sokkal nagyobb léptékben. Persze ennek is lehetnek előnyei, ahogy Morpheus mondta, a szabályokat megkerülheted, ha nem tudod megkerülni akkor megszegheted. Pld ha valóban holografikus az univerzum, akkor a teleportáció alapból lehetséges.
BÚÉK !
-
Kékes525
félisten
válasz DarthSun #151 üzenetére
"akkor pedig csak egy szimuláció az egész világunk, mint a Mátrix- ban, csak sokkal nagyobb léptékben. "
Nem szükségszerűen kell sokkal nagyobb szimuláció, mert úgy is lehet szimulálni a világegyetemet, hogy a mindenséget csak annyira, csak olyan mélységeben szimulálják, mint amennyire egy értelmes elme megismeri, illetve csak azt a részét, amit az értelmes elme éppen észlel. (A kvantummechanika hullámfüggvény összeomlása is valami hasonló.) A többire "felesleges" energiát pazarolni.
[ Szerkesztve ]
Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.
-
válasz Kékes525 #152 üzenetére
Elgondolkodtató. Ha a szimuláció véges, akkor megismerhető minden, egy benne élő értelem számára. Persze nem tökéletesen, részecskeszinten, mivel egy univerzum kiszámolásához mindig több bit kell, mint a benne található részecskék száma.
Azért érdekes hogy mennyire elrugaszkodott az elméleti kozmológia. Komolyan is veszik, vmelyik műholt, most nem is ugrik be a neve, már jelenleg is keresi a hibákat (holografikus fedéseket, kioltásokat), ha ilyet észrevennének, az már komoly bizonyíték lenne.
A sima 2D->3D hologramban mindíg láthatunk hibákat (a technológia velejárója), a síkmembrános, valójában sokdimenziós kivetítőből származó hologramban viszont csak speciális esetben látni egy 3D- s megfigyelő számára. Nem semmi lenne egy ilyen észlelése.
Mondjuk én elképzelni sem tudom, nem is értek mélyen a fizikához, matekhoz, csak próbáltam felidézni, amit hallottam róla. -
Kékes525
félisten
válasz DarthSun #153 üzenetére
"már jelenleg is keresi a hibákat (holografikus fedéseket, kioltásokat), ha ilyet észrevennének, az már komoly bizonyíték lenne."
Annak, hogy hibát találjanak szerintem nagyon kicsi a valószínűsége, mert aki ilyen szimulációt tud futtatni, annak nagyságrendekkel nagyobb a technikai fölénye mint nekünk és ha mégis találnánk valami anomáliát, arról valós időben nekik is tudomásuk lehet és mielőtt mi érzékelnénk már be is avatkoztak abba, hogy ne vegyük észre a hibát. Vagy kijavítják a hibát és/vagy hozzáigazítják az univerzumot és/vagy az észlelésünket írják át.
[ Szerkesztve ]
Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.
-
-
tegbashar
tag
sziasztok,
Jelenleg az univerzumban található építő anyagok ~20%-át tudjuk detektálni, ezáltal empirikusan vizsgálni.
A többi anyag jelenlétét az egyik általunk ismert alapvető kölcsönhatás révén (gravitáció) ki tudjuk mutatni.
Tehát ott van ~80%, amiről annyit tudunk, hogy létezik és ennek a tudásnak a gyökere az, hogy a ~20% ismeretével felállított fizikai ismereteinket vonatkoztatjuk az teljes egészre.Ezzel nem akarom cáfolni vagy megkérdőjelezni a hatalmas elméink milliárdnyi óra befektetéssel felállított fizikai törvényszerűségek jogosságát vagy pontosságát, csak rámutatnék: a felfedezések kora közel sem jár a végénél.
Az emberi faj eddig a felmerülő problémákat többségében megoldotta. A problémáink pedig az igényeink kielégítésére vezethetőek vissza.
Az ősembernek első körben csak a fajfenntartás volt az egyetlen igénye.
Fejlesztették az étkezéshez kapcsolatos vadászat, gyűjtögetés, élelmiszer-feldolgozás megoldásait, javítottak a lakóhelyük biztonságán, természeti hatásoktól való védettségén. Az utódok és a nemző egyedek biztonságán. És természetesen a kommunikáció összetettsége is fejlődött.A fejlesztések eredménye a szaporulat növekedése lett, ami hozta magával a következő problémákat és azok megoldásait: községek kialakulása,földművelés, utazás, szállítás, fegyverkezés.
És nem utolsó sorban - mivel nem kellett mindenkinek az élelemszerzéssel, feldolgozással, felügyelettel foglalkoznia létjogosultságot kapott az "elméleti" szakemberek megléte is.Erről többet nem írnék, mert ez nem a végtelen kisregények topikja.
A hozzászólásokban egy helyen találkoztam a felfúvódásra utalással.
A felfúvódás (infláció) alatt értem az ősrobbanást követő 10−36 másodperctől 10−33 - 10−32 másodpercig tartott.(10 a mínusz harminc...).És ezt egy dolog miatt hozom fel: a tágulás "sebessége" meghaladta az elérhető sebesség-maximumot. Azt mondják, azért lehetett, mert a tér tágult így nem "klasszikus" értelemben nőtt a távolság az elemi részecskék között.
Mindegy is, hogy ez azért történt, mert esetleg bizonyos körülmények hatására a gravitáció hatása irányt vált, mindegy, ha a sötét energia a felelőse a felfúvódással vagy valami teljesen más volt az ok. Ebben nekem az a lényeg, hogy megtörténhet.
Azaz van lehetőségünk elérni ezt a technológiát, majd akkor, amikor ténylegesen szükségünk lesz rá, mint amikor kellett a meleg és tüzet gyújtottak őseink, vagy le kellett pattintania követ, hogy hatékonyabb eszközzé váljon.
És mitől vagyok biztos abban, hogy "ha" tényleg ősrobbanás volt 13.8 milliárd éve, akkor volt felfúvódási fázis? Azért, mert jobbról is, balról is, alulról és felülről - minden szögből érkezik fény, ami 13.8 milliárd éve indult el valahonnan.És amikor ez a technológia a rendelkezésünkre fog állni (vagy valami más, valami jelenleg teljesen elképzelhetetlen) akkor már nem lesz probléma, ha valami 2-3-20-20000 ezer fényév távolságra van.
[ Szerkesztve ]
-
bakgab
csendes tag
Lehet becsléseket adni a civilizációk számáról, de azért elég sok a bizonytalanság ebben. Másfelől mit tudna kezdeni az emberiség azzal a hírrel, hogy mondjuk tőlünk 3000 fényévnyire van egy másik civilizáció? Miképp viszonyulnánk, hisz elég valószínű, hogy nem volnának vevők semmiféle termékünkre és ebből következően mi sem tudnánk fizetni nekik az ő termékeikért. Meghallgatnánk a ő 3000 éves zenéjüket? Már ők sem azt hallgatják és mire megmondjuk tetszik-e nekünk ismét eltelik 3000 év. Érdektelen lenne a tudományok cseréje is, amennyiben hajlanának rá, ugyanez okból. Lehetséges, hogy emiatt nem is keresik egymást a civilizációk.
-
Kékes525
félisten
Az lenne az emberiség legnagyobb felfedezése. Átalakítaná a teljes életünket, filozófiánkat, vallásainkat. Eddig az ember volt a teremtés koronája, mindent az ember szemüvegén keresztül néztünk, vallások is csak az emberről beszélnek, az ember áll a központjukban. Ha lenne még egy civilizáció akkor ezek teljesen átalakulnának. Az ok egészen más is lehet.
Elképzelhető, mint ahogy sok más egyéb is. Abból, hogy nem találkoztunk még fejlett civilizációval még nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy nincsenek, és olyanra sem, hogy kihaltak valamilyen okból. Fermi felvetése nagyon félrevezető. Hát hol vannak, ha léteznek? (nem szó szerint) -kérdezte. Egyet legtöbbször elfelejtünk, amit Stanisław Lem már a Summa Technologiae-ban kifejtett. Ezt ő úgy hívta a nagyítás. Amikor a jövőt akarjuk elképzelni, akkor mindig a mából indulunk ki. A jövő technikáját a mai technika felnagyításával képzeljük el. Ugyanez igaz az idegen civilizációkra is. Egyáltalán nem biztos, hogy kihaltak azért, mert nem látjuk a jeleiket. Miért kellene azt látnunk? Milyen jeleket kellene látnunk? Arkhimédész biztos, hogy valamilyen hatalmas füstjeleket képzelt volna el, vagy máglyarakásokat. Mi pedig rádiójeleket keresünk, ami pontosan ugyanaz mint a füstjel. Az adott technikai szint kivetítése, kinagyítása. Ha vannak idegenek, akkor szinte biztos, hogy nem rádiójelekkel érintkeznek, hanem olyan technikai eszközökkel, aminek a fizikáját ma még nem ismerjük. Mi csak olyan civilizációk felismerésére vagyunk képesek, akik nagyjából azon a szinten állnak min mi. Ezek viszont rendkívül kevesen vannak, talán mi vagyunk az egyetlenek a tejút rendszerben. A civilizációk döntő része vagy sokkal fejlettebb mint mi vagyunk, vagy fejletlenebb. A fejletleneket még nincs lehetőségünk észlelni, a sokkal fejlettebbeket már nem tudjuk észlelni. Az is lehet, hogy már sokszor itt jártak, de vagy nem érdekelték őket a föld, mert az ő technikai szintjük miatt teljesen érdektelen, vagy a technikájukkal tökéletesen tudják leplezni magukat. Úgyhogy szerintem teljesen reménytelen az idegenek kutatása. Persze felfedezhetünk valamit, de az véletlen szerencse lesz, semmi más.
Természetesen ez is lehetséges. Azt el tudom képzelni, hogy egy fejlett civilizáció magánál fejletlenebbekkel kapcsolatot keresne azért, hogy a civilizációk fejlődésének összehasonlító elemzését elvégezhessék. Bár ehhez nem biztos, hogy kapcsolatfelvétel szükséges, hiszen az már megváltoztatja az adott civilizáció természetes fejlődését. Más célból pedig nem sok értelmét látom, hogy miért tennék.
A régebbi jeleik azok mások, az lehetséges, hogy úton vannak és mire ideérnek ők már vagy sokkal fejlettebbek, vagy már nem is léteznek. Persze annak idején ezt ők is pontosan tudták és ezért ez sem biztos, hogy minden civilizáció ezt megtenné, legalábbis nem sokszor. Nálunk sem gyakran fordult ez elő. Így az esetleg ritkán kibocsájtott jeleket kisebb valószínűséggel tudjuk felfedezni. A különböző tevékenységükből származó jelek pedig nem fókuszáltak, így azokat érzékelni sokkal nehezebb nagy távolságokból, pedig ha fel akarjuk fedezni őket erre lenne szükségünk, mert ez minden civilizációnál megvan(?). A fókuszált jelek felfedezésének a nehézsége a lehetséges irányok szinte végtelen lehetősége. Milyen irányból figyeljük azokat?
A civilizációk tevékenységének nyoma van, vagy nincs, mert ez sem szükségszerű, mert akár befelé is fordulhat egy civilizáció, virtuális életet, virtuális civilizációt is teremthet magának, mert azt fenntartani és befolyásolni, változtatni sokkal kisebb erőforrást igényel, mint a valódi.Bocs, ha hosszú voltam.
[ Szerkesztve ]
Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.
Új hozzászólás Aktív témák
- Apple Watch 6 44 mm LTE
- Kategória váltás miatt eladó majdnem teljes (pedál nélkül) Fanatec DD szett:
- ProBook 450 G8 15.6" FHD IPS i5-1135G7 Iris Xe G7 16GB 256GB NVMe ujjlolv IR kam gar
- AKCIÓ! Apple MacBook Pro 16 M2 Pro 12/19/32GB/1TB SSD notebook 3 év garanciával szinte új
- Sziasztok! Eladó az alábbi videokártya, nagyobbra váltás miatt: - Zotac márka - nVidia GeForce RTX