Bár hasonló optikai és mechanikai megoldások jellemzik, mégis a digitális középformátumú fotózás másképp működik, mint a kisfilmes. Rendszerint régen használt, de kitűnő filmes gépvázak filmkazettájának helyére kell egy - általában külső gyártó által készített - digitális hátfalat helyezni, és ráadásul a kettő között valamilyen módon meg kell oldani a kommunikációt is.

A nemrég bejelentett Mamiya DL28 érdekessége ezzel szemben az, hogy nem különálló részekből épül fel, hanem egy szerves egészet alkot a hátfal és a gépváz.

Hogy ez jó-e vagy sem? A Mamiya szerint jó, így összeházasították a Leaf cég Aptus II-6 típusú digitális hátfalát a saját 645 AFDIII gépvázukkal. Ezzel egy időben új, gyorsabb autófókusz rendszert (ami valószínűleg ultrahangos rendszerű) és gyorsabb váz-hátfal kommunikációt ígér a cég.

S hogy mit is nyújt ez a fényképezőgép? Nagy felbontást, színmélységet és dinamikaátfogást, és mindemellett nagy fájlméretet. Egy nyers, raw formátumú kép helyigénye 53 MB, míg a 16 bites TIFF fájlé már 159 MB. Bár a 15 000 dolláros vételárhoz viszonyítva talán nem kell nagyon a zsebbe nyúlni egy nagyobb kapacitású memóriakártyáért.

Tehát, a specifikációk kicsit bővebben:

• 44 x 33 mm CCD érzékelő
• 28 megapixeles felbontás
• 16 bites színmélység
• 12 fényértéknyi dinamikaátfogás
• ISO 50-800 érzékenység tartomány
• 3,5" érintőkérernyős LCD kijelző
• CF memóriakártya foglalat
• Raw és Tiff formátumok támogatása
• Firewire csatlakozás
• számítógépes kommunikáció a mellékelt Leaf Capure 11.2 szoftverrel
• 1 fps sorozatfelvétel