A kilencvenes években jópár fejlesztési projekt indult azzal a céllal, hogy sikerüljön olyan eljárást létrehozni, amelynek segítségével többek között lehetőség nyílik hatékonyan leváltani a CRT televíziókat. Mint az köztudott, ezek közül a plazma és az LCD technológiák futottak be, de egy ideig úgy tűnt, hogy a SED (Surface-conduction Electron-emitter Display) névre hallgató megoldással is számolni kell.

A SED konzorciumot a Sony, a Nikon, a Xerox, a Ricoh és a Canon alapította meg. A cél egy olyan képmegjelenítő technológia kifejlesztése volt, amely egyaránt használható otthoni, üzleti és orvosi környezetben is. Az évek során a plazma és az LCD erőteljes, agresszív és sikeres nyomulásának köszönhetően a Canonon kívül minden más cég kilépett a szervezetből, és helyettük csak a Toshiba érkezett.

SED prototípus

A terv az volt, hogy a Canon gyártja majd a paneleket, és azokból a Toshiba szerel majd tévékészüléket. Kezdetben mindössze havi ezer darab legyártásával számoltak, de később állítólag beindult volna a tömegtermelés. 2004-ben már bemutattak egy egészen jónak tűnő prototípust, ennek ellenére a termelés megkezdésének dátumát folyamatosan csúsztatták. Sokan már akkor csóválták a fejüket, amikor kiderült, hogy 2008-ra tolták ki az első darabok megjelenését, amikor pedig kiderült, hogy a gyártás beindítása 2010 előtt nem is várható, már látni lehetett, hogy komoly gond van a SED körül. Ráadásul időközben a Toshiba is kiszállt a projektből, így már csak a Canon tartotta magát, egészen idáig.

Tulajdonképpen nagy meglepetést nem okozott, amikor a japán konszern bejelentette, hogy bizonytalan ideig jegeli a SED projektet. Állítólag a következő tíz évben a vállalat elsősorban az irodai készülékekre, kamerákra és fényképezőgépekre koncentrál majd. Ezzel sok újdonságot nem árultak el, hiszen a Canonra eddig is ez volt a jellemző. Az biztosnak tűnik, hogy ha egy évtizedre felfüggesztik a fejlesztéseket, az a történet végleges lezárását jelenti az egyes technológiák fejlődési ütemét elnézve.

A SED-es képalkotás során elektronokkal bombázzák a panelben található foszfor réteget, és így hozták létre a fényt. Elméletileg minden pixel külön vezérelhető, így a végeredmény hasonló lehet, mint a plazmák esetében. Állítólag a SED prototípusok kontrasztaránya évekkel ezelőtt már lefőzte az akkori plazma és LCD tévéket, maximális fényerejük elérte a 500 cd/m²-t, továbbá képesek lettek volna a Full HD tartalmak megjelenítésére is, mindezt rendkívül energiatakarékos módon. Ez alapvetően egészen jól hangzik, de valószínűleg sosem tudhatjuk meg, hogy ennek mennyi volt az igazságtartalma.