Bevezető
Egy táblagép legfontosabb eleme a kijelző, hiszen a felhasználó gyakorlatilag ezen keresztül végzi az összes interakciót a géppel. Így adja magát a téma, a mai bejegyzés a Samsung Galaxy Tab ezen aspektusával fog foglalkozni.
A képernyő
A készülékbe egy 7 hüvelykes, azaz majdnem 18 centiméteres képátlójú kijelző került, amely 600x1024 képpont felbontású (WSVGA), kapacitív érintésérzékelési technológiát alkalmaz, és 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes. A TFT panel fényereje megfelelő, a színek is szépek, bár ebben a tekintetben elmarad az AMOLED és Super AMOLED technológiát használó példányoktól. Jó kérdés, hogy a koreai gyártó miért nem ezeket pakolta a táblagépbe, főleg, hogy utóbbit ő is gyártja, a cég ugyanis mindig is élen járt az organikus fénykibocsátó diódákat használó megjelenítők fejlesztésében és előállításában. Sok panaszra azért nincs okunk, a táblagépben található TFT minősége is kiváló. Napfényben is jól olvasható, bár a kép minősége érezhetően romlik, ami ezeknek a megjelenítőknek egy jellemző tulajdonsága.
Mint említettem, a készülék kapacitív érintésérzékelő technológiát alkalmaz, amellyel egyszerre több érintést is képes kezelni, azaz képes a multi-touch-ra. Maga a rendszer legfeljebb két ujj használatát fogja látni, de a hardver papíron ennél többre is képes lenne. Az érintések érzékelését a kaliforniai Atmel cég maXTouch nevű chipje végzi, ugyanez dolgozik a Galaxy S-ben is. A 7 milliszekundum válaszidejű lapka remekül teszi a dolgát, az érintések érzékelése pontos, pontatlan vagy hibás észlelés csak ritkán fordul elő.
Betekintési szögek
A Samsung által megalkotott Super AMOLED megjelenítők egyik legnagyobb előnye a Galaxy Tabben használt TFT-LCD panelekkel szemben, hogy nagyobb betekintési szöggel rendelkeznek. Ezek fényében nagy örömömre szolgál kijelenteni, hogy ezen a téren ennek az "egyszerű" TFT-LCD-nek sincs oka panaszra, a színek ugyanis a betekintés szögétől függetlenek, a képminőség pedig nem romlik olyan nagy mértékben, ha oldalról szemléljük a képet. Úgy 20 fokos döntés után érezhető, hogy a képminőség romlik (kevésbé lesz éles a rajzolat), de messze nem olyan vészes a helyzet, mint amilyen lehetne. Persze egy esetleges Galaxy Tab 2-ben örülnénk, ha megcsodálhatnánk a koreaiak egyik méretes Super AMOLED paneljét.
Gorilla Glass
A Samsung egy különleges üveget használt a képernyő gyártásához, ez a Corning nevű cég által gyártott Gorilla Glass. Ezt az anyagot használták többek között a Dell Venue Pro-ban az LG Optimus 7-ben, a Motorola DEFY-nél, a Samsung Galaxy S-ben, valamint a Sonim legtöbb telefonjában is. A Corning kivételes ellenállóképességet ígér, tiszta kép és ultravékony méret (0,5 és 2 milliméter közötti vastagság) mellett. Az üveget egy speciális, ioncserén alapuló folyamattal erősítik (angol forrás), mely során az üveget egy körülbelül 400 Celsius-fokos, folyékony sóval töltött kádba helyezik. Ekkor a kisebb nátriumionok elszivárognak a felületből, a helyükre pedig káliumionok kerülnek a sóból. Amikor az üveg kihűlt, ezek az ionok nagyobb helyet foglalnak el, mint az általuk kiszorított nátriumionok, ezért szorosabban egymásnak feszülnek. Az eredmény az eredetinél tömörebb üvegfelület lesz, amely sokkal jobban ellenáll az ütéseknek, leejtéseknek, karcolásoknak. A bekezdés felett látható ábra a hétköznapi üveg (soda-lime glass) és a Gorilla Glass törési karakterisztikáit hasonlítja össze. A Galaxy Tab kijelzője tehát bírja a strapát.
dr. Kind
