Az NVIDIA érkező Pascal architektúrájáról egyre több apró részlet kerül elő. Bár az érkező hardverekről még semmit sem lehet hallani, de a főbb képességek szempontjából folyamatosan tisztul a kép. Többek között korábban már írtunk róla, hogy ez az architektúra lesz az NVDIA első, virtuális valósághoz tervezett rendszere, mivel támogatja a finomszemcsés preempció, amelyet az aktuálisan elérhető AMD GCN3 és az Intel Gen9 architektúrája is használ. Ez nagyon fontos hardveres képesség ahhoz, hogy a timewarp ne késse le a szinkronablakot, vagyis kvázi a finomszemcsés preempció támogatása garantálja, hogy a virtuális valóságon belül a felhasználó akadásoktól mentes, folyamatos élményt kapjon.
Új információ azonban a parancsmotorok vagy parancsprocesszorok átalakulása. Ez mondhatni várható fejlesztés, mivel az új API-k közül a DirectX 12 megköveteli azt, hogy csak olyan parancsmotor adjon ki parancsot a grafikus vezérlőben található feldolgozóknak, amely támogatja az erőforrás-korlátozást. Az NVIDIA aktuális architektúráin belül egyedül a fő parancsprocesszor rendelkezik ezzel a képességgel, így hiába van a legtöbb lapkán belül számos, úgynevezett grid menedzsment egység, ezek a DirectX 12 specifikációi mellett az esetek nagy többségében üzemképtelenek.
Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy a Pascal architektúra esetében a grid menedzsment egységek továbbfejlődnek, így támogatni fogják az erőforrás-korlátozást, ami a DXKG specifikáció egyik fő opcionális követelménye. További változás, hogy a grid menedzsment egységek részben függetlenednek a fő parancsprocesszortól. Az aktuális Kepler és Maxwell architektúrákban a grid menedzsment egységek nem rendelkeznek önálló parancstárolókkal, így a fő parancsprocesszor parancstárolóit kénytelenek használni. Ráadásul ezekben a parancstárolókban grafikai és compute parancsokat is lehetnek, tehát elképzelhető, hogy a fő parancsprocesszor az összeset felhasználja grafikai munkára, amivel a grid menedzsment egységeknek nem maradna szabad parancstároló. A Pascal ezen annyiban változtat, hogy minden grid menedzsment egység dedikált compute parancstárolókat kap, ami mellett persze továbbra is használhatók a még szabad, megosztott parancstárolók.
A Pascal várható változásaival kapcsolatban tehát jó hír, hogy a compute képességek tekintetében az NVIDIA és az AMD nagyon közel kerül egymáshoz, így ami jó a GCN-nek, az jó a Pascalnak is, és persze fordítva. Ez nagyon kedvező lesz a fejlesztőknek, mert az általános optimalizálási stratégiát viszonylag sok közös pont alapján lehet kiválasztani. Sőt, amilyen stratégiát írnak konzolra, az nem csak a GCN-en, hanem a Pascalon is hasonlóan hatékony lesz. Radikálisan eltér azonban a Pascal működése a korábbi Maxwell architektúráktól. Ráadásul a fentiek alapján ez olyan formában nyilvánul meg, hogy amelyik optimalizálási stratégia a lehető legjobb a Pascal számára, az a lehető legrosszabb opció a Maxwellnek. Éppen ezért továbbra is alkalmazni kell különböző, rendkívül a specifikus optimalizálásokat a régebbi architektúrákra.
