Ez a kis fricska jól mutatja azt, ami talán a legnagyobb kihívás lehet a Canonnak középtávon. Hagyjuk most a válságot egy kicsit, a pénzügyi mutatókat, meg a Nikon növekedését a Canon kárára. Volt és lesz az fordítva is, mindkét cég rengeteg tehetséges mérnökkel és nagyon komoly fejlesztési kapacitással bír. Évekig a Nikon kergette a Canont a pro szegmensben, most felzárkózott (sőt). Nincs ennek égi jelentősége, ne feledjük, hogy például az eladások zömét kitevő kompaktok szegmensében a Nikon sehol sincs a Canonhoz képest, mégis túlélte az elmúlt 8 évet. A Canon is túl fogja, ők ráadásul nem is csak a fotós üzletágukra támaszkodhatnak.

Az eladások gyorsan változhatnak, amit azonban nehezebb befolyásolni, az a brand. A hírnév. A legendás "hát igen, a Canonnak azért komoly előnye van a szenzorfejlesztés terén". Amíg az emberek bíznak egy cégban, márkában, addig hajlandóak várni, visszatérni, tűrni. Ezt a bizalmat azonban hibás döntések (termékek) sorozatával el is lehet veszteni. Nem könnyű, de lehetséges. Igen nagy port kavart anno az 1D Mark III autofókusz problémája, a Canon pedig a lehető legrosszabb választ adta azzal, hogy sokáig nem vette komolyan. Fel is húzott jópár közismert személyiséget, Rob Galbraith ennek megfelelően hónapokon át foglalkozott kiemelten a témával. Bármilyen jó váz is volt (van) az 1D Mark III (mert nagyon jó!), ez a fiaskó örökre megroppantotta, a mai napig "a hibás vázként" jegyzi a köztudat, minden óriási erénye ellenére.

Az 1Ds Mark III szinte tökéletesre sikeredett, ám a Canon balszerencséjére a Nikon D3 akkorát durrant a megjelenésekor, hogy az új 1Ds szinte észrevétlenül került a piacra. A Nikon "akár ISO huszonötezer" népszerűsége azóta is tart.

Ezzel el is érkeztünk az új 5D-hez. A Canonnak válaszolnia kellett a kihívásokra, történjék bármi. Történt is. Az áttervezett 1Ds szenzor hirtelen szárnyra kapott, nagy felbontás és nagy érzékenység, itt a nyerő váz, amely egyesíti az A900 és a D700 előnyeit, plusz videó és még olcsóbb is. De...

...a vázra hónapokat kellett várni, senki sem értette igazán, miért. A vázban elkeserítően régi AF kapott helyett (ezt már tudjuk, miért, de ez egy másik bejegyzés témája). Amikor végre lehetett kapni (pár hete), akkor is igen korlátozott darabszámban. Majd jött a - szó szerinti - feketeleves. Az azóta "black dots", azaz fekete pöttyök néven elhíresült probléma. Nem világos még, hogy pontosan mi okozza a nagyon nagy kontrasztú helyeken megjelenő fekete blokkokat, de a Canon azonnal sürgős választ ígért, meg sokan firmware frissítésben reménykednek. Ennek némileg ellentmond, hogy nincs meg a hiba az összes vázban (a firmware viszont azonos), de biztosat csak a hivatalos közlemény után tudhatunk.

Időközben megjelentek olyan tesztek, leírások a neten (pro fotósoktól), akik bár nagyon elégedettek voltak az 5D Mark II-vel, végül mégis az A900 vagy a Nikon D700 mellett tették le a voksukat, ráadásul elmarasztalták a Canont a képminőség tekintetében, mondván, egy kicsit túl sokat akart kihozni a vázból, mindent nem lehet egyszerre, és ez, ha kicsit is, de meg is látszik.

A mai napig vitatott az 50D képminősége is, és abban mindenki egyetért, hogy a 40D-hez képesti drasztikus pixelszám-növelés és a magas (12800-as) ISO egyszerre "csak marketingfogás". Hja, az. Olyasmi, amit egyszer eljátszva még profitálhat a cég, mert a "legjobb érzékenységű vázak gyártójaként" a legtöbb user vakon hisz nekik, akkor is, ha igazából tényleg csak dísznek vannak ott a magas értékek, leginkább a konkurencia által kikényszerítve.

Háromszor farkast kiáltani viszont nem lehet büntetlenül, kiskorunk óta tudjuk. A Canon nagyon veszélyes játékot játszik, óriási szerencséje, hogy a Nikonnak nincs jelenleg a nem pro fotósok számára is megfizethető, nagy felbontású váza. Kíváncsian várjuk az új 1Ds-t, és őszintén reméljük, hogy pont kerül az egyelőre jogos karikatúrákra. Canon, get your act together!