Az Intel bejelentette Tulsa kódnév alatt fejlesztett, többprocesszoros szerverekbe szánt kétmagos Xeon 7100-as lapkáit. Miközben a Woodcrest magra épülő Xeon 5100-as chipekkel már a szerverpiacon is elérhetők a Core mikroarchitektúra vívmányai, addig a többutas gépek építői egyelőre kénytelenek beérni a régebbi NetBurst mikroarchitektúrával, mely ebben a szegmensben várhatóan még 2007 közepéig tartja magát.

A Tulsa teljesítménye az Intel házi SPECjbb 2005 mérései szerint mintegy kétszerese a Paxville MP-nek, miközben számítási teljesítmény/fogyasztás aránya csaknem háromszor kedvezőbb a régebbi magtípusénál. Az átlagos gyorsulás természetesen alkalmazásfüggő, korábbi információink szerint 1,4–1,8-szoros értékkel lehet számolni; az Intel főként szerverkonszolidációhoz, adatbázis, ERP, CRM és e-kereskedelmi alkalmazásokhoz ajánlja a Tulsát.

A Xeon 7100-as széria természetesen 65 nm-es csíkszélességgel készül, a legfeljebb 16 MB harmadszintű gyorsítótár miatt tranzisztorszáma meghaladja az 1,3 milliárdot. Az osztott L3 cache segít mérsékelni a szűkös rendszerbusz-kapacitás okozta hátrányt; a gyorsítótár fölött a Cache Safe technológia őrködik, javítva a megbízhatóságot. Nem hiányzik a virtualizáció és a Hyper-Threading támogatása sem; megfelelő chipsetekkel legfeljebb 32 processzorig, azaz 128 logikai processzorig skálázódó rendszerek építhetők. Az Intel az AMD Opteron 800-asaival való verseny érdekében lényegesen kedvezőbb áron dobja piacra Tulsa magos lapkáit, mint tette ezt annak idején, a Paxville MP bemutatásakor.