Április elején adtunk hírt az AMD Athlon 64 processzorok új revíziójának érkezéséről – az E3 steppingjelzést viselő, Venice kódnevű magra épülő chipek továbbfejlesztett 90 nm-es csíkszélességű gyártástechnológiával készülnek, támogatják az SSE3 utasításkészletet, harmadik fontos újításként pedig átdolgozott memóriavezérlőt kaptak.

Utóbbival nem csak, sőt talán nem elsősorban a sebesség növelése volt a cél, hanem a különféle elrendezésű memóriamodulokkal való kompatibilitás javítása. A változtatásoknak köszönhetően a Venice magos processzorok mellett négy egyoldalas DDR400 modul mindenféle korlátozás nélkül használható, kétoldalas DDR400-as modulok pedig eredeti sebességükön is meghajthatók 2T időzítéssel. Ezenkívül javítottak a prefetch mechanizmuson, az írási pufferek számát pedig a korábbi duplájára, négyre emelték. A Venice után a San Diego (E4 stepping) mag is megjelent az Athlon 64 családban, amely csupán duplaakkora, 1 megabájtos másodszintű tárát tekintve tér el az előzőtől.

Az AnandTech írása szerint a memóriavezérlő egy másik fontos újítással is szolgál, amelyet azonban a gyártó nem vert nagydobra. A processzor magsebességének és a memória órajelének arányát meghatározó osztók köre bővült, így amint a táblázat mutatja, a HyperTransport busz és a CPU szorzójának állítása nélkül nyílik lehetőség 250 MHz (DDR500) körüli vagy akár azt meg is haladó RAM-sebesség elérésére. Az Athlon 64 és 64-FX családon kívül a kétmagos Athlon 64 X2 processzoroknál is mód van a finomhangolásra.

Az elméletben jelentős gyorsulást eredményező beállítások igénybevételének előfeltétele, hogy az alaplap BIOS-ának támogatnia kell a kívánt osztót. Az AnandTech mérései szerint azonban a gyakorlat nem igazolja a várakozásokat, a tényleges sebességnövekedés 1-7 százalék között volt, vagyis a tuning hagyományos módszereivel jóval látványosabb eredményeket lehet elérni.