Újabb részletekkel árnyalta az AMD-ről alkotott képünket a Hardware Upgrade című lap interjúja Giuseppe Amatóval, a vállalat EMEA régióbeli értékesítési és marketingtevékenységének műszaki vonatkozásaiért felelős igazgatójával. A cikk egyik fontos kérdésköre az ATI felvásárlása kapcsán a GPU-k általános célú processzorként való felhasználása, az úgynevezett GPGPU projekt(ek) sorsa. Az R580 kódnevű grafikus processzorra alapozó általános célú Stream Processor kártya 2006 novemberi megjelenése óta a gyártó többször is elkötelezte magát a termékvonal továbbfejlesztése mellett, tényleges új hardver azonban eddig nem került piacra. Különösen annak tükrében tűnik érthetetlen a késlekedés, hogy az R600 egységesített architektúrája elvileg a korábbinál jóval hatékonyabb működtetést tenne lehetővé, másrészt pedig a konkurencia is gyorsan terjeszkedik az egyre jelentősebbé váló piaci szegmensben.

A GPU-k nagy lebegőpontos számítási kapacitását kihasználó professzionális alkalmazásokhoz az AMD hamarosan újabb, R600-alapú gyorsítókártyával áll elő – mondta Amato, azonban részleteket nem árult el. Az interjúban a GPGPU célokra használt hardverek programozásának nehézségei is szóba kerültek. Amint ismert, az AMD egyelőre a hardverközeli CTM (Close To Metal) interfésszel próbálja segíteni a fejlesztők munkáját. A korábbi nyilatkozatok szerint a vállalat arra számít, hogy az efféle gyorsítókártyákra támaszkodó kutatásokban, ipari nagyvállalatoknál vagy meglesz a programfejlesztésekhez szükséges szakértelem és szakembergárda, vagy megvásárolják majd a néhány kisebb, kifejezetten erre szakosodott cég szolgáltatásait. Amato szerint a 2009-től a GPGPU programozást is jelentősen könnyebbé fogja tenni a Micosoft DirectX API-jának 11-es verziója, bár hogy miként, arra nem tért ki bővebben.

A távlati megoldás szerinte egy olyan valós idejű fordító, amely ismerve a hardver erőforrásait (CPU, GPU, speciális gyorsítókártyák) mindig a célnak legmegfelelőbb egységnek osztaná ki a feladatokat. Ez a rendszer Amato szerint 2010-től válhatna a gépek részévé – hozzátesszük, hogy a feladatok efféle kiosztása és a kódok valós idejű fordítása olyan bonyolult, hogy valószínűleg egymaga lekötne egy vagy több (cél)processzort. Más nehézséggel is szembe kell néznie az AMD-nek, nevezetesen azzal, hogy nincs egyedül a piacon. Az NVIDIA nemrég Tesla néven külön termékcsaládot alapított általános célú gyorsítókártyáinak, rendszereinek. Ráadásul komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a széles körben elterjedt C nyelven lehessen ezeket programozni – épp aktuális hír, hogy már elérhető a CUDA fejlesztőkörnyezet 1.0-s verziója. Ez, ahogy halljuk, még tapasztalt programozóknak is feladja a leckét, azonban még mindig sokkal könnyebben kezelhető, mint a CTM. Az AMD elképzelése a nagyvállalati fejlesztőcsapatokról tehát nem biztos, hogy beválik, hiszen ugyanezek a nagyvállalatok a C révén kevesebb programozó és munkaóra befektetésével érhetnek el eredményt.

Platformközpontúság több szinten

Kérdés, hogy az ATI felvásárlásában – annak elhitetésében, hogy az ATI kell az AMD-nek – oroszlánrészt vállaló Dave Orton távozása után hogyan módosulnak az AMD víziói. Bizonyosan fontos marad a platformszemlélet, melynek elsődleges gyakorlati haszna, hogy a gyártó egy kézből tudja kínálni a processzorokat és a velük – például az energiagazdálkodás tekintetében – összehangolt lapkakészleteket. Amato fenti mondata a rendszer erőforrásainak dinamikus kihasználásáról azonban annak jele, hogy a felvásárlás óta az eltérő komponensek magasabb szintű integrációja is folyamatosan napirenden van, noha pontosan még nem határozták meg az elkövetkező években kifejlesztendő termékek paramétereit.

Az integráció fő kulcsszava a Fusion, amely a CPU és a GPU valamilyen szintű egyesítését jelenti. Amato igyekszik eloszlatni azt a közkeletű tévedést, hogy ez csakis egy egychipes megoldást jelentene. Korábban mi is hírt adtunk arról, hogy a mérnökök vizsgálják az egy lapkára történő integráció lehetőségét, amelynek egyelőre nem kedvez, hogy az AMD processzorok saját gyártósorokon, SOI technológiával készülnek, míg a grafikus chipeket bérmunkában, standard eljárással gyártja a TSMC. Ezért párhuzamosan készítenek terveket a két chip közös tokozásban variációra is, ám Amato rámutat, hogy Fusion alatt akár több különálló chip (CrossFire-szerű) együttműködésére is gondolhatunk, a lényeget ugyanis a rugalmasság, a megrendelői igények szerinti alakíthatóság és a kedvező teljesítmény/fogyasztás arány jelenti. Annyit teszünk hozzá, hogy ha a Fusion nem chip, hanem efféle többkomponensű platform lesz, akkor valószínűleg legalább annyira fog egy, az egyes elemek összehangolásáért felelős szoftverre támaszkodni, mint a hardverben megvalósított funkciókra.

Az olasz eredetiben és angol fordításban is olvasható interjú során egyébként szó esik még az AMD gyártókapacitásainak felosztásáról, és az új K10-es processzorgenerációról is. Amato megerősítette, hogy a Barcelona magos Opteronok szeptemberben debütálnak, a négymagos Phenom FX asztali chipek mintái az év végétől lesznek elérhetők, míg a termékcsalád többi tagja csak 2008 márciusában érkezik.